2015-11-26

Előtte és utána „Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se buják, se férfiszeplősítők, se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által." (1Kor.6,9-11) Az újságokban látni képeket, milyenek voltak egyes emberek orrműtét előtt és után. Milyenek voltak mielőtt lefogytak 100 kilót és utána. Alig lehet rájuk ismerni! Ez pedig a megtérők előtte-és-utána fényképe: előtte mindenféle erkölcstelen bűnöket elkövető, önző, istentelen, reményvesztett ember, utána: Isten kegyelme által és a Szentlélek által megváltozott, önzetlen, tiszta, tisztességes hívő ember. Alig lehet rájuk ismerni! Ilyen az igazi megtérés. Vannak, akik ugyan romlottabbak voltak másoknál, de minden egyes ember bűnös, még a kis gyermekekben is megvan a bűnös hajlam és az engedetlenség. Aki megtér, még aki kívülről nem is tűnt romlottnak, belül észreveszi magán a változást. Jézus példázatából, melyben 2 ember adós volt, az egyik ötszáz pénzzel, a másik ötvennel, én az vagyok, aki 500 pénzzel volt adós! És Jézus mind elengedte nekem! "E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél." (Lukács 7,42-43) Nagy kegyelem, ha valaki kevés bűnnel szennyezte be magát megtérés előtt, de aki sokkal beszennyezte, annak megtérésekor megsokasodik a kegyelem: "A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik (Róma 5,20). Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?" (6,1-2) (Prókai Árpád) A nap gondolata: Az az ember, aki halálos ágyára akarja halasztani a megtérést, éppoly fertelmes, mint az a férj vagy feleség, aki hitvestársához a vénkorban szándékozik hű lenni. (Révész Imre)