2015-01-01

„És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén." (1Péter 1:17-19) Ezen a földön csak jövevények, zarándokok vagyunk, útban a mennyei haza felé. Nem vagyunk itt otthon, nem telepedhetünk le, hanem azért vagyunk itt, hogy itt használjon minket az Úr, és itt, e földön legyünk bizonyság az Ő kegyelméről, az Úr Jézusról. Az Ige szerint az Ő levelei vagyunk.Igen, élő levelek vagyunk melyeket Isten írt az Ő Szentlelkével a bűnösöknek: térjetek meg! Péter apostol azt írja: 'aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint'. Az hogy lehet, hát nem a Jézusban való hit alapján ítél? Itt azonban Péter nem a hitetlenekhez szól, hanem a már hívőkhöz, akik már megtértek. Egyszer meg lesznek ítélve a hívők cselekedetei. A fa, széna és szalma elég, mert értéktelen cselekedetek, saját emberi buzgóságból, esetleg emberi dicsőség hajhászásából, nem tiszta szándékból, nem az Úr dicsőségére, nem a Szentlélek ereje által cselekedtük azokat. Ami pedig értékes az megmarad, azt Isten megjutalmazza bőségesen, amit e jövevénységünk alatt cselekedtünk, aszerint hogy a hit cselekedetei voltak-e, Isten akarata szerint volt-e és Istent dicsőítettük-e vele. Igen, egyszer fény derül minden cselekedetünk értekére, és könnyen lehet, hogy amit mások vagy mi magunk jónak tartottunk, Isten előtt nem ér semmit, a tűzre vele. Isten megváltott minket Jézus vére által a szüleinktől örökölt hiábavaló, bűnös életünkből. Nem élhetünk ezután már abban. Megérte Jézusnak meghalni, azért amiért most te élsz? (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)