2014-10-31

Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. (4Mózes 12:1-2) Olyanok vagyunk, hogy olykor összesúgunk a másik háta mögött. S igen, még családon belül is megtesszük. Persze így van ez a munkahelyen, a falu vagy város közösségében, ahol élünk, és sajnos a gyülekezetben is, melynek tagjai vagyunk. Keressük a másik gyengéit, hogy lefelé húzzuk az illetőt és próbáljuk magunkat jobb színben feltüntetni, ezért „támadásba" lendülünk és mondjuk a magunkét egymásra. Ez történt mai Igénk szerint három testvér között is. Áron és Mirjám kibeszélte Mózest a háta mögött. „De az Úr meghallotta." – olvashatjuk az Igeszakasz végén. S ez a rövid mondat bennünket is szembesít és elgondolkodtat. Hányszor beszéljük ki a másikat a háta mögött rosszindulattal? Mert őt kevesebbnek, magunkat többnek akarjuk láttatni. Nos, bármit mondunk is egymásról a másik háta mögött, tudjunk róla, hogy az Úr hallja. Az Úr mindent hall és sok minden nem tetszik Neki, amit tőlünk hallanak mások. Soha nem az a feladatunk, hogy valakit „lejárjunk", kisebbítsünk. Nem méltó ez Isten gyermekeihez. Tudom, lehetetlen nem vétkezni ebben a dologban, mégis törekedjünk arra, hogy ne bántsunk senkit családja, munkája, hite miatt, mert az Úr hallja, amit mondunk… A nap gondolata:  Aki neked pletykál, rólad is fog.

2014-10-30

Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az ÚR? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az ÚR meghallotta. (4Mózes 12:1-2) Nem vagyunk egyformák – mondjuk időnként. S ez tényleg számtalan dologban igaz. Nem vagyunk egyformák kinézetünk, jellemünk, tehetségünk, képességeink tekintetében. De még a családon belül is megfigyelhető, hogy mennyire különbözünk egymástól. Akinek több gyermeke van, tudja, hogy igyekezetett egyformán nevelni őket, bizonyos dolgokban mégis hatalmas különbség lehet közöttük. A különbözőség nem jelent gondot addig, amíg irigyek vagy féltékenyek nem leszünk. S bizony ez még Isten gyermekei között is felüti a fejét. Gondoltuk volna, hogy Mózesre irigyek voltak testvérei Áron és Mirjám? Pedig azok voltak és összesúgtak a háta mögött. Te irigy vagy valakire? Kitől sajnálod, hogy más, esetleg több talentumot kapott, mint te? Hidd el, a másokra való irigységed csak árt neked!  Árt az Istennel való kapcsolatodnak, de embertársaiddal való viszonyodnak is. Ne irigykedj senkire, hiszen Isten értékes teremtménye vagy, akit Isten olyan egyedivé alkotott, mint senki mást. Fogadd el önmagad és az Úrtól kapott személyes feladataidat! A nap gondolata:  ...amikor meszel a falu, és port törölget a város, jó volna meggondolni nekünk, hogy volna egy másmilyen nagytakarítás is, amit valakinek a családban el kellene kezdeni. Ki kellene nyitni a lelki szennyesek ládáját, akármilyen orrfacsaró bűz árad is belőle. Ki kellene söpörni az emlékek sarkaiban meghúzódó sérelmek pókhálóit. Felmosni a szégyenfoltjainkat, kivasalni az idegek görcseit, melyeket irigy, féltékeny, hiú, kapzsi indulataink bogoztak a lelkünkre, és rányitni az ablakot rejtegetett szenvedélyeinkre. (Zs. Tüdős Klára)

2014-10-29

Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?! (1Kir 3:9) (Olvasandó az 1Királyok 3:1-15) Az uralkodása kezdetén hallatlan lehetőség előtt álló fiatal király, magától Istentől kap egy bianco-csekket: bármit kér, megkapja. Ti mit kérnétek? Rengeteg ötletünk van, nem? Salamon végiggondolja a dolgot és megtalálja a legtöbbet! Mert mi is ő? Király. Mire van szüksége egy királynak? Arra, hogy kormányozza a népét. Ahhoz mi kell? Bölcsesség. Hát, akkor, ha bármit lehet, akkor azt kell kérni! De jó lenne ezt megtanulni! Az ima-kéréseinket. Milyen helyzetben vagyok? Ehhez mi szükséges? Akkor azt kérem Istentől, mert azon lesz áldás. Aztán a többi már ráadás! Salamon is megkapta. Nem az ellenségei életét, nem hosszú életet, nem gazdagságot kért, mégis „bejött" neki mindegyik. Miért? Mert jó volt, helyénvaló volt az „alap-kérés". Arra volt a legnagyobb szüksége. A posztja betöltéséhez szükséges bölcsességre. Meghatározhatatlanul nagy bőséggel kapott belőle. Erre jött a ráadás. Gazdagság, biztonság, békesség. Az életet megpróbált, kipróbált Salamon bölcs volt. De figyeljünk csak! Nem azt jegyezte fel, nem az van a Bibliában, amire ő jött rá. Nem. Az Istentől nyert bölcsesség kivonatát hagyta népére, utódaira, szent tekercseket olvasó, hitbeli örököseire. Mireánk is. Azt, amit az Úr bízott rá – átadásra. Mireánk is - átadásra. (Kereskényi Sándor) A nap gondolata:  Hiszek abban, hogy van egy bölcsesség, mely vezérli az életem, és hogy az életemnek nem kell hasonlítania senki máséhoz, hogy jól érezzem magam, és teljes, sőt sikeres életet éljek. (Ken Wilber)

Beszélgessünk!

Kedves Olvasóm!

Olyan jó lenne egyszer beszélgetni az itt (is) olvasható kérdésekről…

Lenne hozzá kedved?

Ha igen, akkor nincs más teendőd, mint írni egy üzenetet, s a többit megírom.

Áldást

2014-10-28

Nincs hozzád hasonló, Uram, műveidhez fogható nincsen. (Zsoltárok 86:8) A tegnapi magyarázat arról szólt, hogy nincs Istenhez fogható. A mai igemagyarázat inkább a második felét emeli ki: Isten műveihez sincs fogható. Mindent Isten teremtett. Ebből a tényből kiindulva szemezgethetünk a világ szépségeiből. A hegyek, dombok, folyók, tengerek az Ő teremtményei, az Úr művei. A növények sokasága, sokfélesége szintén Őt dicsérik. Sok ember kedveli a természetet és tölt el olykor órákat benne. Rá lehet csodálkozni Isten iránti hálával a természet gyönyörű voltára. Lássuk meg ezekben is Isten nagyszerű műveit! De az állatvilág ugyanebbe az irányba vihet bennünket. Hányfajta állat létezik? És mindegyiknek meg van a maga jelentősége a nagy egészet tekintve. Rólunk, emberekről nem is szólva, azaz hogy mégis szólnék erről röviden. Minden ember Isten utánozhatatlan alkotása. Olyan, mint te, nincs még egy ezen a világon. Nem is volt és nem is lesz. Teljesen egyedi vagy. Nem tucat termék. Felbecsülhetetlen érték Isten szemében. Tekints így önmagadra, de minden embertársadra is! Igen, a nehezebben kibírható, a nehezebben elhordozható családtagra, szomszédra, gyülekezeti tagra is. Ők is Isten semmihez sem fogható művei… A nap gondolata:  Ha tetszik néked a világ, dicsérd Istent érte, s igazítsd szívedet alkotó Mesteréhez, - nehogy magad ne nyerj tetszést azok miatt, amik neked tetszenek. (Augustinus)

