2014-11-30

Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. (Róma 12:18) Akárhogyan nézzük, ez az Ige azt mondja, hogy nem lehet mindenkivel békességben élni. De attól még meg kell próbálni. Az egyik legfontosabb terület, ahol fejlődnünk kell Krisztussal járásunk közben az, hogy szeressük a problémás, a nehezebben elhordozható embereket is. Jézus bemutatta, mit tegyünk, amikor ilyen nehéz emberekkel kerülünk kapcsolatba: 1. Fogadd el, hogy nem tudsz mindenkinek a kedvére tenni. Még Isten sem képes erre! Nem is kell megpróbálnod. 2. Tanulj meg nemet mondani az irreális elvárásoknak, de azt az „igazsághoz ragaszkodva szeretetben" tedd. (Efézus 4:15) 3. SOHA ne állj bosszút és ne vágj vissza! (Máté 5:38-39). Ezzel csak az ő szintjükre süllyedsz te magad is. 4. Imádkozz értük! (Máté 5:44) Ez neked is és a másik embernek is segíteni fog. Engedd, hogy Isten beszéljen velük. Törekedj arra, hogy Istennek tetsszen az életed! Ez olykor egybe fog esni emberek tetszésével, olykor nem. Ha nem, akkor is Isten tetszését keresd. Hogy ez nem olyan könnyű? Senki nem állította, hogy könnyű, de áldásos és lelki békét adó… A nap gondolata: Egyedül az ellenség iránti szeretet az, amely a lelket igazán boldoggá teheti. Akiben ez a szeretet lakozik, annak békességét nem tudja feldúlni még az ördög sem. (Trudel)

2014-11-29

Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet. (Jn 7:24) Mai Igénket remekül magyarázza a következő történet:  Egy asszony elpanaszolta hozzá látogató barátnőjének, hogy a szomszédja milyen rosszul vezeti a háztartást. - Látnod kellene, hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva! Már az is kész csapás, hogy vele egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod azokat a fekete sávokat a lepedőkön és a törülközőkön? A barátnő az ablakhoz lépett, majd így szólt: - Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták. Azok a csíkok a te ablakodon vannak. A nap gondolata:  Miként lehetne annak tartós békessége, aki másnak dolgaiba belekeveredik, ki idegen ügyek után szalad, s aki ritkán és keveset száll magába. (Kempis Tamás)

2014-11-28

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9) Isten ügyét időnként az emberi gyengeség viszi előre. Ekkor ugyanis Isten hatalma és ereje még jobban láthatóvá válik. Ha egy testileg egészséges hívő ember azt mondja, hogy bízzatok az Úrban, mert ő szeret bennünket, mert fontosak vagyunk neki és kegyelme megtart napról napra, ez is lehet hatásos, de amikor ugyanezt például a kezek-lábak nélkül született Nick Vujicic mondja, valahogy másképpen cseng és jobban eljut a szívek mélyére… Isten kegyelme elég volt Pál apostolnak, neked is elég. Ő tud és akar használni akkor is, ha szenvedés jut osztályrészül neked. Ragadd meg az Úr kegyelmét, mely Téged is megtart napról napra! A nap gondolata: Sok keresztény a kegyelmi ajándékokból akar élni, ahelyett, hogy a kegyelem Istenére bízná magát.

2014-11-27

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9) Elég. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy nem több és nem kevesebb, mint amennyi kell. Ez egy csodálatos kifejezés tehát. Egy megnyugtató, megerősítő, lelki békét adó kifejezés. Isten eleget ad nekünk a kegyelméből. Nem többet és nem kevesebbet, pontosan annyit, amennyire szükségünk van. Egy szolid példával élve olyan ez, mintha az ember vásárol egy boltban, majd fizetni készül. A pénztáros bejelenti, hogy 4355Ft lesz. Ennyit kell fizetnünk. Egy kicsit megijedünk, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy van nálunk ennyi pénz. Aztán elővesszük a pénztárcánkat, elkezdjük kiszámolni az összeget, majd amikor az utolsó 5 forintost is letettük a szalagra, akkor halljuk a megnyugtató szót: elég. Pontosan ennyi kellett. Isten ilyen mindenre elégséges kegyelemmel lát el bennünket. Legyünk akár egészségesek, akár nyomorúságot hordozó emberek, nyugodjunk meg, nyugtasson meg bennünket Isten szava, mely azt mondja: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." A nap gondolata: Nemcsak erős vasdarabokat vonz a mágnes, hanem a legfinomabb hegyű tűt is. Így közli Isten a maga kegyelmét nemcsak az erős, hanem a gyenge keresztényekkel is.

2014-11-26

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9) Elég. Így kezdődik alapigénk egyetlen mondata. Mikor nem használnánk e kifejezést, ha rajtunk múlna? Mire nem mondanánk azt, hogy elég? Igen, az élet jó dolgaira, az Istentől jövő áldásokra, az örömteljes, a boldog pillanatokra. Soha nem mondanánk a jó egészségre, hogy elég már belőle. Sokat voltam már egészséges, most már jöhetne egy kis betegség. Ha valakinek jó az anyagi helyzete, szintén aligha mondaná, hogy elég már a jólétből, most már szeretnék szűkölködni. És van még pár dolog, amire biztosan nem mondanánk, hogy elég, mert emberileg nézve úgy tartjuk, hogy soha nem elég a jóból. De mire mondanánk és mondjuk is, hogy elég? Arra, ami rosszul érint, ami fájdalmat okoz, ami megnehezíti az életünket. Elég, ezt mondjuk viszonylag hamar a betegség idején, a gyászunkban, a nélkülözés, az anyagi nehézség idején és minden olyan helyzetben, amiben nem szívesen vagyunk, ami kizökkent a kényelemből, a lelki nyugalomból. De itt most Isten mondja, hogy elég. Elég nekünk az Ő kegyelme. Neked is elég, bármi terhel is le jelenleg… A nap gondolata: Azért még egy lélek sem kárhozott el, mert vétkezett, de azért igen, mert nem fogadta el a kegyelmet.

2014-11-25

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9) Ha gyógyulást kapsz betegségedből, légy hálás az Úrnak érte. Ha nem kapsz gyógyulást, akkor pedig a kegyelemért légy hálás, mely megtart a szenvedés idején is. Mert Isten a szenvedéseiddel együtt is használni akar. Csak ezt fel kell fedeznie a szenvedőnek. S ez nehéz feladat. Pál apostol belefásulhatott volna a szenvedésbe és mondhatta volna, hogy Uram, ha nem gyógyítasz meg, akkor én nem megyek sehová, egy ilyen nyomorult ember minek és hová mehetne a Jézusról szóló örömhírrel? De nem mondta, mert a saját nyomorúságánál nagyobbra tartotta és többe nézte az Úr kegyelmét, melyben részesült. A szenvedés könnyen megkeseredetté teheti az embert. Ennek az az oka, hogy erősebben fókuszálunk önmagunkra, mint Istenre. Nagyobbnak látjuk a saját gyengeségünket, mint Isten erejét és kegyelmét. Ilyenkor át kell helyezni a hitbeli fókuszt önmagunkról az Úrra. Próbáljuk meg az Úr felől nézni életünket. Rögtön másképpen fogunk látni bizonyos dolgokat…  A nap gondolata: Nem kell attól tartani, hogy valakinek túl sok kegyelemben lehet része. A kegyelem túltengése kizárt dolog. (Spurgeon)

2014-11-24

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9) A betegségeink kapcsán fontos és hangsúlyos üzenet, hogy kell imádkozni gyógyulásért, de Isten nem mindig akarja meggyógyítani a betegségéből az embert. Miért? Mert valami mást akar, valami többet akar adni. Ez pedig az Ő mindenre elégséges kegyelme. Ismerek valakit, aki szívbetegen született. Azt mondták neki, hogy nem éri meg a felnőttkort. Ez a férfi rendszeresen jár felülvizsgálatokra, de már a nyugdíjas éveit tapossa. Amikor elmesélte élettörténetét, mondtam neki, hogy ő aztán tudja, mi a napról napra megtartó kegyelem…  Ha beteg vagy, legyen természetes, hogy gyógyulásért imádkozol, de ha netán Isten nem akar meggyógyítani, akkor ne zúgolódj, hanem keresd azt a jót, azt az áldást, amit neked személy szerint készített el a szenvedéseidben az Úr. Nem erőtlen az Isten ahhoz, hogy bárkit meggyógyítson, hanem arról van szó, hogy valamilyen más módon akarja kifejezni erejét, kegyelmét. A nap gondolata: Vannak betegágyak, melyek több megtérést gyümölcsöznek, mint némelyik szószék.

2014-11-23

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9) Pál testébe tövis adatott. Sokak szerint ez egy gyógyíthatatlan betegség volt. Ennek kapcsán szeretnék leszögezni néhány bennünket is érintő üzenetet. Bizony az Isten gyermekei is lehetnek betegek. Miért fontos ezt kimondani? Azért, mert vannak új keletű vallási közösségek, melyek azt mondják, hogy ha beteg vagy, akkor valamilyen bűn következménye ez. Vagy tedd le a bűneidet az Úr elé és elmúlik betegséged, vagy kizárunk a közösségből. Testvérek! Igen, lehet köze a bűneinknek a betegségeinkhez, de nem minden esetben ilyen formában. Tudjuk, mert a Biblia beszámol róla, hogy az első emberpár bűnesete folytán sok negatív dolog jött bele Isten teremtett világába, így többek között a betegség, a halál is. De emlékezzünk csak arra a történetre, amikor a tévesen gondolkodó tanítványokat helyre teszi Jézus. Ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? – kérdezték a tanítványok Jézustól, amikor egy vak férfit megláttak. Ők is úgy gondolták tehát, hogy a betegség – jelen esetben a vakság – egy beazonosítható, konkrét bűn következménye volt. Csak azt nem tudták eldönteni, hogy a szülők vétkeztek-e, vagy maga az illető, aki vakon született. Jézus viszont ezt mondja nekik: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei." Nem arról van szó tehát, amit sokan gondolnak manapság is egy-egy betegség és beteg ember kapcsán, hogy megverte az Isten, hanem ettől eltérően egészen más a betegség háttere. Jézus szerint az, hogy Isten cselekedetei legyenek nyilvánvalóvá rajta…  A nap gondolata:  A történelem számomra nem más, mint eszköz arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent, aki – hitem szerint – abszolút módon irányítja a történelmi eseményeket. Vagyis Istent úgy ismerhetem meg egyre teljesebben, ha az ő kijelentéseinek – a Bibliának – az elmélyült tanulmányozása mellett Istent az ő cselekvéseiben és munkálkodásában ismerem meg, ami egyenlő a történelemmel. Isten kijelentései (a Biblia) és Isten működése e világban (a történelem) tökéletes egységben tárul elénk. (Kovács Géza)

2014-11-22

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12:9) Akik ismerik ennek az Igének, ennek az Istentől származó mondatnak a hátterét, azok tudják, hogy ezt a mondatot az Úr Pál apostolnak mondta. Pál volt az, aki azt írja pár mondattal alapigénket megelőzően, hogy tövis adatott a testembe, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el tőlem, de Isten nem úgy válaszolt, ahogyan én gondoltam. Írásmagyarázók szerint ez a tövisnek nevezett valami egy betegség volt. Valamilyen betegség gyengítette az apostolt és hátráltatta abban, hogy az Úrérért végzett munkáját teljes erőbedobással végezhesse. Azért akart ettől a betegségtől szabadulni, hogy még többeket elérjen Jézus számára. De Isten nem vette el betegségét, nem adott gyógyulást neki. Valami mást, valami többet adott neki a gyógyulás helyett: az Ő kegyelmét. Pálnak elég volt az Úr kegyelme. Neked elég? Hidd el, neked is elég! Kapaszkodj bele és építs rá! A nap gondolata: A hit az engedelmesség gyökere. Az igazi hit arra törekszik, hogy mások szívében továbbgerjedjen. (C. H. Spurgeon)

2014-11-21

Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? (Zsid 13:6) Nyugtalanul aludtam. Aggódva, szorongva indult napom. Tudtam, hogy találkoznom kell néhány emberrel és megbeszélnem, tisztáznom kell velük fontos dolgokat. S mit ad Isten? Ezt az Igét. Kora reggel ezzel az Igével indult a napom. Szorongásomat nyugalom, félelmemet lelki béke váltotta fel. Egyetlen oka volt ennek: az Ige megérintett, Isten közelébe, megnyugtató közelségébe vitt. Neked vannak félelmeid, szorongsz egy feladat, egy találkozás kapcsán? Ne tedd! Bízd az Úrra önmagadat és ügyeidet egyaránt! Sőt, azokat az embereket is, akikkel találkozni fogsz, akikkel beszélned kell. Senkitől ne félj, csak légy engedelmes gyermeke az Úrnak és Ő veled van mindenütt, amerre csak jársz!   A nap gondolata: Istenem! Ahol Te vagy, ott van az ég, s ahol Te nem vagy, ott a halál és pokol vagyon. (Kempis Tamás)

2014-11-20

Egészen így cselekedtek tehát Izráel fiai. Mindent úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek. (4Móz 1:54) Íme, két mondat arról, hogy milyen az, amikor Isten népe engedelmeskedik. Hallják, megértik és megvalósítják az Úr szavát. Isten népének mindenkor, ma is ez a feladata: Istenre figyelni, szavát meghallani, megérteni és megcselekedni. Ez az egyes hívő emberre éppen úgy vonatkozik, mint egy-egy gyülekezeti közösségre. Ezért nélkülözhetetlen életünkben Isten Igéje. Olvasni, hallgatni kell azt, hogy megértsük mi a szándéka velünk az Úrnak. S ha megértettük, ne álljunk meg, hanem jussunk el a megvalósításig is. Nagyon hangsúlyos Igénkben egyetlen mozzanat, ami mindkét mondatban szerepel: „Egészen így cselekedtek." „Mindent úgy cselekedtek." Mindenben és egészen sikerült engedelmeskedni. Vajon megvan bennünk erre a szándék? Téged melyik Ige érintett meg legutóbb és mennyire tudtál és akartál engedelmeskedni az Úr szavának? Ahhoz, hogy mindenben és egészen engedelmeskedjünk, teljes odaszánásra van szükség. Megvan ez bennünk vagy csak fél szívvel, ímmel-ámmal hajlunk az Úr akaratának megvalósítására?    A nap gondolata: A szövetség engedelmesség nélkül hatástalan és használhatatlan.

2014-11-19

URam, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal. Jusson hozzád imádságom, figyelj esedezésemre! (Zsoltárok 88:2-3) Nagy nyomorúságot hordozó ember szavai ezek. Ezt onnan tudjuk, hogy éjjel-nappal kiált az Úrhoz. A nyomorúság általában közelebb visz Istenhez. Legyen szó személyes életünk testi-lelki fájdalmáról, vagy hozzánk igazán közel álló ember szenvedéséről, a legjobb, legbölcsebb, amit tehetünk az az imádság. A zsoltáros önmagáért könyörög. Istentől vár szabadítást. Ki mástól is várna – kérdezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy olykor bizony még a nyomorúságainkban sem az Úr az első, akit felkeresünk. Pedig a hívő ember életének alapja, segítségének forrása, nyomorúságaiban menedéke az Úr. Igaz, az Úr nem mindig válaszol azonnal. Alapigénk 2. mondata arra utal, hogy mennyire türelmetlen tud lenni az ember, ha nem akkor jön Isten segítsége, amikor mi szeretnénk. Nyomorúságban vagy? Imádkozz! Akár éjjel-nappal. Azt érzed, hogy nem válaszol az Úr? Hidd el, nem hagyja könyörgéseidet válasz nélkül, csak légy türelmes, ő nem feledkezik meg rólad.  A nap gondolata: A szenvedések lehántanak az emberről minden kölcsönvett hitet, és arra kényszerítenek bennünket, hogy mindenki a saját maga forrásából merítsen. A bajok közepette minden mesterséges támasz kidől, és az ember nem támaszkodhatik több hitre, mint amennyi saját magának van. (Fosdick)

2014-11-18

Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs. (2Kor 8:12)

Mai Igénk abból a szakaszból való, melynek az a címe az újfordítású Bibliában, hogy Krisztus példája legyen a gyülekezeti adakozás mértéke. A keresztyén ember számára Krisztus a példa mindenben – ez a gondolat rendben is van, de a folytatás is? Hogy mire gondolok? Arra, hogy a manapság önmagát Krisztus tanítványának tartó emberek gyülekezetbe járnak és adakoznak is? Természetesen igen, mondhatjuk nagyon sokan, és az a jó, ha mindez természetes a hívő életünkben. Ám egyre többeknek nem az. Vajon ők hogyan gondolják az Isten népéhez való tartozást és az adakozásban való részvételt?

Én most azokhoz szeretnék szólni, akik tagjai egy gyülekezetnek, akik láthatóan is odatartoznak Isten népéhez, mert közösséget vállalnak más, hozzájuk hasonló, bűnös, de kegyelmet nyert emberrel. Hogyan adakozunk? Mi a mértéke adományainknak? Az Ige azt mondja: amink van, abból adjunk. Ez olyan egyértelműnek tűnik, de nem így szoktunk cselekedni? Időnként nem. „Adnék én, ha több lenne." „Ha megnyerném a lottó ötöst, sokat adnék." Ebben a témakörben ez két jellemző gondolat. Két jellemzően téves gondolat és van még jó néhány ilyen. Ugyanis amink nincs, abból nem adhatunk. Amink van – legyen az emberileg sok vagy kevés – abból adjunk jó szívvel, Isten iránt hálás lélekkel. Ilyen a gyülekezeti adakozásunk? Ne másokhoz mérd adományaidat, hanem ahhoz, amit nálad helyezett el az Úr…

A nap gondolata:

Aki a mennyben aratni akar, annak a földön vetni kell.

2014-11-17

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt… (Fil 2:5) Vannak indulatos emberek. Ők könnyen kijönnek béketűrésükből és hamar felcsattannak, valamint előfordul, hogy nem igen válogatják meg szavaikat bizonyos esetekben. Á, én nem ilyen vagyok – mondhatod magadban megnyugodva, amikor olvasod ezeket a sorokat. Ez örvendetes, ha így van. De szokott-e elragadni a hév időnként, kiborít-e a házastársad, a gyermeked, a munkatársad, a szomszédod, vagy bárki, hogy indulatba jöjj és felemeld a hangodat? Ugye ez már veled is megesett néhányszor? Ha igen, akkor ne bagatellizáld el. Van, aki megteszi. Ó, én is ember vagyok, ez bárkivel előfordulhat. Egy kis indulat, ajtócsapkodás, ez belefér. Tényleg? Aztán csodálkozol, hogy szétesik a házasságod, elidegenedik tőled a gyermeked, nem bízik meg benned a munkatársad? Ne csodálkozz, inkább kezeltesd magad: engedd, hogy az Áldott Orvos, az Úr Jézus kezelésbe vegyen! Tanulj Jézustól, aki alázatos és engedelmes volt Atyja iránt. Ő nem önmagát állította a középpontba, hanem az Atya vele való akaratát, ezért tudott még a kereszten is imádkozni azokért, akik odajuttatták. Nekem van mit tanulnom Jézustól az indulataimmal kapcsolatban is. Te hogy látod saját helyzetedet?   A nap gondolata: Aki megtalálja Jézust, drága kincset, sőt mindenekfelett való kincset talál. És aki elveszti Jézust, nagyon sokat, sőt többet veszít az egész világnál. (Kempis Tamás)

2014-11-16

Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Máté 25:35-40) Íme, egy történet, mely közelebb visz bennünket az Ige gyakorlati megéléséhez: Volt egyszer egy vallásos, jámbor asszony, akit eltöltött az Isten iránti szeretet. Minden reggel templomba ment. Az úton a gyermekek köszöntötték, koldusok csatlakoztak hozzá, de ő annyira elmerült áhítatosságában, hogy még csak észre sem vette őket. Egyik nap hasonlóképp haladt az utcán, és éppen az istentisztelet idejében ért a templomhoz. Lenyomta a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. Ismét és erősebben nyomta, de az ajtó be volt zárva. Elkeseredve a gondolattól, hogy évek óta először elmulasztja az istentiszteletet, és nem tudván, hogy mit csináljon, felnézett. És akkor ott, pontosan az orra előtt, megpillantott egy kis cédulát az ajtóra szegezve.  Ez állt rajta: - Itt vagyok kint. Fontos az istentisztelet. Ne mulaszd el, ha csak teheted, jelenj meg rajta. De vedd észre az Urat a templom falain kívül is. Nem ritkán embertársaid szeméből néz vissza rád… A nap gondolata:  Minden reménytelen lenne, ha olyan Istenünk lenne, aki nem törődik sorsunkkal. Ha a mi bizalmunkon múlna a vezetés, akkor tengernyi bizonytalanságban lennénk örökre kiszolgáltatva. Ő egyfolytában munkálkodik: szelíden áthatol védőbástyáinkon, és megszabadít rejtett kívánságaink rabszolgaságából. A vezetés problémája akkor oldódik meg, ha együttműködünk Vezetőnkkel és Szabadítónkkal. (John White)

2014-11-15

Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. (1Kor 15:10) A hívő ember énképe egészen más, mint az Urat nem ismerőké. Utóbbiak könnyen mondják ki: Magamnak köszönhetem sikereimet. Megdolgoztam érte, büszke vagyok arra, amit elértem saját erőből. Ilyen és ehhez hasonló véleményeket elég gyakran hallhatunk, vagy olvashatunk. Isten gyermekei azonban másképpen látják saját magukat, elért eredményeiket. Pál apostol mai Igénkben hangot ad annak, hogy ő Isten kegyelméből az, aki. Nem fényezi magát, hanem az Úrra tekintve látja meg saját értékét. A közelmúltban egy református presbiter pedig ezt mondta: „Egy ecset ne legyen rá büszke, hogy milyen képet festett, mert az csak egy eszköz. Én is az vagyok: eszköz Isten kezében." Mészáros János Elek szavai ezek. Igen, a Csillag születik korábbi győztese nyilatkozott ilyen szerényen. Az a kérdés felénk, hogy elfogadjuk-e az eszköz szerepét életünkben? Eszközök lehetünk Isten kezében, ha az Úrra hangolva éljük életünket és tesszük azt, amit Ő bíz ránk… A nap gondolata:  ...a lelki gyümölcstermés csak egyetlen módon lehetséges, ha Krisztusban maradunk. Azt talán még meg tudjuk tenni, hogy a Lélek ajándékait akkor is használjuk, ha a Krisztussal való közösségünk csorbát szenved. De sohasem vagyunk képesek a Lélek gyümölcsét felmutatni, ha a Krisztussal való kapcsolatunk a bűn miatt megszakadt... döntő jelentőségű az, hogy Lélekkel teltek legyünk, ami csak akkor lehetséges, ha Krisztusban, a szőlőtőben maradunk. A maradás titka: az engedelmesség. (Billy Graham)

2014-11-14

Bizony, javamra vált a nagy keserűség. (Ézs 38:17) Sokszor gondolkozunk azon: „Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat?" vagy „Miért engedi meg Isten ezt a dolgot az életemben?" Ha benned is felmerülnek ezek a kérdések, itt van egy rövid, kis történet: Egy lány, amikor hazament édesanyjához elkezdett panaszkodni: „Anya, meg fogok bukni algebrából, a barátom szakított velem és a legjobb barátnőm elköltözik. Miért kell, hogy ilyen sok rossz dolog történjen velem?" Mialatt a lány elmesélte bánatát, az édesanyja éppen egy süteményt sütött. Megkérdezte a lányát, hogy kér-e enni valamit. Erre a lány egyből így felelt: - „Persze anya, te mindig valami nagyon finomat csinálsz." - „Megkínálhatlak egy kis olajjal?" - „Fúúúúj, anya ettől lenne aztán szörnyűbb a napom." - „Akkor adhatok néhány nyers tojást előételnek?" - „Jaj, anya, az is undorító." - „Talán lisztet vagy egy kis szódabikarbónát?" - „Anya!!!!!!! Valami normális dolgot szeretnék enni!!!" - Erre az édesanyja így felelt: „Drága kicsim! Sokszor a dolgok, egymagukban rossznak tűnnek. De ha megfelelően összerakod őket, akkor a végeredmény egy nagyon finom és csodálatos sütemény lesz, amit szeretni fogsz! És drága lányom ez nem csak a sütésre igaz..." A nap gondolata:  Az élet tengere keserű ugyan, de gyöngyöt terem.

