2015-11-30

Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. (ApCsel 4:13-14) Péter és János bizonyságtételének következménye a börtön volt. Odajutottak. Mégis vállalták. Bennünket nem fenyeget börtön, mégis hányszor megtagadjuk Jézust. Vannak azonban a világnak más tájai, vidékei, ahol még ki is végeznek embereket azért, mert Jézus tanítványai. Ők mégis vállalják ezt. S mi mit és mennyit vállalunk Krisztusért? Isten gyermekeinek az egész élete bizonyságtétel kell legyen. Ahogyan gyermeket nevelünk, ahogyan dolgozunk, beosztjuk a pénzünket, ahogyan embertársainkhoz viszonyulunk. Ez mind bizonyságtétel lehet. Jó vagy rossz bizonyságtétel az Úr mellett, vagy ellene. Ezen dolgaink által valaki vagy közel kerül az Úrhoz, vagy jelentősen távolabb kerül tőle. Nagyon nem mindegy. Ha rád néznek, ha téged figyelnek embertársaid, közelebb kerülnek Jézushoz? A nap gondolata: Egy fára nézve nem az a végcél, hogy gyökeret eresszen, hanem hogy gyümölcsöt teremjen. (M.C.Kellen)