2015-11-25

Te kicsinyhitű, miért kételkedtél? „Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment.  Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!"  Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" (Mt 14,29-31) Elindulni Jézus felé, kilépni a biztosnak tűnőből a bizonytalanba. Nem könnyű megtenni. Biztosan végighaladni az úton, amelyen elindultunk, legyőzni az elbizonytalanodást, a kétségeket. Jézus ezekben a nehéz helyzetekben is megerősíti hitünket. Jézus megmenti tanítványait a viharos tengeren, a vízen járva. Ésszel föl nem fogható, a természet törvényeivel meg nem magyarázható az, hogy Jézus a vízen jár, és hogy egyetlen szavára lecsendesedik a vihar.  De a hit dolgait más mércével kell mérni, mint az emberi tudásét. A tudományok néha cserbenhagynak és ekkor a hit veszi át a szerepet. Az apostolok megrémülnek a csónakban: azt hiszik kísértet közeleg, nem ismerik fel Jézust. De Ő megszólítja apostolait: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek". Péter fogékony a hitre: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" S elindul. Míg Jézusra néz, addig hisz, addig a vízen jár, de amikor a viharra tekint, meginog a hite, mert emberi tudással lehetetlen, hogy ő a vízen járjon. S ekkor kezd merülni. Krisztushoz kiált, s ő megfogja kezét: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Életünkben akárhányszor is levesszük tekintetünket Jézusról, akárhányszor is kételkedünk: elmerülünk. Jézus mindig kész megfogni kezünket, de csak akkor, ha hajlandók vagyunk feléje nyújtani. Mert Jézus hazavár. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A hit bizalom és engedelmesség.