2015-07-06

Áldjad, lelkem, az Urat! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2) Dávid, a zsoltár írója arra hívja fel a figyelmünket, hogy legyen Isten iránti hála és dicséret bennünk. De hadd mondjam egyes számban, ahogyan ő is: bennem! Azért fontos az egyes szám, mert a közösségben sokszor meg tud bújni, háttérben tud maradni az egyes ember. Dávid viszont hangsúlyozza, hogy nekünk elsősorban egyénileg kell dicsérni az Urat, és hálát adni neki. Kiért és miért adhatok hálát? Életem Uráért, aki Teremtőm és megtartóm, aki minden jó forrása. Megváltó Jézusomért, aki által újra kapcsolatom lehet Istenemmel, mert értem is meghalt a Golgotán, hogy bűneimet elvegye, és új élettel ajándékozzon meg. A Szentlélekért, aki mindezt megérteti velem, és megnyitja ajkaimat a hálaadásra. Hálát adhatok az új napért, a betevő falatért, a ruházatomért, az otthonomért, a szeretteimért. Hálát adhatok a gyülekezetemért, a közösségért, amelybe tartozom, akik ismernek engem, körülvesznek szeretetükkel, és erősítenek, bátorítanak, ha rászorulok. „Áldjad, lelkem, az Urat!" – szólít fel minket Dávid. Áldjad Őt a templomban, a gyülekezetben és áldjad Őt otthonodban, családodban nap, mint nap! (Prókai Árpád) A nap gondolata: A hálának és odaadásnak tűzében elég belőlünk régi énünk hiúsága és restsége. (Victor János)