2015-11-06

Péter erre így szólt hozzá: Miért egyeztetek meg abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? (ApCsel 5:9) Eggyé válni valakivel szintén sok mindenben lehet. Anániás és Szafira noha az Úr gyermekei voltak mégis tudtak a rosszban, a hazugságban, a többnek látszani szándékában eggyé válni. Ilyen emberekkel tele van a világ, akik többnek akarnak látszani, akiknél a cél szentesíti az eszközt. De vigyázzunk: az Úr gyermekeinek is kísértése ez. Nem tehetünk úgy, hogy azt mondjuk: ez rajtunk kívül van, ehhez semmi közünk. Becsapnánk magunkat, ha ezt gondolnánk. Helyette inkább nézzünk önmagunkba gyakran. Ennek legbölcsebb módszere, ha az Ige tükrébe tekintünk bele, mert abban láthatjuk meg igazi önmagunkat. Milyen remekül fogalmaz a magyar zenei élet egyik kiemelkedő alakja egyik dalában: Tükörbe nézünk, de önmagunkba soha, mindig más a hibás, mindig más ostoba…  Vagyis belenézünk mi a tükörbe, de csak a külsőnk miatt, mert az számít, azt látják mások. S hogy közben mi van belül? Igyekszünk elfedni sokszor a lelki ürességet, a felszínességet, gyengeségeinket. Az érdekel bennünket, hogy hogy nézünk ki kívülről. És az, hogy milyenek vagyunk belülről? Ez érdekel, számít bármit is? Mindig másokat hibáztatunk, ha valami nem jól sikerül, sohasem, vagy csak nagyon ritkán mondjuk: én vagyok a hibás, a bűnös, én vagyok a felelős… A nap gondolata: Sokan azért nem mennek orvoshoz, hanem csak kuruzslóhoz, mert azt reménylik, hogy ezek nem érintik a sebes pontot.