2015-11-08

Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából… (2Móz 3,7-8) Mózes 2. könyvét úgy ismerjük, mint az Exodus, azaz a Kivonulás könyvét, mely Izrael népének a szolgaság házából való szabadulását rajzolja elénk. Azonban ez nem csupán egy régen volt történet, nem csupán az ott és akkor élők számára hordoz üzenetet. Mindenki, aki olvassa, a szabadítás Istenével találkozhat. Ez az Isten talán számodra sem ismeretlen, talán te is gyakorta szoktál Isten szabadításáért imádkozni. Talán összekulcsolt kézzel könyörögtél már nem egyszer, hogy szabadítson meg kilátástalan helyzetedből, a pénztelenség csapdájából, szabadítsa meg gyermekedet a munkanélküliség fogságából, adjon szabadulást egy betegség terhe alól! Talán gyászodban kiáltottál, hogy szabadítson meg a vigasztalan szomorúságodtól, talán egyedüllétedben kérted, hogy szabadítson meg a félelmeidtől. Talán bűntudatod tart fogva hosszú ideje, a belülről marcangoló kérdések súlya: mi van, ha kiderül, mi van, ha visszaüt, mi van, ha visszaszáll fejemre mindaz, mit elkövettem…? Béklyók, megkötözöttségek, szabadításra váró és vágyó élethelyzetek mind. Nem kell hozzá fáraó, nem kell hozzá szó szerinti értelemben vett rabszolgalét, hogy magunk is belássuk: mindannyian rászorulunk a szabadító Isten kegyelmére! Ahogyan rászorulunk az óember bűneiből való, bűnbocsánattal megajándékozó szabadításra is; s miként rászorulunk az emberi tervek fölött álló isteni gondviselés bizonyosságára is. A szabadító Isten kegyelme, a Krisztus bűntörlő megváltásának ajándéka, a bűnbocsánat hitének ereje kell ahhoz, hogy ezektől a béklyóktól felszabadulhassunk! Hogy ne félelmeink irányítsák lépteinket, hanem a megváltott ember örömével tudjunk Istennek tervébe naponként belesimulni! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Istennel a börtönben is szabadok vagyunk, Isten nélkül pedig börtön nélkül is megkötözöttek.