2014-10-27

Nincs hozzád hasonló, Uram... (Zsoltárok 86:8) Rohanó életünkben talán ritkábban csodálkozunk rá arra, hogy nincs Istenhez fogható. Hogy Isten miért csodálatos és csodálandó? A teljesség igénye nélkül, íme, néhány dolog: Szavával, a semmiből teremtette a világot, benne az embert köztük téged is. Fenntartja és bölcsen igazgatja a világmindenséget – minden ezzel ellenkező látszat ellenére is. Krisztusban a bűn útjára tévedt embert megváltotta, elkészítette számunkra az örök életet, az üdvösséget. Gondviselő jó Atyánk Ő, aki vezeti azokat, akik rábízzák életüket. Naponta ránk árasztja kegyelmét, mely nélkül mit sem ér az életünk… Szándékosan ilyen rövid ez a felsorolás, tegyél hozzá te is néhányat: Te miből gondolod és tudod, hogy nincs Istenhez fogható?   A nap gondolata:  Minden csoda gyökerében egy boldog hitvallás rejlik: én megtapasztaltam Istent, és nagyobb volt mindennél a világon. (Ravasz László)

2014-10-26

Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. (Zsoltárok 84:6) Neked honnan van az erőd? Őszintén kell válaszolnunk erre a kérdésre, mert csak akkor jutunk el az egyetlen, igazi megoldáshoz. Hol van az erőforrásod? Ez is egy válaszra váró kérdés. Vannak, akik a fiatalságukból merítenek sok erőt, mások a kapcsolataikból, vagy éppen a tekintélyes számadatokat tartalmazó bankszámlájukból. De ezek mulandóak, éppen ezért ettől is többre, biztosabbra van szükségünk. Igen, Isten lehet az ember életének egyetlen, el nem múló erőforrása, akiből bármikor meríthetünk. Ezt bizonyára tudjuk is, valljuk is, de a hétköznapi életben megéljük-e? Belőle merítünk-e akkor, amikor megbetegszünk mi, vagy valaki a szeretteink közül? Belőle merítünk-e, ha gyászolunk, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, ha anyagi nehézségünk támad, ha gond van a munkahelyünkön? Lehetne még sorolni az élet nyomorúságos helyzeteit, melyekben részünk volt, van, vagy éppen lehet, de nem teszem. Inkább arra bátorítalak, hogy tudatosan építs az Úrra, legyen minden gondolatodban jelen Isten vezetése, ereje, hatalma. Légy az Ige szerint boldog ember, akinek az Úr az ereje – minden esetben… A nap gondolata: A megdicsőülés helye nem pihenőhely, ahol elandaloghat az ember. Fegyverkezést és erőgyűjtést jelent, hatalmas szenvedések, nehézségek leküzdésére.

2014-10-25

Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. (Zsoltárok 84:3) E zsoltárnak az a címe a Bibliában, hogy Sóvárgás a templom után. A fenti igevers ezt a sóvárgást egyértelműen kifejezi, alátámasztja. De miért lehet valakiben sóvárgás Isten háza iránt? Nos, nyilvánvalóan nem az épület építészeti szempontjai gyönyörködtetik a hívő embert, hanem arra vágyakozik, ami a templomban történik egy-egy istentisztelet idején. A templomban ugyanis lehet találkozni Istennel. Persze tudom, máshol is, és örülök is neki, hogy így van, de a templomi istentiszteletek többek között arra szolgálnak, hogy embertársaimmal, testvéreimmel dicsőítsem az Urat, Hozzá imádkozzunk, nyitott szívvel hallgassam az engem is kereső igei üzeneteket. Közösség Istennel és közösség egymással. Erről (is) szólnak a templomi alkalmak. Az egymással való közösség közelebb visz Istenhez, erősíti az összetartozásunkat. Az Igében az Úr engem keres, és ha nem vagyok ott, lemaradhatok az életemet átformáló üzenetekről. Mi vajon sóvárgunk az Úr háza után? Vagy könnyedén kihagyjuk az istentisztelet kínálta feltöltekezés lehetőségét? Figyelj az Úr szavára és hallgasd a gyülekezet közösségében, amikor csak tudod! A nap gondolata: Sokan mondják: "Minden időben lehet imádkozni." – Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy akik nem imádkoznak rendszeresen, nagyon ritkán imádkoznak. (Spurgeon)

2014-10-24

Megnyugvás az Úrban De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet. (Zsoltárok 73,28) A felébredt hívő ember kívánja Isten közelségét, mert igazán megnyugvást csak nála talál. Oltalma is az Úr, Ő védettséget biztosít minden körülmények között. Aki ezt a nyugalmat megtalálja, felébred benne a krisztusi felelősség a másik ember iránt és vágyik arra, hogy hirdesse Isten jótéteményét közöttük. Ez az evangélium, ami jó nekem, megnyugvás az Úrban, azt örömmel adom át embertársaimnak, azoknak, akiket rám bízott az Úr. (Horváth Csaba) A nap gondolata: A Szentlélek Jézust dicsőíti, és nem téged.

2014-10-23

A Szentlélek vezetésére hallgatva „... mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell."(Luk12,12) Csodálatos és megnyugtató dolog az, ha valaki megbízható vezetés alatt áll. Biztonságban érezzük magunkat, amikor egy kiváló autószerelő átnézi, leellenőrzi, megjavítja az autónkat és ezután ülünk a volán mögé. Számos területe van az életünknek, amikor ráhagyatkozunk általunk hitelesnek tartott emberek véleményére, irányítására. Mennyivel inkább fontosabb az, hogy lelkileg helyén legyen az ember, nyugodt körülmények között végezze munkáját. Ez az alapja mindennapi életünk helyes mederben történő folyásának. Sok intézni valóval találkozunk nap mint nap, és örülünk, ha sikerült valamivel határidőre elkészülni. A hívő embernek a legnagyobb biztonsága abban van, hogy tudja, jó kezekbe tette le az életét. A Biblia sok helyen arra bátorít bennünket, hogy ne aggodalmaskodjunk az életünk felől, mert ez a hitetlenségből fakad. Már pedig, aki egyszer átadta az életét Jézus Krisztusnak, azt soha semmilyen körülmények között nem hagyja el. Ő elküldte hozzánk Szentlelkét, aki még a gondolatainkat is irányítja, ezért a kritikus helyzetekben megadja, hogy mit mondjunk, a körülményeket ő rendezi. Ehhez viszont az szükséges, hogy félelem nélkül, bátran bízzuk magunkat a vezetésére, engedelmeskedjünk szavának, az írott Igének. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Szentlélek nélkül is el lehet érni sok mindent az életben, de Krisztushoz eljutni nem lehet.

2014-10-22

A kegyelmes Isten vezetése „Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad."(Mikeás 7,18) Isten annyira szeret bennünket, hogy még a hajunk szálát is számon tartja. Folyton kegyelmével vesz körül bennünket, aki keresi az ő akaratát, annak megmutatja. Aki rábízza magát, gondolkodásában vezérli, hagyja, hogy végezze munkáját, ha elvéti, akkor nyugtalanítja, megszólal a lelkiismerete, inti, ne folytassa tovább. Ez a kegyelem. Csak úgy maguktól jönnek a gondolatok, amelyek tettekké formálódnak. Ennek a vezetésnek viszont az az alapja, hogy állandó összeköttetésben legyek Istenemmel. Ő megmutatja, hogy mi nekem a jó, mi válik hasznomra, azaz, ahogy a Mikeás 6,8-ban olvashatjuk: „.... élj törvény szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos Isteneddel szemben." Ha ezek szerint élünk, betartjuk az Isten által adott társadalmi törvényeket, a felebaráti szeretetre törekszünk, és gyakoroljuk az alázatosságot, elsősorban Istennel szemben, akkor számíthatunk az ő kegyelmére, így a helyes úton vezérel. Viszont nem spórolhatjuk meg az előtte való naponkénti elcsendesedésünket. A napközben végzett munkánkban ezt az időt azonban többszörösen visszakapjuk, mert nem lesz holt idő, felesleges meddő szaladgálás, hanem örömmel látjuk, hogy kegyelmesen vezet bennünket Isten minden lépésünkben. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Isten állandóan felénk nyújtja kegyelmi jogarát. (Spurgeon)

2014-10-21

Az új élet kezdete És ha hazaérkeznek, eltávolítanak onnan minden förtelmes és utálatos bálványt. (Ezékiel 11,18) Isten azt az embert, nemzetet áldja meg új szívvel, új élettel, aki kész kitakarítani régi életéből minden haszontalan dolgot, a förtelmes és utálatos bálványokat. Csak így lehetséges a kőszív helyett hús szívet kapni, és ennek a következménye, hogy Isten rendelkezéseit megtartjuk, népévé válunk, úgy lesz vezérlő Istenünk. Tovább nem kell görcsölnünk, hogy az igazságot cselekedjük, hanem hinnünk, ahogy Ábrahám is hitt és ezt számította be neki Isten igazságul. Ezen az úton kell nekünk is elindulnunk, nem minden áron a jó cselekedeteket felmutatni. Aki ezekre törekszik, az hamar bele fárad, mert a saját erejét akarja erre felhasználni. A mi erőnk véges, Isten viszont akkor mutatja meg erejét, amikor mi elgyengülünk. Hit által biztat minket. Ábrahám se, Mózes se, Illés se tudott saját erejéből semmit sem cselekedni, hanem onnan, felülről kapták munkájukhoz az erőt, és akkor erejükön felül teljesítettek. Ezért mondja Pál apostol is: „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Feltehetjük a kérdést, mit kell nekem ehhez tennem? Semmit sem, csak hinnem és engedelmeskednem. Hit által meglátni, mikor mit kell cselekednem. Honnan tudhatom ezt meg? Csakis Isten szava és útmutatása alapján, a Szentírás olvasása által. Ezért kell töltekeznünk minden nap az Ige tanulmányozásával, mert új életet csak így kezdhetünk. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Ha mindaz igaz volna, amit mi, kegyesek énekelni szoktunk, más volna a világ sora, és mindenek előtt mi magunk is másképpen állnánk a világban.

2014-10-20

Akadályok a megtérésben Bizony miattatok gyalázzák Isten nevét a népek között... (Rm 2,24) Izrael népének történetében többször olvashatjuk a Bibliából, hogy „gyalázatossá tettetek a népek között, amerre csak jártatok." (Ezékiel 36,22). Bizony sokszor Isten népe az akadálya annak, hogy a kívülállók, akik sóvárogva várják az Isten népének a megjelenését, nem jutnak hitre. A világ fiai tudják, hogy milyenek legyenek az Isten gyermekei. Ezért jön az a megalázó kritika, hogy neked ezt nem lenne szabad csinálnod, vagy az a gyakran elhangzó megjegyzés: ebből én nem kérek, vagyis én ilyen hívő nem szeretnék lenni. Ha így viselkedünk a világ szemében, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy nincsenek körülöttünk megtérések, vagy az, hogy kiürülnek a templomok. Vágyunk mindannyian a megújulásra, az egyházunk jövő képéről beszélünk, kinek milyen feladata legyen, stratégiákat állítunk fel, zsinati határozatokat hozunk annak érdekében, hogy számban gyarapodjanak a gyülekezetek, de csak a stagnálás az eredmény, rosszabb esetben a fogyás. Nem vonzó az egyházunk a világ számára. Miért? Azért, mert maga az Isten népe nem képes megújulni. Ezért szükséges, hogy elkötelezettek legyenek az Isten ügyét komolyan vevő egyházi elöljárók. Akik nem Jézus Krisztus tanítását helyezik igehirdetésük és életük középpontjába, és nem aszerint élnek, azok csak ártanak az egyházunk ügyének, megújulásnak, a bűnökből való megtérésnek. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Mi kegyesek, nagyon vonzódunk ajkunkkal a nagy, nehéz szavakhoz: hit, szeretet, alázatosság, engedelmesség, igazság, tisztaság. Ha azonban egyszer nagyítóüveg alá tennénk magunkat, megdöbbennénk.

2014-10-19

Lelki épülés egymás hite által

„Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek, azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tiétek és az enyém által." (Róma 1, 11-12)

A római gyülekezetet nem Pál alapította, hanem már korábban elfogadták másoktól Jézus tanítását. Összetartó gyülekezet volt, amelynek a híre messze földre eljutott. Többször próbálkozott eljutni ehhez a gyülekezethez,  de eddig nem sikerült. Nagyon kívánkozik adni nekik azokból a lelki ajándékokból, amelyeket ő hozott. Tudja, hogy igazán lelkileg épülni csak a gyülekezetben lehet, mégpedig egymás hite által. Szükségét látja ennek a bátorításnak mindkettőjük részére. Bennünket is megerősít abban Pál, hogy a hitéletünket valóban csak a gyülekezetben élhetjük meg. Örülünk, ha ilyen élő gyülekezetbe kerülünk, de keresnünk kell az alkalmat arra is, hogy hitben elhanyagolt gyülekezeteteket látogassunk, támogassunk. Erre van felhatalmazásunk. Pál tudta, hogy milyen lelki ajándékokkal ajándékozta meg őt Isten, és ezeket kész volt gyümölcsözővé tenni. A hitben erősnek segíteni kell a gyengét. Nagy szükség van erre napjainkban, amikor elesett embereket, gyülekezeteteket látunk. Ne szégyelljük hirdetni a Krisztus evangéliumát. Figyeljünk az Úrra,  és ne utasítsuk el ajándékait. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

 Azáltal, hogy elfogadom Jézus Krisztust mint aki értem szenvedett: teljes fölmentést nyerek az igazságos büntetés alól. Az én elkárhozásom Krisztusban teljesedett be, s azért rám nézve nincs több elkárhozás. ...Aki elfogadta Jézust kezesének, az elmehet szabadon, ujjal sem érintheti senki, mert tiszta. S te, barátom, akarod-e, hogy Jézus Krisztus kezesed legyen? Mert akkor szabad vagy! Így teljesedik be, hogy „az ő sebei által gyógyulunk meg".

2014-10-18

Újjászületve reménykedünk „..nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által…" (Titusz 3,5) Ne gondoljuk azt, hogy a saját jó cselekedeteink elegendőek az újjászületéshez, az üdvösséghez. A jó cselekedetek kellenek, de csupán ezekkel nem elégedhetünk meg, üdvösséget nem kapunk. Ezt Isten irgalmából, a Szentlélek által nyerhetjük el. Ez kegyelem, és ezért hálásnak kell lennünk. Az alap az üdvösségünk tekintetében az újjászületés. Ez a legfontosabb. Az újjászületett ember új életet kap, mindent másképpen csinál, mint a régi életében. Új lesz a gondolkodásmódja, láthatóvá lesznek rajta a krisztusi tulajdonságok. Keresztyén, Krisztus-követő lesz, akinek legfontosabb az, hogy Jézus tanítása, a Biblia útmutatása szerint éljen. Nem kell erőlködni, kivel hogyan tegyen jót, hanem mindez már következmény lesz, magától jön, és ez a kegyelem. Kegyelembe fogadottak leszünk, és a Szentlélek újjászülő, megújító fürdője által másképp már nem is tudunk cselekedni. Szinte észre se vesszük ezt a folyamatot, de mások látják rajtunk. Az újjászületett embernek az a reménysége, hogy Krisztus arcú lesz és az ő jó illatát árasztja maga körül. (Horváth Csaba) A nap gondolata:  Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában?... Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg, és mindent az ő kezéből vesz el. Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? (Oswald Chambers)

2014-10-17

Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. (Efezus 6:1) A gyermekekre nagyon sok minden „ráragad" abból, amit otthon látnak, hallanak. A szülők értékrendje is meghatározó. Tapasztalnak a felnövekvő gyermekek a szülei viselkedése kapcsán dolgokat, látják őket örömben és nehézségben valahogyan megnyilvánulni és ez nyomot hagy bennük. De vajon mi a fontos a szülőnek? Sok minden az lehet, de az Úrba vetett hit mekkora szerepet játszik a mai szülők életében? Mennyire ismerjük mi, szülők az Urat és mit látnak ebből gyermekeink? Egy rövid, tanulságos történet hadd álljon itt ezzel kapcsolatban: Egyszer három fiú beszélgetett az édesapjukról. Az egyik azt mondta: „Az én apám ismeri a polgármestert." A másik srác azt mondta: „Az én apám ismeri az országgyűlési képviselőt." A harmadik pedig magabiztosan kijelentette: „Az semmi, az enyém ismeri Istent!" Apák, anyák, ismeritek Istent? Éljetek az Úrban és vigyétek Hozzá gyermekeiteket is! A nap gondolata:  A bölcsességet nem úgy kapjuk, magunknak kell azt felfedezni, oly út után, amelyet senki se tehet meg helyettünk, senki se tud tőle megkímélni... (Marcel Proust)

2014-10-16

Megújulásunk alapja az engedelmesség „…engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre."(Titusz 3,1) Minden hatalom Istentől van. A világi hatalmakat is ő rendelte el, hogy biztosítva legyen a törvényesség. A hatalom tulajdonképpen szolgálatot jelent. Akinek a kezében ez összpontosul, annak felelősséggel kell eljárnia. Ezzel nem szabad visszaélni, mert az már törvényszegésnek minősül. Pál apostol is úgy tekint a hatóságokra, mint akik Isten megbízottai, és mivel a felsőbbséget jelenti, ezért mindenki engedelmességgel tartozik nekik. Ennek a következménye a jó cselekedet kell, hogy legyen. Nekünk embereknek kerülni kell a viszálykodást, és megértő szelídséget kell tanúsítanunk mindenki iránt. Sajnos nem ezt tapasztaljuk a mindennapi életben, hanem az ellenkezőjét. És azt kell mondanunk, hogy még az egyházi szervezeteket is sokszor ez jellemzi. Nem jól van ez így! Ezért kell helyt adni az igei üzeneteknek, ezért kell emlékeztetőül olvasnunk, mi a krisztusi magatartás. Megújulásunk elengedhetetlen alapja az engedelmesség. Mindig Isten üzenetének kell engedelmeskedünk, ami minden emberre vonatkozik. Ha engedelmeskedünk, akkor életünk minőségi lesz, mert ezt a jó cselekedetek követik és nem lesz viszálykodás, hanem teljes megértésben élhetünk. (Horváth Csaba) A nap gondolata:  A hitnek magában véve nincs semmi értéke, nincs semmiféle üdvszerző jelentősége. A hit nem egyéb, mint üres edény. Üdvösségünk szempontjából a hitnek csak a tartalmára: Jézus Krisztusra tekintettel van jelentősége. A hitben miénk mindaz, amire szükségünk van; a hitben közösségünk van az üdvözítő Jézus Krisztussal. (Kálvin János)

2014-10-15

Istenünk szereti az embert „Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg." (Jónás 3,10) Féltőn szerető Istenünk van, és ez igen nagy biztonságot ad nekünk. Az ember bűnt bűnre halmoz, meggondolatlanul cselekszik, eltér az isteni parancsolatoktól, megy a maga feje után, és csodálkozik, ha rosszul megy a dolga. Isten viszont figyeli az embert és próbálja jó útra téríteni. Régen ezt próféták által rendezte, küldött olyan szolgát, aki nyíltan felfedte az elhajlásokat. Így indította el Ninivébe Jónást is, aki erőteljesen és határozottan szólt a mélyen bűnben levő néphez: elvesznek, ha nem térnek meg rettenetes bűnös útjukról. Isten már elkészítette a veszedelmet számukra, de még adott nekik egy utolsó esélyt. És komolyan vették a figyelmeztetéseket: bűnbánattal böjtölt a király, a nép, még az állatok is. A következmény pedig az volt, hogy Isten nem pusztította el a megtért város lakóit. Isten a bűnös embert Jézus Krisztusban váltotta meg, hiszen benne jelent meg az üdvözítő kegyelme, azt bizonyítva, hogy minden körülmények között szereti az embert. Nekünk ezt viszonoznunk kell, meg kell tagadjuk a hitetlenséget, a világi hitványságokat és józanul, igazságosan, kegyesen kell élnünk a világban. A feltétel nélküli hit, remény vezessen bennünket, és törekedjünk a jó cselekedetekre. (Horváth Csaba) A nap gondolata:  A hit tehát Istennek különleges adománya kétféleképpen is: azért, mert az emberi elmét megvilágosítja az isteni igazság megértésére, másrészt azért, mert a szívet abban megerősíti. A Szentlélek ugyanis a hitnek nemcsak megkezdője, hanem azt fokonként növeli is, mindaddig, amíg az a mennyek országába nem vezet bennünket. (Kálvin János)

