2015-05-02

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint..." (Zsoltárok 1,1) Az első zsoltár kezdetén arról van szó, hogy mit nem tesz a boldog ember. A boldog ember nem jár a bűnösök tanácsa szerint, akkor sem, amikor tanácsok egész özöne árasztja el az életét. Nem kell ugyanis a tanácsokat kikérni, könyvekben kutatni őket, vagy messze földre elutazni értük: a bűnösök tanácsai körülöttünk vannak, kísértés formájában bennünk is. Nap mint nap szembesülünk ilyen tanácsokkal: tedd ezt, használd ezt, vásárold meg ezt, mondd ezt, gondold ezt. A felelősségünk azonban ott kezdődik, hogy ezek szerint a tanácsok szerint járunk-e, vagyis: megfogadjuk-e őket, gondolkodás és kritika nélkül azonosulunk-e ezekkel a tanácsokkal. Nemrég kaptam egy hamis számlalevelet. Arra szólított fel, hogy fizessek be egy igen magas összeget egy olyan szolgáltatásért, amelyet nem rendeltem meg, és semmi szükségem nem volt rá. Tehetek róla, hogy rossz tanácsot kaptam? Nem. Helytelenül tettem, hogy felbontottam a borítékot, és elolvastam, hogy mi az? Nem. De az már az én felelősségem, hogy engedek-e ennek a rossz tanácsnak, eszerint cselekszem-e. Nem fizettem be. Hiszen tudjuk, hogy csak az a tanács ér valamit, ami mozdít valamit az életünkön, elkezdünk aszerint járni.  Talán voltunk már úgy, hogy valakinek adtunk egy tanácsot, meghallgatta, elfogadta, meg is köszönte, de amikor a tettek mezejére kellett lépni, akkor nem úgy cselekedett. Tudatosan vagy tudattalanul, de egy másik tanácsot fogadott meg. Talán a bűnösök tanácsát. Talán valaki bölcsebb tanácsát. Talán a saját vágyaira hallgatott. Nem az számít, hogy hány tanácsot hallgatunk meg, hanem csak az az egy számít, amely szerint eljárunk. És boldog az az ember, aki a bűnösök tanácsára nem mozdul meg, nem indul el. (Bodnár Máté) A nap gondolata: Az imádságban csodálatos kicserélődés történik: Isten akaratát a magunk akaratává tesszük, s ezzel a magunk akaratát teljes lendülettel az Isten akaratának a szolgálatába állítjuk. Nem mi adjuk tudtul Istennek, hogy mi mit akarunk, mert azt ő úgyis jobban tudja, hanem azt tanuljuk meg, hogy Isten mit akar tőlünk. (Ravasz László)