2015-11-22

Meglátod-e a szenvedőt? „… gyertek Atyám áldottai… „Éhes voltam és adtatok ennem. Szomjas voltam és adtatok innom. Idegen voltam és befogadtatok. Nem volt ruhám és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. Börtönben voltam és felkerestetek." (Mt 25, 35-36) Azt gondolhatnánk, hogy ezek a feltételek már idejétmúltak, pedig nagyon is aktuálisak. Felgyorsult világunkban elrohanunk egymás mellett, nem vesszük észre a rászorulókat. Igenis vannak testi, lelki szegények, szükséget szenvedők körülöttünk. Tudunk irgalmas kézzel minden előítélet nélkül adni? Megtaláljuk a módját az adakozásnak? Észrevesszük a szülők, gyerekek, szomszédok, ismerősök problémáit és szeretettel felajánljuk az anyagi vagy lelki segítségünket? Persze nem mindig könnyű rájönni arra, hogy kik a valóban rászorulók. Sokan csak hangosan sajnáltatják magukat és követelőznek, mert valamivel kevesebbel kell beérniük, mint korábban vagy kevesebb figyelmet kapnak, mint régebben. Mások titkolják szegénységüket, mert szégyellik. Nem panaszkodnak, ha betegek, vagy problémáik vannak, mert nem akarnak „gondot okozni" szeretteiknek. Kik az idegenek, akiket be kell fogadnunk? Idegen nem csak egy külföldi lehet, hanem egy új családtag, iskolába érkező új osztálytárs, új kolléga, a buszon mellettünk álló utas, az utcán szembejövő járókelő, a reggeli csúcsforgalomban körülöttünk autózók. Befogadjuk, elfogadjuk őket? Szakítunk időt arra, hogy rokont, ismerőst kórházban vagy otthon meglátogassunk, meghallgassunk vagy érdeklődjünk hogyléte felől? Felajánljuk segítségünket? Sok feladat vár ránk, sok probléma van körülöttünk és sokszor minden fontosabb, mint a rászoruló embertársunk. Járjunk nyitott szemmel, nyitott szívvel a világban. Segítsük szóval, tettel a bajba jutottakat! Lássuk meg rászoruló embertársunkban Jézust. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  "A szeretet nem áll meg, hogy számolgasson, megéri-e. A szeretet nem áll meg annál a pontnál, amelyiknél még mértéktartóan adhat. Az isteni, mindent átható szeretet mindent odaad, amivel csak rendelkezik, és soha nem számolja az árat. A számolgatás nem lehet része semmiféle szeretetnek sem." (Barclay)