2015-06-25

Örüljetek az Úrban mindenkor! Az Úr közel! Vidd az örömöt! „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!" Fil 4,4-5 Ó, bárcsak tudnék örülni, bárcsak érezném az Úr közelségét! - sóhajtanak fel sokan. Ha körülnézek a világban, azt látom, hogy sok ember és sok nemzet háborúságban áll, ellenségesen néz egymással szembe. Sok a betegség, halál, nyomorúság, sokan éheznek, fáznak, és sokakhoz már senkinek nincs még egy jó szava sem. Ha magamba nézek, az sem biztatóbb: ott van az én szívemben is a sok indulat, a mások iránti türelmetlenség, a másokkal szembeni meg nem értés. Ott bujkál bennem is az ősi gyűlölet, önzés és kapzsiság, ritka vendég nálam a nyugalom, békesség, szeretet és megértés. Kitekintek a nagyvilágba és betekintek a szívembe, de az Úr közelségét és az ebből fakadó örömöt nem érzem mindig életemben és körülöttem. A kereső ember vívódásai ezek. Mindazoké, akik igazán keresik az öröm forrását, az Úr közelségét. Milyen öröm, hogy mi bizonyságot tehetünk arról, hogy Urunk a templom csendjében, az istentisztelet drága órájában, az áhítat meghittségében, leginkább pedig a róla szóló igehirdetésben van a legközelebb hozzánk! Ezért olyan drága nekünk minden szó, amit róla hallhatunk és róla mondhatunk. A róla szóló szavakon keresztül az Úr maga jön közel hozzánk, hogy közelségével, megbocsátó szeretetével örömöt szerezzen nekünk és mindazoknak, akik körülvesznek minket. Ha meghallottuk a szót, ha közelsége örömöt szerzett nekünk, adjuk tovább! Vigyük közel szavakkal és tettekkel az Urat másokhoz, és szerezzünk örömet hitvesünknek, gyermekeinknek, munkatársainknak, a körülöttünk élőknek. Szerezzünk örömet mindazoknak, akik szeretetre és közelségre vágynak, s gyakran sóhajtanak fel így: Bárcsak tudnék örülni! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Ha önmagunkat vidámítjuk, lehet, hogy csak majmoljuk az örömöt, ha külső dolgok vidámítanak, hasonlítunk az evangélium bolondjához, de ha Isten vidít fel, akkor élvezhetjük az öröm teljességét anélkül, hogy káros következményektől kellene tartanunk. – A gazdag Isten bora felvidít, de nem részegít meg. (Spurgeon)