Hálaadás 4.
Vajon mi is sokszor így vándorolunk a pusztában? Félő, hogy ha már nem tudunk semmiért sem hálát adni, vagy nem találunk életünkben erre okot, akkor úgy járunk, mint e történet főhőse, akinek elfogyott minden élelmiszer- és vízkészlete. Olyan modern emberekké válunk, akiknek nem kell az Isten. Rettenetes, amikor valaki már olyan mélyen van, hogy mindazt, amit Isten eléje ad, azt csak délibábnak gondolja. Nem tartja valóságnak, megfoghatónak, megérinthetőnek, sőt életmentőnek. Karnyújtásnyira van tőle az üdvösség, semmit sem kellene tennie, csupán elfogadni a kegyelmet, amit Isten felkínál nekünk alkalomról alkalomra.
Adjunk ma hálát Isten kegyelméért. Gondold végig aprólékosan az életedet, a napjaidat. Valóban nincs semmi a nehézségek között, amiért hálát tudnál adni? Gondolkodj, azután pedig adj hálát, mert egészen biztosan megtalálod hálaadásod okát. (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Ez a bizalom a hajnal följöttében abból a hitből táplálkozik, hogy Isten jóságos és igazságos. Aki ebben bízik, az tudja, hogy élete ellentmondásai nem véglegesek és nem végérvényesek. Azzal a biztos tudattal járhat az éjszaka sötétségében, hogy azoknak, akik Istent szeretik minden javukra van. Még a csillagtalan éjszaka is lehet a beteljesült ígéretek hajnalhasadásának előhírnöke. (Martin Luther King)
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2015. január 7., szerda
2015-01-07
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése