2015-04-04

Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (Efezus 6:16) Az ördöggel szembeni küzdelemben a hit pajzsa nélkülözhetetlen. A hit ugyanis összekapcsol bennünket először az Úrral, aztán egymással is. A hit Istenbe és az Ő kijelentésébe kapaszkodik, de tudja, hogy az Úr sokakat rendelt egymás mellé. A hit igaznak fogadja el a Biblia szavát, mely az Úrtól van és épít rá. A szenvedésben is meglátja Isten kegyelmes tervét. Tudja, hogy az Urat szeretőknek minden a javára van. A hit örömmel látja, hogy Istennek nem egyedüli harcosa vagyok, hanem népes seregének egyik tagja. A hit látja, hogy az ördög megpróbálja bomlasztani Krisztus seregét. Mi pedig tévedünk, ha azt hisszük, hogy az Úr seregében magányos harcosokra, hősökre van szükség. A magányos harcos csak a filmvásznon arat diadalt, Istennek népe van, serege van, mely együvé tartozik és képes összefogni, a jó cél érdekében harcolni, küzdeni. Vannak élethelyzetek, melyekben a hit menti meg az embert. „A hited megtartott téged" – mondta Jézus a hozzá fordulóknak több esetben is. A Krisztusra néző, az Őt kereső, a belé kapaszkodó hit tud megtartani bennünket a nehéz helyzetekben: a munkanélküliségben, a betegségben, a gyász fájdalmában, a nyomorúságos anyagi körülmények között, a társ nélküliség kilátástalanságában és minden olyan esetben, melyben nincs emberi kapaszkodó, emberi remény. Egy kapaszkodó és egy remény mindig van: az Úr Jézus Krisztus, aki nagyobb a nyomorúságos helyzeteinknél, minden gondunknál-bajunknál, aki ismer bennünket és a félelmeinket. Az Istenbe vetett hit olyan pajzs, melyet naponta kell használnunk, mert bizony a hívő élet napi szintű küzdelem. Az nem úgy van, hogy leporoljuk vasárnaponként és elővesszük 1-2 órára… A nap gondolata:  A hitben kiszolgáltatjuk magunkat Isten szavának. A Szentlélek ke­gyelmének hatására szabad elhatározással befogadjuk azt az isteni önközlést, amelynek teljessége Jézus Krisztus. A hit mindig alázatot foglal magában, mert engedelmességet jelent egy teljesen át nem lá­tott, maradéktalanul nem kontrollálható szólításnak.