2014-10-14

Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. (2Kor 2:15) Minden ember élete áraszt valamilyen illatot. A munkakerülés, a hazugság, a seftelés, a becstelenség orrfacsaró bűzétől a szeretet, az öröm, a szorgalom, a figyelmesség stb. jó illatáig. Természetesen az életünkből áradó szagok és/vagy jó illatok megjelenési formája sokféle lehet. Krisztus gyermekei Krisztus jó illatát árasztják. S vajon embertársaink megérzik egy kézfogásunkból, látják egy pillantásunkból, hogy jót akarunk, hogy Krisztus tanítványai vagyunk? Minél szorosabb a Jézussal való kapcsolatunk, annál egyértelműbben megérzik szavainkból, tetteinkből, életvitelünkből azt a jó illatot, mely nem a mi érdemünk, melyet nem lehet pénzen venni, csakis az Úrral való személyes kapcsolat egyenes következményeként áradhat belőlünk. Gondold végig, hogy a te életed mennyire vonzó mások számára. Persze nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelned, de akik ismernek – családtagok, barátok, munkatársak – a Krisztushoz tartozás jó illatát érzik rajtad? Mit látnak a hozzájuk való viszonyulásodban? A szavaid, az arcod, a munkavégzésed miről árulkodik? Légy Krisztus jó illata a környezetedben! Keresd és munkáld Isten dicsőségét és biztosan megérzik Krisztus jó illatát általad! A nap gondolata:  Mennyi hiábavaló buzgalommal iparkodnak sokan okokat találni annak bizonyítására, hogy a hit nem képes megmenteni a lelket! Hiszen Isten szavát adta arra, hogy aki Jézusban hisz, az nem vész el, és mi mégis azt akarjuk bebizonyítani, hogy akkor is elveszünk, ha hiszünk... Ha Isten szavára támaszkodunk, akkor ígéretének betartásáért nem minket terhel a felelősség, hanem magát Istent, aki az ígéretet tette. (C. H. Spurgeon)

2014-10-13

Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között. (2Kor 2:15) A legtöbb ember – férfiak és nők egyaránt – használ illatszereket. Tisztálkodás után – vagy éppen helyette – parfümmel, dezodorral sokan befújjuk magunkat. Ezáltal a testszag helyett kellemes illatot érezhetnek a körülöttünk tartózkodók. Az apostol szerint azonban nemcsak a testünknek van illata, hanem az egész életünknek is. A hívő ember ugyanis Krisztus jó illata Isten dicsőségére. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy valamit megéreznek a hitünkből a körülöttünk élők, a velünk érintkezők. Ám egyáltalán nem mindegy, hogy mit. Hiszen a bűn szennyének áradó bűze éppen úgy jelen lehet életünkben, mint a mindent szeretetlenül megítélő törvényeskedés vagy éppen az Úrral való kapcsolatunkból fakadóan a békesség, a szeretet, a türelem jó illata. Vajon akikkel rendszeresen, vagy alig-alig, netán egyszer az életben találkozunk, megérzik a Krisztus jó illatát rajtunk? Életvitelünk Krisztus jó illata, melyet mások is kívánatosnak éreznek? Ezt nem lehet megjátszani, nem lehet imitálni: vagy élő kapcsolatunk van az Úr Jézussal és megérzik ezt embertársaink, vagy a bűn szaga terjed általunk. Ugye szerinted sem mindegy, hogy mi terjed általad, az életviteled által? A nap gondolata:  Alapjában véve az a mindennapokra való hit a legjobb, amelynek köze van a kenyérhez, a vízhez, a ruházathoz, a gyermekhez, a jószághoz, a lakbérhez, az időjáráshoz... Hitünket legbiztosabban növeli nagyra, ha évről évre, hónapról hónapra gyakoroljuk magunkat abban, ahogy az Úrra bízzuk minden bajunkat, például hitvestársunk betegségét, gyermekünk szenvedéseit, üzletünk hanyatlását, barátaink pogányságát és minden egyéb gondot! (C. H. Spurgeon)

2014-10-12

Üdvösséget kaptál? „Zákeus… ma a te házadban kell megszállnom… Zákeus… ezt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki." (Lukács 19,1-10) Olvassuk el az egész történetet! Zákeus, az aljas, rabló, mindenki által utált vámszedő boldog, hogy Jézus megszólította, és nála akar megszállni. Jézus elmegy hozzá, de Zákeus megtorpan, érzi: a rablott bútorok között nem adhat szállást a Mesternek. Megérti, hogy van, ami fontosabb, nagyobb érték minden összerabolt vagyonnál, odadobja az egészet, hogy tiszta házba fogadhassa be Urát. Testvérem, ha te is kéred az Urat, várod, hogy jöjjön és áldja meg hajlékodat, életedet: van, ahová befogadd? Te várod, hogy Ő lépjen feléd, s Ő várja, hogy te lépj felé. Nem lehetsz olyan bűnös, hogy ne menne be hozzád, meg is szólít, meg is akar áldani, de a következő lépés a tied. El kell mondani Zákeus szavait: „Uram, amit raboltam, amit bűnösen szereztem, pénzt, rangot, tisztességet, leteszem a lábad elé, új életet akarok élni" – s már Urává vált az életednek, és „üdvössége lett a te házadnak". (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A bűnvallás a Szentlélek munkája nyomán létrejött bűnbánat következménye. A szív mélyén láthatatlanul forrongó bánkódás megjelenése az ajkunkon imádságban, bocsánatkérésben. Általában az első jele szokott lenni a bűnbánat őszinteségének. A bűnvallás két irányú lehet: Isten felé és emberek felé megnyilatkozó. (E. Thurneysen)

2014-10-11

Az Úr vitéz harcos Légy bátor és erős, mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, hogy birtokba vegyék örökségüket! Megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom azt a földet.  Csak légy erős és nagyon bátor...  Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész! Hát ne félj semmitől, és ne engedd, hogy bármi elbátortalanítson! (Józsué 1:6-7,9) Józsué aztán tudta, mit jelent félni. Éveken keresztül másodparancsnok volt, Mózes jobb keze. Azonban, eljött az idő, hogy ő vezesse a népet. Izrael gyermekei nem csak egyszerűen betáncoltak az Ígéret Földjére, harcolniuk kellett érte. És Mózes nem volt már többé velük. Ha Józsué annyira biztos lett volna a dolgában, akkor Isten miért mondta neki többször is, hogy ne féljen? Tulajdonképpen, Isten különleges bátorító szavakat mondott neki: „Veled leszek, ahogy Mózessel is voltam, és soha nem hagylak magadra" (Józsué 1:5). Hogyan volt Isten Mózessel? Mint egy hatalmas harcos. Emlékeztek a csapásokra? És az egyiptomi katonákra, akik lovastól, szekerestől a Vörös-tengerbe fulladtak? Isten hatalmas erődemonstrációja után énekelte Izrael népe: „Az Úr vitéz harcos, az Úr: ez a neve" (2 Mózes 15:3). Isten harcolt Mózesért, Izraelért, Józsuéért... és most érted is – légy hát erős és bátor! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Hidd el, amit Isten mond, és nemcsak abban fogod örömödet lelni, amit Isten tesz, hanem boldog örvendezéssel tölt meg, ami Isten maga.

