2015-04-12

Csak ebben az életben? 1. „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak." (1Kor 15,19-20) Valaki egyszer azt mondta, hogy a feltámadás kérdése olyan a keresztyén hit vonatkozásában, mint a királyvíz. A királyvíz el tudja választani a valódi aranyat és a nem valódi, a hamis aranyat. Vagyis ha valaki a feltámadást nem tudja befogadni, elfogadni, akkor ott valami baj van a hittel. Akkor a hit nincsen rendben. A feltámadás kérdése valóban a keresztyén ember hitének a királyvize. A feltámadás nem az értelem, az ész kérdése, hanem a hit kérdése. Megérteni nem tudjuk, felfogni nem tudjuk, de hittel megragadni és ráállni azt lehet. De hittel megragadni a feltámadás tényét és az elkövetkezendő voltát csak az képes, aki tudja azt, hogy Krisztussal együtt megfeszíttetett az óembere. Csak akkor lehetséges ez, ha az életünkben megtörtént a változás, a megtérés és az újjászületés. Ha oda van feszítve a bűnös énünk, az óemberünk a keresztre, és nem húzogatjuk ki a szöget az óember kezéből-lábából, hogy az aztán újra életre keljen és újra működjön bennünk. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A kereszt az atyai házra kifüggesztett lámpa, amely a tékozló fiaknak világít, hogy hazataláljanak. (Spurgeon)