2015-04-30

Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag. (Lukács 12,20-21) A példázatban szereplő embert magunk előtt látva, bizony elcsodálkozhatunk, hogy így földi kincseinket szorongatva mi is Isten szemében milyen szánalmasak, szegények, üresek és becsapottak vagyunk. Ó, mennyire eltorzult az értékrendszerünk és az értéknek hitt féltett kincseink mennyire csak hitványságok az örökkévalókhoz képest. Ennek az embernek tulajdonképpen anyagi javak tekintetében mindene megvolt s úgy tűnt, hogy egyenesben van az élete is: bő termés, busás anyagi haszon, kényelem stb. Mégis szerencsétlen ez az ember, mert valami nincs rendben az értelmével, lelke kényelméről beszél ugyan, de anélkül, hogy valóban törődne is a lelkével. A kiábrándító valóság azonban az, hogy nincs már lehetősége anyagi javait élvezni, mert közben véget ért az élete. Őt már nem a nagy földi terveinek megvalósítása vagy az élet kényelmének élvezése várja, hanem a végső elszámoltatás.  Tulajdonképpen a baj forrása a hibás életszemléletében, a kapzsiságban keresendő: -Nem volt hite: Istent tökéletesen kihagyta minden számításából. -Nem volt szíve: Csak kapni tudott, mindent csak önmagának akart. -Nem volt lelki látása: Csak a földi kincseket látta, melyek elvakították. -Nem volt perspektívája: Csak ebben a földi életben tudott gondolkodni. Manapság is, aki nem Isten szerint gazdag, az bármikor hasonló helyzetbe kerülhet. Ezért ez az eset számunkra is tanulságos, figyelmeztető jellegű üzeneteket hordoz. Sajnos hitetlenül mi is így nézünk ki és ilyen magunknak valók vagyunk. De mit is jelent Isten szerint gazdagnak lenni: Mennyei kincseket, elavulhatatlan értékeket gyűjteni: Jézus Krisztus által megismerhetjük azt, hogy mi kedves az Úrnak. Ő naponta megtölti életünket gazdagon, békességgel és szeretettel koronáz meg és lelki ajándékokkal ruház fel. Az Úr arra is figyelmeztet minket, hogy talentumainkkal helyesen gazdálkodjunk és adjuk tovább azt, amit Isten szent kegyelemből kaptunk:  „Adni kell, adni, mindent odaadni: Munkát, erőt, életet, pénzt, ruhát és kenyeret, Könnyet, mosolyt, simogatást, jószándékot, jóakarást, Imádságot, egészséget, melegséget élő hitet. Odaadni akárkinek a legelső nincstelennek. Szeretetet adni - adni s érte semmit sem kívánni." - Kalkuttai Teréz anya   (Trenycsényi László) A nap gondolata: Isten országában nincs kényszeradó. (Spurgeon)

2015-04-29

De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! (Lukács 11,42) Az Ószövetségben több utalást találunk a tizedfizetésre. A mi Urunk Jézus Krisztus is foglalkozik ezzel a kérdéssel, mégpedig új alapra helyezve azt. Üzenetét, tanítását összefoglalhatjuk egy rövid mondatban: Hiába minden szívtelen áldozat. A szív az igazi Istennek tetsző áldozat! Merő képmutatás lesz életünk és minden adakozásunk is, ha nincs benne az Istenünk iránt érzett őszinteség, tisztesség, igazság és szeretet. Sokan foglalkoznak napjainkban is a tized fizetésének kérdésével. Egyes felekezetek burkoltan ködös utalásokkal tartanak rá igényt, mások természetesnek veszik és nyíltan hirdetik, vagy egyenesen megkövetelik tagjaiktól a tizedet. Ez egyes szektákban olyannyira eltorzult már, hogy híveikkel kérdőíveket is kitöltetnek keresetükről. Elrettentő esetekben még attól sem riadnak vissza, hogy „bevessék" az Anániás és Safira esetét (Ap.Csel.5) vagy egyenesen átokkal fenyegetik meg a „tudatlan hívőket"! Vigyáznunk kell ezekre a farizeusi csapdákra, mert nem mindegy hogyan kezeljük ezt az érzékeny kérdést! Ebben a fenti példában szereplő tizedfizetés minden jó érzésű ember szemében visszataszító hatást kelt, mert gőgössé, fölényessé, elbizakodottá teszi az adakozót. Így nincs értelme az adakozásnak és felesleges az a nagy buzgólkodás is, amikor az ember szüntelenül csak számol, porciózik, oszt és szoroz, hogy: „mennyi jár" az Istennek, de a szíve mindig kimarad adományából! Testvérek! Mi ebben a kérdésben is nagy szabadságot kaptunk a mi drága Megváltónktól. Szabadon és boldogan adhatunk számolatlanul áldott célokra anyagi javainkból. Ismerjük a mi Urunk tanítását: Ne tudja a te bal kezed, mit ad a jobb… Mert a jókedvű adakozót szereti az Isten! Az Úr Jézus a hideg és merev emberi hagyományok helyett mindig Isten dicsőségét ragyogtatja fel: az igazságos ítéletet, az irgalmat, Isten szeretetét! Ez legyen a helyes magatartásunk mindig, amikor adakozunk! (Trenycsényi László) A nap gondolata: A jókedvű adakozó összhangban van Istennel, és azért szereti Istent, mert a saját művére ismer benne. (Spurgeon)

2015-04-28

Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. (Kol 2,8) A „hagyomány" annyit tesz, mint: örökölt rendelkezés. Az ember nemigen kritizálja azt, amit örökölt. Kész ténynek veszi, esetleg még örül is neki. Kolosséban az volt a baj, hogy megjelent a hamis tanítóknak egy olyan csoportja, amely önkényesen, saját eszére támaszkodva magyarázta Jézus szavait. Református templomban, református lelkésznek, gondolataikban megreformált, vagyis az Igéhez visszaformált híveknek mi más jutna azonnal az eszébe, mint az, hogy majd' 500 év óta ezen folyik a keresztyénség két meghatározó, nagy táborának a vitája. Mit higgyen a Krisztusba kapaszkodó ember? Egyedül azt, ami a Szentírásban benne van és egyedül onnan magyarázható, vagy elfogadjuk azt, amit bármilyen magas egyházi méltóságot is betöltő, de ember állít úgy, mint a Bibliával megegyező értékű tanítás? Tisztelünk mindenkit, aki Jézushoz vezet kicsiket és nagyokat. De elvetünk mindent, ami nem egyezik meg azzal az igazsággal, melyet Isten jelentett ki Krisztusban és írott formában maradt ránk a Bibliában! A hagyomány szép és jó, szükséges, és egyházat, nemzetet megtartó erő. Egészen addig, amíg olyan elemekkel nem keveredik, ami elhiteti az emberrel azt, ami alapvetően ellenkezik a Szentírással. Vigyáznunk, ügyelnünk kell rá, hogy amikor egymás, vagy gyermekeink, barátaink, a reánk bízottak szeme elé kerül ilyesmi, azt azonnal utasítsuk el, mint az imádat tárgyát! Mert az nem más, mint „világi elem", vagyis olyasvalami, ami bár teremtett dolog, Istennel egy szintre kíván kerülni az életünkben. Kéri az időnket, a pénzünket és az akaratunkat! Nem arról van itt szó, hogy ne legyünk hagyományőrzők. Igenis óvjuk, védjük azt, ami hitet, reménységet és szeretetet ébreszt bennünk; összefogja családjainkat, egyházunkat; felebarátainkkal közösséget teremt. De ne alkalmazkodjunk hozzájuk! Illesszük azokat - Krisztushoz! Ha nem állják ki a próbát, értéktelen, de legalábbis felülbírálható hagyományt képviselnek! Még akkor is, ha már annyira megszoktuk, hogy elhitetjük magunkkal és egymással: Jézus se' bánja. De! Bánja! Könyörüljön rajtunk a felismerés ajándékával! (Kereskényi Sándor) A nap gondolata: A hagyomány az állandóság illúziója. (Woody Allen)

2015-04-27

Csak én tudom, mi a tervem veletek… (Jer 29:11) A kovács, amikor egy vasdarabot a kezébe vesz, már látja maga előtt, hogy mit akar belőle kiformálni. Ehhez azonban meg kell olvasztania, újra kell öntenie, hogy eltávolítsa a karcolásokat, kijavítsa a repedéseket, betöltse az üres helyeket és megtisztítsa a szennyeződéstől, míg valami, ami korábban haszontalan volt, értékessé lesz. Az izzó, képlékeny vasat kemény ütésekkel formálja, végül pedig hideg vízbe meríti, hogy megszilárdulva használható eszközzé váljon. Ugyanígy tesz Isten is. Ha éppen az üllőjére helyez, légy hálás érte, hogy úgy gondolja, még megéri foglalkozni veled. A nap gondolata:  A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő s unokáját gyümölccsel enyhíti. (Kölcsey Ferenc)

2015-04-26

Bizonyságtétel Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te az igazságban jársz. (3Jn 3) Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is, akik bizonyságot tettek szeretetedről a gyülekezet előtt: (3Jn 6) Demetriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. (3Jn 12) Amikor teológusokkal kiszállásra (teológus nap egy gyülekezetben) megyünk, akkor minden szolgálati terület előbb kel el, mint a bizonyságtétel. Mintha szerények lennénk ezzel kapcsolatban. Sokan tartják a bizonyságtételt ömlengésnek, belső kitárulkozásnak, lelki sztriptíznek. Pedig a Szentírás számos helyen beszél a hit továbbadásának fontosságáról, maga Jézus is erre szólítja fel tanítványait, amikor eltávozik a fölről: „Lesztek nekem tanúim" (ApCsel 1,8). János harmadik levele három nagyobb egységben beszél a bizonyságtétel fontosságáról, összesen hatszor használja a jól ismert „martüria" kifejezést igei és főnévi értelemben is. Az egész levél nagyon személyes, tárgya pedig egyetlen dolog: Gájusz (kinek a levél szól) fogadja be Demetriuszt, aki nála száll majd meg. Három megközelítés a tanúságtételről: Bizonyságtétel az igazságról. Milyen a viszonyod az igazsághoz? Az erre adott válasz szerint is az igazsághoz való viszonyulásnak krisztológikus és morális következményei is vannak. Istennek Krisztusban felismert igazságáról van itt szó. És olyan szépen fejezi ki a magyar nyelv: Krisztusban „járni" A hitben járás tehát nem létállapotot jelent, hanem mozgást, dinamizmust. „életmódot folyatatni" csak tevékenységgel lehet. Az tud bizonyságot tenni, akinek van miről – szoktam mondani a teológusoknak. Bizonyságtétel a szeretetről. A keresztyénség lecsapódása a szeretet közösségének a megélésében van. A konkrét esetben azt jelentette, hogy Gájusz nemcsak a szívét nyitotta meg mások előtt, hanem az otthonát is, és befogadta a vándor/vendég prófétákat, igehirdetőket. Az első keresztyéneknél ez jól működött, híresek voltak a szeretet kifejezéséről egymás iránt és a befogadásáról, mellyel konkrétan is segítették az evangélium terjedését. Bizonyságot tettek egy személy mellett. Demetrioszról szólt bizalom, az igazság és szeretet mellé a tanúságot hangsúlyozzák. A tanú beszámol mindenről, amit látott és tapasztalt, ha számon kérik, akkor tud beszélni mindarról, ami benne van, ami a szeme előtt volt, amit érzékelt. Kisázsiai feliratokon megtalálták ugyanezt a szót, ami a 12. versben háromszor is szerepel: „tanúskodnak mellette" A jogi kifejezés szelleme itt még nagyobb dolgot tükröz: az evangélium, a Krisztus melletti kiállás bizonyítéka is. Tisztelt és szeretett újszövetséges professzorom dr. Bolyki János is ezt a címet adta a János leveleihez írt kommentárjának: A tanúvallomás folytatódik. Most már velünk! (Bölcsföldi András) A nap gondolata:  A Tanú c. híres magyar film szatirikus hangvételével, helyzetkomikumaival egy történelmi kornak a lenyomata. A filmben Pelikán József gátőrből akarnak koronatanút csinálni egy politikai perben, de a botcsinálta tanú természetes eszére támaszkodva végül nem lesz az, a perben minden összedől, és így válik egy korszak igazi tanújává.

2015-04-25

Bizalom „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." (Zsid 10,35-38) A Heidelbergi Káté egyik legismertebb kérdés-felelete a 21. Mi az egyház? Ebben a megismerés fontossága mellett az írók a bizalmat teszik meg a hit másik lényeges elemének. Egész egyházunk úgy épül fel egészen a kicsik hitoktatásától kezdve a gimnazisták érettségiéig, hogy elsősorban az ismeret átadásán van a hangsúly, kevésbé az egyébként is nehezen megfogható bizalmon. A Zsidókhoz írt levél vége felé mégis ez a buzdítás hangzik el. Az egyébként is sok küzdelmet megért gyülekezet és benne a hívek ne veszítsék el a bizalmat, mert annak nagy jutalma van. A bizalommal sok csata megnyerhető. A bizalomhoz hozzá társul az állhatatosság, ami hosszú ideig való kitartást jelent. Mit is jelent ez? -Istenben, helyesebben Isten akaratában. A hitnek, ugyanúgy mint bármely növénynek, vagy akár az embernek is: gondozásra van szüksége. Az Istennel való kapcsolatunk erősödése egyenes arányos a rá fordított idővel. Ez minden más kapcsolatra is igaz. -Magukban. Sok keresztyénnél ez a motívum nagyon hiányzik. És itt nemcsak az önbizalomról van szó, nem csupán arról, hogy van bizalma magában, hanem abban is, hogy kitartó-e valaki mindabban, amit csinál. Nem a meghátrálás emberei vagyunk. S nem is a magunk erejéből történik minden, a hit által Isten erősít, ő biztosítja a hátteret. -Másikban. Az író végig többes számban beszél, szólít meg, buzdít. Mert a hitélet csak közösségben képzelhető el. Ez egymás erősítését is jelenti. A másik ember mindig tükör számunkra, visszaadja a valóságot, még ha sokszor nem is tetszünk magunknak. De fontos a másik jelenléte, szava, biztatása. -Egyházban. Mindig tisztában kell lenni, hogy minket, akik a Krisztus teste vagyunk maga a Szentírás nevez egyháznak. S ebben az is megerősítő, hogy Jézus nem csak hogy velünk van, hanem még közeledik is hozzánk. Aki eljövendő nem késik, még ha mi sokszor úgy is gondoljuk, hogy itt lehetne már. -Társadalom. A hívő közösség nem csak saját magáért felelős, hanem a környezetéért, a városáért, falujáért, és az egész lakott földért is. Az igaz ember hitből él, s ebben nagy szerepe van annak is, hogy milyen felelősséget vállal másokért. Megélhető a hit, ha az embernek bizalma van Istenben. Ez kisugárzik önmagára, és minden más kapcsolatára is. (Bölcsföldi András) A nap gondolata: „Mi az igaz hit?" – „Az igaz hit ismeret, amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az ő igéjében nekünk kijelentett. Ám egyúttal szívbeli bizalom is, amelyet a Szentlélek ébreszt bennem az evangélium által, hogy Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz, ingyen kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért." (21. kérdés-felelet)

2015-04-24

Befogadni egymást „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." (Róm 15,7) Feltehetjük a csöppet sem költői kérdésnek szánt dilemmát: vajon befogadó-e az egyházunk, vagy pedig inkább a zártság jellemző rá. Mindkettőre tudunk pozitív és negatív példákat említeni. Az elsőhöz főleg negatív dolgok jutnak eszünkbe: hol, kiket nem sikerült mégsem befogadni a gyülekezet közösségébe. A másodikat sokan éppen erénynek vagy erősségnek tartják: milyen jó hogy ennyire zárt világban, burokban él az egyház: kevésbé tör be a világ, a világiasság a gyülekezetekbe. Véleményem szerint az egyház jövője múlik ezen a kérdésen. Annak a valósága, hogy vajon elhisszük-e magunkról, hogy erősek vagyunk, s hogy az erőnk nem magunkban, hanem Krisztusban van. Ezért nem félni kell az újtól, az idegentől, a változástól, hanem inkább nyitottan fogadni. Ebben persze van kockázat is, hiszen ha valami ismeretlent engedek be az otthonomba, a gyülekezetembe, a szívembe, akkor annak van veszélye is. Pál hasonló dologról ír a Rómaiaknak, akik ugyanezekkel a dilemmákkal néznek szembe. Mi legyen azokkal, akik csatlakozni akarnak a gyülekezethez, akár van hitéletük, akár nincs. Különösen sok veszély jelentettek, akik korábban pogány kultuszokban éltek: mi minden marad meg azokból? Nem lazítja-e fel a gyülekezetet, ha sok idegen lesz? Nem őröli fel a tradíciót az új? Pál egy utat lát: fogadjátok be egymást. Először a szívünkben dőlnek el a dolgok: ha valakit közel engedünk magunkhoz akár fizikailag is, akkor tudunk viszonyba kerülni vele. A gyülekezet erőseinek el kell hordozni a hitben gyengébbeket. Ebben Pál Jézus példáját adja elénk: Jézus sok olyat is befogadott a maga köreibe, közel engedett magához, akiknek a társadalmi konvenciók ismeretében távol kellett volna maradni. De áttörte ezeket a gátakat, ahogy már születésével is áttörte az Atya az ég felhőit, az ég és föld határait. Amikor a keresztelünk, akkor befogadunk egy gyermeket az Isten közösségébe, az egyházba, a gyülekezetbe. Pedig még nem tett semmit, maximum azt, hogy a világra jött, eszik, alszik és néha rámosolyog a rokonságra. Mi is azért fogadhatjuk be egymást, mert ő befogadott minket. (Bölcsföldi András) A nap gondolata: A mindennapi életben sokszor egyáltalán nem vesszük észre, hogy valójában sokkal többet kapunk, mint amennyit adunk, s hogy életünk csak a hálaadástól válhat igazán gazdaggá. (Dietrich Bonhoeffer)

2015-04-23

Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait. (Jób 9:9) A közelmúltban a Facebookon megosztottam egy hívő testvér által kitett képet, melyen a következő volt olvasható: Horoszkóp, majd alatta a 12 csillagjegy és mindegyik mellett a következő szöveg: A csillagok és a bolygók állása semmilyen hatással nem lesz az életedre. Nagyon tetszett a megfogalmazás. Nem a csillagok állásától függ ugyanis az életünk. Miért? Mert a csillagokat Isten alkotta, tehát alkotások és nem bírnak sem teremtő erővel, sem befolyással a mindennapjainkra. De sajnálom azokat, akik alig várják, hogy elolvassák újságban, interneten, Facebookon a horoszkópjukat. Ez is egyfajta hit. Ám nem bír megtartó erővel. Inkább rossz irányba visz. Mai Igénk is alátámasztja, hogy a csillagokat Isten alkotta, tehát az Úrra nézz, és Benne bízz! Minden más tévút. Te az Igét szoktad olvasni vagy a horoszkópodat? A kettő együtt nem megy. Az egyik megtéveszt, a másik az életet jelenti. Válaszd azért az életet…! A nap gondolata: Krisztus ragyogó világosság. Aki azt mondja, hogy a világosságban van – abban nem szabad megmaradni sötét indulatoknak. Csak egy érzés van, amely elbírja a világosságot: a szeretet. (Victor János)

2015-04-22

Isten hatalma „De az elbukottak is, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak majd, mert Istennek hatalma van arra, hogy ismét beoltsa őket". (Róma 11,23) Isten előtt senki sem kérkedhet azzal, hogy ő szent gyökérből táplálkozik, ezért neki mindent szabad csinálni. Ezek az ágak hamar kitöretnek, ha a hitetlenség eluralkodik rajtuk. Tehát nem számít az, hogy ősi református gyökereim vannak és azt gondolom, hogy ez elég az üdvösségemhez. Nem elég. Személyesen kell megvallanom bűneimet és személyesen kell döntenem Jézus Krisztus mellett, ellenkező esetben kitöretek. Viszont olyanok is beoltatnak a szelíd olajfába korábbi vad létük ellenére, akik nem rendelkeznek ősi református hittel. Akik elfogadják Jézus Krisztust személyes megváltójuknak, azok üdvözülnek. Viszont ha a korábban kitöretett ágak, akik elbuktak, megvallják bűnüket, nem maradnak meg hitetlenségükben, ismét beoltatnak a szelíd fába, azaz Istennek van hatalma arra, hogy a bűnbánónak megváltoztassa az életét. Ez a mi reménységünk, mert Isten nem vet el bennünket örökké. Éljünk ezzel a lehetőséggel és másokat is biztassunk arra, hogy merjék vállalni a hívő életet, tegyék fel életüket Jézus Krisztus követésére és akkor csodákat tapasztalhatnak meg a mindennapi életben, ráadásként pedig elnyerik az örök életet Isten országában jutalmul. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Minden igazság csupán kinyújtott ujj, mely Jézusra mutat, aki az Igazság.

2015-04-21

És a Krisztus békessége uralkodjon szívetekben, amelyre elhívattatok egy testben, és hálásak legyetek. Krisztus beszéde lakozzon bennetek gazdagon, minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel. Szívetekben hálaadással énekeljetek az Úrnak. És minden, amit csak tesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, általa hálát adva az Atya Istennek. (Kolossé 3:15-17) Ha Isten békéje lakja szívemet bár dúlhat vihar ellenem, Nagy hittel szívem zengi ez éneket: az Úrban, az Úrban jó nekem! Az Úrban jó nekem, Az Úrban, az Úrban jó nekem. Ha rám tör a Sátán és elém hálót vet, e szó ragyog rám fényesen: Már Jézus értem mindent elvégezett, vére megtisztított teljesen... Az Úrban jó nekem, Az Úrban, az Úrban jó nekem. Bűnöm terhét Jézus hordta, a Bárány, Nem hagyta azt rajt' lelkemen, Meghalt értem ott, ama kínkeresztfán. Őt dicséri hát ez énekem. Az Úrban jó nekem, Az Úrban, az Úrban jó nekem. Az előbbi éneknek a szerzőjéről szól a következő leírás: Spafford egy gazdag Chicagói ügyvéd és ingatlan-befektető volt, keresztény családapa. 1871-ben egy tűzeset következtében szinte teljesen tönkrement a vállalkozása, mindene odaveszett. Nem sokkal ezután úgy döntött, családjával együtt áthajózik egy időre Európába, hogy ott segítsenek egy missziós munkában, amit eddig anyagilag támogatott. Azonban egy ügyintézés miatt neki maradnia kellett picit tovább, így a családját előre küldte a S.S. Ville Du Havre hajóval. Félúton egy ütközés miatt elsüllyedt a hajó, négy lánya megfulladt, egyedül felesége élte túl a katasztrófát. Egy táviratot küldött: „Megmenekültem... Egyedül." Ahogy Spafford elhajózott a roncsok mellett, született meg szívében ennek a himnusznak a szövege. Később három gyermekük született, egyedüli fiuk betegségben négy évesen elhunyt. A sok próba és nehézség ellenére nem veszítették el hitüket, végül a család Jeruzsálembe költözött, ahol megalapították az American Colony nevű segélyszervezetet és árvaházakat tartottak fent. Legkisebb lányukat „Grace"-nek nevezték, ami annyit tesz, „kegyelem". A szöveget Philip P. Bliss zenésítette meg 1876-ban. A dallamot a hajó után Ville Du Havre-nak nevezte. Ő maga énekelte el először egy lelkipásztoroknak szervezett találkozón. Egy hónappal később Bliss a feleségével együtt egy Chicagóba tartó vonaton ültek, azonban a híd, amin haladt, leszakadt, és a jármű lezuhant és szétroncsolódott. Neki sikerült kijutni a kocsiból az ablakon keresztül, de párja bent maradt a lángoló vagonban. Visszament, hogy kiszabadítsa, végül mindketten halálra égtek. Kilenc ember tragédiája, melyet átsző ez a régi keresztény himnusz. Sokkal csekélyebb dolgokért hallottuk már, hogy „nincs Isten", de ők mégis azt tudták mondani: „Ha Isten békéje lakja szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem." Volt valamijük, ami felette áll az emberi életnek, a természetnek és a fájdalmaknak. A nap gondolata: Van békesség, mely nem függ külső körülményektől, hanem a belül lakozó Krisztustól. Ezt semmiféle vihar nem zavarhatja meg.

2015-04-20

Megtartó kegyelem „Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint, ha pedig kegyelemből van, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna kegyelem." (Róma 11,5-6) Isten népe nem fogy el. Bármilyen rosszak is legyenek a körülmények, a kegyelmi kiválasztás szerint maradnak igazán hűek Istenhez. Így volt ez az ősatyák idején is, világosan szól erről Noé története. De így van ez napjainkban is, amikor úgy tűnik, hogy kiürülnek a templomok, megszűnnek gyülekezetek és a keresztyén Európa hátat fordít Istennek. Isten kegyelme azonban hatalmas, mindig ott működik a legeredményesebben, ahol a bűn megsokasodik. Mi emberek talán le is írnánk a bűnbe esetteket, ahogy Jónás is tette. Isten azonban alányúlt a bűnvalló népnek. Nem cselekedetekért, érdemekért mentette meg a biztos haláltól, hanem az ő nagy irgalmából. Sokszor elég egy ember kezdeményező, őszinte bűnvalló imádsága és egy egész nemzet nyer új életet. A Biblia több ilyen esetet is leír: pl. Józsué imája, a bírák figyelmeztetései, Eszter böjtölése. Ha ez így volt egykor, mivel Isten ma is ugyanolyan kegyelmes, nem változik, akkor nem szabad kétségbe esnünk, mert egy családfő igazi megtérése maga után vonja szeretteinek a megújulását is. Vagy egy ország is, vagy egész Európa is megváltozhat kegyelemből, ha vezetői komolyan veszik a Szentlélek irányítását, hiszen a történelem ura maga Isten, aki gyakorolja kegyelmét a maradék által. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Az ember csak bűn, az Isten csak kegyelem.

2015-04-19

Krisztus Igéje hangzik „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által". (Róma 10,17) Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. Ezt nyomatékosan hangoztatja Pál is, de míg valaki eljut idáig, annak láncolata van. Először is kell egy igehirdető, akinek küldetése van Istentől. Ennek az igehirdetőnek Krisztusról kell bizonyságot tenni, hogy higgyenek benne. Ha a hit megszületik a szívekben, akkor már elhangozhat a segítségül hívás, és ezt meghallgatja az Úr, és ennek következménye lesz az üdvözülés. Tehát legfontosabb dolog a hitre jutás, ami fülünkön keresztül jut el a Krisztus beszéde által. Ezért fontos, hogy minden körülmények között a hamisítatlan ige jusson el az emberekhez. Az első gyülekezet tagjai is csak úgy tudtak növekedni, ha foglalatosak voltak Isten igéjével, részt vettek az apostoli tanításban. Isten mindig is gondoskodott arról, hogy hangozzék az ő igéje. Hogy ki fogadja be és ki utasítja el, az már az egyén felelőssége. Ézsaiás is panaszkodik: „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?" (16. vers) Mi nem tudjuk, ki az, aki meghallja és meg is érti az elhangzó igét, ezért akire rábízták és küldetést is kapott a hirdetésére, annak nem szabad meghátrálni, hanem kitartóan hirdetni kell. Akik pedig abban a kegyelemben részesültünk, hogy hallgatói lehettünk a Krisztus beszédének, meg is kell tartanunk, sőt tovább kell adnunk azoknak, akik még nem hallottak róla. (Horváth Csaba) A nap gondolata: Saját bajaink serkentenek bennünket Isten javainak megvizsgálására. Nem is kívánunk addig komolyan hozzá térni, míg önmagunkkal nem kezdünk elégedetlenkedni. (Kálvin János)

2015-04-18

Új élet, új gondolkodás „Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!"(Róma 6,11) Az új élet következménye, hogy a hívő ember gondolkodása is Isten szerinti lesz. Hogyan megy ez végbe a gyakorlatban? A bűn a felszínen marad, a gondolatok viszont mélyen a szívünkbe, Istenbe gyökerezve fogannak meg. Isten megtisztítja gondolatainkat, azok szerinte valók lesznek. Honnan tudom mégis, hogy ezek valóban Istentől származnak-e? Úgy, hogy vágyakozom a tiszta forrás után, Isten írott és olvasott Igéje lesz számomra a mérvadó. Ha figyelmesen olvasom, vagy ha a magyarázatát hallgatom, akkor szól hozzám, és az éppen problémás kérdéseimre ad választ. Úgy veszem észre, hogy megvilágította előttem, mit tegyek. A kérdés viszont az, hogy elfogadom-e ezt a belső hangot, amely egészen mélyről jön, vagy a felszínen levő bűnökkel foglalkozom, azok könnyelmű uszályába kerülök, hagyom magam sodortatni. Itt kell igazán bölcsnek lenni, hogy mit válasszak. De ha Krisztus Jézusban vagyok, akkor könnyű a döntésem, mert van kihez imádkoznom, van kitől segítséget kérnem, ismerem az Ige igazságait és azonnal eszembe juttatja a Szentlélek a helyes, Isten szerint való választ. Adjunk hálát, ha ilyen mély kapcsolatba kerülhetünk a mi Mennyei Atyánkkal és az új életünkben segít az új gondolkodásban, és olyan cselekedetet eredményez, amely Isten dicsőségére és hasznunkra válik. (Horváth Csaba) A nap gondolata:   Amikor imádkozunk, nem számlát nyújtunk be, hanem Isten akaratára hangolódunk. Az imádság értelme nem az, hogy Isten megadja-e vagy azt adja-e, amit én kívánok, hanem az, hogy rábíztam-e az Istenre a dolgaimat. Ha igen, a bizalmamban az is benne van, hogy ami ezután történik, a javamra szolgál. (Németh Dávid)

2015-04-17

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. (Efezus 4:29) Bomlasztó beszéd sok minden lehet. A pletyka biztosan ilyen. De tegyen bennünket helyre a következő történet ezzel kapcsolatban. A tanítvány már alig bírta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott. - Várj egy percig - intette a Mester. Jó az, amit el akarsz nekünk mondani? - Nem gondolnám. – jött a válasz. - Hasznos? – kérdezett újra a Mester. - Nem, egyáltalán nem az. - Igaz? - Nem. - Hát akkor minek hallgassuk meg? Időnként hamis, haszontalan, rossz dolgot adunk át egymásnak, tehát bomlasztó a beszédünk. Inkább kevesebbet szóljunk, de az építse embertársainkat! A nap gondolata:  A beszéd a lélek kapuja, ha kinyílik, elárulja, mi van belül.

2015-04-16

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. (1 Timótheus 2:1) A következő történet nagyszerűen közelíti meg és mélyíti el mai Igénket lelkünkben: - Beszéltem rólad a barátomnak! – állt meg a fiú a koldus előtt. - És mit mondtál neki? – kérdezte az öreg barátságosan. - Azt, hogy szoktunk beszélgetni, meg hogy nem könnyű neked. A hajléktalan egy darabig nem szólt. Az első találkozására gondolt a furcsa gyerekkel. Már régen megszokta a kötekedőket, a cinikus megjegyzéseket, a lenéző tekinteteket. A legtöbb gyerek is ezekhez csatlakozott a környéken élők közül. Gúnyolták a ruhája, a szaga miatt, vagy csak féltek tőle, de ez az egy, ez nem. Akkor is csak ott állt egy szendviccsel a kezében, amit felé nyújtott, ami a tízóraija lehetett. Mosolyogva csak annyit mondott: „Jézus küldi neked, a barátom." Megköszönte, mert éhes volt és meg is ette mind. Mire felnézett a gyerek már nem volt ott, de másnap újra eljött és aztán megint. Egy héten úgy háromszor, négyszer. Mindig hozott valami ennivalót, az ősz beálltával egyszer egy pokrócot is. A nyílt, őszinte tekintete, a kedvessége volt az, ami miatt szóba állt vele. Nem olyan volt, mint a többi szenteskedő, akik a forró teáért és a vajas kenyérért elvárták, hogy nagyon hálás legyen. - Válaszolt valamit? - Még nem, de fog – mosolygott a fiú titokzatosan. - Honnan veszed? – csattant fel egy kicsit hangosabban a kelleténél, mert saját csalódásaira gondolt. - Mert mindig válaszol – mosolygott tovább. - Aztán meg hogy? Még soha sem hallottam egy élőről se, akivel személyesen beszélt volna. Akikkel meg megtette, az mind halott már – megpróbált a végére változtatni a hangsúlyán, mert nem akarta megbántani a gyereket szavai élével. De a fiú sosem volt bátortalan. - Sokféleképpen. Van, hogy apun vagy anyun keresztül. Máskor meg a lelkészünk mond valamit, ami segít. De olyan is volt, hogy a Bibliámból értettem meg, amit tennem kellet. Egyszer bajban voltam és váratlanul történt valami, amire nem is számítottam. – itt elhallgatott és az öreg tekintetét fürkészte. - Hol van a te híres barátod háza? – kérdezte az. - Miért? - Mert egyszer találkoznék vele – hallotta megdöbbenve a saját szavait a koldus. De nem szívta vissza, amit kimondott, mert nem gondolta meg magát. Tudta, a gyerekkel szívesen elmenne. - Ok. – indult hazafelé a fiú – Viszlát holnap! - Holnap! – intett az öreg és mindkettejük szívében béke lett. A nap gondolata: A halálfélelem, a szomorúság, a bűntudat, a veszteség, a betegség krízishelyzetet idézhetnek elő. Ha az ember lelki bajait az Isten elé viszi, lelkében rend teremtődik, mert Isten közelségének az erőterében rendeződnek a dolgok. (Németh Dávid)

2015-04-15

Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. (Filippi 1:21) Ezt az Igét sokan ismerjük, szeretjük, de mélységeiben mennyire valljuk és éljük? Aranyszájú Szent János Konstantinápoly püspöke volt Krisztus után 398-tól 404-ig. Melléknevét ékesszólása miatt nyerte, kiváló szónok volt, és hatásos beszédekben ítélte el az egyházban jelenlévő korrupciót és a gazdagok fényűző életmódját. Emiatt a hatóságok kétszer is száműzték. Ő azonban ezt mondta: „Mitől félnék? A haláltól? Hiszen tudom, hogy nekem az élet Krisztus, a halál nyereség. A száműzetéstől? Hiszen az Úré az egész föld, és minden, ami betölti. A vagyon elvesztésétől? Hiszen semmit sem hoztunk e világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. Amitől a világ rettenetes, azt én megvetem, és csak mosolygok azon, ami jó van benne. A szegénységtől nem félek, gazdagságra nem vágyom. A haláltól nem húzódozom." Neked mit jelentenek ezek a hitből fakadó szavak? A nap gondolata: A hit első mécsese az imádság, ez lobban fel először, és ez az utolsó mécses is, amely kialszik, ha valaki megrendül a hitében, vagy amikor a halálos ágyon fekszik. (Németh Dávid)

2015-04-14

Csak ebben az életben? 3. „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak." (1Kor 15,19-20) Hisszük-e ezt? Hisszük-e, hogy Jézus Krisztus valóban a feltámadás és az élet? És ebben benne van az, hogy én is fel fogok támadni, úgy ahogy a Niceai Hitvallás mondja: „várom a testem feltámadását és az örök életet." Várhatom, várnom kell. Azt mondja az ige, hogy „ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk." Annyi sok vallásos ember van. Annyi sok ember jár a templomba. Hisz Krisztusban, azt mondja. Sőt még azt is mondja, hogy tudom, hogy Jézus meghalt értem. De tovább nem lép. Ez azt jelenti, hogy csak erre az életre vonatkozólag várja az Úr Jézus Krisztustól a segítséget, az áldást, az egészséget, a mindennapi kenyeret és így tovább. Minden földi dolgot tőle vár, de nem várja a legfontosabbat, az örök életet, és nem várja a testének feltámadását, a teljes váltságot. /Róm.8,23/ Azt már nem várja. Ezért mondja az ige azt, hogy minden embernél nyomorultabb, mert reménytelen. Akinek nincsen élő reménysége, örök perspektívája, az nyomorult ember. Akármilyen egészséges és akármilyen jól mennek a dolgai, akkor is nyomorult ember, mert kilátástalan, jövőtlen ez az ember, és bizony mindenképpen nyomorultabb sokaknál... (Prókai Árpád) A nap gondolata: Abból, hogy Jézus hasonló lett hozzánk, reá halál következett. Ez a nagypéntek tanítása. Abból, hogy mi hasonlók leszünk Jézushoz, reánk élet következik. Ez a húsvét igazsága. (Ravasz László)

2015-04-13

Csak ebben az életben? 2. „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak." (1Kor 15,19-20) Az tudja csak megragadni hittel a feltámadás kérdését, aki meghalt a bűn számára, meghalt a világ számára és meghalt az ördög számára. Mit jelent ez? Azt, hogy ha meghaltam valaminek a számára, akkor az rajtam semmit nem követelhet. Bármilyen adósságom van, ha meghaltam, rajtam nem követelhetik. Mert hiába is követelnék egy halott emberen az adósságát. Az most más kérdés, hogy a valóságban van örökös, és az bizonyos értelemben felelős azért az adósságért. De azért gondoljuk csak meg, hogy ha meghaltam valami vagy valaki számára, akkor az azt jelenti, hogy annak beleszólása, irányítási lehetősége nincs az életemre nézve. A feltámadás biztosítéka Jézus Krisztus. Sőt, Ő maga azt mondja, hogy „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él." (Jn 11,25) Nagyon világos beszéd ez. De tovább mehetünk és mondhatjuk azt is, hogy Jézus Krisztus nemcsak biztosítéka és nemcsak bizonyítéka, hanem prototípusa a feltámadott embernek. Mert hasonló lesz a feltámadott test a feltámadott Jézus testéhez. Ilyen értelemben prototípus. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Jézus csak teljesen megüresített szívekben tud uralkodni. (Tersteegen)

2015-04-12

Csak ebben az életben? 1. „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak." (1Kor 15,19-20) Valaki egyszer azt mondta, hogy a feltámadás kérdése olyan a keresztyén hit vonatkozásában, mint a királyvíz. A királyvíz el tudja választani a valódi aranyat és a nem valódi, a hamis aranyat. Vagyis ha valaki a feltámadást nem tudja befogadni, elfogadni, akkor ott valami baj van a hittel. Akkor a hit nincsen rendben. A feltámadás kérdése valóban a keresztyén ember hitének a királyvize. A feltámadás nem az értelem, az ész kérdése, hanem a hit kérdése. Megérteni nem tudjuk, felfogni nem tudjuk, de hittel megragadni és ráállni azt lehet. De hittel megragadni a feltámadás tényét és az elkövetkezendő voltát csak az képes, aki tudja azt, hogy Krisztussal együtt megfeszíttetett az óembere. Csak akkor lehetséges ez, ha az életünkben megtörtént a változás, a megtérés és az újjászületés. Ha oda van feszítve a bűnös énünk, az óemberünk a keresztre, és nem húzogatjuk ki a szöget az óember kezéből-lábából, hogy az aztán újra életre keljen és újra működjön bennünk. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A kereszt az atyai házra kifüggesztett lámpa, amely a tékozló fiaknak világít, hogy hazataláljanak. (Spurgeon)

2015-04-11

Ma velem leszel 4. Jézus így felelt a latornak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." Lk 23,43  Péter és a többi tanítvány is majd csak akkor fogja Jézust halált megvető bátorsággal Urának vallani, amikor húsvét után felkeresi őket a feltámadott Krisztus, és felelősségre vonás helyett bűnbocsánatban részesíti őket. Ezután majd tényleg elmegy Péter is meghalni Uráért, és a többi tanítvány is életét adja ezért a hitvallásért: Jézus az Úr, nem a császár! Jézusé az első hely a szívemben, nem másé: nem emberé, eszméé, földi előnyökkel járó gondolatoké és cselekedeteké! Kedves Testvérem, téged és engem sem menthet meg más, egyedül ez a hitvallás! De ezt a hitvallást csak akkor van erőd kimondani, ha szívedet eltölti a bizonyosság bűneid bocsánata felől. Ha hiszed és tudod, hogy Jézus érted szenvedett és halt meg a golgotai kereszten, Nagypénteken, és ha bizonyos vagy abban, hogy feltámadott és mennybe ment Krisztusként Ő a te szószólód az Atyánál. Ha bizonyosságod van arról, hogy minden bűnödet leteheted, és minden bűnödre van bocsánat, amit megvallasz, és szívedben dédelgetve többé nem takargatsz. Utolsó órádon is csak akkor lehetsz majd boldog, ha megbocsáttattak bűneid, mert csak akkor tudsz bizalommal leborulni az Ő lábai elé, kérve a kegyet: Uram, fogadj be engem országodba, a Te örök világosságodba! És akkor Ő úgy felel neked is, mint a latornak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ha helyet adunk Istennek, bármi megtörténhet. Legyél nyitott! Legyél állhatatos! Isten csodálatosan ért hozzá, hogy szép dallamokat csaljon ki a szakadt húrokból is. (Charles R. Swindoll)

2015-04-10

Ma velem leszel 3. Jézus így felelt a latornak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." Lk 23,43 Egyetlen ember van a nagypénteki sokadalomban, aki hangos szóval tesz hitvallást Jézusról, pedig a legkevésbé tőle volt várható ez: az egyik lator. Vajon miért tudja abban a sokaságban egyedüliként megvallani Jézust királyának ez a bűneit tekintve senkinél sem különb lator? Nem másért, mert neki megbocsáttattak már a bűnei: ő hitte, hogy amikor a mellette haldokló Jézus kínzóinak bűnbocsánatért imádkozik, akkor az ő bűneinek bocsánatáért is imádkozik. Ő hitte, hogy Isten meghallgatja ezt az imádságot, a mennyei Atya meghallgatja Jézus szószólását minden bűnösért. Ez a lator csak bűnei bocsánatának bizonyosságával a szívében lett képes arra, hogy Jézust királyaként szólítsa meg a gúnyolódó sokaság füle hallatára, és kegyet kérjen tőle: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba." És Jézus ennek az embernek, aki a nagypénteki sokadalomban egyedül vallja Őt királynak, rögtön így válaszol: „Ma velem leszel a paradicsomban!" (Prókai Árpád) A nap gondolata: Egy áldott életű keresztény haldoklott, és valaki érdeklődött életének titka felől. A haldokló hívő így fogalmazta meg válaszát: „Életem titka az, hogy sohasem mondtam nemet Krisztusnak."

2015-04-09

Ma velem leszel 2. Jézus így felelt a latornak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23,43) Ugye, hányszor volt már olyan helyzet az életünkben, amikor választanunk kellett Jézus és az Ő igéje, illetve a világ csábítása, előnyei között? Lehet, hogy egy-két erőtlen próbálkozás után inkább hallgattunk meggyőződésünkről, vagy egy az egyben nyíltan megtagadtuk Őt, többször is, átkozódva és esküdözve, mint Péter. Minden ilyen helyzetben szívből jövő tetteink gyökere abból a bűnből táplálkozott, amely a szívünkben megvallatlanul és kipucolatlanul terpeszkedve átvette az irányítást gondolataink és szavaink felett. (Prókai Árpád) A nap gondolata: A kereszt üdvösségünk, a kereszt életünk, a kereszt ellenségünk ellen menedékünk. (Kempis Tamás)

2015-04-08

Ma velem leszel 1. Jézus így felelt a latornak: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." (Lk 23,43) Az embert a saját bűne akadályozza meg abban, hogy nyilvánosan hitet tudjon tenni Jézus mellett. Az utolsó vacsora asztalánál Péter erősen fogadkozott, és vele együtt a többi tanítvány is, hogy ők nem fogják megtagadni Mesterüket, hanem ha kell, vele mennek akár a halálba is. És amikor Péternek csak egy szolgálólány előtt kellett volna színt vallania a főpap udvarán, háromszor is megtagadta Mesterét. A többi tanítvány is megtagadta azzal, hogy gyáván szétszaladtak: ahányan voltak, félelmükben annyi felé futottak. Pétert és a többi tanítványt is saját bűne akadályozta meg abban, hogy színt valljon, és nyíltan hitet tegyen Jézus mellett. Nincs ez másként ma sem: ugyanez játszódik le akkor is, amikor minket kérdeznek meg Jézusról. Amikor személyesen kellene vallanom arról az emberek előtt, hogy kicsoda számomra, mit jelent nekem Jézus Krisztus. Amikor személyesen kellene megvallanom, mint Péternek, hogy Jézus az én Mesterem, én Őhozzá tartozom. Mi akadályoz meg mindebben? Nem más, mint azok a régi vagy új keletű, de meg nem vallott és le nem tett, le nem rendezett bűneim, amelyek elválasztanak Jézustól. Amelyek nem engedik, hogy Ő legyen életem Ura és Királya, és Ő töltse be teljességgel az életemet. Nem engedik, mert elfoglalják szívemben a főhelyet, amelyet egyedül és kizárólagosan Jézusnak kellene átadnom. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Hirdetjük az általános amnesztiát! Isten minden bűnös léleknek megkegyelmezett! Aki nem hallotta, hallja meg; aki nem tudta, tudja meg! A Golgotánál visszanyerheti minden lélek a szabadságát. A Golgotánál lehull a bilincs, a testet sorvasztó, lelket megrontó szokások és szenvedélyek bilincse. A hit megszabadít minden veszedelemtől... Most! Most! Azonnal! (Somogyi Imre)

2015-04-07

Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. (Efezus 6:18) Az imádság egy nélkülözhetetlen lelki fegyver. Mindig kéznél van. Ez egy olyan lelki fegyver, melyet nem lehet otthon hagyni. A Bibliánk otthon maradhat, és legfeljebb a szívünkben vihetünk magunkkal Igéket belőle, de imádkozni bárhol lehet. A korlátokat nem ismerő Istent a világ bármely pontján megszólíthatjuk. Bárcsak meg is tennénk! Egy bizonyságtételt hadd osszak meg veletek, melyet nemrég csendességemben olvastam egy áhítatos füzetben. Egy német hölgy fogalmazta meg a következőket: „Imádság és Isten szava nélkül soha nem teszem ki a lábam a házból. Ezzel a régi fogadalommal kezdtünk neki a bibliaolvasásnak az ifjúsági körben. A 40 éven át folytatott bibliaolvasás nagy nyereséget hozott számomra a Biblia ismerete mellett. De igazán fontos csak akkor lett nekem Isten Igéje, amikor észrevettem, hogy már nem kötelességteljesítésről és tudásom gyarapításáról van szó, hanem szívesen olvasom a Bibliát. Lehetőleg naponta. Hogy is tudhatnám meg másképpen, kicsoda az Isten és mit akar nekem mondani? Ez egyáltalán nem unalmas. Mindig felfedezek valami újdonságot, és mindig adódik valami, amin dolgozhatok magamban. Voltak idők, amikor nehezebben ment a bibliaolvasás. Amikor például csalódtam keresztyénekben, akik igazságtalanok voltak velem. De éppen akkor fedeztem fel a Szentírásban, hogy Isten más. Kijelentéseivel új erőt adott. Különösen szívesen olvasom, amit Pál a börtönből írt kedves gyülekezetének Filippiben. Ugyanakkor ma is nehéznek találom, ha Isten ítéletéről, háborúról, vérontásról van szó. A lényeg: Biblia nélkül lelkileg éheznék." Vajon mi is ezt gondoljuk és így élünk? A nap gondolata: Az imádság nem arról szól, hogy miképpen változzanak meg dolgok körülöttem, hanem arról, hogy miképpen változzak meg én. És ha én megváltoztam, megváltozott a világom is. (Németh Dávid)

2015-04-06

Vegyétek fel … a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. (Efezus 6:17) Az igeismeretünk bővüléséhez és elmélyüléséhez időre van szükség, odaszánt időre. E nélkül nem fog menni. Ez olyan, mint egy idegen nyelv elsajátítása. A nulláról elindulva hogyan lehet valakinek közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgája? Rendszeres tanulással. Sok időt kell eltölteni az új anyag elsajátításával, a gyakorlással és az ismétléssel. Ugyanez vezet a mély igeismerethez is: időráfordítás az olvasásra, hallgatásra, az elmélkedésre, az ismétlésre. Egy-egy Ige, amit lehet, hogy jól ismersz, mindig mondhat valami újat. Elmondok egy személyes példát, hogy nekem mi segít abban, hogy az Ige ismerete és az abban való elmélyülés jellemezze életemet. Sokat járok Nyíregyházára. Hetente 4-6 alkalommal járok be a megyeszékhelyre a helyettesítési szolgálat kapcsán és arra jöttem rá, hogy az oda-visszautazás szűk egy óráját ki lehetne használni valami értelmes, tartalmas dologra. Nemrég azt kezdtem el, hogy letöltök igehirdetéseket a telefonomra és az utazás ideje alatt azt hallgatom. Nagyon lélekformálónak találom. Persze hallgathatnék zenét is, vagy rádiót is, sőt lehetnék néma csendben is, de nagyon áldásosnak és lelkileg hasznosnak találom az utazási idő ily módon való eltöltését. Ez csak egy példa, de bárki végiggondolhatja, hogy bizonyos hiábavalónak tűnő időszakokat hogyan használhat fel hitének építésére, az Úrral való közösség megerősítésére… A nap gondolata: A Biblia nem teológiai rendszer, hanem az üdvösség kézikönyve, a gyermek abc-je és a tudós számára a legmélyebb bölcsesség tárháza. (Spurgeon)

2015-04-05

Vegyétek fel … a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. (Efezus 6:17) Egy másik lelki fegyvert nevez meg az apostol mai Igénkben a Lélek kardját, vagyis az Isten beszédét, Igéjét. A kard olyan fegyver, mellyel védekezni és támadni is lehet. Amikor az ördög megkísértette Jézust, Ő az Igével védekezett, ami egyben visszatámadásnak is értelmezhető. Milyen az igeismeretünk? – teszi fel a kérdést nekünk az Úr. Kissé vagy időnként nagyon lesajnált vallási közösségek tagjai nem ritkán igen alaposan ismerik a Bibliát. És mi, reformátusok mennyire ismerjük a Bibliát? Hány ember büszke reformátusságára és református felmenőire, de mit ér vele? A büszkeségünk nem tetszik Istennek és nem is üdvözít senkit. Inkább szerényen és alázatosan kellene megvallanunk, hogy van mit pótolnunk a hiányos igeismeretünk kapcsán. Mit teszünk azért, hogy jobban ismerjük? Van néhány dolog, amit megtehetünk a mélyebb igeismeretért. Például: naponta kellene olvasni a Szentírást. Meg lehet tanulni Igéket, hogy idézni tudjuk, még pedig pontosan. Elmélkedj az Igéről! Forgasd szívedben! Járj el az istentiszteletekre és engedd, hogy az elhangzó Ige és igehirdetés átjárja a lelkedet! Ha hazamész a templomból, olvasd el újra az Igét, melyről a prédikációt hallottad! Gondold végig az elhangzottakat! Esetleg készíts rövid jegyzetet, amit olvass át időnként, hogy jobban rögzüljön benned! A nap gondolata: Amennyivel világosabb a nap minden más világosságnál, annyival világosabb a Szentírás minden más könyvnél.

2015-04-04

Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (Efezus 6:16) Az ördöggel szembeni küzdelemben a hit pajzsa nélkülözhetetlen. A hit ugyanis összekapcsol bennünket először az Úrral, aztán egymással is. A hit Istenbe és az Ő kijelentésébe kapaszkodik, de tudja, hogy az Úr sokakat rendelt egymás mellé. A hit igaznak fogadja el a Biblia szavát, mely az Úrtól van és épít rá. A szenvedésben is meglátja Isten kegyelmes tervét. Tudja, hogy az Urat szeretőknek minden a javára van. A hit örömmel látja, hogy Istennek nem egyedüli harcosa vagyok, hanem népes seregének egyik tagja. A hit látja, hogy az ördög megpróbálja bomlasztani Krisztus seregét. Mi pedig tévedünk, ha azt hisszük, hogy az Úr seregében magányos harcosokra, hősökre van szükség. A magányos harcos csak a filmvásznon arat diadalt, Istennek népe van, serege van, mely együvé tartozik és képes összefogni, a jó cél érdekében harcolni, küzdeni. Vannak élethelyzetek, melyekben a hit menti meg az embert. „A hited megtartott téged" – mondta Jézus a hozzá fordulóknak több esetben is. A Krisztusra néző, az Őt kereső, a belé kapaszkodó hit tud megtartani bennünket a nehéz helyzetekben: a munkanélküliségben, a betegségben, a gyász fájdalmában, a nyomorúságos anyagi körülmények között, a társ nélküliség kilátástalanságában és minden olyan esetben, melyben nincs emberi kapaszkodó, emberi remény. Egy kapaszkodó és egy remény mindig van: az Úr Jézus Krisztus, aki nagyobb a nyomorúságos helyzeteinknél, minden gondunknál-bajunknál, aki ismer bennünket és a félelmeinket. Az Istenbe vetett hit olyan pajzs, melyet naponta kell használnunk, mert bizony a hívő élet napi szintű küzdelem. Az nem úgy van, hogy leporoljuk vasárnaponként és elővesszük 1-2 órára… A nap gondolata:  A hitben kiszolgáltatjuk magunkat Isten szavának. A Szentlélek ke­gyelmének hatására szabad elhatározással befogadjuk azt az isteni önközlést, amelynek teljessége Jézus Krisztus. A hit mindig alázatot foglal magában, mert engedelmességet jelent egy teljesen át nem lá­tott, maradéktalanul nem kontrollálható szólításnak.

2015-04-03

Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (Efezus 6:16) A hívő ember ördöggel szembeni harcában éppen úgy, mint bármely csatában szükség van védelmi és támadó fegyverekre egyaránt. Ezeket nem nekünk kell kitalálni, hanem Istentől kapjuk. Igaz, azért, hogy ezek hatékonyak legyenek az életünkben, nagyon sokat tehetünk. Az egyik ilyen fegyver, melyet Isten ad az övéinek a hit pajzsa. A pajzs olyasmi, amivel nem támadni, hanem elsősorban védekezni szoktak. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát – írja az apostol. A hit pajzsa nélkül eredménytelen az ördöggel szembeni küzdelem. Pajzs nélkül küzdeni több mint vakmerőség, egyenesen megdöbbentő nagyképűség, elbizakodottság, mely sebezhetetlenséget tételez fel. Mindenképpen vegyük fel a hit pajzsát – kéri Pál. Miért? Mert az ördög nyilakat lő az Isten embereire. Milyen nyilakkal támad bennünket? Például az Isten ígéreteit kétségbevonó méreggel átitatott nyilakkal. Célja ezzel nem más, minthogy bevigye azt a találatot a szívünkbe, mely kétségbe vonja a Biblia üzenetének igazságát, hitelességét, elfogadhatóságát. Lassan ható, lassan ölő méreg ez. Továbbá olyan nyilakkal célozza meg életünket, mely a szenvedésben nem látja meg Isten kegyelmét, sőt Istent nekünk ártónak láttatja vagy tehetetlen, erőtlen Úrnak próbálja bemutatni. De olyan nyilai is vannak, melyekkel az a célja, hogy Isten seregének tagjai egymással szembeforduljanak, hogy ne az egységben lévő erőt lássuk meg, hogy ne egymás erősségeit, az Úrtól kapott képességeit vegyük figyelembe, hanem lássuk meg a másik gyengéit és kezdjük el kritizálni azokat, láttassuk magunkat többnek, mint embertársainkat, kezdjünk el zúgolódni Krisztus – szerintünk – egyáltalán nem jó vitézei ellen. Milyen a hited pajzsa? Nálad van, védekezel az ördöggel szemben? A nap gondolata: Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt. (Seneca)

2015-04-02

Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (Efezus 6:10-13)  Mai Igénk arról beszél, hogy van egy ellenségünk, aki maga mellett akar tudni mindenkit, aki a maga csapatában, seregében akarja tartani az embereket vagy éppen oda akarja visszacsábítani. Az ördög ez az ellenség, aki létezik és erősebb nálunk, de kisebb, erőtlenebb, mint az Úr. Zárójelben jegyzem meg azt, amit remélem, mindenki egyformán gondol közülünk: nincs senki, aki Istennél erősebb és hatalmasabb lenne. Szóval fontos felismerni az ördög mesterkedéseit, fondorlatos cseleit, melyet a templomban éppen úgy próbál kivitelezni, mint azon kívül. Az ördög célja ugyanis: távol tartani a hívőt Istentől, kétséget támasztani a hívő szívében Istennel és az Ő velünk kapcsolatos jó és üdvös terveit illetően, valamint szembefordítani a már Krisztushoz tartozókat egymással. Igyekszik sokkal elfoglaltabbá tenni az embert, mint, ami szükséges, és apró-cseprő dolgok kapcsán szembefordítani bennünket egymással. Igyekszik a lényegről – Jézus értünk hozott áldozatáról, a bűnbocsánatról és az örök életről – elterelni a figyelmünket. Ha pedig a hívő ember az ördög helyett embertársaiban lát ellenséget, ha testvér a testvér ellen fordul, akkor bekaptuk a csalit és röhög a markába. Légy résen, figyelj az ördög mesterkedéseire és kérd az Úr segítségét az ellene való sikeres küzdelemhez! A nap gondolata: Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik: valahol a közelben ragyog a fény.

2015-04-01

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Fil 4:13) Minden embernek, még a hívőnek is szüksége van rendszeres feltöltekezésre. Jó, ha tisztában vagyunk erőnk végességével és azzal, honnan meríthetünk. Igen, van egy forrás, mely nem apad ki soha: Jézus az. Te belőle merítesz? A következő történet szolgáljon épülésedre: Élt egyszer egy asszony, Sárának hívták. Két gyermeke volt, munkája, amit szeretett. Igyekezett minden tevékenységét lelkiismeretesen, becsületesen végezni. Szerette családját, mindent megtett értük. Barátai szerettek vele lenni, mert mindig életvidám volt. Aztán egyszer váratlan dolog történt. Szomorú lett, állandóan fáradtnak érezte magát. Már nem élvezte a munkáját, gyermekivel is ingerült volt. Nem tudta, mi történt vele. Egyik este, amikor megviselten ballagott hazafelé, egy templom mellett vitt el az útja. Benézett. Ott állt a félhomályban, lesütött tekintettel. Imádkozni sem volt kedve. Nem tudta, mit is mondhatna. Egyszer csak, mintha egy halovány hangot hallott volna a szívében: „Veled vagyok!" Ez a két szó erőt adott neki. Ahogyan kifordult a templomból, szembe jött vele egy néni, aki nagy szeretettel mosolygott rá, ami újabb energiát adott neki. A sarkon befordulva megcsúszott egy pocsolyán és elesett. Hogy hogy-nem, egy fiatalember azonnal ott termett és felsegítette. Olyan öröm töltette el a szívét, úgy feltöltődött, olyan béke és szeretet született meg benne, hogy hazaérve a családtagjai szinte rá sem ismertek. IGEN, AHHOZ, HOGY AZ ÉLETÜNKET JÓL ÉLJÜK, BOLDOGOK LEGYÜNK, SZÜKSÉGÜNK VAN ISTENRE, SZÜKSÉGÜNK VAN ARRA, HOGY FELTÖLTŐDJÜNK, ERŐT KAPJUNK. A nap gondolata:  Aki Istent szereti benned, úgy őriz meg, hogy elenged, aki csak önmagát szereti benned, úgy veszít el, hogy görcsösen ragaszkodik hozzád.