2015-01-31

Gondoskodás Annak okáért, amikor alkalmunk van, cselekedjünk jót mindenekkel, különösképpen hitünk cselédeivel. (Gal 6,10) Krisztus bizonyos értelemben gyülekezetére bízta saját tagjainak szűkölködőiről való gondoskodás kötelességét. Megengedi, hogy minden gyülekezetben legyenek szegények. Mindig lesznek közöttünk, és Krisztus a gyülekezet tagjaira helyezi a róluk való gondoskodás személyes felelősségét. Amiképpen egy igazi jó család tagjai gondoskodnak egymásról, szolgálva a betegeknek, támogatva a gyengéket, tanítva a tudatlanokat, nevelve a tapasztalatlanokat, így a hit háza népének is gondoskodnia kell szegényeiről és gyámoltalan tagjairól. Minden egyes gyülekezetnek kötelessége, hogy gondos és értelmes intézkedéseket tegyen szegényei, betegei érdekében.  Az igazi keresztény a szegény emberek barátja, azért úgy bánik a bajban levő, szerencsétlen testvérével, mint egy gyenge, érzékeny növénnyel, Isten azt akarja, hogy munkásai úgy forgolódjanak a betegek és szenvedők között, mint az Ő szeretetének és kegyelmének követei. Letekint reánk, és figyeli, hogyan bánunk egymással. Figyeli, hogy Krisztus lelkületével kezelünk-e mindenkit, magas vagy alacsony rangút. Az Úr szegényei tekintetében nincs semmi kétség: minden esetben segítenünk kell őket, ha javukat szolgálja. Hogyan viselkedsz felebarátoddal? (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Szükségünk van megtalálni Istent, de Őt nem találhatjuk meg a zajban és nyugtalanságban. Isten a csend barátja. Nézzétek a természetet, ahogy a fák, a virágok, a fű csendben növekszik; nézzétek a csillagokat, a Holdat és a Napot, ahogy csendben haladnak… Szükségünk van a csendre.

2015-01-30

Hagyjuk Isten szavát pontosan úgy, ahogy van! Ímé, ezek az Ő útjainak részei, de mily kicsiny rész az, amit meghallunk abból! Ám az Ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? (Jób 26,14) Isten Igéje titokzatos dolgokat is magában foglal, amelyeket itt a földön sohasem érthetnek meg teljesen. Az Ige bemutatja Isten szándékait, amelyek átfogják az emberi történelem minden korszakát és csak az örökkévalóság végtelen pályáin érik el beteljesedésüket. Titok marad a bűn keletkezése, Krisztus testtélétele, az újjászületés, a feltámadás és még sok más bibliai esemény. Isten azonban elég bizonyítékot szolgáltatott a Szentírásban ahhoz, hogy meggyőződhessünk annak isteni eredetéről.  Nem szabad kételkednünk az Igében azért, mert nem értjük meg a Gondviselés minden titkát. Néhol csak tiszta ténymegállapításokat olvasunk, minden magyarázat nélkül. Bár nem értjük velük kapcsolatban a „miértet" és a „hogyant", bizonyosak lehetünk abban, hogy e kijelentések igazak, mert Isten mondja őket. A nehézségek kizárólag az emberi gondolkodás erőtlenségeiből és korlátaiból származnak. Sokszor büszkeség vegyül a Biblia igazságainak vizsgálatába. Emberek legyőzöttnek tartják magukat, és türelmetlenek, ha képtelenek kielégítő magyarázattal szolgálni a Szentírás minden egyes részét illetően. Megalázónak tartanák, ha elismernék, hogy nem értik az ihletett szavakat. Nem akarnak türelmesen várni, míg Isten jónak látja felfedni előttük az igazságot. Emberi büszkeségükben azt gondolják, hogy képességeik elégségesek a Szentírás megértéséhez. És ha mégsem értik, tagadni kezdik a tekintélyét. Emberek, akiket emberi erőtlenségek vesznek körül, akik többé-kevésbé környezetük hatása alatt állnak, és akiket öröklött és szerzett hajlamaik távolról sem tettek bölcsekké vagy mennyei gondolkodásúakká, vállalkoznak arra, hogy törvényszék elé állítsák Isten szavát, és ítéletet mondjanak arról, hogy mi benne az emberi, és mi az Istentől származó. Halandó emberek, korlátolt, rövidlátó nézetekkel, szakavatottnak tartják magukat a szent iratok bírálgatására. Hagyjuk Isten szavát pontosan úgy, ahogy van! Emberi bölcsesség ne merészkedjen csökkenteni a Szentírás egyetlen megállapítását sem! Mesterem nevében kérlek: „oldd le a sarut lábadról, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!" (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A templom a közösség építésének a legfontosabb helye. (Bagdy Emőke)

2015-01-29

Gerjedelmeidre költenéd? Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irigykedtek, és nem nyerhetitek meg; harcoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt. (Jakab 4:2-3) Itt az igében erősen kíván az ember valamit, de nem Istentől és Istenért, hanem saját gerjedelmeinek kielégítéséért. Még ha Istenhez is fordul az ember ezekért a kívánságokért, miután már a `harcolás és háborúskodás `nem vezetett eredményre, Isten nem ad választ ezekre az imákra. `Uram add, hogy nekem szebb autóm legyen, mint a szomszédnak!`Jakab apostol levelét hívőknek írja, ez az üzenet is hívőknek szól. A hívő Isten tulajdona, és ha Isten ad valamit a hívőnek azt sáfárságra adja. Semmi sem a mi saját tulajdonunk (mivel hogy mi magunk sem vagyunk saját tulajdonunk), hanem amit Isten ad, azt azért adja, hogy azzal Őt szolgáljuk. Gyerekeket ad? Azért adja, hogy Neki szenteljük és Istenfélelemre neveljük nem azért, hogy büszkélkedjünk, dicsekedjünk velük. Pénzt ad? Azért adja, hogy  1. megéljünk és így tovább tudjuk Őt szolgálni,  2. hogy az Ő céljaira adakozzuk, nem pedig azért hogy mindenféle szükségtelen, öncélú dolgokra költsük. A `keressetek és találtok`, `kérjetek és kaptok` azoknak szól, akik nem gerjedelmeikre költenék az Istentől érkező ajándékot. "És ez az a bizodalom, a mellyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket." /1Ján 5:14/   (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Mi belőled élünk, Istenem. Abból, amit adsz, abból, amit szólsz, abból, amit teszel, abból, hogy szeretsz. (Lothar Zenetti)

