2015-03-21

Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Máté 12:34) Beszédünk a lelkünkről is árulkodik. Olykor elég alaposan. Íme, egy történet ezzel kapcsolatban: Egyszer egy asszony összefutott egy barátnőjével, és a találkozás örömére elkezdte mesélni, hogy mi mindent történt vele az elmúlt hetekben. Elmesélte, hol járt, kikkel találkozott, milyen beszélgetései voltak, milyen élményeken ment keresztül. Jó 15 perc múlva eléggé kínossá vált az egyoldalú beszélgetés, és ezt érzékelve, az asszony így fejezte be mondandóját: – Annyi mindent mondtam már, most már beszélj te is. Mi a véleményed például az új ruhámról? Annyira magunk körül forgunk, annyira el vagyunk telve saját élményeinkkel, ötleteinkkel és gondolatainkkal, hogy elfeledkezünk arról, mennyire simogató hangja van az aktív csöndnek. Ha igaz barátokat szeretnél, akkor hallgasd meg őket! Kezdd el ezt ma! A nap gondolata:  A barátok közötti legrövidebb távolság az ölelés.