2015-11-21

Szabadságunk Istenben „Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával." (Gal 5,1) Életünk legelső szakaszában még minden befolyás nélkül szemléljük a világot. Rácsodálkozunk a körülöttünk lévő tárgyakra, tájakra, emberekre. Megismerjük először édesanyánkat, majd a többi embert. Ez az első ismerkedés még nem egy betanult, előítéletekkel terhes ismerkedés. Édesanyánkat nem a frizurája, öltözködése, alakja miatt szeretjük, hanem mert ösztönösen érezzük, hogy ő számunkra egy nagyon fontos lény. Szeretjük a kezét, a hangját, a mosolyát, az illatát, az ölelését annak ellenére, hogy senki sem mondta, hogy szeretnünk kell őt. Később, ahogy telnek-múlnak az évek, sokféle tanítással találkozunk. Figyelmeztetnek bennünket, mit szabad szeretni, nézni, hallani, csinálni, mit nem. Ezek szubjektív figyelmeztetések, attól függnek, ki és milyen szándékkal mondja őket. Hogy lehet így eligazodni a világban? Először is ki kell alakítani magunkban egy biztos pontot, ahonnan kiindulunk, és ahova mindig visszatérhetünk, ha eltévednénk. Ez a pont számunkra Jézus Krisztus az Ő legfőbb parancsával, a szeretet parancsával. Ha ezt elfogadjuk, és ez válik a mi „kősziklánkká", már nagy baj nem érhet bennünket. Így a szeretet fényében újra szabadon szemlélhetjük a világot, rácsodálkozhatunk a körülöttünk lévő emberekre, történésekre. Már nem kell feltétlenül kimondani érzéseinket, megerősítésre várva, hogy helyesen gondolkodunk-e, hiszen jó úton járunk. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az én szabadságom a Te szelíd uralmadban van.