2015-01-28

„Áldott legyen az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk!" (Zsoltár 68:20) Mai Igénkhez íme, egy történet: Vörösbegy és a veréb beszélgetnek titkairól az emberi életnek. Vörösbegy kérdez: „Fel nem foghatom, mért hajszolják magukat úgy agyon az emberek! Van bajuk, gondjuk annyi, nincs idejük örülni, hálát adni! Meg tudod ezt a kérdést oldani?" „Sajnos nem lelek nyitjára az oknak, mért küszködnek, gyötrődnek, panaszkodnak, mért - szólt verebecske -, csak azt sejthetem, nincs oly jó soruk, mint neked, s nekem. Miránk mennyei Atyánknak van gondja. Ad eledelt, napsugarat naponta. Tudja hiányunk, és kész, hogy segítsen. S úgy látom, nekik ilyen Atyjuk nincsen." Eszméltessen bennünket ez a kis történet. Olykor úgy élünk, mintha nem lenne nekünk gondviselő jó Atyánk. Pedig van. Elhisszük ezt? Meglátjuk ezt naponta? Kicsit többször kellene megállnunk és meglátnánk nagyon hamar… A nap gondolata:  A pecsét... Belenyomva puha agyagtáblába hitelesítésül, aláírásként szolgált. Akiket a szeretet a sírig összefűz, lelki arcuk így vésődik a másik arcra. Az ilyen szeretet erős, mint a halál, nem vehet erőt rajta semmi. Jézus Krisztusban a házastársak az élet, az üdvösség kegyelmében is örököstársak. (Szabó Andor)

2015-01-27

„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Máté 4:19) Jézus követésének van nehéz és könnyű oldala is. Tudjátok mi a könnyű ebben? Az, hogy nem nekünk kell kitalálni az irányt. Utána kell mennünk, az Ő terveit kell megvalósítanunk. S hogy mi a nehéz? Az engedelmesség, az Úrra való ráhagyatkozás. Az, hogy elfogadjam, bár nekem is van tervem, én is gondolom valahogyan, az övé jobb, sőt az övé a jó. Hátratenni önmagam, a saját vágyaimat, az elgondolásaimat és azt mondani, hogy Uram, legyen, ahogyan te akarod. Ez benne a nehézség, s ez embert próbáló. De én ilyen engedelmes, az Úr szavára figyelő életet kívánok mindnyájunknak. Legyünk ráhangolódva az Úr vezetésére és engedjük, hogy életünk irányát Ő szabja meg! Ezen van áldás, és csak ebben van békessége Krisztus mindenkori tanítványainak.         A nap gondolata: Megköszönök és megáldok minden sebet, amit kaptam; megkövetek mindenkit, akit megbántottam, és derült szívvel elmegyek az én hű és örök Gazdám békességébe. (Ravasz László)

2015-01-26

„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Máté 4:19) Gondolj magadra: neked szól Jézus és téged is emberhalászként akar használni az Úr. A keresztyén gyülekezetek minden tagja emberhalász. Az nem úgy van, hogy csak a papokra vonatkozik, meg a presbiterekre. Hanem mindenkire, aki szíve szerint, hite szerint Krisztushoz tartozik. Persze csakis akkor, ha igent mondunk Jézus hívó szavára, ahogyan tette előbb Simon és András, majd Igénk szerint Jakab és János is. Hiszen hogyan reagált a két testvérpár? Otthagyták hálóikat és követték Jézust. Amit ezek az emberek tettek Jézus szavára, azt egy szóval így lehet visszaadni: engedelmesség. Nem volt bennük hezitálás, kétség, egyszerűen indultak. Otthagyták a biztosat a bizonytalanért. Ilyet csak akkor érdemes csinálni, ha az Úr kér bennünket erre. De ha Ő kér, akkor viszont lépni kell. Vállalni azt, amit Ő kér. Arra menni, amerre vezet. Hátrahagyni mindent és indulni. Ábrahám is így tett. Ment a biztosból a bizonytalanba. Hitből. Simon és András, de Jakab és János is így cselekedett. Mi vajon tudunk, akarunk, merünk indulni hitből, ha az Úr kéri? A válaszunk mutatja meg, hogy mennyire akarunk az Úrnak engedelmeskedni. Olvastam pár napja egy idézetet, mely így hangzik: A hit soha nem tudja, merre vezetik, de ismeri és szereti azt, Aki vezeti. Milyen igaz, megszívlelendő gondolat ez… A nap gondolata: Bár minden ember az volna, aminek látszik; vagy pedig ne látszanék olyannak, ami nem! (Shakespeare)

2015-01-25

„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Máté 4:19) Emberhalásznak lenni hatalmas megtiszteltetés és felelősség. A hívő ember persze tudja, hogy nem önmagáért hívő, nem azért vagyunk Isten gyermekei, hogy csupán nekünk legyen jó. Ettől több, nagyobb a cél. Másokat megnyerni az Úrnak – ez a cél. Emberhalász nem magától lesz az ember. Bár valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ő olyan jó szónok, hogy lelkész is lehetett volna. Csak annyit mondtam neki: ha Isten nem hívta el erre a szolgálatra, akkor nagyon jó, hogy nem lett lelkész. Szóval emberhalász úgy lesz valaki, ha arra az Úr hívja el. Jézus tesz bennünket azzá. Én emberhalászokká teszlek titeket – mondja Jézus Simonnak és Andrásnak. Testvérek! Ebben benne van az is, hogy ez nem egyik pillanatról a másikra történik. Aki egyik nap még nem ismerte Jézust, másnap nem lesz belőle a Jézussal való találkozás után egy csapásra az emberhalászok közül az egyik legkitűnőbb. Jézusnak sok munkája van abban, amikor valakit emberhalásszá tesz. A nap gondolata: Engedelmességünk titka az Istennel való, szeretetteljes, állandó kapcsolatunk, a Krisztus iránt való elkötelezettségünk, hűségünk mélységében rejlik.

2015-01-24

„Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Máté 4:19) Ezt mondta Jézus Simonnak és testvérének, Andrásnak. Ebben a mondatban nemcsak a hívás, az elhívás, hanem a küldetés is benne van. Halászból emberhalász. Halak helyett embereket fogni. Mi ez a kissé titokzatosnak tűnő feladat? Mások megnyerése Krisztus számára – ez az emberhalászat. A bűn mocsarába süppedt embereket kell kimenteni Krisztus által. A bűn olyan mocsár, melyből senki nem tud önerőből kiszabadulni. Az csak a mesében van, hogy Münchausen báró a saját hajánál fogva kiemelte önmagát egy mocsárból. Ha a bűn mocsarában van az ember – már pedig odaszületünk mindnyájan – önerőből onnan soha ki nem kerülhetünk. Krisztus az egyetlen, aki által szabadulás van. A nap gondolata:  Egyforma hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.(Seneca)

2015-01-23

„Jöjjetek utánam..." (Máté 4:19)

 Krisztus követőinek az életében vannak óriási kísértések. Az egyik ilyen az, amikor vannak terveink, elgondolásaink és mi ezekre kérjük és várjuk az Úr áldását. Az Úrnak való szolgálat, a Krisztus követése nem erről szól. Hanem arról, hogy megkérdezem az Urat: mi a te terved, mi a te célod? Azt szeretném megvalósítani, ami neked tetsző, ami szerinted helyes. Saját akaratunk alárendelése az Úr akaratának egy egész életre szóló program Jézus tanítványai számára és milyen sokszor nem sikerül – teszem hozzá alázatosan és ismerve, élve az emberi természetet. Neked mennyire sikerül ez a nehéz dolog?

A nap gondolata:

 A fösvénység inkább ellenkezik a jó gazdálkodással, mint a bőkezűség. (Rochefoucauld)

2015-01-22

„Jöjjetek utánam..." (Máté 4:19) Jézus nem lesz életünk vezetője, ha mi nem akarjuk. Ő mondja: Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz…(Jel 3:20) Jézus csak a beleegyezésünkkel lesz vezetőnk. Ha megnyitjuk ajtónkat, a szívünk ajtaját, akkor tud bejönni és lakozást venni életünkben. Persze az sem mindegy, hogy milyen szerepet szánunk neki, milyen hellyel kínáljuk meg. Van, ahol csak az előszobáig jut. Megtűrt vendég lesz, de házigazdává soha nem válik. Szívünk trónjára kell odaültetni, az a Neki megfelelő hely. Ott az ember önző énje ül és hatalmas döntés, ha uralkodóváltásra szánjuk el magunkat. Ha az énem helyett Jézus vezet, ez a megtérés. Ez akkora döntés, melyet senki nem hozhat meg helyettünk és senki helyett nem hozhatunk meg… A nap gondolata:  Az élet legdöntőbb ténye a földnek és az örökkévalóságnak legfontosabb kérdése, hogy megérezzük: nem vagyunk egyedül, mert Isten velünk van. (Ravasz László)

2015-01-21

„Jöjjetek utánam..." (Máté 4:19) Sok minden és mindenki vezetheti az embert, de mai Igénk azt mondja, hogy Jézus is vezetni akar bennünket, követőit. Engedjük Neki! Ez egy döntés, melyet nekünk, személyesen kell meghoznunk. Olykor fontos átgondolnunk, hogy tényleg Jézus vezet-e bennünket? Az Úr szolgálata, követése, mindenek fölé helyezése életünkben egy hatalmas döntés. Meghoztad már? Életünk vezetőjét mi választjuk. A felelősség a mienk, és a következmény is. Hiszen annak is van következménye, ha az Urat szolgáljuk és követjük és annak is, ha nem. Ki tudjuk-e mondani azt, amit énekelni szoktunk: Csak vezess Uram végig és fogd kezem, míg boldogan a célhoz elérkezem, mert nélküled az én erőm oly kevés, de hol te jársz előttem, nincs rettegés... (462. dicséret) Vagy egy másik énekünket, mely így kezdődik: Vezess Jézusunk, s véled indulunk, küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne téged, fogjad a kezünk, míg megérkezünk… (434. dicséret) Te már döntöttél Jézus mellett? A nap gondolata:  Minél több szeretet van a szívedben, annál nehezebben fognak tudni megbántani. Viszont minél kevesebb szeretet van a szívedben, annál bizonytalanabbul fogod magad érezni, és annál könnyebben tudnak majd megbántani.

2015-01-20

„Jöjjetek utánam..." (Máté 4:19) Amikor Jézus azt mondja, hogy Jöjjetek utánam!, akkor ezzel kifejezi azt is, hogy vezetni akarja övéit. Olykor érdemes, sőt szükséges is elgondolkodnunk arról, hogy ki, vagy mi vezet bennünket? Vannak emberek, akiket az indulatai vezetnek. Olvastam a múltkorában, hogy karácsonyfa állítás közepette egy apuka mennyire elragadtatta magát, igaz az alkohol is belejátszott az indulatosságába, de családja elköltözött otthonról, ő pedig egyedül töltötte az ünnepet. Ha az indulataink irányítanak, vezetnek bennünket, akkor bizony magunkra maradunk. Nem véletlenül írja a Példabeszédek könyvében Isten Igéje: Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. (16:32) Vannak, akiket az anyagiak vezetnek. Döntéseiket úgy hozzák meg, hogy a legfőbb szempont: előnyös ez nekem anyagilag? Megéri ez nekem? Mennyi hasznom lesz belőle? Mi pedig ismerjük az Igét: Semmit nem hoztunk a világra, nem is viszünk ki belőle semmit. Vannak olyan emberek is, akiket a saját fejük vezet. Önfejűnek mondják az ilyen embereket és valóban azok is. Mennek a saját fejük, a saját elgondolásaik után. Hiába mondja nekik házastárs, gyermek, barát, munkatárs vagy lelki társ, hogy nem lesz az úgy jó, nem figyelnek senkire. Csak mennek előre a saját elgondolásaik szerint. Ezzel szemben az Ige azt javasolja: Bízzál az Úrban teljes szívből és ne a magad eszére támaszkodjál. Téged mi vezet? A nap gondolata:  Amikor aggódsz, nem bízol Istenben. Ha bízol Istenben, nem kell aggódnod. A döntés a tiéd.

2015-01-19

„Jöjjetek utánam..." (Máté 4:19) Jézusnak ez a mondata követésre szólítja az embert. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy valaki azt mondja: Menjetek előre! vagy Jöjjetek utánam! A kettő között hatalmas különbség van. Az Előre! és az Utánam! sokat elhangzó jelszavai a történelemnek. Ám a különbség jelentős a kettő között. Hiszen, aki azt mondja, hogy Előre!, az mutat egy irányt a követőinek, de ő maga a háttérben marad. Előre küldi követőit, akikre nem lehet tudni, hogy mi vár, míg a parancs kiadója hátulról figyel és védettséget élvez. Ha pedig valaki azt mondja, hogy Utánam!, akkor ebben jól érzékelhetően benne van az, hogy aki ezt mondta, az megy elől, és először őt éri az, ami következik, legyen az jó vagy rossz dolog, míg a többiek követik őt.  Nos, a kettő közül Jézus egyértelműen azt mondja: Utánam! Egészen pontosan így szól: Jöjjetek utánam! Ebben ott van az az üzenet, hogy Ő megy elől, először ő szembesül mindennel. Menj Jézus után! Kövesd Őt! Bármerre vezet is… A nap gondolata:  Csak bosszút ne - egy csapásra sújt le bűnöst és büntetőt. (Teleki László)

2015-01-18

Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." (Máté 4:18-19) Jézus nemcsak a nevünket tudja, hanem a családi kapcsolatainkat is. Tudja, hogy egyedül élünk-e vagy családban. Tudja, hogy vannak-e testvéreink, élnek-e még a szüleink, van-e házastársunk, vannak-e gyermekeink, unokáink. Sőt, azt is tudja, hogy családtagjainkkal milyen a viszonyunk. Tudja, hogy sikerül-e olykor együtt dolgoznunk, mint Simonnak és Andrásnak. Tudja azt is, ha valamiért nem szólunk egyik-másik családtagunkhoz. Ismeri vélt vagy valós sérelmeinket, megromlott vagy már helyreállt kapcsolatainkat. Mindent tud rólunk az Úr Jézus. S éppen ezért nagy dolog, hogy mit tesz, mit mond, mire kér: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket!" – ezt mondja Simonnak és testvérének Andrásnak. De neked és nekem is. Vajon családi kapcsolatainkban, melyeket szintén tökéletesen ismer Jézus, van takargatnivalónk? Ne legyen! Őelőle elrejteni semmit sem lehet… A nap gondolata:  Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted! (Albert Schweitzer)

2015-01-17

Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint hálójukat a tengerbe vetették, mivel halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket." Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt. Miután tovább ment onnan, meglátott két másik testvért, Jakabot, a Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban atyjukkal, Zebedeussal együtt rendezték hálóikat, és őket is elhívta. Ők pedig azonnal otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt. (Máté 4:18-22) A tanítványokat kereső Jézussal találkozunk mai Igénkben. Két embert lát meg Jézus. Két testvért: Simont és Andrást. Tudta a nevüket, ismerte családi kapcsolataikat. S ezek a dolgok ránk pontosan így vonatkoznak. Minket is lát. Minden részét, mozzanatát látja életünknek. Látja az örömeinket, a gondjainkat, a terveinket és a terheinket. Látja, hogy most milyen gondolatok járnak át bennünket.   Jézus a mi nevünket is tudja. Azokét is tudja, akik erről mit sem sejtenek. Zákeus is hogy meglepődött, amikor nevén szólította őt Jézus, miközben ő csak éppen látni, megpillantani akarta azt, akiről már sokat hallhatott. Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy – így szól az Úr hozzánk és nekünk is (Ézs 43:1). Az Úr ismer téged. Ez adjon örömet és jelentsen felelősséget is számodra! A nap gondolata:  Ha megújultunk lelkületünkben, akkor nem fogunk zúgolódni sorsunk miatt; Isten dicsőítése fog áradni szívünkből állandóan. Az Isten által ránk helyezett komoly felelősség – a lelkek megmentése – fogja lekötni teljesen szívünket és elménket. Annyira, hogy nem lesz időnk megpróbáltatásainkról, áldozathozatalainkról beszélni... (E. G. White)

2015-01-16

Mózesnek, Isten emberének imádsága. (Zsoltárok 90:1) Aki egy kicsit is ismeri a Bibliát, az tudja, hogy Mózesnek milyen nagy jelentősége volt Izrael népe történelmében. Isten őt használta arra, hogy népét kivezesse Egyiptomból, a szolgaság házából. A szövetségkötés kőtábláit, melyre Isten írta le a tízparancsolatot, ő kapta kézhez. A pusztai vándorlás alkalmával is az Úr eszköze volt… Isten embere – mit mond neked ez a kifejezés? Te annak tartod magad? Rólad ez elmondható? Isten elmondhatja rólad, hogy te az Ő embere vagy? Ha igen, akkor jó. Vedd komolyan ma is, hogy mint Isten embere, úgy kell helytállnod a családodban, a munkahelyeden, a barátaid között. Élj ehhez méltó módon!   A nap gondolata:  Minden embernek kell legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen belül, vagy azon felül is talán –, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való. (Wass Albert)

2015-01-15

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. (Ézsaiás 55:8-9) Isten gondolatai időnként egészen mások, mint a mi, emberi gondolataink. A következő rövid történet is alátámasztja ezt: Egy anya hímzést készít. Gyermeke egy sámlin ül, alulról látja a kézimunkát. Látja a csomókat, az összekuszált szálakat és így szól: - Mama, de hát mit csinálsz? Milyen összevisszaság ez? Akkor az édesanya leereszti a hímzést és megmutatja neki a másik oldalát. - Minden szín a helyén van, és a szálakból pontosan, szépen kirajzolódik a kép, csak te a hímzés fordított oldalát látod. - Ó, de szép – kiált fel a gyermek, nem is gondoltam volna. Ilyen az életünk, itt csak a fonákját látjuk, de egykor Urunk megmutatja azt a remekművet, melyet Ő készít el Jézus által, és amely a mi életünk tulajdonképpen… A nap gondolata:  Aki az írást nem csak azért veszi kézbe, hogy informálódjon, hanem hogy formálódjon, aki nem csak olvasgatja, hanem hagyja, hogy az olvasson őbenne, az az élő Istennel találkozva igazi csodát élhet át.

2014-01-14

Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel… (Példabeszédek 24:16) Paganinit tartják minden idők legnagyszerűbb hegedűművészének. Egy történet kering arról, hogy egy hangversenyen játék közben elszakadt a hegedűje egyik húrja. A közönség kétségbeesett, mivel ez azt jelentette, hogy a koncertnek vége, a szép este odavan. Paganini azonban nem adta fel, tovább játszott a maradék három húron. Az elszántsága olyan lelkesült játékra ragadtatta, hogy nagy vehemenciájában elszakított még egy húrt. A közönség tudomásul vette, hogy fájdalom, de a bemutató ezzel véget ért. Ám Paganini csak játszott tovább, és ahogy a darab a tetőpontjára ért, már csak egyetlen húr maradt a hegedűn. A mester nem roppant össze, az utolsó ütemeket végigjátszotta egyetlen húron. Mielőtt meghajolt volna, kiejtette híres szavait: „Paganini… és egy húr." Elbuktál valamiben? Semmi gond: állj fel! Ne magadra nézz, hanem Krisztusra, aki felemel! Ne gondold, hogy a hívő élet bukásmentes élet. Sőt, ha Krisztus követője vagy, nagyon is jól tudod, hogy nem az, ismered saját bukásaidat. De újrakezdheted, mert az Úr felemel téged és erőt ad a folytatáshoz. Elhiszed Neki? Fordulj Hozzá, bízz és miután felálltál a padlóról indulj tovább! A nap gondolata:  Krisztus egyháza nem luxushotel, melyben keresztény urak kényelmes különszobákban laknak. Az egyház inkább hasonlít egy katonai barakkhoz, melyben az evangélium harcosai együtt laknak és közös kiképzésben részesülnek. Isten egyetemes egyháza a menny kedvence, Krisztus ékessége, fejének koronája, szívének melltáblája és szeretetének tárgya. (Spurgeon)

2015-01-13

Még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. (Zsidó 2:1) Isten gyermekei Istenre, az Ő kijelentésére figyelnek. Szembesít bennünket a mai Ige: mennyire figyelünk Istenre, az Ő vezetésére? Annyira, amennyire olvassuk, hallgatjuk, megéljük az Igét. Ha nem élünk Isten Igéjével, annak egyenes következménye az elsodródás, a helyes útról való letérés.          Jobban figyeljünk – ezt kéri az Ige tőlünk. Olyan ez a felszólítás, mint amikor az iskolában a bóbiskoló gyermeket megszólítja a pedagógus. Figyelj egy kicsit jobban, mert baj lesz! Az Igében ugyanezt a szeretetteljes és felelősségre indító figyelmeztetést találjuk. Ugyanis mindennek következménye van életünkben. Annak is, ha figyelünk az Igére és úgy rendezzük be életünket, ahogyan Urunk szeretné, de annak is, ha csak immel-ámmal törődünk azzal, amit Ő szeretne. És persze annak is, ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk az Úr velünk kapcsolatos akaratát, szándékát.          Az a kérdés, hogy sodródni akarunk-e vagy a helyes irányba tartani az Úr vezetésével? Mindenki eldöntheti ezt, sőt el is döntjük naponként. Amennyire fontos Isten Igéje és az annak való engedelmesség, annyira helyes életünk iránya. Minden más rossz irányba sodor bennünket. Megválaszthatjuk életünk irányát A nap gondolata: Az Írásban foglaltak cselekvése képezi annak legjobb magyarázatát. (Steinberger)

2015-01-12

Győzd le a gonoszt! 5. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róma 12,21)  Sok minden megváltozna körülötted, ha vállalnád ezt a küzdelmet a gonosszal szemben. A nagy kérdés: akarod-e ezt a változást, vagy a szokás rabjává lettél immár? Megszoktad, hogy a gonosz szándék gonosz szándékot szüljön benned? Egyszer valaki ezen ige alapján a következőket fogalmazta meg: „ha az én rossz hangulatom téged rossz hangulatba hoz, akkor legyőzött a gonosz téged."  Küzdjünk ez ellen! Hadd álljon itt még George Washington megállapítása: „sohase engedem, hogy valaki tönkretegye az életemet azzal, hogy kivívja gyűlöletemet."     Mint hívő emberek, ne engedjük, hogy legyőzzön a gonosz bennünket! Ehhez kérjünk erőt fentről. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A hit bizalom és meggyőződés. A hit Isten ajándékának az elfogadása. A hit előlegezett köszönet és hála. A hit Isten kegyelmi ajándékának az értékelése: nem hiszékenység, hanem életminőség... A hit mennyei minőség. (Udvarnoki Béla)

2015-01-11

Győzd le a gonoszt! 4. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róma 12,21)  Tudom, sokan éreznek most úgy, ez az ige meghaladja a lehetőségeinket. Olvasunk róla napok óta, de legjobb lenne ezt az igét gyorsan elfelejteni. Ne feledd, hogy a harc már elkezdődött, s minden hasonló esetben elkezdődik, amikor te igét olvasol, vagy hallgatsz. Egyet értesz ezzel? Ami az embernél lehetetlen, az az Istennél lehetséges. És ezt a lehetőséget látjuk mi abban, ahogy Krisztus földi szolgálata rendjén ezt megélte. Hányszor kellett a gonoszt jóval legyőznie? Ha feladta volna, akkor ma nem lenne bűneinkre bocsánat. Egyik alkalommal azt mondja a Mester a tanítványainak: „ne féljetek, én meggyőztem a világot!"  És valóban! Ezt kell nekünk is megtennünk, gyakorolnunk. Krisztus erejével és szeretetével legyőzni a rosszat. Kire akarsz hasonlítani? A világra vagy pedig Krisztusra? A nagyobb erőfeszítést az utóbbi igényli, s mi általában nem szeretjük azt, ami nagy erőfeszítésbe kerül. De az igazán értékes dolgokért erőnket bizony meg kell feszítenünk. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A jó nevelés titka, hogy el tudjuk leplezni, mily sokra tartjuk magunkat, s mily rossz a véleményünk másokról. (Mark Twain)

2015-01-10

Győzd le a gonoszt! 3. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róma 12,21)  A rosszat jóval legyőzni nagy küzdelem, életed nagy harca, keresztyénséged nagy csatája, de ha nem próbálsz meg ebben a cipőben járni, akkor a te keresztyénséged csak névleges lesz, ami annyit jelent, hogy nevedben bár hordozod Krisztust, de gyakorlatilag semmi közöd sincs hozzá. Ennek a küzdelemnek hatalmas személyiségformáló ereje van. Ha engeded, hogy ez a lelkület dolgozzon benned, azt keményen meg fogod érezni. A sátán majd mindent elkövet, hogy ezen szándékodtól eltántorítson. Süketté tesz az Isten igéjére, érzéketlenné azokkal szemben, akik ártottak neked. Megpróbál a maga képére formálni majd, s te iszonyatosan fogsz szenvedni attól, hogy egyszerre két kéz kezd el téged faragni. Az egyik az Isten keze lesz, aki ismét a saját képére próbál téged átformálni, míg a másik a sátán keze lesz majd, aki mindig az ellenkezőjét akarja benned elérni, mint Isten. Fel vagy erre készülve? A legkönnyebb itt azt válaszolni, hogy: nem! De akkor tudnod kell, hogy semmit sem tettél. Inkább azért imádkozz, és azért küzdj, hogy merd vállalni az első lépést. Ezt pedig tedd meg Isten felé. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  „Sokan teljes tévedésben élnek arról, hogy mi az igazi boldogság. A boldogság nem azzal érhető el, hogy kielégítjük minden vágyunkat, hanem hogy hűségesek vagyunk egy méltó célhoz." (Helen Keller)

2015-01-09

Győzd le a gonoszt! 2. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róma 12,21)  Te kire akarsz hasonlítani? Krisztusra vagy a világra? Azt hiszem, mindannyian érezzük, hogy a nehezebb számunkra a krisztusszerűség. De bármilyen nehéz is, döntened kell, mert az élet naponta döntések elé állít, s neked minden egyes esetben arról kell döntést hoznod, hogy melyik úrnak akarsz szolgálni. Amennyiben Isten mellett döntesz, tudnod kell, hogy előbb a legnagyobb harcot önmagaddal kell megvívnod. Többször is beletörik majd a bicskád abba a természetedbe, amit Ádámtól öröktél. De ha nem adod fel, akkor meglesz az eredménye, és a végén azt is megérted majd, amit Pál megértett: akkor vagyok igazán erős, amikor gyenge vagyok. Egy biztos: ezen a téren csak Istentől tanulhatsz. Csak Tőle vehetsz példát arra nézve, hogy mit is jelent jóval meggyőzni a rosszat. És ez nem lehetetlen, s ha egyszer megtapasztalod, az nagy erőt ad majd. Mielőtt nemet mondanál, feszítsd meg minden erődet és próbáld meg a gonoszt, ami naponta ér téged, jóval legyőzni. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Isten mindenkit a maga útján vezet, és az egyik könnyebben és gyorsabban ér célba, mint a másik. Amit mi megtehetünk, az ahhoz képest, amit ő tesz velünk, valójában kevés. De ezt a keveset meg kell tennünk. Ez mindenekelőtt: imádkozzunk kitartóan a helyes útért, és ellenállás nélkül kövessük a kegyelem vonzását, amennyiben érezhetővé válik! Csupán határidőt nem szabad szabnunk az Úrnak. (Edit Stein)

2015-01-08

Győzd le a gonoszt! 1. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róma 12,21)  Az igében ma arra kapunk felszólítást, hogy ne csak hallgassuk az igét, hanem éljük is azt meg. Ne állj ma tovább azzal, hogy ez lehetetlen. Sokkal inkább értsd azt meg, hogy krisztusszerűséged megéléséhez nem elég a te erőd. Kérd el azt az erőt, amely képes benned győzelmet aratni a gonosz felett. Kérd el a Krisztus erejét! Isten ma egy olyan ige elé állít, amit lehetetlen megrágni, sőt megemészteni akkor, ha a világ szemszögéből próbálod értelmezni e szavakat. Azt is tudom, hogy ezek a szavak ma sokakat felháborítanak, mert azt mondják rá, hogy ellenkezik az emberi természettel, az igazságérzetünkkel, a logikával. Mi lenne a világból, ha mindenkinek, aki rosszat tesz, jóval fizetnénk? Hová lenne a jog, a rend, az igazság? Nos, az a szeretet, az a jó, ami képes legyőzni a rosszat, nem a logikára épül. Ezt nem lehet egy képlettel levezetni. Ezt csak egy módon lehet megérteni, mégpedig Isten szava, Isten cselekedete által. Mielőtt felháborodnál, tedd fel magadnak a kérdést, hogy hol van a logika abban, amivel minden istentiszteleten újra szembesülsz: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte…" Hol van a logika abban, hogy a te gonoszságodat Isten a maga jóságával próbálja meggyőzni? (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Amikor Jézus Krisztust prédikáljuk, ó! akkor nem a tányérokat, késeket és villákat tesszük fel a lakoma asztalára, hanem magát a kenyeret adjuk át. (C. H. Spurgeon)

2015-01-07

Hálaadás 4. „...mindenért hálát adjatok."  (1Thesszalonika 5,18) „Egy ember eltévedt a sivatagban. Miután víz- és élelmiszerkészlete elfogyott, kínlódva vonszolta tovább magát a forró köveken. Egyszerre csak pálmák tűntek fel szeme előtt és vízcsobogást is hallott. Még inkább elkeseredve arra gondolt: „Mindez csak délibáb. A fantáziám elém vetíti vágyaimat. A valóságban nincs is itt semmi." Minden remény nélkül, képzelődve, eszméletlenül elterült a földön. Kevéssel később két beduin rátalált. Szegény már halott volt. – Érted te ezt? – kérdi az egyik. – Itt van mellette az oázis, két lépésre a víz és a datolyák majdnem a szájába potyognak! Hogyan történhetett vele ilyesmi? A másik fejét rázva megjegyezte: – Modern ember volt." Vajon mi is sokszor így vándorolunk a pusztában? Félő, hogy ha már nem tudunk semmiért sem hálát adni, vagy nem találunk életünkben erre okot, akkor úgy járunk, mint e történet főhőse, akinek elfogyott minden élelmiszer- és vízkészlete. Olyan modern emberekké válunk, akiknek nem kell az Isten. Rettenetes, amikor valaki már olyan mélyen van, hogy mindazt, amit Isten eléje ad, azt csak délibábnak gondolja. Nem tartja valóságnak, megfoghatónak, megérinthetőnek, sőt életmentőnek. Karnyújtásnyira van tőle az üdvösség, semmit sem kellene tennie, csupán elfogadni a kegyelmet, amit Isten felkínál nekünk alkalomról alkalomra. Adjunk ma hálát Isten kegyelméért. Gondold végig aprólékosan az életedet, a napjaidat. Valóban nincs semmi a nehézségek között, amiért hálát tudnál adni? Gondolkodj, azután pedig adj hálát, mert egészen biztosan megtalálod hálaadásod okát. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Ez a bizalom a hajnal följöttében abból a hitből táplálkozik, hogy Isten jóságos és igazságos. Aki ebben bízik, az tudja, hogy élete ellentmondásai nem véglegesek és nem végérvényesek. Azzal a biztos tudattal járhat az éjszaka sötétségében, hogy azoknak, akik Istent szeretik minden javukra van. Még a csillagtalan éjszaka is lehet a beteljesült ígéretek hajnalhasadásának előhírnöke. (Martin Luther King)

2015-01-06

Hálaadás 3. „...mindenért hálát adjatok."  (1Thesszalonika 5,18) Nézd az élet szép oldalát! – halljuk sokszor. Most ez az ige is valami hasonlót hangsúlyoz: mindenért tudj hálát adni. Ha azonban mi csak a rossz dolgokkal vagyunk elfoglalva, akkor egészen bizonyosan így állunk meg Isten előtt: ne haragudj Uram, de most igazán nehezemre esik, hogy megtaláljam életemben azt, amiért örülhetek, s ami hálára indítson. Egészen bizonyos, hogy sokunknak meg kell tanulnunk hálát adni. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha a hálaadás hiánycikk lenne életünkben, de legtöbb esetben csak akkor következik be, ha valami eget rengető csoda, vagy nagy dolog történik velünk. Ha a napjaink úgymond eseménytelenek, ha semmi sem változik, ha egyre csak arra a következtetésre jutunk, hogy ennél már csak nehezebb évek jönnek, akkor könnyen vakvágányra jutunk. Ha továbbra is csak ez a gondolkozás fog jellemezni téged, ha nem akarsz ebből kilépni, akkor valószínű, hogy te ma nem sokat tudsz kezdeni ezzel az igével. Sőt még az is meglehet, hogy egyenesen felháborodsz ez ige hallatán. Ha megtanulsz hálát adni, annak az lesz a következménye, hogy hitben járva megpróbálod meglátni Isten veled való jó tervét.  (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A hit félelem nélküli életre vezet: többé nem kell félnünk sem a jövőtől, sem a másik embertől. A hitből fakadó bizalom nem naivitás. Tudatában van a rossznak, mely jelen van az emberiségben, ahogy a mi szívünkben is. De a hit nem felejti el, hogy Krisztus azért jött el, hogy mindannyiunkat megmentsen. (Alois testvér)

2015-01-05

Hálaadás 2. „...mindenért hálát adjatok."  (1Thesszalonika 5,18) Milyen sokszor mérgelődik az ember azért, hogy éppen most, minek is lehet örülni? Általában, ha két ember találkozik és elkezdenek beszélgetni, csakhamar azon veszik észre magukat, hogy az élet nehézségei felett kezdenek el siránkozni. Sokszor szinte sportot űzünk abból, hogy kinek van nagyobb keresztje. Vajon ezt bízta volna ránk Isten? Minden bizonnyal nem! Ha valakinek lett volna oka a saját keresztjének nehézségei miatt siránkoznia, akkor az Jézus lett volna. Hányszor halljuk Őt afelett siránkozni, hogy milyen kereszt adatott neki? Ellenben hálát adni annál többször. Vajon miért nem megy ez nekünk? Vajon miért nem tudunk több alkalommal úgy beszédbe elegyedni egymással, hogy ne mindig a keserűségeinkről számoljunk be? Minden bizonnyal a nézőpontunkkal van gond. Sokkal mélyebb sebeket ejtenek rajtunk a nehézségek, mint azok a dolgok, amikért gyakorta elfelejtünk hálát adni. Isten ma bennünket szeretne formálni, csak nem biztos, hogy hagyjuk! Mindenki saját maga kell, hogy eldöntse, meg akar változni, vagy megfelel neki, hogy ilyen maradjon. Te mit szeretnél? Változást? Hidd el, előbb a nézőpontodon kell változtatnod, és akkor valóban sok minden megváltozik. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Az élő gyülekezet élő hitben járó családokból áll. Az istentisztelet a mennyei istentiszteletbe való bekapcsolódás, aminek előzménye van a személyes csendességben, és következménye van az élet istentiszteletének megélésében. Ez a személyes kegyesség azonban akkor áldásos, ha a Krisztus-test közösségében éli meg ki-ki ezt, építve a közösséget. (Tariska Zoltán)