2014-11-13

Istennek semmi sem lehetetlen. (Lukács 1:37) Ismerjük ezt az Igét, időnként még sincs elég hitünk ahhoz, hogy komolyan vegyük. Körülbelül, mint a következő történetben: Egyszer a Niagara vízesés felett kifeszített drótkötélen egy artista készült átmenni. Mielőtt elindult kezébe vette az egyensúlyozó rudat és megkérdezte a feszülten várakozó tömeget: Elhiszitek-e, hogy át tudok menni a vízesés felett? Néhányan kételkedtek, de a többség elhitte, mondván végül is ez a szakmája. Az artista átment, majd visszajött, és megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy rúd nélkül is megteszem? Már többen kételkedtek, mert feltámadt a szél. Az artista átment, ismét visszajött, azután fogott egy talicskát, és megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy át tudom tolni ezt a talicskát? Most ismét azok kerültek többségbe, akik hittek neki. Az artista áttolta a talicskát, majd vissza, és ismét kérdéssel fordult a közönség felé: Elhiszitek-e, hogy ismét át tudom tolni? Már mindenki egyhangúan elhitte. Ekkor megkérdezte: Elhiszitek-e, hogy egy embert is át tudok tolni rajta? Mindenki igent kiáltott: elhisszük. Az artista megkérdezte: Akkor ki lesz az első, aki beleül? Senki nem vállalkozott! Vajon mi, akik hívő keresztényeknek mondjuk magunkat, mindig feltétel nélkül reá bízzuk magunkat Istenre, vajon beleülünk-e "Isten talicskájába"? Vajon amikor azt mondjuk: Hiszünk Isten mindenhatóságában, követjük-e mindenben a Krisztusi utat, akkor is, ha az néha számunkra kedvezőtlennek tűnik? A nap gondolata:  A hit elhiszi, amit nem lát, és az a jutalma, hogy meglátja, amit hisz.

2014-11-12

Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, az ÚR. Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon… (5Móz 5:12-14) A hívő ember törekszik Isten parancsainak betartására. A hitetlen olykor szándékosan megszegi, sőt úgy tűnik, nincs is különösebben rossz következménye az utóbbi életében. Vagy mégis? Az alábbi történet tanulságait vonjuk le a saját életünkre nézve: Az egyik hitetlen földműves dicsekedett a hitetlenségével, és levelet írt az egyik helyi újságnak a következő szavakkal: -„Uraim, kísérletet hajtottam végre. Vasárnap szántottam a földem, vasárnap vetettem be. Mindig vasárnap kapáltam, és vasárnap szedtem a gyümölcsöt. Vasárnap vittem haza a termést a magtáramba. És most mi az eredmény? Nagyobb az átlagtermésem, mint bármelyik szomszédomé október végén." Azt várta, hogy a szerkesztő majd dicséretet ír neki, de váratlanul ezt a választ kapta: „Isten nem mindig októberben egyenlíti ki a számlát." A nap gondolata: Isten malma lassan jár, de rendkívül finoman őröl. (Kroecker)

2014-11-11

Ti vagytok a föld sója. (Mt 5:13) Megízesíteni mások életét, ez többek között a hívő ember küldetése. Jézus által ránk bízott feladat. Ezt sokféleképpen lehet megtenni. Álljon most itt egy bizonyságtétel, mely bemutat egyet a lehetőségek közül: „Megtérésem óta, - mint sokan mások-, vásároltam a különféle hitmélyítő könyveket. Kiolvasásuk után a könyvespolcra tettem és csak gyűlt, gyűlt, gyűlt. A többszöri elolvasásuk után azt a célt tűztem ki magam elé, hogy ha találkozok olyan emberrel, akinek problémájára orvosság lehet annak a bizonyos könyvnek az elolvasása, kölcsönadom, talán ezzel is közelebb juttathatom őt a hithez, Istenhez, Jézushoz. Többéves tapasztalatom az volt, hogy a könyvet köszönettel elfogadták, majd kiolvasatlanul, vagy itt-ott beleolvasva, visszaadták. Meg kell jegyeznem, hogy magam is hasonlóképpen álltam a kölcsönkapott könyvekhez, én is csak akkor vásároltam, vagy olvastam kölcsönkönyveket, ha előtte beleolvashattam és valami megkapott belőle. Mert abban is hiszek, hogy az úgymond „véletlen" találkozást a könyvvel is, Isten akarata irányítja. Sokáig kedveszegetten nézegettem a polcaimon halmozódó könyvek sokaságát, mígnem már majdnem bálványaimmá váltak. Ekkor Isten sugallatára támadt egy gondolatom, hogy elajándékozom azokat, de úgy, hogy közben „jó hír"-ként szolgáljanak a hitetlen embereknek. Elvittem hát a munkahelyemre néhány darabot és az autóbuszban, (mert aktív koromban buszvezető voltam), egy-egy utasülés mellé, a busz belső falához tettem. Azt tapasztaltam, hogy egy-két forduló után a könyvek gazdára találtak. Ekkor ismét odatettem két darabot, amelyek újból elfogytak. Ezzel a módszerrel több tucat könyvet ajándékoztam el egészen a nyugdíjazásomig. És ezt a sajátos „evangelizációt" mindvégig folytattam. Szentül hiszem, hogy a könyvek nagy része hitetlen emberek kezébe került, méghozzá úgy, hogy felszállt az autóbuszra és leülés előtt megpillantotta az „ottfelejtett" „talált tárgyat". Helyet foglalt, kezébe vette, és a legtermészetesebb módon, sajátjaként szállt le vele. Nagy örömöt találtam ebben a nem mindennapinak mondható „szolgálatban", mert egyrészt megszabadultam a már-már bálványként tisztelt könyveimtől, ugyanakkor, ha csak néhány ember is, de e könyvek által ismerhették meg a mi hatalmas és szerető Istenünket. Hála legyen Neki érte!" A nap gondolata: Ne csináljatok sablonokat, az Úr az egyiket így vezeti, a másikat amúgy. (Zeller)

2014-11-10

Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cselekedeteikkel tagadják… (Titusz 1:16) Az alábbi történet elmélyítheti bennünk a mai Igét: Két autó állt a jelzőlámpánál. A lámpa zöldre váltott, de ezt az autóban ülő férfi vezető nem vette észre. A mögötte levő autóban a női vezető figyelte a környező elhaladó forgalmat. A nő egy idő után megelégelte a várakozást, elkezdett kiabálni a férfira és elkezdte ütni a kocsija kormányát, hogy mozduljon már a férfi. A férfi nem mozdult. A nő düh rohamot kapott az autójában, összefüggéstelenül kiabálva a férfira, csapkodva és nyálát fröcsögtetve a kocsi kormányára. A lámpa közben sárgára váltott és a nő elkezdte nyomni a dudát, középső ujjával vadul felfele mutogatva, csúnya szavakat és átkokat szórva a férfira. A férfi felnézett, meglátta a sárga lámpát és gyorsan áthajtott a kereszteződésen még mielőtt a lámpa pirosra váltott volna. A nő magán kívül van és őrjöng a gondolattól, hogy elmulasztotta a lehetőséget átmenni a kereszteződésben. Félig még mindig magán kívül egyszer csak hallja, hogy kopognak a kocsi ablakán, es amikor oldalra néz, egy pisztoly csövével találja szemben magát, amit egy nagyon komoly kinézetű rendőr tart. A rendőr felszólítja, hogy állítsa le a gépkocsi motorját és közben a kezeit tartsa végig jól látható helyen. A nő engedelmeskedik, szótlanul szemlélve a történéseket. Miután leállítja a motort, a rendőr utasítja, hogy feltartott kezekkel szálljon ki a kocsiból. A nő kiszáll a kocsiból és a rendőr felszólítja, hogy rakja a kezeit a kocsira. A nő megfordul, rárakja a kezeit a kocsi tetejére, ami után gyorsan megbilincselik es betuszkolják a rendőrautóba. Túlságosan zavarban lévén az esemény sorozattól egy kérdést sem mer feltenni útközben, majd amikor megérkezik a rendőrőrsre, ott ujjlenyomatot vesznek tőle, lefotózzák, megmotozzák, felveszik az adatait és berakjak egy cellába. Néhány órával később egy rendőr megjelenik a cellánál és kinyitja neki az ajtót. Elkíséri az adatfelvevőhöz, ahol az Őt elfogó rendőr fogadja, kezében az elkobzott értékeivel. Átadja a nőnek a személyes dolgait tartalmazó zacskót és ezt mondja: Elnézést kérek ezért a tévedésért. De tudja, én akkor érkeztem Ön mögé amikor már nyomta a gépkocsi dudáját, a középső ujját mutogatta az Ön előtt lévő vezetőnek, és káromkodásokkal árasztotta el. Aztán észrevettem a "Válaszd az életet" feliratú rendszámtábla keretet, a "Mit tenne most Jézus" matricát, a "Kövess engem a Vasárnapi Bibliaórára" matricát, és a krómból levő keresztény hal emblémát a csomagtartón. Így hát csak arra tudtam gondolni, hogy a gépkocsit biztos lopta… A nap gondolata: Ezek a szavak: kereszt, vér, kegyelem, bűn - a mi ajkunkon veszítették el valutájukat. (Ohler)

2014-11-09

Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az ÚR gyülekezete fölé?! (4Móz 16:3) Vannak ilyen mondatok a Bibliában? – kérdezhetnénk az első olvasás okozta meglepetésünk után. Igen, vannak. S az sem mindennapi, hogy kiknek szól. Isten népe két jeles vezetője kapta meg a „beosztását" ezzel a két mondattal. Mózes és Áron felé hangzottak ezek a kemény szavak. Vezetőnek lenni nem könnyű dolog. Sem családban, sem egy focicsapatban, de még egy gyülekezetben sem. Hogy miért? Azért, mert nincs olyan vezető, aki mindenkinek egyformán tetszésére lenne. Csak idő kérdése és eljön a „lázadás" ideje. Mózes Istentől rendelt vezetője volt a zsidó népnek. Nem volt tőle alázatosabb ember a Földön, ezt írja az Ige róla. Hűséggel, Isten iránti engedelmességgel vezette a népet. Mégis megkapta, hogy elegük van már belőle és testvéréből, Áronból. Ráadásul olyanoktól kapta meg, akik szintén elöljárói voltak a népnek, akiknek szintén fontos megbízatása, feladata volt a nép között. De még magasabbra törtek. Többet akartak az egyébként sem kevésnél. Szervezkedtek Mózes és Áron ellen… Vezető vagy? Készülj a támadásokra! Nem kizárt, hogy nagyravágyó, mást, többet akaró emberek neked esnek. Az sem kizárt, hogy korábban még kedveltek, tetszett, ahogyan végezted a feladatodat. De valami megváltozott. Bennük. Te csak légy hűséges az Úrhoz és élj az Ő tetszésére. A többit és a többieket bízd rá. Ő tudja a megoldást…    A nap gondolata: Vannak emberek, akik mindenbe beleütik az orrukat, csak azért, hogy mások hibáit kiszimatolják, s hogy a hibákat hamarabb megtalálják, nagyítóüveggel keresik azt. Az ilyeneknek azt ajánlom, hogy saját magukba nézzenek, mert az ördögöt ott fogják megtalálni.

2014-11-08

Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. (Jn 14:7) Jézusról sok mindent tudni és Őt valóban ismerni két különböző dolog. A következő történet tudatosítsa bennünk ezt mélyebben: Egy gyülekezet két tagja ugyanazon időben halt meg. Mindketten felkerültek a mennyei várószobába, hol egy ajtó előtt várakoztak. Kinyílt az ajtó, és beszólították az egyik várakozót. Ott valaki várt rá és kérdést tett fel neki: Ismered-e Jézust? - Hát persze. – felelt rá. - És mit tudsz róla? Hangzott az újabb kérdés. - Hát ő Isten fia, aki lejött a földre az emberek megváltására. - De mennyire ismered Őt? – kérdezte ismét. Erre a kérdezett kezdte felsorolni a biblia sorait és mindent, amit tanult Krisztusról. Hosszan sorolta az idézeteket, de a kérdező félbeszakította. - Nem erre vagyok kíváncsi! A te számodra mit jelent Jézus? A kérdezett ismét idézetekkel próbált válaszolni. - Köszönöm - mondta a kérdező - menj ki és szólítsd be a következőt. Kiment és beküldte a másik várakozót. Az belépett, és felnézett. Amikor meglátta a kérdezőt, leborult előtte és csak ennyit mondott: Megváltóm! Vajon, mikor rajtunk a sor, felismerjük-e Krisztust, a megváltót, ha eléje kerülünk, vagy csak idézgetjük a tanultakat? A nap gondolata: A teljes megszentelődés nem más, mint a Krisztus életének teljes uralomra jutása. (Stanley)

2014-11-07

A föld minden tizede az ÚRé, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az ÚR szent tulajdona az. De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, tegye még hozzá egyötödét. A marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az ÚR szent tulajdona legyen. (3Móz 27:30-32) Tized. Kevés hívő ember szereti olvasni, hallani ezt a szót. Pedig ott van az Igében. Nem is véletlenül. Íme, egy történet ezzel kapcsolatban: Volt egyszer egy ember, akinek nem volt semmije, de Isten adott neki tíz almát. Három almát arra adott, hogy legyen mit ennie, három almát adott arra, hogy azok árát ruházkodásra költse, hármat pedig, hogy azok fölhasználásával megvédje magát az időjárás viszontagságaitól, az esőtől és a naptól. Egy almát arra adott, hogy tudjon valamit visszaadni Teremtőjének, amivel kifejezheti háláját a kilenc almáért, amit magára költhetett. Így az ember három almát megevett, három árát öltözködésre költötte, hármat pedig az otthonára fordított, házat épített. Ekkor ránézett a tízedik almára... Az sokkal nagyobbnak és zamatosabbnak látszott a többinél. Tudta, hogy Isten azért adta, hogy hálából egyet visszaadhasson a kilencért. Végül is így okoskodott: Istennek úgy is van elég. A világ összes almája az Övé... ...így az ember megette a tízedik almát, és Istennek visszaadta - a csutkát. Isten neked is adott elég almát minden szükséged kielégítésére. Azon felül is ad, hogy kifejezhesd iránta való háládat. Hajlandó vagy visszaadni Istennek a legnagyobbnak és legjobbnak látszó almádat? Vagy csak a csutkát adod? A nap gondolata: Azért olyan szegények a hívők, mert nem adakoznak.

2014-11-06

Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol" voltatok, „közel" kerültetek a Krisztus vére által. (Ef 2:13) Valamihez vagy közel vagyunk, vagy távol. Ezen belül is vannak fokozatok, hiszen valamitől lehetünk egy kilométer távolságra, de akár több ezer kilométerre is. Van, amitől egyáltalán nem baj, ha távol vagyunk, s van, amihez szeretnénk közelebb lenni. De ugyanígy van ez emberekkel vagy lelki dolgokkal, sőt Jézus Krisztussal is. Azon is elgondolkodhatunk, hogy távol vagyunk-e Isten népétől vagy egészen közel hozzájuk, azaz közéjük tartozunk? Távol vagyunk-e a bűnbocsánattól és az örök élettől vagy biztosan tudjuk, hogy mindkettő a miénk Krisztusért? Lélekben az Úrtól távol jövünk e világra, ám nem mindegy, hogy amikor eltávozunk e Földről, akkor milyen messze vagy közel vagyunk Hozzá. Isten az Ő Fiában, Jézusban közel jött hozzánk és célja, hogy minden ember – te is és én is – közel legyünk Hozzá. Ha Jézus már magához vont szeretetével, kegyelmével, onnantól kezdve rajtad múlik, hogy mennyire vagy közel Hozzá. Ezt pedig lemérheted azon, hogy mennyit imádkozol, mennyit olvasod a Bibliát, hogy döntéseid kapcsán kéred-e vezetését, hogy minden utadon gondolsz-e rá… Ne feledd sohasem: „Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja." (Zsolt 145:18) A nap gondolata: A napfény a növénynek feladatot, erőt ad. Lehetőségeket nyújt s kitölti azt. Életre hív, célokat tűz ki, hozzá segít. Mindezzel szemben semmit sem kíván, csak ezt: élj velem. – Jézusnak is ez ez egy az összes követelése: ÉLJ VELEM! (Ravasz László)

2014-11-05

Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek. (2Kor 7:16) Én ezt az Igét sokáig nem ismertem. Hiába voltam már évek óta a Bibliát naponta olvasó ember, nem találkoztam vele. Mígnem hívő fiatal ismerősöm két lelki jó barátjának valamilyen alkalomból ezt az Igét írta, és én éppen ott voltam, amikor örvendezve olvasták ezeket a szavakat. Bennem maradt a jelenet is és az Ige is. Mélyen érintett. Ha azt mondja valaki, hogy 2Korinthus 7:16, tudom, hogy ez a mondat van ott megírva: „Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek." Pál ezt azoknak a korinthusiknak írta, akik megbántották. Hogyan tudott mégis bízni bennük, ráadásul minden tekintetben? Úgy, hogy Krisztusban látta a korinthusi gyülekezet tagjait. Nemcsak gyarló énjüket, hanem a Krisztusban megváltott életüket is látta. Ritka manapság ez a bizalom, mely kicsendül az Igéből. „Ne bízz senkiben, nem fogsz csalódni" – mondta valaki a közelmúltban. Bízzak, vagy ne bízzak másokban? Ám megfordítható ez a kérdés: nézd onnan a dolgokat, hogy te mennyire vagy megbízható? Hányan bízhatnak benned? Minden tekintetben megbízható vagy? Engedd Krisztust naggyá lenni életedben, és minél nagyobbá lesz Ő, te annál megbízhatóbb ember leszel… A nap gondolata: Megnyeri az emberek szívét, aki a magáét adta oda nekik. (Victor János)

