2015-01-04

Hálaadás 1. „...mindenért hálát adjatok."  (1Thesszalonika 5,18) Egyszer volt egy nagyon szegény misszionárius család. Időnként kaptak különféle adományokat. Az édesapa sokszor elszomorodott a körülményeken, de egy napon támadt egy ötlete: keressük mindenben azt, aminek örülni lehet! Egy alkalommal ismét kaptak a tengerentúlról egy adománycsomagot. Izgatottan bontogatták a kislányával. Nagyon meglepődtek, amikor egy mankó került elő a csomagból. Szomorúan kérdezte a kislány az édesapjától: most mi az, aminek örülni lehet? Mire az apa ekként válaszolt: most annak örülhetünk, hogy erre nincs szükségünk. Amikor meg tanulunk hálát adni, azt sajátítjuk el, hogyan összpontosíthatunk életünkben nem a rossz, hanem a jó dolgokra. Te mire összpontosítasz életedben? (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell változnia. Lehet az egy tekintet, egy kézszorítás, egy elhallgatott vagy kimondott gondolat, egy parányi győzelem vagy egy égbe sugárzó hőstett, egy futó bocsánatkérés, egy meleg megbocsátás, egy apró szívesség, új áldozat: de az mind az Isten szüretjét gazdagítja s az örökkévalóság szőlőhegyeit tetézi áldással. Csak az a fő, hogy áhítatod tetté, hited szeretetté váljék, teljesen, maradék nélkül... (Ravasz László)