2015-01-04

Hálaadás 1. „...mindenért hálát adjatok."  (1Thesszalonika 5,18) Egyszer volt egy nagyon szegény misszionárius család. Időnként kaptak különféle adományokat. Az édesapa sokszor elszomorodott a körülményeken, de egy napon támadt egy ötlete: keressük mindenben azt, aminek örülni lehet! Egy alkalommal ismét kaptak a tengerentúlról egy adománycsomagot. Izgatottan bontogatták a kislányával. Nagyon meglepődtek, amikor egy mankó került elő a csomagból. Szomorúan kérdezte a kislány az édesapjától: most mi az, aminek örülni lehet? Mire az apa ekként válaszolt: most annak örülhetünk, hogy erre nincs szükségünk. Amikor meg tanulunk hálát adni, azt sajátítjuk el, hogyan összpontosíthatunk életünkben nem a rossz, hanem a jó dolgokra. Te mire összpontosítasz életedben? (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Minden imádságnak, minden áhítatnak, minden örömnek jó szóvá, jó tetté kell változnia. Lehet az egy tekintet, egy kézszorítás, egy elhallgatott vagy kimondott gondolat, egy parányi győzelem vagy egy égbe sugárzó hőstett, egy futó bocsánatkérés, egy meleg megbocsátás, egy apró szívesség, új áldozat: de az mind az Isten szüretjét gazdagítja s az örökkévalóság szőlőhegyeit tetézi áldással. Csak az a fő, hogy áhítatod tetté, hited szeretetté váljék, teljesen, maradék nélkül... (Ravasz László)

2015-01-03

Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké. (1Péter 1:23) ....Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké. Isten igéje által születtünk ujjá, mert "a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. /Róma 10:17/ Van, aki azt mondja, nem kell beszélnem Jézusról a hitetlen ismerősömnek, elég, ha kedves vagyok hozzá és szeretem őt és így "beszeretem" őt Isten országába. Valóban szeretni kell és kedvesnek kell lenni, de kicsit túlértékeljük a kedvességünket, ha azt gondoljuk, hogy az ki tud ragadni embereket a pokol tűzéből. Egyedül a Jézusba vetett hit tud üdvözíteni embereket, és ahhoz hallaniuk kell, hogy ki Jézus és mit tett értünk. Isten igéje "megmarad örökké", így az újjászületés romolhatatlan magja is megmarad örökké. Isten a teremtésnél szólott, és meglett. Az új-élet teremtésénél is Ő az, aki szólt és meglett. Mert az Isten, a ki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. /2.Kor.4:6/ (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Ha nem engednék meg, hogy az egész nap folyamán egyetlen szót is kiejtsek, ez egyáltalán nem érintené az imádságomat... Percről percre, pillanatról pillanatra, így vagy amúgy a szívem közösségbe lépne Istennel. Az imádság nekem olyan lényeges, mint a tüdőm lihegése és a szívem dobogása. (Spurgeon)

2015-01-02

Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké. (1Péter 1:23) Újonnan születtem: mit jelent ez?  "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." /2.Kor.5:17/ A régi meghalt, elmúlt, a romlandó mag végleg megromlott, ki lehet dobni, hogy helyére kerüljön az új természet. A kettő együtt nem fér meg egymással. "ímé, újjá lett minden." Minden, vagyis: minden! Mindent alá kell rendelnünk Istennek, egy részét sem tarthatjuk meg életünknek. Jézus mondja: "Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt." /Luk.9:24/ Isten nem végez fél munkát. Ő mindent be tud és be akar tölteni. Sokan kérik, hogy a Szentlélek töltse be őket, de a Szentlélek nem tudja betölteni őket, mert nem üresek. Félig vagy tele vannak saját magukkal. "Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz." /Máté 5:16/ Isten nem fogja a régi természetünket foltozgatni az ujjal, mert csak nagyobb szakadás lesz. Istennek egy akarata van a régi természet számára: halál! Pál apostol azt mondja: "Krisztussal együtt megfeszíttettem." Krisztus keresztjén ott van a mi ó-emberünk is. Ő már elvégezte, Ő már győzött! Higgyük ezt és fogadjuk el! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni. (Mark Twain)

2015-01-01

„És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén." (1Péter 1:17-19) Ezen a földön csak jövevények, zarándokok vagyunk, útban a mennyei haza felé. Nem vagyunk itt otthon, nem telepedhetünk le, hanem azért vagyunk itt, hogy itt használjon minket az Úr, és itt, e földön legyünk bizonyság az Ő kegyelméről, az Úr Jézusról. Az Ige szerint az Ő levelei vagyunk.Igen, élő levelek vagyunk melyeket Isten írt az Ő Szentlelkével a bűnösöknek: térjetek meg! Péter apostol azt írja: 'aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint'. Az hogy lehet, hát nem a Jézusban való hit alapján ítél? Itt azonban Péter nem a hitetlenekhez szól, hanem a már hívőkhöz, akik már megtértek. Egyszer meg lesznek ítélve a hívők cselekedetei. A fa, széna és szalma elég, mert értéktelen cselekedetek, saját emberi buzgóságból, esetleg emberi dicsőség hajhászásából, nem tiszta szándékból, nem az Úr dicsőségére, nem a Szentlélek ereje által cselekedtük azokat. Ami pedig értékes az megmarad, azt Isten megjutalmazza bőségesen, amit e jövevénységünk alatt cselekedtünk, aszerint hogy a hit cselekedetei voltak-e, Isten akarata szerint volt-e és Istent dicsőítettük-e vele. Igen, egyszer fény derül minden cselekedetünk értekére, és könnyen lehet, hogy amit mások vagy mi magunk jónak tartottunk, Isten előtt nem ér semmit, a tűzre vele. Isten megváltott minket Jézus vére által a szüleinktől örökölt hiábavaló, bűnös életünkből. Nem élhetünk ezután már abban. Megérte Jézusnak meghalni, azért amiért most te élsz? (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Sehogy sem tetszett nekem, amikor láttam, hogy az emberek csak tantételeket fogadtak be anélkül, hogy megismerték volna Jézus Krisztust, vagy saját megváltásuk szükségét. (John Bunyan)