Néhány napon keresztül ezen az igeszakaszon fogunk elmélkedni. Keresni fogjuk Urunk üzeneteit és rajtunk múlik, hogy magunkra is vesszük-e, beépül-e életünkbe?
Az első keresztyén gyülekezet csodálatos közösség volt. Sok léleképítő és bátorító üzenetet olvashatunk róluk a Szentírásban. Ám az első keresztyén gyülekezetet is emberek alkották. Emberek, akik hittek az Úrban, akik Jézus követői voltak, de akik hozzánk hasonlóan kísértések között éltek, tudtak elbukni, vétkezni.
Tévedés is lenne azt gondolni, hogy miután megtér valaki, az Úr követője, gyermeke lesz onnantól kezdve a kísértés, a bűn elkerüli. Remélem, senki nem gondol ilyet közülünk. Erősítsen meg bennünket János apostol, aki első levelében ezt írja: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük őt, és nincs meg bennünk az ő igéje." (1Jn 1:8-10) Szilárdan rámutat tehát az apostol nemcsak a bűnös voltunkra, hanem a megoldásra is, mely a bűnbánat, bűnvallás és az Úrtól kapott bocsánat.
Isten gyermekei kísértések között élő emberek, akik bizony nem ritkán el is buknak az ördög mesteri kísértéseiben. Anániás és Szafira történetében mindez jelen van. Sajnos, de tanulságunkra.
Te milyen kísértésben buktál el legutóbb? Megbántad már és az Úr elé vitted?
A nap gondolata:
A meg nem vallott bűn olyan, mint a szú, rágja az ember csontjait.
|
Ez a blog Katona Béla református lelkész és csapatának üzeneteit tartalmazta. Az utolsó Napi Igés üzenet 2020. július 24-én jelent meg
Keresés ebben a blogban
2015. november 1., vasárnap
2015-11-01
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése