2015-06-01

Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak. (Mt 26,56/b) A Jézustól való eltántorodás jól felismerhető következménye: a teljesíteni akarás. Majd én megmutatom, mit kell tenni ebben a helyzetben! Majd én! Nem Jézus, „majd én!" De Jézust nem lehet meggyőzni arról, hogy az Ő kedvéért tesszük ezt meg azt! Igaz a közmondás: „Nem azért esünk el, mert gyöngék vagyunk, hanem azért, mert erősnek hisszük magunkat." Péter erősnek hitte magát; el is kellett viselnie Jézus rendreutasítását: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el." (Mt 26,52) Pál apostol is szeretett volna erővel szolgálni, de megértette az Úr módszerét, amikor meghallotta: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12,9) Szinte hihetetlen, hogy még mindig, mennyire immunis a világ erre az igazságra! Legalábbis az az istentelen része, amely a sajátja döntései sötétségében képtelen meglátni, ezért aztán semmibe veszi Isten célját! A Gecsemáné kertben az erős tanítványok futásnak eredtek. Elhagyták Jézust. Az „erőtlen" Jézuson keresztül azonban Isten végbe vitte azt, amit a szeretet erejével akart elvégezni. Gondolni is rossz rá, mi lett volna, ha Jézus megrendeli azt a tizenkét sereg angyalt! Azonnal végeztek volna a botos-fáklyás kardcsörtetőkkel! És végeztek volna velünk is. Ha Jézust nem fogják el, nem feszítik meg, nem támad fel harmadnapon, akkor egyikünk sem reménykedhetne abban, hogy a földi életét mennyei öröm váltja fel! (Kereskényi Sándor) A nap gondolata: „… a félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója." (Milan Kundera)