2015-03-13

A láthatóból a láthatatlan felé Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt. Nem alszik ki és nem törik össze, míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön...  (Ézsaiás 42,1-4) A mai világ sugallja, hogy a tökéletesség, az épség, a szépség teszi élhetővé a boldog életet. Az életünk azonban maximum a felületen lehet ilyen, vagy a vágyainkban. Valójában megrepedt nád, füstölgő mécses. Vannak repedések. Repedéseink. Mit kezdünk ezekkel? Vajon hogyan gyógyulhatunk meg? Hogyan emelkedhetünk felül? Ha nem tudok magamon segíteni, ki segít? A szülők? Nem mindenki van abban a helyzetben, hogy szüleire tudjon támaszkodni. Sőt, sajnos, ki kell mondanunk, hogy sok esetben maguk a szülők a törések „elkövetői". Ha hozzájuk nem, akkor kihez mehetnénk? Itt léphet be a reklám, a celebek világa. Ezek a minták a pénzről szólnak. A hírnévről, a sikerről. „Te is lehetsz két napig sztár!" „Benned is van érték, amit el lehet adni!" Mert ma mindent pénzben mérnek. Mindent el lehet adni és meg lehet venni! A reklámok és celebek vezetnek tehát bennünket. De merre? Van egy másik irány, egy másik hullám. A láthatatlanból jön, maga is láthatatlan, mégis áramlik, mozog. Te nem, de Ő tudja, honnan jön, hová megy. Mert a szél fúj, zúgását hallod, de... A titok és az evangélium pontosan az, hogy Ő tudja. A mindenségből jön. Téged akar megtalálni és felemelni a saját világába. Nem véletlen vannak a templomok. Tornyukkal kiemelkednek a lakóépületek magasságából: felemelik tekintetünket. Ebből a világból a másikba, a láthatóból a láthatatlan irányába mutatnak. Tájolnak minket, mert az egész láthatóból és láthatatlanból áll. A láthatóból táplálkozó valóság nem valóság. A valóság a kettő együtt. S a láthatatlan képes átminősíteni a láthatót. Ha odáig eljutsz, hogy észrevedd, segítségre van szükséged ahhoz, hogy megállj az életben és ezt kimondod, már valami elkezdődött! Az élet folyamat, melyben felismerhetjük, hogy Isten azt mondja: „enyém vagy!" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten számára teremtettem, az Ő tulajdona vagyok. (Bernleres)