Keresés ebben a blogban

2015. április 28., kedd

2015-04-28

Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. (Kol 2,8)
A „hagyomány" annyit tesz, mint: örökölt rendelkezés. Az ember nemigen kritizálja azt, amit örökölt. Kész ténynek veszi, esetleg még örül is neki. Kolosséban az volt a baj, hogy megjelent a hamis tanítóknak egy olyan csoportja, amely önkényesen, saját eszére támaszkodva magyarázta Jézus szavait.
Református templomban, református lelkésznek, gondolataikban megreformált, vagyis az Igéhez visszaformált híveknek mi más jutna azonnal az eszébe, mint az, hogy majd' 500 év óta ezen folyik a keresztyénség két meghatározó, nagy táborának a vitája. Mit higgyen a Krisztusba kapaszkodó ember? Egyedül azt, ami a Szentírásban benne van és egyedül onnan magyarázható, vagy elfogadjuk azt, amit bármilyen magas egyházi méltóságot is betöltő, de ember állít úgy, mint a Bibliával megegyező értékű tanítás?
Tisztelünk mindenkit, aki Jézushoz vezet kicsiket és nagyokat. De elvetünk mindent, ami nem egyezik meg azzal az igazsággal, melyet Isten jelentett ki Krisztusban és írott formában maradt ránk a Bibliában! A hagyomány szép és jó, szükséges, és egyházat, nemzetet megtartó erő. Egészen addig, amíg olyan elemekkel nem keveredik, ami elhiteti az emberrel azt, ami alapvetően ellenkezik a Szentírással.
Vigyáznunk, ügyelnünk kell rá, hogy amikor egymás, vagy gyermekeink, barátaink, a reánk bízottak szeme elé kerül ilyesmi, azt azonnal utasítsuk el, mint az imádat tárgyát! Mert az nem más, mint „világi elem", vagyis olyasvalami, ami bár teremtett dolog, Istennel egy szintre kíván kerülni az életünkben. Kéri az időnket, a pénzünket és az akaratunkat!
Nem arról van itt szó, hogy ne legyünk hagyományőrzők. Igenis óvjuk, védjük azt, ami hitet, reménységet és szeretetet ébreszt bennünk; összefogja családjainkat, egyházunkat; felebarátainkkal közösséget teremt. De ne alkalmazkodjunk hozzájuk! Illesszük azokat - Krisztushoz! Ha nem állják ki a próbát, értéktelen, de legalábbis felülbírálható hagyományt képviselnek! Még akkor is, ha már annyira megszoktuk, hogy elhitetjük magunkkal és egymással: Jézus se' bánja. De! Bánja! Könyörüljön rajtunk a felismerés ajándékával! (Kereskényi Sándor)

A nap gondolata:

A hagyomány az állandóság illúziója. (Woody Allen)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése