2015-05-19

Add nekem a te szívedet! Adjad, fiam, a te szívedet nékem… (Példabeszédek 23,26) Emlékszel arra a pillanatra, amikor menyasszonyod kezét megkérted? Sokaknál ez már régen volt, de azt a pillanatot valószínűleg nem felejted el, amikor megmondtad annak, akit szerettél, hogy mi tölti be a szívedet, és kérted, ossza meg veled az életét. Tegyük fel, hogy körülbelül így válaszolt volna: „Igen, megpróbálom. Én szeretnék veled élni és küzdeni, s a magunk és gyermekeink számára mindent olyan jól végezni, amennyire erre képes vagyok. De kezdettől fogva légy tisztában azzal, hogy mást szeretek. Nélküle nem tudok élni." Mit szóltál volna, ha ilyen választ kaptál volna? Bizonyára elállt volna a lélegzeted, és mikor szóhoz jutottál, körülbelül ezt mondtad volna: „Nem az a szándékom, hogy házvezetőnőt vegyek magamnak. Arra kérlek, légy a feleségem. Nem a segítségedet, hanem a szívedet kérem, mint ahogy én is a szívemet adtam neked." A mennyei Vőlegény sokszor kap ilyen választ, amikor szegény és bűnös földi menyasszonyát meg akarja nyerni. Sokan így válaszolnak: „Igen, én neked akarok szolgálni. Templomba akarok járni, a Bibliát olvasni és a gyülekezeti munkában is részt akarok venni. Ezeket valóban meg szeretném tenni, amilyen jól csak tudom. De - bocsáss meg, - én a világot szeretem, és nem tudom elképzelni, hogyan élhetnék úgy, hogy ne szerethessem azt. De ez ne nyugtalanítson. Semmit sem fogok elmulasztani abból, amit tőlem megkívánsz. És ha megfeledkeznék róla, csak mondd meg nekem és akkor mindjárt komolyabban veszem a vallást." Igen, így válaszolnak neki nemzedékről nemzedékre, és még azt is gondolják, hogy ez az "értelmes" istentisztelet. De a mennyei Vőlegény nem kér téged sem erkölcsi teljesítményekre, sem vallásos kiszolgálásra, vagy egyéb szertartásokra. Csak egyetlen dolgot kér tőled: Add nekem a te szívedet! Ha Isten nem kapja meg a szívünket, akkor nincs szüksége a mi vallásos szertartásainkra és vasárnapi erőltetett templomba járásunkra, imádságainkra sem. De ha megkapja szívünket, akkor mindent értékel, amit érte vagy embertársainkért teszünk, mert akkor mindez a szeretet szabad akaratából és hálából történik. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha a lélek önmagába mélyed, akkor meglátja Jézus Krisztusnak, dicső Megváltójának reá függesztett szelíd tekintetét, amellyel hívogatja és biztatja: hogy tekintsen reá ugyancsak szeretettel. (Tersteegen)