2015-07-03

Életfordító idő Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem. (Róm 5,20b) A bűn nem valamilyen valóságtól elrugaszkodott, fantázia szülte képzelgés, hanem gyakorlati kérdés mindnyájunk számára. Nem tagadhatjuk, hogy ökölbe szorul a kezünk, vagy éppen könnyezik a szemünk, attól függően, hogy úgy ütközünk bele a bűn hatalmába, mint valamilyen áttörhetetlen falba, vagy pedig sebeket ejt rajtunk mások bűnének a hatalma. Nem tagadhatjuk, hogy fáj, amikor jó szándékú igyekezetünk a bűn áttörhetetlen falába ütközik, legyen ennek a falnak neve bürokrácia, szűklátókörűség, megvesztegetés, ok nélküli előítélet, gyűlölet, ostobaság, vagy bármi más. És azt sem tagadhatjuk, hogy a mi lelkiismeretünk sem tiszta, mert mások olyan sebeket hordoznak, amelyeket éppen tőlünk kaptak – és ez viszont nekik fáj, az ő életüket teszi keserűvé. Bizony, a bűn hatalma gyakorlati dolog, amibe – ha akarjuk, ha nem – szinte naponta belebotlunk, amellyel lépten-nyomon szembesülünk, amely hatással van az életünkre: gondolatainkra, szavainkra, tetteinkre. Amikor pedig rádöbbenünk a veszélyre és védekezni szeretnénk ellene, azt kell megtapasztalnunk, hogy a bűn hatalmát megtörni szándékozó emberi igyekezetek rendre kudarcot vallanak. Harsányan hangoztatott világmegváltó teóriák, zavaros ideológiák, tébolyult ötletek, amelyeket ideig-óráig követnek hiszékeny emberek, csak még több vért és könnyet fakasztanak, még több szenvedést eredményeznek. Ezért egyre több emberre jellemző a kilátástalanság életérzése, mert a temérdek bűn immár hosszú ideje halmozódó következményeinek elhárítása csupán eredménytelen emberi próbálkozás marad. A megvallatlan és megbocsátatlan bűnök egyre mélyebbre húzzák az egész társadalmat, egyre jobban megkötözik benne az embereket. Újabb és újabb sebeket ejtenek nemzetiségek, családok és egyének között, és egyre messzebb sodornak a gyógyulás és a megbékélés útjától. Mindnyájan érintettek vagyunk mások ellen elkövetett bűnökben, és mindnyájan érintettek vagyunk mások által elkövetett bűnökben! Ezért van szükségünk az ige biztatására: „Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem." Nemcsak a bűn van munkában, a világban, de munkában van Jézus, az Isten Báránya is, aki elveszi a világ bűnét. Ezért ha úgy érezzük, hogy megnövekedik a bűn körülöttünk és személyesen bennünk, akkor nézzünk Isten Bárányára, és legyünk egészen bizonyosak abban, hogy az Ő munkájának jelei még inkább meg fognak sokasodni az életünkben. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Amennyit a Szentlélek épít nálunk, annyi az arany, ezüst, drágakő az épületben. Amit saját magunk építünk: az mind fa, széna, pozdorja. (Kolb Sámuel)