Hagyd becsukódni az ajtót
Egy alkalommal, amikor egy kormányépületen mentem keresztül, dupla fotocellás ajtókon kellett átmennem, amik néhány méterre helyezkedtek el egymástól. Amikor átmentem az elsőn, meg kellett várnom, míg az teljesen becsukódott, hogy a másik kinyíljon.
Amíg az első ajtó közelében maradtam, a másik nem nyílt ki. Ugyanez az elv érvényes az életben is. Ha a sebeidet nyalogatod, és magadat sajnálod, az sehová sem vezet. Hagynod kell, hogy az ajtó becsukódjon. Engedd el a csalódást. Engedd el a bukásokat. Nem tudod megváltoztatni a múltat, de meg tudod változtatni a jövőt. Menj tovább, és meg fogod látni az új dolgokat, amiket Isten készített el számodra.
Az Ige azt mondja, hogy Isten hamu helyett az örömnek kenetét adja. A kulcs abban rejlik, hogy el kell engednünk a hamut ahhoz, hogy az öröm kenetét élvezhessük. A hamu az összetört álmainkat, a bukásainkat, a csalódásainkat és a fájdalmainkat jelenti. Mindnyájunknak kijutott a maga része a hamuból. Ha a múlthoz ragaszkodunk, nem lehet miénk az öröm kenete. Hit kell ahhoz, hogy kimondjuk: „Istenem, megbocsátok annak, aki megbántott."
Most azt mondhatod: „Annyira megbántottak, hogy képtelen vagyok megbocsátani." Én erre azt mondom, ha nem engeded el a régit, nem kaphatod meg az újat, és ezzel nagy árat fizetnél. Vagy valaki más így szólhat: „Imádkoztunk édesanyánkért, és anyukáddal ellentétben, ő nem gyógyult meg. Nem értjük az egészet."
Nem állítom, hogy mindent értek. Egyszerűen arra kérlek, hogy engedd el a hamut. Engedd el a csalódást, mások hibáztatását. Fogd a hamut – az összetört álmaidat, fájdalmaidat, bukásaidat, kérdéseidet – és tedd le Isten kezébe, és mondd el Neki: „Istenem, ez nem volt tisztességes. Megbántottak. A terveim kudarcot vallottak. De nem vagyok hajlandó a visszapillantó tükörbe nézni. Megígérted, hogy az öröm kenetét adod a hamu helyett. Így most elengedem a keserűséget. Megbocsátok annak, aki megbántott. Elengedem a csalódást. Hagyom, hogy a régi ajtók becsukódjanak, hogy átléphessek az új ajtón, amit Te nyitsz meg számomra." (Prókai Árpád)
A nap gondolata:
Isten megteremtett bennünket. Isten szeretete által létezünk. Az Ő elhatározása és akarata szerint. Az Úr kijelölt egy utat számunkra. Miért esünk kétségbe? Miért kérjük számon Istent? Jézus útja könnyű volt? Az Ő útja, aki megannyi fájdalmat és botrányt szenvedett értünk, a bűneinkért? De miért? Hogy végtelen és felfoghatatlan szeretete és irgalma által megváltson bennünket! Önzetlenül, ingyenesen...
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2015. március 19., csütörtök
2015-03-19
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése