Egyik üzleti útjáról egy vállalatvezető ajándékokat vitt feleségének. Többek között egy játékautót, ami világított a sötétben. Miután a feleség megkapta, leoltotta a villanyt, de a kis autó láthatatlan maradt. A feleség ezt mondta magában: „Ez biztosan csak tréfa lehet." A férje kiábrándultan jegyezte meg: „Azt hiszem, becsaptak." Aztán a feleség észrevett néhány francia szót a játék autó oldalán. Elvitte egy barátjához, aki elolvasta neki az utasításokat: „Ha azt akarod, hogy éjszaka is világítsak, tarts egész nap a napfényben." Ezért másnap odatette a déli ablakba. Azon az estén a kis játékautó ragyogó fényt árasztott. Az asszony férje meglepve kérdezte: „Mit csináltál vele?" Ő ezt válaszolta: „Ó, rájöttem a titokra. Mielőtt az autó világítana a sötétben, ki kell tennem a világosságnak." Mint ahogy ez a játékautó a napfény hatására magába veszi az energiát, és ragyogni kezd a sötétben, a keresztyén embernek is állandóan a lelki napfény, Jézus Krisztus fényébe kell tennie magát, hogy természetévé váljon az ő fénye, és ragyogjon a sötét világban.
Mások sötétnek látnak minket vagy világítunk nekik?
A nap gondolata:
Nem enyém ez a fény, csak bennem jár. (Reményik Sándor)
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2015. május 24., vasárnap
2015-05-24
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése