2015-01-17

Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt. (Máté 4:18-22) A tanítványokat kereső Jézussal találkozunk mai Igénkben. Két embert lát meg Jézus. Két testvért: Simont és Andrást. Tudta a nevüket, ismerte családi kapcsolataikat. S ezek a dolgok ránk pontosan így vonatkoznak. Minket is lát. Minden részét, mozzanatát látja életünknek. Látja az örömeinket, a gondjainkat, a terveinket és a terheinket. Látja, hogy most milyen gondolatok járnak át bennünket.   Jézus a mi nevünket is tudja. Azokét is tudja, akik erről mit sem sejtenek. Zákeus is hogy meglepődött, amikor nevén szólította őt Jézus, miközben ő csak éppen látni, megpillantani akarta azt, akiről már sokat hallhatott. Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy – így szól az Úr hozzánk és nekünk is (Ézs 43:1). Az Úr ismer téged. Ez adjon örömet és jelentsen felelősséget is számodra! A nap gondolata:  Ha megújultunk lelkületünkben, akkor nem fogunk zúgolódni sorsunk miatt; Isten dicsőítése fog áradni szívünkből állandóan. Az Isten által ránk helyezett komoly felelősség – a lelkek megmentése – fogja lekötni teljesen szívünket és elménket. Annyira, hogy nem lesz időnk megpróbáltatásainkról, áldozathozatalainkról beszélni... (E. G. White)