2015-06-10

Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt: „Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?" De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. (Jn 12:4-6) Nem mindenki olyan nagyvonalú, mint Mária. Nem mindenki látja jónak Mária cselekedetét. Júdás, aki tanítványa Jézusnak, másképpen gondolkodik. Ő azt mondja, hogy az olajat el lehetett volna adni és a pénzt szét lehetett volna osztani a szegények között. Júdást azonban nem a Krisztus iránti szeretet, hanem a pénz szerelme motiválja. Nekünk is figyelnünk kell a pénzhez való viszonyunkra. Még mindig eszköz vagy már maga a cél a pénz az életünkben? A pénz szerelme sokakat vitt már rossz irányba. Óvakodjunk tőle! Ha nem az Úrra tekintve kezeljük a ránk bízott pénzt – legyen az sok, vagy kevésnek tűnő – akkor az ördög eszköze lesz életünkben, mely eltávolít Megváltónktól. Júdás tolvaj volt – írja az Ige. Rólunk mit írhatna? Odaszánt, engedelmes, hűséges? Vagy felületes, önző, felelőtlen? Szelíd, figyelmes, békés? Vagy viszályt szító, haragtartó, indulatos? Nem folytatom a felsorolási lehetőséget, de szálljunk magunkba és gondolkodjunk el azon, hogy Urunk milyennek lát bennünket! Bűnbánatra mindig szükségünk van. Ebben a dologban is kérhetjük bocsánatát. Mindnyájunknak van miért… A nap gondolata: Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak... Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből. Ne várjatok semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni. (L. Evely)