2015-02-28

„…Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán… de én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!" … Ezután elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe. Józsué 24, 14. 15. 28 Mai világunk nyitott határaink egyik következménye, hogy családjaink – bár egy „háznépnek" számítanak – sokszor több ezer kilométernyi távolságokra kénytelenek élni egymástól.  A fenti sorok az Ószövetség egyik legismertebb hitvallását hozzák elénk, melyet Józsué, mint családfő, és mint Izrael egészének vezetője fogalmaz meg: én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! Nagyon fontos történelmi helyzetben hangoztak el ezek a szavak. A negyvenéves pusztai vándorlást követően, Mózes szolgálatának és életének ideje lejárt, az ígéret földjére már nem ő vezette be a népet, hanem fiatalabb szolgatársa, Józsué. Józsué pedig, amikor ott állt a határon, háta mögött a kérdésekkel, kételyekkel, reményekkel teli néppel, szemei előtt pedig Kánaán földje, az ígéret földje, az Úrtól ezt a biztatást kapta: „megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled az Úr, a te Istened, mindenütt, amerre csak jársz". Amikor pedig sikeresen elfoglalták Kánaán földjét, a harc nem ért véget. Sőt, ekkor jöttek a mindennapok harcai, küzdelmei: ellenállni az idegen népek idegen isteneinek, megőrizni az egy Istennel szembeni hűséget. Ebben a helyzetben áll Józsué a nép elé, a sikemi országgyűlésen, felidézi az Úrnak hatalmas tetteit, miképpen teremtette meg a világot, miképpen hívta életre őket is, miképpen vezette a népet, a családokat az ígéret földjéig. Inti a népet az állandó veszélyre, az Istentől való elfordulás, a hitetlenség, a bálványimádás, a szétszakadás veszélyére, de bátorítja őket: az Urat féljétek! És elmondja, ha máshogyan is tennétek, ha inkább a környező világ istentagadó életét akarjátok is követni: én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! És aztán a gyülekezet háromszor is megfogadta: mi az Urat akarjuk szolgálni! Így kötöttek szövetséget az Úrral, majd bocsátotta el Józsué a népet, mindenkit a maga lakóhelyére. Nagy-nagy távolságokra éltek egymástól, ritkán és nehezen tudtak háznépként, családként találkozni, akárcsak ma családjaink. De a nagy távolságok ellenére is összekötötte őket az Isten szeretete, és ő általa, egymás szeretete és tisztelete. Ezek azok a láthatatlan szövetségek és kötelékek, melyek megőriznek bennünket szeretteink körében, bárhol is járunk a világban… /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Addig sohase lépj az emberek elé, míg előbb nem láttad Isten arcát. (Steinberger)

2015-02-27

„Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: így áldjátok meg Izrael fiait, ezt mondjátok nekik: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!" /4Móz 6,22-26/ Ez az ősi áldás nem csak ezt kívánja: áldjon meg téged az Úr! Ennek a mondatnak a folytatását is jól véssük gondolatainkba: őrizzen meg téged! Nem elég az áldást venni és elfogadni, abban meg is kell maradni, meg is kell benne őriztetni. Minden közösségünkre igaz: őriznünk kell! Vigyáznunk kell családi kapcsolatainkra, amikor annyi széthulló családot látunk magunk körül. Őrizni kell nemzetünk szeretetét, amikor annyian keresnek és találnak távol boldogulást, boldogságot. És igen, őrizni, vigyázni kell az anyaszentegyházhoz való hűséget is. Sokan vannak, akik egy keresztség, esküvő alkalmával áldást kérnek családjuk, gyermekeik életére, de aztán elfordulnak az áldást adó és kínáló kéztől. Nem őriztetnek meg a kegyelem közösségeiben. Ne csak öncélúan és egyoldalúan élvezd ajándékba kapott közösségeid áldását, légy ezeknek hűséggel szolgáló tagjává, hogy az Úr segítségével meg is őriztess ezekben a kötelékekben! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata:  Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre. (Széchenyi István)

2015-02-26

„Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: így áldjátok meg Izrael fiait, ezt mondjátok nekik: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!" /4Móz 6,22-26/ Az „ároni áldásként" ismert sorok a legősibb és legismertebb áldást hozzák elénk a Bibliából, melyet istentiszteletek végeztével gyakorta használunk. Olyan ez az ige a Szentírásban, mint egy gyökér: talajt, alapot, irányt mutat, erőt, biztonságot sugároz. Egyénileg is, de sokkal inkább közösségbe vonja az embert, hiszen Izrael fiait népként szólítja meg, a nép egésze számára közvetíti az Isten áldását. Isten mindig így tekint ránk: nem magányos harcosként, aki a hitét partizánakcióban éli meg, hanem közösségekbe plántál bennünket. Családba, nemzetbe, gyülekezetbe, anyaszentegyházba – melynek mindnek élvezhetjük áldásait, és egyenként hallhatjuk szolgálatra hívó szavát. Fontos, hogy az ember ezeket a kötelékeket ápolja, zsinórmértékként szem előtt tartsa őket. Azért, hogy ne vesszen bele a határok nélküli embertömeg masszájába, amit globalizációként kergetünk; a hitetlenséget dicsőítő pogány divatok kísértésébe. Fontos, hogy legyen identitása – mai, divatos szóval élve. Hogy emlékezni tudjon az ősök hitére, hogy ápolni tudja az örökségül kapott hagyományokat, hogy ne csak általánosságban mondja: tartozom valahová, hanem biztos, fix, lelki tájékozódási pontokként tudja meghatározni, gyermekkorától fogva: itt van az én helyem. Hogy vallhassa: ide született. Hogy egyházának tagjaként egy életen keresztül megtapasztalhassa, mekkora erőforrást jelent együtt magasztalni az Urat, együtt könyörögni a kegyelemért. Ahogyan a szép hitvallást hittanos gyermekeinkkel meg szoktuk tanulni, és aztán egy életen keresztül öntudattal jó vallani és jó visszahallani: „Én református magyar vagyok, amíg élek, az maradok, megígérem, megfogadom, hogy hitemet holtig vallom."  /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata:  Az élet nem arra való, hogy mindig jól járjunk. Az életbe bele kell férnie kudarcnak, vereségnek, újrakezdésnek is.  Ez kifejleszt bennünk olyan tulajdonságokat, lehetőségeket, megismeréseket, amelyek a mindig  párnázott úton rejtve maradnak. / Popper Péter /

2015-02-25

„Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amitaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől… Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre… Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz!" (Jónás 1,1.4.15) Vezessen bármerre életünk útja, legyenek bármilyen terveik, mennyivel biztosabb, biztatóbb úgy elindulni, hogy nem az Istennel szemben ágálok. Családjainkra is sajnos általánosan igaz ez az Istennel szembeni ágálás, már az elindulásnál. Amikor jónási daccal, rendíthetetlen akarattal kimondják: nem kell egyházi esküvő, sőt, esküvő sem, gyermek számára nem kell keresztelő – minek, csak papír, csak halott szokás úgyis – mintha csak Jónás próféta kifogásait hallanánk. Inkább a cethal bűzös gyomra… Mennyivel biztosabb az az indulás, ahol igenis kimondják: nekünk fontos Isten szava, mi vele akarunk járni, mi vele akarunk tervezni, nem akarjuk kihagyni őt terveinkből, sem gyermekünk életéből. Jónás, bár próféta volt, az Úr elhívott szolgája, szolgálatra szentelt élettel, mégis inkább kereste a mellékvágányokat, hogyan tudna „melléjárni" a szolgálatnak, balga módon abban bízva, hogy ezzel akadályozhatja az isteni szó megvalósulását. Ma is rengeteg életről el lehet ezt mondani: melléjárnak Isten akaratának. Csak az ő szavát ne hallják, csak az ő parancsait ne kelljen megcselekedni, csak szabadságukat meg ne kelljen nyirbálni holmi isteni akarat miatt… Melléjárnak a gyermekek Isten akaratának, melléjárnak a templomnak születésüktől kezdve – mert ez a szokás, mert erre nevelik őket, így indítják el őket. Melléjárnak Isten akaratának a házasságok is, mellékvágányokon, sokszor nyílegyenesen Isten akaratával szemben – mert így kényelmesebbnek tűnik. Általánossá vált a világban Jónás lelkülete: bárhova el, bármilyen úton menjünk is, bármilyen mélyre süllyedjünk is: hajó mélyére, vagy cethal bűzös gyomrába - csak Istent meg ne halljuk. Hogy érzed, mersz személyes ellenpélda lenni? Szembe menni – no, nem az Isten útjával, de a világot uraló lelkülettel? Jöhetnek és jönni is fognak a mai napodba is mélységek, más utakra csábító, kényelmesebbet ígérő kísértések, de a jónási engedetlenséggel szemben hallgass az engedelmesség lelkületére! A Mindenható áldásai várnak – nem a mellékutakon, hanem az engedelmesség ösvényein! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata:  Érezni az érintést.... Annyira hiányzik az érintés, hogy egymásnak ütközünk, csakhogy érezzük egymást...

2015-02-24

„Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amitaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elől… Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre… Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz!" (Jónás 1,1.4.15) Jónás az a híres, hírhedt próféta, akit az Úr el akart küldeni a bűnös városba, Ninivébe, hogy prédikáljon romlottságuk ellen. Jónás azonban másik hajóra szállt, el akart menekülni az Úr elöl. Engedetlensége miatt azonban az Úr vihart bocsátott a hajóra, melynek legénysége, hogy megmeneküljön az Úr haragja elől, a tengerbe vetette a prófétát. Jónás egy cethal gyomrában töltött három nap után mégiscsak Ninivében köt ki. Prédikál a bűnös városnak, majd kényelmesen elhelyezkedik egy bokor alatt a várostól kis távolságra, hogy onnan nézhesse végig Ninive pusztulását – mint egy mai, modern, jól felkészült katasztrófaturista. Ahol baj van, pusztulás van, azt látni kell. Amikor azonban a város megtér, az Úr pedig megkönyörül a város lakóin, Jónás vitába száll az Úr Istennel: mi az, hogy nem pusztította el őket…    Jónásnak is, nekünk is saját bőrünkön kell megtapasztalnunk, hogy Istennek tervét nem írhatja felül semmiféle emberi ügyeskedés, kifogás, engedetlenség. Hiába dacol a próféta, hiába ódzkodik a célállomással szemben, hiába menekül Isten szava elől és az elhívásában szóló Ninive városa helyett éppen az ellenkező irányba indul el: Istennek terve így is utoléri. Utoléri a viharban hánykolódó hajó mélyében; utoléri a cethal gyomrában; utoléri a bűnös városban, Ninivében is; utolérte a hűs árnyékot adó bokor tövében. Hiába menekül újra meg újra, hiába leleményes és emberileg talán érthető is a viselkedése – az Istennek terve felülírhatatlan. Mert ez a terv mindannyiunknak szól, és mert mindenek felett áll. Mennyivel biztosabb lenne minden utunk, ha ezzel a tudattal tennénk meg az első lépést: Isten terve felülírhatatlan! Ha ezt a tervet tudnánk házasságkötéseink mögött, ha gyermekeinket az emberi féltés mellett ennek az isteni tervnek tudatában is engednénk útjaikra, ha egyszerűen csak a mai napodat ennek fényében gondolnád át: Isten biztos kézzel vezet! Ne ügyeskedj ellene! /Gyallai Henrietta/ A nap gondolata: Adni kell, adni, mindent odaadni, munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret. Könnyet, mosolyt, simogatást, jó szándékot, jó akarást, imádságot, egészséget, melegséget, élő hitet. Odaadni akárkinek, a legelső nincstelennek.  Szeretetet adni - adni, s érte semmit sem kívánni! "  (Kalkuttai Teréz Anya)

2015-02-23

Van-e békességed? „A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt." (Gal 5,24)    „Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg." (Péld 16,32) Elmondhatja-e valaki magáról, hogy ő sosem indulatos, sohasem bosszankodik? Ha már azt hinnénk, hogy sokat haladtunk előre ezen a területen, akkor biztosan kapunk egy próbát, ami könnyen lehet, hogy bebizonyítja, van még mit fejlődnünk. De akik a Krisztuséi, azok győzni tudnak. Olyan jó, hogy van ennek logikus magyarázata is, értelemmel is beláthatjuk, hogy lehet győzni. Talán mindannyiunk életében vannak olyan emberek vagy gyerekek, akik különösen képesek arra, hogy felbosszantsanak bennünket. Hálás vagyok az Úrnak, hogy meg tudtam érteni ezt. Sokszor elbuktam ezen a téren, és sajnos még ma is elbukom néha. Valaki nagyon ért hozzá, hogyan bosszantson fel. Egyik ilyen alkalommal, amikor éppen azon volt, hogy hergeljen, azt találtam neki mondani teljes lelki nyugalommal, hogy bármit mond, úgysem tud felbosszantani. Éreztem, hogy velem van az Úr, békességet, nyugodtságot adott. Ezt érezhette meg ő is, mert csoda történt. Ez a mondat olyan volt, mintha egy bombából kihúznák a gyutacsot. Nem volt értelme tovább ingerelnie. Abba is hagyta. Az volt a célja, hogy felbosszantson. Ha sikerül neki, győzött is. Talán azért értettem meg ezt olyan nehezen, mert nem emlékszem rá, hogy én ilyen lettem volna. Nem emlékszem, hogy bosszantani vagy hergelni akartam volna szándékosan bárkit. Talán ő sem tudatosan teszi, hanem ösztönösen. Az alkalmazott módszer mindenesetre hatott. Ajánlom mindenkinek, hogy Isten segítségével próbálja ki. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Minél több szeretet ajándékozunk, annál gazdagabbak leszünk."  (Adrienne von Speyer)

2015-02-22

Félix (2) „Mikor pedig ő (Pál) igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged." (Ap.Csel. 24,25) Félixnek ma is sok követője van. Emberek hatásokat kapnak, de elhessegetik azokat. „Ma még nem! Először hadd élvezzem ki ifjúságomat, hadd szerezzem meg ezt vagy azt." Ahelyett, hogy megragadnánk az alkalmakat, elmulasztjuk azokat. - Félix intő példa marad minden időkben. Nem kelt ő ki hevesen az igazság ellen, de nem is engedte azt közel magához. Mindenféle meggondolásai és kifogásai voltak. De nem is volt könnyű Félixnek, hogy keresztyén legyen. Istennél azonban minden lehetséges és a Jézusban való hit minden akadályon áttör. A meg nem tért ember a keresztyénségben mindig valami megvalósíthatatlant lát. - Milyen sok emberhez lép oda Jézus legalább egyszer életükben, de hagyják őt továbbmenni. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved.  (Margarete  Seemann)

2015-02-21

Félix (1). „Mikor pedig ő (Pál) igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged." (Ap.Csel. 24,25) Félix helytartó azt remélte, hogy érdekes magyarázatokat hall majd arról a különös hitről, melyet Pál képviselt. De a dolgok másként alakultak. Az Ige őt is eltalálta. Pál az igazságról beszélt; Félix pedig a császárnak igazságtalan képviselője volt. Pál a tiszta, önmegtartóztató életről beszélt neki, Félixnek pedig ezen a ponton súlyos bűnei voltak. Végül pedig arról az eljövendő ítéletről volt szó, mely a föld hatalmasait is utoléri. A helytartónak igen melege lett. Lelkiismeretében találva érezte magát. Ez egyébként jó jel, ha az ember még megdöbben. Azt mutatja, hogy még nem keményedett meg egészen. Druzilláról viszont, Félix feleségéről nem olvassuk, hogy megrémült volna. Kemény és érzéketlen maradt, noha zsidó származása révén ismerte Isten törvényét. Félix - Pál révén - életében először került szembe az igazsággal. A kegyelem órája ez az ő számára. Isten még ezt a mélyre süllyedt embert is meg akarja menteni. Az a rémület, amely őt meglepi, elindulás lehetne az üdvösség felé. Csak engednie kellett volna, hogy az igazság tövise hasson és fejet kellett volna hajtania a kárhoztató ítélet előtt. Akkor Pál a hitben való szabadulás útját is megmutathatta volna neki Jézus Krisztusban. Félix azonban gyorsan félbeszakította a beszélgetést, elhalasztva a döntést. A megtérés kérdésében azonban minden halasztás egyben jóvátehetetlen mulasztás. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Vagy megtanulsz imádkozni, vagy profi leszel az aggodalomban! Amit odaadsz Istennek, azt ő kézbe veszi. Amit megtartasz, azzal neked kell bajlódni.

2015-02-20

Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól. (Példabeszédek 22,6)  EGY SZÜLŐ MONOLÓGJA GYERMEKÉHEZ! - Életet adtam neked, de nem élhetem le azt helyetted. - Taníthatlak, de nem kényszeríthetlek arra, hogy tanulj. - Szabadságot biztosíthatok számodra, de neked kell számot adnod arról, hogy mire használod. - Elvihetlek a gyülekezetbe, de nem juthatok hitre helyetted. - Tanácsot adhatok neked, de azt nem fogadhatom meg helyetted. - Szerethetlek, de nem kényszeríthetem rád a szeretetemet. - Taníthatlak arra, hogy adakozó légy, de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy áldozatkész, irgalmas légy. - Tanácsolhatom, hogy kit válassz barátodnak, de nem kereshetek barátot számodra. - Tanácsolhatlak a szexualitásban, de nem tarthatlak meg tisztának. - Figyelmeztethetlek az alkohol veszélyére, de nem mondhatok le helyetted a szeszes italról. - Figyelmeztethetlek a kábítószer veszélyére, de nem tarthatlak vissza attól, hogy ne használd. - Beszélhetek neked magasröptű célokról, de nem érhetem el azokat helyetted. - Beszélhetek arról, hogy légy kedves, de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy légy szeretetre méltó. - Óvhatlak a bűntől, de nem lehetek helyetted erényes. - Szerethetlek, mint gyermeket, de nem kényszeríthetlek arra, hogy Istennel élj. - Beszélhetek neked az Úr Jézusról, de nem kényszeríthetlek arra, hogy Őt életed Urának fogadd el. - Elmondhatom neked, hogyan kell élned, de nem adhatok neked örökéletet. - Imádkozhatok érted, de nem imádkozhatok helyetted! (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Ha Istent igazán szeretnénk, a legigénytelenebb munkák között is örömmel töltene el az a tudat, hogy az ő akaratát tehetjük; hiszen aki szeret, nem azt nézi, hogy mit kérnek tőle, hanem azt, hogy egyáltalán kérnek. (Szent-Gály Kata)

2015-02-19

Egység „Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (János 17,21) A különböző emberek között uralkodó harmónia és egység a legszembetűnőbb tanúságtétel arról, hogy Isten elküldte az ő Fiát e világra a bűnösök megmentéséért… Jellemünknek összhangba kell kerülnie Krisztus jellemével, akaratunkat alá kell rendelnünk Krisztus akaratának… Akkor majd együtt tudunk dolgozni egymással, az ellentét egyetlen megnyilatkozása nélkül. Ha apró nézeteltéréseken tépelődünk, ez olyan tettekhez vezet, amelyek széthúzzák a keresztyén közösséget. Ne engedjük, hogy az ellenség ilyen előnyökre tegyen szert. Szüntelen közeledjünk Istenhez és egymáshoz… Krisztus követői, ha szétszórtan élnek is a világon, legyenek egyek őbenne. De Isten nem teheti őket eggyé, ha nem hajlandók feladni a saját útjaikat Krisztus útjáért. Ha Isten népe teljesen elhiszi Krisztus imáját, ha megvalósítják a mindennapi életükben ennek az imának a lényegét, akkor egységes tetteket fogunk látni soraikban. Krisztus szeretetének arany köteléke fog testvért testvérhez kötni. Ezt az egységet csakis Isten Lelke munkálhatja és érheti el. Aki odaszentelte magát érettünk, meg tud szentelni minket, mint az ő tanítványait. Vele egyesülve, egymással is egyesülni fogunk a legszentebb hitben. Amikor úgy törekszünk erre az egységre, ahogyan Isten megkívánja tőlünk, akkor meg is fog valósulni. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Isten időzítése tökéletes… Néha talán visszatartja útmutatását, hogy ezzel vegyen rá, hogy még elszántabban keresd őt. Ne próbálj a kapcsolatot kihagyva csak a tettekre figyelni! Istennek sokkal jobban számít, hogy kapcsolatban legyen veled, mint az, hogy mit tudsz tenni érte. (Henry Blackaby)

2015-02-13

Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. (Zsoltárok 94:19) Szoktunk úgy járni, mint a zsoltáros, hogy szívünk megtelik aggodalommal? Bizonyára, hiszen emberek vagyunk és bár a hívő ember tudja, hogy az aggódás nem helyénvaló dolog, mégis beleesünk ebbe a bűnbe újra és újra. Miért bűn az aggódás? Mert elfeledkezés ez arról, hogy Istenhez tartozunk, aki mindent a kezében tart. Mindent, életünk egészét, családunkat, munkánkat, egészségünket, anyagi helyzetünket. Ha pedig ezt tényleg elhinnénk, akkor igen keveset aggódnánk. Hogy mennyi aggódás lesz életünkben az új év során, az nem attól függ, hogy mi mindenben lesz részünk, hanem attól, hogy mennyire leszünk tudatában Istenünk közelségének. A zsoltáros szavai indítsanak arra, hogy felüdülést, vigaszt, erőt, bátorságot az Úrnál keressünk. Máshol nem is találnánk, de legyen nagyobb tudatossága életünkben az Úr keresésének! Bízzuk rá önmagunkat, a körülöttünk élőket, a feladatainkat, a nehézségeinket, egyszóval mindent és Ő megadja az erőt nekünk mindahhoz, amit nekünk kell véghezvinni és vezetni fog az Ő ösvényén. Engedd, sőt kérd, hogy Igéje és Lelke által vezéred legyen egész évben! A nap gondolata:  Elfogadhatod a múltat. Istennek egy bűn, egy cselekedet, egy döntés sem elég nagy részedről, hogy ne tudná kezelni vagy jóra fordítani (Róm 8,28). ... Örülhetsz a jelennek. Semmi szükség a „mi lett volna, ha..." című játékot játszani. A múlt meg van bocsátva és elmúlt, a jövő pedig Isten mindenre képes kezeiben van, tehát szabadon összpontosíthatsz a jelenre. ... Várakozással nézhetsz a jövő felé. Még ha hibákat is követsz el ma, Isten akkor is irányítása alatt tartja a jövődet. A Lélekben járva teljes életet élhetsz, anélkül hogy attól kellene félned, olyan hibákat követsz el, amelyek miatt kikerülsz Isten irányítása alól. Még akkor is, ha a dolgok szörnyen állnak, bízhatsz benne, hogy Isten akkor is véghezviszi az ő isteni tervét az életedben. (Jon Walker)

2015-02-12

Milyen kincset gyűjtesz? „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?" (Márk 8,36–37) Olyan kérdés ez, amelyet minden szülőnek, minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia. Meg kell szívlelnie minden embernek, ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az életterv, amelynek látóterében csak ennek a földi életnek a rövid évei foglaltatnak benne és nem tesz előkészületet az örökkévaló jövőre – legyen az bármilyen tökéletes és kifogástalan –, semmit sem ér. Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy földi terveik kialakításakor gondoljanak az örökkévalóságra! Tanítsuk meg őket arra, hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan kincseket gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek nem enyésznek el, „amelyet a tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt!" Mindazok, akik így cselekszenek, a lehető legjobban felkészülnek a földi életre. Egy ember sem gyűjthet kincseket a mennyben anélkül, hogy általa meg ne gazdagodna, meg ne nemesedne élete itt ezen a földön is... „Az istenfélelem mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövendő életnek ígérete." (1Tim 4,8)" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha választanod kell, úgy válassz, hogy inkább az egész világ ellenséged legyen, sem hogy megbántsd Jézust. Tehát összes szeretteid közül Jézus legyen szíved legfőbb szerelme. (Kempis Tamás)

2015-02-11

Boldogság „De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel; Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele." (1Timotheus 6,6-8)  Anthony de Mello írja: „- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol. - Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester. - Esküszöm, bármit megteszek. - Jól van. Hány állatotok van? - Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk. - Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza. A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza. - Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian! - Menj haza - mondta a Mester - és tedd ki az állatokat. Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza. - Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Jézus nélkül az élet gyötrelmes pokol, Jézussal pedig édes paradicsom. (Kempis Tamás)

2015-02-10

Józsué példája „Vigyázz, hogy mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe, ne hajolj attól se jobbra, se balra, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz!... Vigyázz, mindent úgy cselekedj, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz." (Józs 1,7–8) A Biblia életrajzi leírásai a legértékesebb nevelő hatású olvasmányok. Abban különböznek minden más életrajztól, hogy hitelesek. Véges emberi értelmünk képtelen helyesen értelmezni, vagy elbírálni mások cselekedeteit. Egyedül csak Isten olvas a szívben, egyedül csak Ő ismeri indítékaink és cselekedeteink titkos forrását. Ő tudja élethűen leírni az emberek jellemét... Ilyen leírásokat egyedül csak Isten Igéjében találhatunk... Életünk tapasztalatai nagymértékben a saját gondolataink és cselekedeteink következményei... Rettenetes igazság ez, ezért mélyen a lelkünkbe kell vésnünk. Minden cselekedet visszahat az elkövetőre. Az ember talán sohasem tudja felismerni ebben az életben az általa véghezvitt helytelen tettek következményeit, amelyek a saját vetésének az aratásai. De még ebben az esetben sem vagyunk reménység nélkül... A Biblia egy igazságot sem tár elénk olyan világosan, mint az igazságtól való eltérés veszedelmét, amely egyaránt utoléri mind a gonoszság cselekvőjét, mind pedig azokat, akiket e tette befolyásolt. A példának hatalmas ereje van, azért ha természetünk gonosz hajlamainak engedünk, rossz példánk másokat is ellenállhatatlan erővel sodor a bűnbe... Ez az oka annak, hogy miért adott Isten oly sok példát a Szentírásban az olyan esetekre, amelyek által felismerhetjük egyetlen helytelen cselekedet mélyreható következményeit... Ezek az élettörténetek elénk tárják azt, amit egy napon majd minden ember megért, hogy a bűn csak szégyent és veszteséget okoz, a hitetlenség pedig kudarcot eredményez. De megértjük azt is, hogy Isten irgalma elér a legnagyobb mélységben is, hogy a hit felemeli a bűnbánó bűnösöket és Isten gyermekeivé fogadja őket. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Boldog, aki Téged szeret, Uram. Barátját Benned, ellenségét érted. (Augustinus)

2015-02-09

Boldog vagy? Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek. (Jak 1,12) Őri István: Boldogságok Boldog, ki a kísértés útján ellenáll boldog, ki, ha tétova is, de engem megtalál boldog, ki, ha nem lát is, hisz boldog, ki vállán szálkás, nehéz keresztet visz. Boldog, ki befogad másokat boldog, ki örül, ha szenvedőt látogat s vigaszt visz neki lelke sűrű keservét, szeme tompa fényét mind elveszi. Boldog, ki bennem hisz, bennem remél nyitott szívvel jár, lépte hozzám felér boldog a bátor, tiszta lélek mert én benne lakom, kezét fogom, vele élek. (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Ha már átkeltetek a bűneiteken, mondja az Úr, hegymagasságra dagasztjátok őket. Pedig mikor éppen átkeltek rajtuk, akkor kellene látnotok, hogy valóban hegyek, és iszonyúak. Ti utána vagytok erényesek. De legyetek erényesek előtte! És közben. (...) Mindent, akármit megtennétek értem, kivéve azt a kis lemondást magatokról, ami az én számomra minden. (Charles Péguy: A gazda és a vendég)

2015-02-08

Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. (Máté 25:14) A gazda fejlesztésre hívta a 3. szolgát is. Nem azt mondta, hogy ezt a három dolgot végezd el, aztán szórakozz, vagy töltsd a hétvégéd más dolgokkal. Ez egyfajta alkalmazotti gondolkodásmód. Elvégzem, ami a munkám, megkapom érte, ami jár és aztán, ahogy kitettem a lábam a munkaadó ajtaján, már élem a saját életem. Többet nem vagyok hajlandó csinálni. Szabad perceimben pedig kritizálom a főnököt, mert a helyében meg így és így csinálnám a dolgokat. Mert ráadásul kedvem sincs az egészhez, vagy ha jobb ajánlatot kapok, több pénzt, nagyobb megbecsülést, akkor le is lépek. Ez a béres. A másik kettő szolga volt. Fejlesztették, amit rábíztak. Megpróbáltak a gazda fejével gondolkodni. Azzal az izgalommal várták haza, hogy elbüszkélkedjenek vele, hogy fejlődött valami a távollétükben. Nem féltek a számadástól sem egyfajta remegő szolgalelkűséggel, hanem a munkálkodó szolga gyermeki izgalmával vártak. S később ők voltak azok, akikkel a gazda is együtt örült: „Jól vagyon, jó és hű szolgám…a kevesen hű voltál, sokat bízok rád ezután…" Magukénak érezték az ügyet és a gazda terveit nem csak várták, hanem vele együtt építették. Azt kell, mondjam: ez az igazi adventi készület! A kapott tálentumot felfedezni és szolgáló lelkülettel várni Isten tervei kibontakozását. Sok ajándékát ismerjük fel. Adjunk hálát érte. S kezdjünk el abból élni, mint József Egyiptom földjén…Hét bő után, a hét szűk esztendőből élni….s akkor nem a szükségre fogunk gondolni, hanem arra, hogy jól sáfárkodunk azzal, amit adott nekünk. Legyen munkálkodó adventünk, amelyben bíztat két Ige, Jézus mondja: „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az Ura", s a másik: „Aki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." (Berencsi Balázs) A nap gondolata: Egyáltalán nem az a kérdés, hogy milyen alkalmaim vannak a szolgálatra, hanem az, mennyire adtam át magam az Ő rendelkezésére. (Victor János)

2015-02-07

Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. (Máté 25:14) Istennek ma is vannak tervei. Már nagyon sok mindent kijelentett efelől. Néha úgy érezzük, mintha háttérbe vonult volna e világ nagy Gazdája, a Teremtő, a Megváltó. Pedig higgyük el igaz: „Nem szunnyad, nem alszik Izrael őrizője…", a másik pedig: „Az én Atyám mindez ideig munkálkodik, én is munkálkodom…" – mondja Jézus. Ha úgy érezzük, hogy nincsenek nagy lelki megtapasztalások, és erőtlenek vagyunk a hitben, vagy Istent keressük, hogy hol van? Hova lett? Miért nem segít? Akkor jusson eszünkbe, Ő most is munkálkodik. Az ének mondja: „Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág, mit sem ígér bimbaja, pompás lesz a virág." Mi a teendő addig, míg felszínre jönnek tervei? Addig is legjobb a szolgálat. Abból, amit kaptunk. Vegyük észre, mi emberek, mindig kapni akarunk. Imádságaink nagy része is kérés. Nagyon kevés a hálaadó, dicsőítő, magasztaló imánk. Pedig a szolgálat itt kezdődik: megköszönni, amit kaptunk. Sokan nem veszik elég komolyan azt az egy tálentumot, amit kaptak. Ha lesz több, abból szolgálok, vagy szolgáljon, akinek több ideje, pénze, stb. van. Ez hálátlan dolog Isten iránt. Hiszen a legtöbben csak egy tálentumosak vagyunk. De egyrészt felfedeztük-e? Másrészt próbáltunk-e már hálásnak lenni érte? Aztán meg kell próbálni fejleszteni azt a területet. Így teszel? (Berencsi Balázs) A nap gondolata: A keresztények a társadalomban erkölcsi bátorsággal foglalnak állást minden mellett, ami jogos, igazságos és becsületes... Meg kell találnunk helyünket a társadalomban. Akik felelősségteljes poszton vannak, jogosultak a tiszteletünkre, támogatásunkra és együtt munkálkodásunkra. (Billy Graham)

25015-02-06

Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. (Máté 25:14) Azt látjuk a példázatban, hogy Isten kijelenti akaratát és megbízást ad szolgáinak. Ez is határozott terveiről tanúskodik. Terveiből annyit mutat meg, amennyi éppen elégséges. Ez esetben az, hogy vagyonát három emberre bízza, hogy távollétében – akármennyit is kaptak – kezeljék azt, nagy hűséggel. Itt jön képbe az emberi akarat. Kapcsolódnak-e a gazda elgondolásaihoz? Úgy várják-e haza eközben a gazdát, hogy eredményeket tudjanak felmutatni? Kettő dolgozik serényen, egy közülük fél a megbízótól és a megbízástól, ezért inkább elássa a kapott tálentumot, s saját dolgát megy végezni. Nem így gondolta el a megbízást, magáról többet gondolt és ez összekapcsolódik a többiek iránti irigységgel is. Mit mutat ez? Az ember ahelyett, hogy kapcsolódna a kijelentett dolgokhoz, a feladatokban részt venne, ahelyett önmagára tekint és elkezd magával foglalkozni. Nem érek tán annyit, mint a másik? Megéri-e ez nekem? Nem hű szolgákhoz illő módon viselkedik, hanem úgy, mint egy béres. Addig vesz részt a tervekben, amíg neki kényelmes. Nem is várja a gazdát haza, lényegében hidegen hagyja őt annak ügye. Aki így tesz, annak nehéz és megterhelt lesz a várakozása adventben is. (Berencsi Balázs) A nap gondolata:  Kereszténynek lenni nagyobb dolog, mint annak látszani. (Pázmány Péter)

2015-02-05

Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. (Máté 25:14) Figyelembe kell venni azt, hogy Istennek nagyon erős akarata van, hogy terveit véghezvigye. Határozottan vezeti Isten alfától-ómegáig ezt a világot. Aki ebben kételkedik, vagy azt gondolja, hogy időnként nem így van, a világ, az ördög, vagy a bűn erősebb nála, az helytelenül látja. Isten ezeket is beleszerkeszti tervébe és ezzel együtt viszi célhoz elgondolásait. Örök tanácsvégzésébe mindezek fel vannak véve régtől. Nem kér senkitől tanácsot, nem kéri ki véleményünket. „Nem azé tehát, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené" – mondja a Szentírás, mert az ember nem befolyásolhatja terveit. Sőt, nincs semmiféle hatással azokra. Egy másik Ige már a mi szempontunkból mutatja ugyanezt: „Mert Isten a kövekből is tud magának fiakat támasztani." Azaz megcsinálja velünk is, de adott esetben nélkülünk is. Ám kegyelem, hogy az ember tudhat ezekről és részese lehet csodáinak. (Berencsi Balázs) A nap gondolata: A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme. (Thornton Wilder)

2015-02-04

Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. (Máté 25:14) Adventet megelőzően több konferencia is volt a református egyházunkban. Így hallottam: a szeretetszolgálatunk készül a következő évi programokra. Érdekes volt arra gondolni, hogy általában a gyülekezetek majd kis idővel előtte találkoznak majd a programokra felhívással, pl. szeretethíd, stb. azonban a háttérben már most rengeteg tervezés, egyeztetés, és csapatmunka van jelen, hogy minden megfelelően elő legyen készítve. Ebből a programokban részt vevők már csak azt érzékelik, amikor meghirdetésre kerül a program, s kapnak időt az arra való felkészülésre. Aki számol rá, akár beépíti a gyülekezeti életébe, ahogyan évekig mi is tettük, azzal nem fog az megtörténni, mint másokkal, hogy lemaradnak a dologról. Én is kaptam ilyen visszajelzést: hát nektek ilyenre is van időtök? Ez számomra egészen egyszerűen a készületlenségről árulkodott. Nem számítottak a programokra és le is maradtak. Valami hasonló dolog történik adventben is, Isten és ember kapcsolatában. Isten a háttérben készült sokáig, hogy az emberiségnek ajándékozza Jézust, a Szabadítót. Az ember része nem egyéb, mint készítse a szívét, hogy találkozzon élete ezzel az eseménnyel. Nehogy elmenjen mellette, nehogy szem elől tévessze. Ehhez a találkozáshoz ráhangolódás kell. Össze kell hangolni Isten akaratát és az emberi felelősséget, hogy megragadjuk ajándékát. Mi történik akkor, ha nem történik ez meg? Egészen egyszerűen kimaradunk Isten tervéből. Te hogy készültél? (Berencsi Balázs) A nap gondolata:  Az újjászületésnél nem a régi ház tatarozásáról, hanem annak lebontásáról van szó. Nem a szív renoválását, hanem egy új szív és egy megújhodott lélek elnyerését jelenti. (Spurgeon)

2015-02-03

Meg nem rendült bizalom Mivel soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. Semmi rossztól nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. (Zsolt 112,6-7) A bizonytalanság rettenetes dolog. Ha nem kapunk hírt hazulról, hajlamosak vagyunk az aggódásra, és nem fogadjuk el, hogy "ha nincs hír, az jó hír". Ennek a szomorú állapotnak a gyógyszere a hit. Az Úr Lelke által szívünkbe derűt ad, és eloszlatja a jelenre és a jövendőre vonatkozó minden félelmünket. Arra az Úrban való bizakodásra kell szorgalmasan törekednünk, amiről a zsoltáros beszél. Az Úrnak nem egyik vagy másik ígéretében kell bíznunk csupán, hanem Isten rendíthetetlen hűségében olyan bizalommal, amely meg van róla győződve, hogy Isten nem tesz velünk semmi rosszat, sem azt nem engedi, hogy bárki más ártson nekünk. Ez a szüntelen bizalom legyőzi az életünk ismert és ismeretlen nehézségeit. Hozzon a holnap bármit, Isten az Ura a holnapi napnak is. Történjék velünk akármi, amit még nem is sejtünk a mi Urunk az ismert és ismeretlen dolgoknak egyaránt Istene. Elszántan bízunk az Úrban, jöjjön akármi. Még ha a legrosszabb dolog történne is, Istenünk akkor is a legnagyobb és a legjobb. Ezért nem félünk, még ha meg is ijedünk, mikor bekopog a postás, vagy ha éjszaka távirattal riasztanak fel álmunkból.  Él az Úr, mitől féljenek az Ő gyermekei? (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Akiknek Isten az Atyjuk, azoknak az Egyház az anyjuk. (Kálvin János)

Olvasói visszajelzést várok!

Kedves Olvasóm, kedves Barátom!

Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket, egyik-másikótokat már ismerősként. A facebookon https://www.facebook.com/napiigeesgondolat  közzétett napiigés posztok alatt megjelennek a név szerinti kedvelések.

Ma végiggondoltam ennek a szolgálatnak a múltját, jelenét, de a jövőjét is.

Napi szinten az egyes cikkeket közel hétszázan éritek el. A facebookon napi szinten 50 és 60 között van az elérők száma.

Arra gondoltam…

…Mi lenne, ha ti magatok is „beszállnátok” ennek a blognak a szerkesztésébe?

Érdekelne, hogy miért olvassátok ezeket a cikkeket? Nagyon sokan visszatértek erre az oldalra, feliratkoztok a napi emailekre, hogy véletlenül se maradjatok le róla. (Ezt külön köszönöm nektek. Még egyszer köszönöm.)

Hogyan adhattok visszajelzést?

A facebookon https://www.facebook.com/napiigeesgondolat használjátok az oldalon az üzenet opciót (a lap tetején találjátok). A blogon (http://mai-ige.blogspot.com/ ) pedig jobb oldalon található emailküldő űrlapot használhatjátok.

Mire lennék kíváncsi?

Például érdekelne, hogy miért olvassátok ezt az oldalt?

Aztán az is, hogy miben volt hasznos számotokra, hogy hozzájuttok ezekhez az üzenetekhez?

Aztán az is, ha van valamilyen bizonyságotok arról, hogy a Mindenható cselekedett az életetekben, amit ezekkel az üzenetekkel össze tudtok kötni.

Várom leveleteket.

Isten áldjon Benneteket!

Kató István alias petya1962
Jézus Krisztus békéltető nagykövete
2Kor 5:19-20 Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kibékítette, amikor nem számította fel nekik az eleséseket, sőt belénk helyezte a kibékítés igéjét.  A Krisztus helyett járunk tehát követségben, mintha Isten kérlelne titeket rajtunk keresztül, a Krisztus helyett kérlelünk titeket: Béküljetek ki Istennel!

2015-02-02

Létezik Isten? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. (Ezékiel 33:11) Egyszer egy keresztyén ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta: „Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!" „Miért mondod ezt?" – kérdezte a vendég. „Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni." A keresztyén kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit. Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a keresztyén férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta: …„Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek!" – mondta a fodrászának. „Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az előbb a hajadat, ha nem egy fodrász?" „Nem! Ha létzenének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál." „Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!" „Pontosan, ahogy mondod!" – vágta rá a választ a keresztény férfi – „Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle. Maximum, kiált egy „Jaj Istenemet!" és kész. Ezért van a világban sok szenvedés és fájdalom, mert Isten senkit sem kényszerít arra, hogy őt kövesse!" (Prókai Árpád) A nap gondolata:  A szomjas ember, ha nem az élet vízéből iszik, akkor az útjába eső pocsolyából fog inni! (Bódi Miklós)

2015-02-01

Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született, és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. (1János 5:1) Az önigazultság nemcsak arra készteti az embert, hogy hamis színben tüntesse fel Istent, hanem arra is, hogy felebarátaival szemben szeretetlen és gáncsoskodó legyen. Krisztus példázatában az önző, irigy idősebb fiú leste az alkalmat, hogy bírálja tékozló testvérét. Minden tévedését, hibás lépését eltúlozta. Így próbálta igazolni saját engesztelhetetlenségét. Ma sokan ugyanezt teszik. Amikor valaki először veszi fel a harcot a kísértések özöne ellen, ridegen becsmérlik. Isten gyermekeinek mondják magukat, de Sátán szellemében járnak el. Felebarátaikkal szembeni magatartásuk miatt nem sugározhat rájuk fény Istentől... Ha felismered, hogy bűnös vagy, és tudod, hogy téged is csak mennyei Atyád szeretete mentett meg, akkor mélységesen szánod a bűnben szenvedőket. Ha az önzés jege leolvad szívedről, úgy fogsz érezni, mint Ő: osztozol az elveszettek megmentése felett érzett örömében. Ha Isten gyermeke vagy, így gondolkozol: a „te testvéred" az, aki „meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott..." Ha nem vállalsz közösséget vele, akkor csak béres vagy a háziak között, nem pedig gyermek Isten családjában. Az öröm akkor sem szűnik meg, ha te nem mész üdvözölni az elveszett testvéredet. A hazatérőnek meglesz a helye az Atya mellett az ő szolgálatában. Akinek sok bűnét bocsátotta meg Isten, az nagyon szeret. Te pedig kint maradsz a sötétben. Mert „aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet" (1Jn 4:8). (Prókai Árpád) A nap gondolata:  Isten mind a két kezével áld, az egyikkel kegyelmet oszt, a másikkal megszentelődést nyújt. Az egyik áldás csak a másikkal együtt nyerhető el. (Spurgeon)