2014-10-10

Milyen a termőfölded? A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják, De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz. (Márk 4:18-19) Sokan jönnek a gyülekezetbe, hallgatják az igét, el is fogadják, de amikor hazamennek, minden más elfoglalja a szívüket és gondolataikat, csak az ige nem. A mindennapi dolgok, földi problémák vagy élvezetek töltik be életüket ezért gyümölcstelenek maradnak Isten országa számára. A szívűk tövises, nem a körülményeik. Sok hívőnek még sokkal rosszabbak a körülményeik, mint nekik, mégis tudnak az Úrra figyelni, mégis Jézus az első számukra és Őt követik minden áron. „Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt." (7.) A tövisek növekedtek szívében, nem a mag. Ahhoz hogy a mag növekedhessen, a töviseket le kellett volna metszeni. De ha nem ez történik, akkor a napi gondok, kívánságok csak növekednek és megfojtják az ige életét bennünk. A problémákat nem tudjuk eltávolítani, de nem is erről van itt szó. Arról van szó, hogy szívünkben mekkora helyet kapnak ezek. A körülményeinktől függ-e lelki életünk? Nem függhet attól, mert a lelkünknek egyedül Istentől kell függeni és nem a külvilágtól. Akármi is történjék körülöttünk, a lelkünk sértetlen maradhat, ha megmaradunk az Úrban. A lelkünket kell a Lélek uralma alá rendelni és nem fordítva. Ha a lelkünket a Lélek uralma alá rendeljük, akkor érzéseink is tiszták és Isten szerint valók lesznek. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A Szentlélek szerint hirdetett evangélium vagy meggyőz, vagy felingerel. (Russel)

2014-10-09

Isten azt mondja: értékes vagy! „Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái." (1Kor 7,23) Mit gondolsz, mennyit érsz? Nem a nettó értékeidre gondolok, hanem a saját személyed értékére. Soha ne keverd össze értéktárgyaidat azzal az értékkel, amit te jelentesz, mint személy. Lehetsz gazdag vagy szegény, de ennek semmi köze a te emberi értékedhez. Mi határozza meg valaminek az értékét? Van két dolog, ami értékhatározó az életben: Mennyit hajlandó valaki fizetni érte. Mennyit ér a házad? Nem annyit ér, amennyit gondolsz, és valószínű annyit sem ér amennyit tavaly ért. A házad annyit ér amennyit valaki hajlandó fizetni érte. Nem többet. Mennyit ér egy különleges, ritka bélyeg? Néhányatoknak semmit. Vannak emberek, akik készek több milliót is fizetni egy bélyegért. Mennyit ér egy műalkotás? Annyit, amennyit valaki hajlandó fizetni érte. Kinek a tulajdona volt régen? Néha valami értékesebb csupán attól, hogy kinek a tulajdonát képezte. Például, Elvis Presley autója értékesebb lenne egy olyan autónál, ami a tied volt? Valószínűleg igen. Vagy egy gitár értékesebb attól, hogy John Lennoné volt? Olvastam egy pár szétnyűtt, szagos, viseltes kosárlabda cipőről, amit 7.000 dollárért adtak el egy aukción, mert Michael Jordané volt. Erre a két dologra alapozva mennyi a te értéked? Kérdezd meg magadtól, „Kinek a tulajdona vagyok?" „Mennyit fizettek értem?" A Biblia azt mondja: „Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái." (1 Kor 7, 23). Krisztus megvásárolt téged és kifizette érted az árat. Te Jézushoz tartozol. Mennyire határozza ez meg az értékedet? Most kérdezd meg magadtól: "Kihez tartozom?" A Biblia azt mondja, Istenhez tartozol. Isten felcserélte a saját Fiát veled! A Kereszt a te értékedet bizonyítja. Jézus nem szemétért halt meg. Hihetetlenül értékes vagy. Soha senki nem fizetett nagyobb árat, mint amit Isten fizetett érted. Elfogadott és értékes vagy! (Prókai Árpád) A nap gondolata: Jézus a testbe öltözött kegyelem.

2014-10-08

Isten elfogadott téged „És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam! Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! …Mert ez az én fiam… elveszett, és megtaláltatott." (Lukács 15: 21-22, 24) Elfogadtatni magad másokkal. Folyvást úgy érzed, erre kell törekedned, igaz? A munkahelyeden, a barátaid között, és még otthon is azon dolgozol, hogy elnyerd azt az elismerést, amire szükséged van. Arra törekszel, hogy meggyőzd az embereket arról, hogy megérdemled a fizetést, a barátságot és a szeretetet. Van ebből kiút? Jobb, ha elhiszed: van! Kegyelemnek nevezik. Meg nem érdemelt kegyeltség és elfogadás. Csak egyetlen helyen találod meg – Isten szívében. Isten kegyelmét a tékozló fiú története ábrázolja legjobban. Manapság kevés emberre van olyan hatással a történet, mint azokra a zsidókra, akiknek Jézus elmesélte. Tudod, az ő mércéjük szerint a tékozló fiú a létező egyik legaljasabb tettet követte el. Nem csupán kihasználta az atyját, és eltékozolta az örökségét, de elhagyta Izraelt, és egy idegennel kötött szövetséget – aki ráadásul disznókat tenyésztett! Ennél lejjebb már nem is süllyedhetett volna. A szemükben a fiú lázadása olyan komoly volt, hogy az atyja nem tehetett mást, mint hogy kitagadja. De ő nem ezt tette! Tárt karokkal fogadta bűnbánó fiát. Kegyelemmel – ki nem érdemelt kegyeltséggel, jóindulattal – fordult feléje, és ennek forrása nem a fiú viselkedése, hanem az atya szeretete volt. Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy megpróbálsz helyrehozni valamit Isten előtt, és azon dolgozol, hogy elnyerd a jóindulatát, akkor engedd, hogy a tékozló fiú története szabaddá tegyen. Emlékeztessen ez a történet arra, hogy a mennyei Atyád tárt karokkal fogad téged. A megigazultság palástját adta rád, pecsétgyűrűjét húzta a kezedre, és a fiúság saruját húzta a lábadra! Méltatlannak érzed magad minderre? Isten nem a te méltó voltodra alapozta a kapcsolatát veled, hanem az irántad való szeretetére. Nem kell azon erőlködnöd, hogy elfogadjon téged. Ő már elfogadott. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Meg kell látnom, hogy a világon mindennél nagyobb az én bűnöm, hogy megérezhessem, hogy még ennél is ezerszer nagyobb a kegyelem. (Ravasz László)

2014-10-07

Hálaáldozat Az ezekből készült ételáldozatot vidd el az ÚRnak. Vidd oda a paphoz, az pedig járuljon vele az oltárhoz. Vegye ki a pap az ételáldozatból az áldozat emlékeztető részét, és füstölögtesse el az oltáron. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak. (3Móz 2,8-9) A hálaáldozat akkor őszinte, amikor békességet teremt a bensőnkben. Nem kötelességszerű-, hanem jókedvű, harmóniát teremtő cselekedet. Mint azé az idős emberé, akit minden reggel megmosolyogtak, amikor reggelenként végigsétált a tengerparton és sirályokat etetett. A turisták elnézően kuncogtak; szegény, nem tudja, hogy mit csinál, mire költi a pénzét! A népszerű üdülőhely állandó lakói azonban tudták, kit rejt a görbülő háton már lötyögő pilótadzseki. Eddie volt, a nemzeti hős, aki ellenséges találatot szenvedve, 1942-ben gépének személyzetével és utasaival együtt a tengerbe zuhant. Harminc napig, két mentőtutajon ringatta őket a Csendes-Óceán, amíg rájuk találtak. Nyolc nap után elfogyott az élelmük. Eddie Rickenbacher minden napnak egy bizonyos idejében imádkozott. Azon a délutánon már alig bírták elviselni az éhséget. Eddie az ima befejezését követően arcára tette sapkáját és ledőlt pihenni. Abban a pillanatban egy sirály szállt le, közvetlenül mellé, a mentőtutaj szélére. Senki sem moccant. Mindenki Eddire figyelt. Tudták, vagy a sirály, vagy ők halnak meg. Eddinek sikerült elkapni a madarat. Néhány apró falat mindegyiküknek jutott belőle. De nem ez volt a lényeg, hanem a bensőségek! A mentőtutajhoz tartozó felszerelés része volt néhány horgászbot és horog. A sirály ehetetlen belső részeit azonnal feltűzték és órák alatt több halat sikerült fogniuk, amik aztán újabb csalit jelentettek. Egyetlen sirály mentette meg az életüket. A tengerparton, haláláig, minden reggel sirályokat etető öreg embert meg lehetett mosolyogni, de akik ismerték a történetét, azok megkönnyezték, amikor csak feltűnt a viseltes pilótadzsekiben. Mert ahogy tudott, hálát adott annak a 1942-ben értük meghalt sirálynak. Jézus nem véletlenül szállt le közénk. Jézus nem két-tutajnyi embernek mentette meg az életét. Jézus feláldozta magát azért, hogy amikor az életünk hajója eltűnik a sírban, se előtte mi, se akkor, a hozzátartozóink ne maradjanak reménység nélkül. Tudjuk, mert leírták, ránk hagyták az ő tanítványai: megmenekültünk! Halálunk pillanatában jön értünk a mentőhajó és átvisz bennünket oda, ahol Jézus vár. Vár mindenkire, aki még büszkén evez, vár arra, aki már tudja, léket kapott a csónakja, vár arra, aki már csak lebegve várja, hogy jöjjön érte Megváltó. (Kereskényi Sándor) A nap gondolata: A félelmet és a reményt jobban megszoktuk, mint hogy benne legyünk mindannak a kellős közepében, amit reméltünk, vagy amitől féltünk. (Lars Gustafsson)

2014-10-06

Megváltozott élet? „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!" (Máté 5:48) Sok hívő azt gondolja, hogy attól, hogy keresztyén lett, elkezdett gyülekezetbe járni, és MEGVÁLTOZOTT AZ ÉLETE, minden rendben van. De BÁRMELYIK egyházhoz is csatlakozik valaki, ott elkezdik majd őt tanítani, megtanítják neki annak a felekezetnek a szabályait, elvárásait, szokásait. El fog kezdeni gyülekezetbe járni, ahol új barátokat szerez, majd egyre többet és többet a gyülekezet fogja kitölteni az életét. A gyülekezetben egy mércét állítanak mindenki elé, amit, hogyha sikerül elérnie, befogadják a többiek maguk közé. Tanítanak majd neki jó dolgokat, bizonyos bűnöket abba fog hagyni, és elkezd majd a többiekhez alkalmazkodni, átveszi a szokásaikat, azért, hogy elfogadottá váljon, és hogy ne lógjon ki a sorból. Ha nem sikerül, az sem gond, mert mindent meg lehet játszani. És kétség kívül a gyülekezettel való kapcsolat gyökeres változást eredményezhet az életében. De ez szinte bármelyik egyházra igaz, mindenhol találni embereket, akik nagyon büszkék a gyülekezetükre. Büszkék rá, mert elérték az egyházuk által megszabott szintet, sőt egyesek nagyon buzgón túl is szárnyalták. Drága barátom, ne csapd be önmagadat azzal, hogy elértél egy gyülekezet által felállított mércét, és, hogy megváltozott ettől az életed! A gyülekezetedben eljátszhatod, hogy te vagy a jó keresztyén, de az utolsó napon Jézus előtt kell majd megállnod, és az Ő szavai fognak megítélni. Az Ő mércéje pedig ez: "Legyetek azért ti TÖKÉLETESEK, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!" Ez legyen a szemeid előtt, és ehhez mérd a megváltozottnak gondolt életedet! Térdelj le, imádkozz, és keresd Őt! A gyülekezetben és más hívők társaságában valószínűleg „csupán megváltozol", de ha Jézust követed, akkor olyan leszel, mint a Mestered! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A pokol kapuja felett ez áll: a megérdemelt jutalom. A menny kapuja felett pedig ez: Isteni kegyelem.

2014-10-05

Annyira nem szúr… „El onnét, el onnét! Gyertek onnan, s ne érintsetek semmi tisztátalant. Vonuljatok ki közülük, s tisztuljatok meg…" (Ézsaiás 52:12) Sokszor sajnos ténylegesen olyanok vagyunk, mint a székely kutyája: Látogatóba megy a székely a komájához, poharazgatnak, poharazgatnak, és mindeközben fekszik a kutya a tűzhely előtt, és nyüszít… Úgy másfél óra múlva már nem bírja a koma és megkérdezi: – Ember, ugyanbiza milyen baja van annak a kutyának, hogy ennyire sír? – Semmi baja nincs annak – mondja a házigazda –, csak ott, a tűzhely előtt ahol fekszik, a padlóból kiáll egy szeg, és szúrja az oldalát… – Na de komám, hát akkor mér' nem fekszik odébb? – Hát mert annyira nem szúrja… Jézus nem tolerálja a bűnt, Ő a bűn miatt halt meg. A pokol a bűnösöknek a helye, a pokol az engedetleneknek a helye. Ha tovább folytatod a bűnt, a pokolban fogod végezni! Ha tovább folytatod a bűnt, akkor még csak nem is ismered Jézust, nincs Vele kapcsolatod, barátom, sohasem találkoztál Vele. Ha úgy érzed, hogy tovább folytathatod a bűnt, akkor itt az ideje, hogy letérdelj, és Jézushoz kiálts. Kérj Tőle kijelentést, és akkor tudni fogod, hogy Ő nem tolerálja a bűnt! Drága barátom, térdelj le, ismerd meg Jézus Krisztust, és annyira irtózni fogsz a bűntől, hogy elfutsz majd tőle, el fogsz menekülni a test kívánságától, és engedelmeskedni fogsz Jézus Krisztusnak! Keresni fogod, hogy hogyan járj az Ő kedvében. Mert meg fogunk állni Őelőtte egy napon, és Ő meg fog ítélni minket. Barátom, Ő egyáltalán nem tűri meg a bűnt! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A felületes bűnbánat nemtörődömségbe visz. (Spurgeon)

2014-10-04

Drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek. (Ézs 43:4) Mai Igénk Isten személyes bíztatása számunkra. Az alábbi történet is segít ennek elmélyítésében: Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az évfolyamnak, majd megkérdi a hallgatókat: „Ki szeretné ezt a bankjegyet?" Minden gyerek felemeli a kezét. Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak: „Továbbra is szeretnétek?" A kezek ismét az égbe emelkednek. A professzor eldobja a gyűrött bankjegyet, majd ráugrik és eltapossa, ezután újból megkérdi: „Még mindig akarjátok a pénzt?" A hallgatók újból jelentkeznek egytől egyig. A professzor ekkor így szól: „Kedves hallgatóim, ma tanultatok egy nagyon fontos leckét az élettől: Habár ezt a 10.000 forintot összegyűrtem, rátapostam és eldobtam, de továbbra is szeretnétek, ha a tiétek lenne, mert a bankjegy értéke nem változott, még most is 10.000 forintot ér! Sokszor az életben ellenkeznek veletek, emberek visszadobnak és elutasítanak titeket. Azt érzitek, hogy már nem ér semmit a létetek, de a ti ÉRTÉKETEK nem változik soha Isten szemében, még akkor sem, amikor a legrosszabb passzban vagytok, az emberi életetek ÉRTÉKE TOVÁBBRA IS UGYANANNYIT ÉR!  Csak annyit teszek még hozzá, hogy Jézusban, az Ő értünk hozott áldozatában láthatjuk meg Isten előtti értékünket igazán… A nap gondolata: Mindennek van fény- és árnyoldala, a mi Istenünk pedig mind a két oldalon megtalálható. (Spurgeon)

2014-10-03

Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr. (Róma 12:19) A bennünket ért sérelmeket megbosszulni nagyon emberi dolog. De Isten nem ezt várja övéitől. Íme, egy történet, mely szolgáljon épülésünkre: A  szerzetes egyszer a  kolostor vezetőjéhez  fordul: „Megsértett egy szerzetestestvér és most bosszút akarok állni." „Hagyd ezt inkább Istenre  és  felejtsd el  a  dolgot" –  válaszolta  az apát.  De  ő erősködött: „Nem nyugszom  addig, amíg  bosszút nem állok a  sérelemért." Mire az apát:  „Rendben. Akkor  most imádkozzunk  együtt! Istenünk,  nincs szükségünk arra, hogy gondunkat viseld, mert magunk fogunk bosszút állni a bennünket ért sérelmekért. Ámen" A  szerzetes   megértette  a   rövid  ima mondanivalóját  és   lemondott szándékáról. Neked van mit átadnod az Úrnak? Tedd meg, ne várj vele sokat, mert csak a lelkedet mérgezi… A nap gondolata:  A bűn lassan ölő méreg, melytől a lelkiismeret fájdalommentesen elsorvad.

2014-10-02

Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. (Róma 12:9) Honnan tudjuk, hogy mi a jó és mi a gonosz? Van valamilyen stabil mérce erre? Vagy kinek milyen a mércéje, annak alapján fogja eldönteni? Nos, „Minden dolog mértéke az ember" – mondta egy Krisztus előtt V. században élt gondolkodó. Tényleg ez a jó, ha az ember, vagyis mi magunk vagyunk a mérce? Aligha, hiszen, ha én vagyok saját mércém, akkor csak arra tekintek, ami nekem jó, minden mást figyelmen kívül hagyok. Szép egy mérce… A hívő embernek van egy csalhatatlan mércéje: Isten Igéje. Mihelyst más mércét kezdünk használni, elvétjük az irányt. Iszonyodni a gonosztól azt jelenti, hogy rossznak tartom azt, amit Isten rossznak tart. Bűnnek látom azt, amiről Isten azt mondja, hogy bűn. Minél elmélyültebben ismerjük az Igét, annál jobban tudjuk, hogy mi a gonosz és mi a jó Isten szerint. És minél jobban érdekel ez bennünket, annál inkább tudunk és akarunk ennek megfelelően élni. Te mennyire iszonyodsz attól, ami nem kedves Isten előtt? A nap gondolata: A bűnbánat annyit tesz: úgy sajnálom, amit tettem, hogy többé nem teszem.

2014-10-01

De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. (Zsoltárok 81:12) Mit érez a szülő akkor, amikor gyermekei nem hallgatnak rá, noha mindent megtesz övéiért? Fájdalom, szomorúság járja át a szülői szívet. Mennyivel inkább így érzett Isten, amikor Egyiptomból, a szolgaság házából kivezette választott népét, akik mindezt hálátlansággal és engedetlenséggel viszonozták. „De népem nem hallgatott szavamra." Mennyi szomorúság van ebben a mondatban. Hiszen egyik oldalon ott van a népéért csodák sokaságát cselekvő Isten, a másik oldalon pedig az ennek ellenére sem Istenre tekintő és Benne bízó nép. Isten a mi személyes életünkben is sok csodát tett már. Azonban hányszor nem hallgatunk rá mi sem. Hányszor vagyunk engedetlenek irányába… Pedig jól felfogott érdekünk lenne az Úrra bízni magunkat. Hogy miért? Azért, mert Ő tudja, hogy mit miért tesz vagy enged meg életünkben. Ő látja a közeli és távoli jövőnket is, vagyis azt is, amit mi még csak nem is sejtünk. Meghallgatjuk, komolyan vesszük és engedelmeskedünk Neki vagy megszomorítjuk Őt engedetlenségünkkel? Ez a két lehetőségünk van, és sokszor kell döntenünk. Mi képezi döntéseink alapját: Isten iránti bizalmunk, vagy valami más? A nap gondolata:  Azon elmélkedjünk, hogy manapság és mibennünk mi módon van jelen a Jézus Krisztus. Néhány segítő gondolat: úgy van jelen, mint életlendület. Sok mindent megteszünk, amit nem tennénk, ha nem élne bennünk a Krisztus. De úgy is jelen van, mint fékező erő. Sok mindent nem teszünk, amit megtennénk, ha nem élne bennünk a Krisztus. (Farkas József)