2015-09-28

Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat? (2) Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? /Mt.18:1/  Ne gondoljuk, hogy ez a kérdés itt közöttünk, keresztyének között nem kérdés. Dehogynem. Gyarló bűnös emberek lévén, minket is megkísért ezzel az ördög, hogy gondolj magadra, ne láss túl a külsőségeken, és törtess, haladj felfelé azon a bizonyos ranglétrán, még az egyházon belül is. Ne a hitben fejlődj, hanem a kapcsolatokban, a befolyásban, az irányításban. Úgy gondolják sokan, hogy a hitre úgy is rá lehet mondani, hogy mekkora, mekkora nagy. De sokszor nem a hit a nagy, hanem az EGO, az Én, az önérzetem. Főleg mikor nyeregben érezzük magunkat, jön a kérdés, és egyben magunktól a válasz, hogy én milyen nagy vagyok az Isten szemében, az egyházban, és jön, hogy igen, én bizony nagy vagyok, mennyi mindent tettem már az egyházért, a lelkészért, és az Istenért is, én nagy vagyok. És lassan eltolódunk a nagyságérzetünkkel az elbizakodottság érzése felé. És nagy harcokat eredményez mikor az egyházban, egy adott gyülekezetben sok az úgynevezett „nagy keresztyén", hívő ember, és már-már úgy gondoljuk, hogy ez kiváltság, mert már-már Jézusi szinten vagyunk. Jézus tanítványait ez kísértette meg ott, a Megváltó közelében, mert bizony a gonosz nem válogat, attól hogy Isten közelében vagy még bepróbálkozik. Sokan úgy vélik, hogy templomba járással, igék fejből való elmondásával, és különböző hagyományok elsajátításával a gonosz kikerül minket, hát nem, hanem még erősebben támad. A gonosz több fronton támad, hogy távolodj az Istentől és magadra gondolj, és úgy érezd te vagy a nagyobb, neked kell a nagyobbnak lenni, a másik nem számít, nem lényeg. /P.Sz./ A nap gondolata: Az alázatos lelkek így imádkoznak: Uram, engedd, hogy minél kevesebb feltűnés nélkül mehessek át ezen az életen.