2014-11-04

Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! (1Móz 12:1) Előfordul, hogy az embernek van egy megszokott, talán még kényelmesnek is nevezhető, de mindenképpen bejáratott élete. Vagyis éli az életét jó ideje viszonylag kiszámíthatóan, emberileg tervezhetően. S erre Isten azt mondja: Mást akarok veled, máshol akarlak látni, máshol akarlak használni. Menj! Megmutatom, hogy hová, te csak indulj, bízz bennem! Akinek semmi köze Istenhez, az vagy kényelemszeretetből nem indul el az ismeretlen felé, vagy ha elindul, akkor kalandvágy, a jobb boldogulás reménye vezérli. A hívő ember nem ezért indul, ha otthagyja a biztosat a bizonytalanért. Isten gyermeke akkor és azért indul, mert az Úr küldi, és Neki engedelmeskedve veszi a sátorfáját. Az ilyen hitbeli döntés soha nem könnyű, de mindig áldás van rajta. Nem tudom – mert nem tudhatom – hogy Isten téged akar-e új feladattal megbízni, új helyen látni, ahol még nem látod, mi vár rád, de ha Isten küld valahová, akkor indulj! Ne tétovázz! Ha nem az Úr küld, ne menj sehová! Maradj és tedd a dolgod! Légy engedelmes gyermeke az Úrnak, mint Ábrahám volt. Ne a saját céljaidnak akarj megfelelni, hanem Isten veled való céljait igyekezz betölteni maradéktalanul!   A nap gondolata: Krisztus parancsoló Úr. Aki azt mondja: ismerem Őt – annak engedelmeskednie kell Őneki. Őt nem lehet másképpen ismerni, csak hódoló engedelmességgel, parancsainak elfogadásával és az életben való betöltésével.

2014-11-03

Úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét. (2Kor 6:1) Isten kegyelmét nem lehet sem megvenni, sem kiérdemelni. Csak elfogadni szükséges ahhoz, hogy a miénk legyen. Elfogadni hit által. De a kegyelmet nyert bűnös – mint mindazok, akik elfogadták Istennek az Ő Fiában, Krisztusban kínált kegyelmét – nem élhet akárhogyan. Hálából fel kell mutatnunk embertársainknak, hogy mi már nem ugyanazok az emberek vagyunk, mint korábban. Mielőtt ugyanis Krisztust nem ismeri az ember, bűneinek sincs igazán tudatában, de Krisztust befogadva a bűnnel szemben küzdelmet folytató emberekké válunk. Többé nem élhetünk akárhogyan. A helyes életforma az Urat dicsőítő, az Ő tetszésére törekvő élet. Emlékezzünk csak a házasságtörő nő esetére! Mit mond neki Jézus? „Én sem ítéllek el. Eredj el és többé ne vétkezz!" Jézus – egyedül Ő – elítélhetné ezt az asszonyt, de kegyelemben részesíti. Mégsem azt mondja, hogy élj úgy, ahogy eddig. Nem így szól, mert az méltatlan lenne ahhoz a kegyelemhez, amiben részesült. A mi életünkön is meg kell látszódnia az Ige szerint annak, hogy nem hiába kaptuk az Isten kegyelmét. Észreveszik rajtunk ezt embertársaink? Több bennünk a szeretet, könnyebben bocsátunk meg az ellenünk vétkezőknek? Légy hálás az Úrtól kapott kegyelemért és élj ennek megfelelően! A nap gondolata: Krisztus nem hajlandó valaki felett csak a társtulajdonosi minőséget vállalni: Teljes uralmat akar.

2014-11-02

Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé. (2Kor 5:10) Ha nem vette észre az Adóhivatal, akkor rendben van. Ha megúsztam az ellenőrzést, akkor nincs baj. Ha nem látta senki, akkor meg se történt. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok sok emberben élnek. Pedig hatalmas tévedés, amikor az ember ilyenekkel áltatja magát. Van ugyanis Valaki, aki mindent lát. Igen, Isten az. Ahogyan egyik református énekünk fogalmaz: „Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit sem lehet." Olyannyira nem lehet elrejteni Isten elől semmit, hogy egyenesen számot is kell adnunk  mindenről: szavainkról éppen úgy, mint a tetteinkről és a mulasztásainkról. Isten ítélőszéke elé kell odaállnunk egyszer. Bűnösök vagyunk, naponta áthágjuk Isten törvényeit, tehát nem túl biztató a gondolat, hogy Isten ítélőszéke elé kell állnunk egykor. Vagy mégis van valami, ami reményt és bizakodást nyújt? Igen, van. Az, hogy Krisztus érdeméért elkerülhető a kárhoztató ítélet. Az Ige azt mondja: Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. (Rm 8:1-2) Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. (Jn 5:24) De ezek az Igék ne könnyelmű és felelőtlen életre sarkalljanak, hanem felelősségteljes és Isten iránti hálás életre. A nap gondolata: Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.

2014-11-01

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. (2Kor 4:16) Külső és belső emberünk: mit takarnak e fogalmak? Az egyik megromlik, a másik megújul. Nos, meglátásom szerint a külső emberünk a testünk, a belső pedig a lelkünk. Az emberi test egy idő után romlásnak indul. Nem részletezném hosszan azokat a folyamatokat, melyek az öregedéshez vezetnek, de minél idősebb vagy, annál inkább érted mire gondolok. Látni kell, hogy manapság mennyire megerősödött a test kultusza: akkor vagy valaki, ha erős, izmos, csinos, súlyfelesleg nélküli ember vagy. Persze tényleg nem baj, ha valaki ilyen, de megkerülhetetlen tény, hogy ez is mulandó. Tudjuk, a testünk a Szentlélek temploma, ezért nem mindegy, hogyan élünk: pusztítjuk-e, romboljuk-e bizonyos szokásokkal, netán az egész életvitelünkkel vagy Isten tisztelete állapítható meg a testünkhöz való viszonyulásunkban is? Ám igen lényeges a belső emberünk megújulására figyelni. Ez kortól független, sőt a testünk állapotától is független kellene, hogy legyen – bár nem egészen az. A lelki megújulás napról napra való lehetőség. Hiszen olvashatjuk az Igét, elmélkedhetünk az olvasottakon, alkalmazhatjuk az életünkre, imádkozhatunk, rendszeresen kereshetjük az Úrral való közösséget. Már csak az a kérdés, hogy élünk-e belső emberünk megújulásának ezzel a felülről kínált lehetőségével? Neked fontosabb a belső embered, mint a külső? A nap gondolata:  Az igazi gyakorlatiasság az örökkévaló dolgokra való készülődés.