Azzal, hogy ha valaki az Úr Jézusról vallást tesz, nem kisebb feladatot teljesít, mint az ÉLETMENTÉS áldott feladatát! Ezért születtünk, ezért élünk, ezért neveztetünk Krisztusról keresztyénnek, ezért vagyunk az övéi, ez a küldetésünk lényege, mert mi már megismertük Megmentőnket, Aki másokat is menteni akar és ebben a munkában minket is fel akar használni!
Nem kisebb a küldetésünk, mint az, hogy nekünk, ma élő hívőknek kell megismertetnünk kortársainkkal az élő, feltámadott Krisztust. Ez a legnehezebb, a legtapintatosabb, de egyben a leggyönyörűbb feladatunk is.
Testvérek, ma még vallást tehetünk az Úrról, de mi tisztában vagyunk azzal, hogy ezt csak Isten Lelke által felkészítve tehetjük, ha Ő már:
„ … késszé és hajlandóvá tett arra, hogy ezentúl Őneki éljek!" Heidelbergi Káté, 1 kérdés. Isten Szentlelke tehát indít minket az embertársaink megmentésére, mert szánalmat ébreszt szívünkben az elveszettek iránt!
De hogyan lehetünk alkalmasak erre az áldott feladatra? Aki Isten Szentlelke által az újjászületés csodálatos változásán átment az nem lehet többé „néma keresztyén"! A megtért embernek megnyílik a nyelve az Istendicséretre és a vallástételre. Amint az első bizonyságtételünkre életünk végéig emlékezni fogunk ugyanúgy, mint az első hangos imádságunkra.
Tudjuk, hogy aki Jézust szégyelli-e földön, azt Ő is szégyellni fogja majd az Atya előtt. A vallástétel nem lehet senki számára kötelező, de ne essünk az elhallgatás bűnébe, mert ez szörnyű tiszteletlenség az Úrral szemben. Tudjuk-e, merjük-e így vállalni a Megváltónkat, Aki életét áldozta értünk a kereszten? Ne okozzunk Neki fájdalmat, ha szeretjük Őt! (Trenycsényi László)
A nap gondolata:
A hitnek nemcsak halláson, hanem tapasztaláson is kell nyugodnia. Így nemcsak házi használatra, hanem kivitelre is alkalmas lesz. (Fosdick)
|
2015. május 1., péntek
2015-05-01
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése