2015-09-01

Az ÚRé a föld és ami betölti. (Zsoltárok 24:1) Időnként nem tudjuk, hol a helyünk, kik vagyunk valójában és kicsoda Isten. Talán a következő sorok elgondolkodtatnak: Olvastam egy történetet egy emberről, aki elvitte a fiát a McDonald's-ba, és extra nagy adag sült krumplit vett neki. Hazafelé menet a sült krumpli olyan csábítóan illatozott, hogy átnyúlt, vett egy kis darab krumplit a fia dobozából, és megette. A fia mérges lett: „Apa, nem veheted el! Ez az én sült krumplim!" Az apának három dolog jutott eszébe: „Először is, a gyermekem elfelejti, hogy a krumpli teljes mértékben tőlem származik. Én vittem el a McDonald's-ba, én rendeltem, én fizettem az ételért, én adtam neki, én viszem őt haza. Egyedül miattam, a Nagy Sültkrumpli-adományozó miatt lehet neki egyáltalán sült krumplija!" „Másodszor, a gyermekem nincs tisztában azzal, hogy a krumplit bármelyik pillanatban visszavehetném. Másrészt viszont egy egész kamionnyi krumplit vehetnék neki, ha akarnék, mert mindkettőre megvan a hatalmam." „Harmadszor, nincs szükségem az ő krumplijára. Könnyedén vehetek magamnak. Ha akarom, száz dobozzal is vehetek magamnak. Csak azt akartam, hogy megtanulja az önzetlenséget." Értjük a lényeget? Először is: minden Istené. Még az életünk is. Másodszor: az Úr mindent elvehet tőlünk egy szempillantás alatt. Persze annak sokszorosát is adhatná, amit eddig adott, ha úgy látná jónak. Harmadszor: szeretne önzetlenségre tanítani. A nap gondolata: Isten nem azért részesíti kegyelemben az embereket, mert ismerik, hanem azért, hogy megismerjék Őt. Megigazító igazságában sem azért részesíti az embereket, mert már igazak, hanem azért, hogy szívükben igazakká legyenek... (Augustinus)