Keresés ebben a blogban

2015. január 20., kedd

2015-01-20

„Jöjjetek utánam..." (Máté 4:19)
Amikor Jézus azt mondja, hogy Jöjjetek utánam!, akkor ezzel kifejezi azt is, hogy vezetni akarja övéit. Olykor érdemes, sőt szükséges is elgondolkodnunk arról, hogy ki, vagy mi vezet bennünket? Vannak emberek, akiket az indulatai vezetnek. Olvastam a múltkorában, hogy karácsonyfa állítás közepette egy apuka mennyire elragadtatta magát, igaz az alkohol is belejátszott az indulatosságába, de családja elköltözött otthonról, ő pedig egyedül töltötte az ünnepet. Ha az indulataink irányítanak, vezetnek bennünket, akkor bizony magunkra maradunk. Nem véletlenül írja a Példabeszédek könyvében Isten Igéje: Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. (16:32) Vannak, akiket az anyagiak vezetnek. Döntéseiket úgy hozzák meg, hogy a legfőbb szempont: előnyös ez nekem anyagilag? Megéri ez nekem? Mennyi hasznom lesz belőle? Mi pedig ismerjük az Igét: Semmit nem hoztunk a világra, nem is viszünk ki belőle semmit. Vannak olyan emberek is, akiket a saját fejük vezet. Önfejűnek mondják az ilyen embereket és valóban azok is. Mennek a saját fejük, a saját elgondolásaik után. Hiába mondja nekik házastárs, gyermek, barát, munkatárs vagy lelki társ, hogy nem lesz az úgy jó, nem figyelnek senkire. Csak mennek előre a saját elgondolásaik szerint. Ezzel szemben az Ige azt javasolja: Bízzál az Úrban teljes szívből és ne a magad eszére támaszkodjál. Téged mi vezet?

A nap gondolata:

 Amikor aggódsz, nem bízol Istenben. Ha bízol Istenben, nem kell aggódnod. A döntés a tiéd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése