2015-11-18

Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. (ApCsel 3:1) Miért jár valaki templomba? Meg tudjuk ezt mondani, ha valaki megkérdez bennünket? El tudjuk mondani, hogy az Úrral való kapcsolatról szól a templomban való megjelenésünk? Ha valakinél nem erről szól, akkor még nem érti a lényeget, hiszen a lényeg a találkozás. Találkozni jöttem veled Istenem – fogalmaz egy ének, s ezzel rátapint a lényegre. Az Úrral óhajtok találkozni a templomban is. Persze Istennel bárhol lehet találkozni és nem is baj, ha tudjuk, Ő velünk van mindenütt, amerre csak járunk. Ám fontos és szükséges, hogy a napi elcsendesedések mellett legyenek tudatos, Isten gyermekeivel közösen megélt találkozásaink az Úrral. Amikor rá figyelünk, amikor őt dicsérjük, amikor nemcsak énekeljük, de hisszük, sőt megéljük, hogy itt van Isten köztünk s mi jöttünk őt imádni, hódolattal elé állni. Bármily meglepő, de ezekre nem Istennek, hanem nekünk van szükségünk. Isten és az ő dicsősége nem lesz kevesebb, ha mi nem megyünk el a templomba, Isten gyermekeinek közösségébe az Urat dicsérni, de mi szegényebbek leszünk. A mi lelkünk és életünk lesz kevesebb, hiszen nem vesszük magunkhoz azt, amit Urunk elkészített számunkra. Hányszor szegényítjük meg magunkat annak ellenére, hogy gazdag és bennünket meggazdagítani akaró Urunk van? A nap gondolata: A lelki életben a legszentebb, legáltalánosabb és legszükségesebb gyakorlat: Isten jelenléte. Jól érezni magunkat vele, és hozzászokni isteni társaságához, alázattal megszólítani és szeretettel beszélgetni vele mindenkor, minden pillanatban, szabály és mérték nélkül, de főként kísértések, fájdalmak, szárazság, kedvetlenség sőt hűtlenségek és bűnök idején. (Lőrinc barát)