20154-05-21

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. (János 10:11) Jézus azt mondja magáról, hogy Ő a jó pásztor. Ebben a rövid kis mondatban nagyon sok minden benne van magunkra és másokra nézve. Van pásztorunk. Azaz nem vagyunk magunkra hagyva. Sokszor talán azt érezhetjük, hogy olyan az életünk ebben a nyomorúságos földi világban, mintha Isten is magunkra hagyott volna. Mintha eltávolodott volna, és csak magunk vergődve, kifárasztva önmagunknak küzdünk a megmaradásért, vagy az előbbre jutásért. Mint az az ember, aki nem tud úszni és beleesett a vízbe. Próbál fenn maradni, túlélni a balesetet, próbál közelebb jutni a parthoz, de mennél jobban küzd, annál jobban elfárad, és annál inkább esélytelennek látja a megmenekülést. Jézusnak ezzel a mondatával biztatást kaphatunk, hogy nem hagyott el, hanem megvan a pásztorunk, és nem mi találtunk rá, hanem Ő talált ránk, mégpedig azért mert keresett, mert fontosak vagyunk neki. Jó pásztorunk van. Sokszor csalódtunk már embertársainkban. Azt hittük, hogy ő minden tekintetben olyan, mint amilyennek mi képzeltük, vagy vártuk. Aztán egy nehéz pillanatban kiderült, hogy nem. S talán néztünk már reménytelenül szét a világban magunk körül, hogy senki sem olyan, mint amilyennek vártuk. Nehéz az embereknek jónak lenni. Jézus, a mi pásztorunk azonban jó! Ő nem olyan, mint az embertársaink, nem úgy és nem azért közeledik, mint felebarátainknak sokasága. Ő azért törődik velünk, mert Ő jó és szeret minket. Jézus a pásztorunk és nem más. Ezért nekünk nem más nyájakba kell kacsingatnunk, vágynunk, mert a mi pásztorunk itt van, és a mi pásztorunk jó. Nem a másik ember a mi pásztorunk, és nem a magunk pásztorai vagyunk. Sőt a másik embernek sem mi vagyunk a pásztorai, hanem maga, az értünk életét áldozó Jézus Krisztus. Örömmel legyünk nyájtársai egymásnak Jézus pásztorsága alatt. (Veres Péter) A nap gondolata: Másnap visszavittek a 13-as szobába, a lépcső alatti „izolaré"-ba (büntetőszoba) tettek. Itt töltöttem egyedül életem kívülről nehéz, lelki vonatkozásokban leggazdagabb 40 napját. Senkivel sem volt szabad érintkeznem, de Istent kizárni nem lehetett. Ő csodálatosan közel jött hozzám, és nagy lelki békességgel ajándékozott meg. (Csiha Kálmán)