Keresés ebben a blogban

2015. november 1., vasárnap

2015-11-01

Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? Ha megmaradt volna, nem neked maradt volna-e meg, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek." Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Erre nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet?" Ő így felelt: „Úgy van, ennyiért." Péter erre így szólt hozzá: „Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged." Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. Erre nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket. (Acta 5,1-11)

Néhány napon keresztül ezen az igeszakaszon fogunk elmélkedni. Keresni fogjuk Urunk üzeneteit és rajtunk múlik, hogy magunkra is vesszük-e, beépül-e életünkbe?
Az első keresztyén gyülekezet csodálatos közösség volt. Sok léleképítő és bátorító üzenetet olvashatunk róluk a Szentírásban. Ám az első keresztyén gyülekezetet is emberek alkották. Emberek, akik hittek az Úrban, akik Jézus követői voltak, de akik hozzánk hasonlóan kísértések között éltek, tudtak elbukni, vétkezni.
Tévedés is lenne azt gondolni, hogy miután megtér valaki, az Úr követője, gyermeke lesz onnantól kezdve a kísértés, a bűn elkerüli. Remélem, senki nem gondol ilyet közülünk. Erősítsen meg bennünket János apostol, aki első levelében ezt írja: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje." (1Jn 1:8-10) Szilárdan rámutat tehát az apostol nemcsak a bűnös voltunkra, hanem a megoldásra is, mely a bűnbánat, bűnvallás és az Úrtól kapott bocsánat.
Isten gyermekei kísértések között élő emberek, akik bizony nem ritkán el is buknak az ördög mesteri kísértéseiben. Anániás és Szafira történetében mindez jelen van. Sajnos, de tanulságunkra.
Te milyen kísértésben buktál el legutóbb? Megbántad már és az Úr elé vitted?

A nap gondolata:

A meg nem vallott bűn olyan, mint a szú, rágja az ember csontjait.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése