Keresés ebben a blogban

2015. május 31., vasárnap

2015-05-31

Nemzetségtáblázatok -5-

Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve. Ábrahám fia volt Izsák, Izsáké Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. (Máté 1:1-2)

5. Nemzetségi táblázatok: Isten megérti a helyzetünket

Máté és Lukács evangéliumában egyaránt szerepel Jézus nemzetségi táblázata (Mt 1:1-17, Lk 3:23-28). Ez a két családfa megmutatja, hogy Krisztus 100%-os isteni természete mellett 100%-ig ember is volt. Jézusnak ugyanolyan családja volt, mint mindannyiunknak — nehézségekkel és örömökkel egyaránt. Mivel tudja, milyen embernek lenni, meg tud érteni minket, azonosulni tud velünk, és irgalmas főpapként tud közbenjárni értünk.
A Zsidókhoz írt levél szerzője ennek teológiai igazságát így foglalja össze: „Nekünk hatalmas Főpapunk van: maga Jézus, az Isten Fia, aki felment a Mennybe! Ezért szilárdan ragaszkodjunk ahhoz, amit hittel megvallottunk! Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett. Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben" (Zsid 4:14-16, EFO).
A nemzetségi táblázatokkal kapcsolatban talán Kevin Halloran gondolatával tudok leginkább azonosulni, aki így fogalmazott: A nemzetségi táblázatok „mélységesen fontosak, mert megmutatják, hogy Isten közel van hozzánk, és valóban megérti, hogy min megyünk keresztül. Ennek ismerete hatással kell, hogy legyen arra, ahogyan imádkozunk és imádjuk Istent." (TSK)

A nap gondolata:

Isten sohasem a benne hívők vágyait vagy elvárásait teljesíti be, hanem az Ő ígéreteit.

2015. május 30., szombat

2015-05-30

Nemzetségtáblázatok -4-

Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten. (1Móz 5:24)

4. Nemzetségi táblázatok: elrejtett kincsek tárháza

Ha kihagyjuk bibliaolvasásunkból a nemzetségi táblázatokat, lemaradhatunk olyan gyöngyszemekről, melyek egyébként gazdagítják a lelki életünket. Az egyik ilyen eset az 1Móz 5-ben található, ahol a genealógiában Énókról olvashatunk a nevek hosszú felsorolását megszakítva egy rövid megjegyzést: „Szoros közösségben élt Istennel, aki végül magához emelte. Ettől kezdve Énókot senki sem látta többé" (1Móz 5:24, EFO). A Dr. Jeffrey Geoghegan és Dr. Michael Homan által írt GPS a Bibliához című könyv (Panem, Bp. 2014.) ezt írja Énók megjelenéséről a nemzetségi táblázatban: „Látod, ha átugrottad volna az 1Móz 5 családfanévsorát, bizony elmulasztottad volna megismerni Énók életének és titokzatos eltűnésének rejtett 'teológiai értékét'" (p. 64.).
Egy másik eset a Krónikák első könyvének első tíz fejezetében található hosszú listában van elrejtve. Jabéc életéről a nevén kívül még egy kurta gondolatot tudunk meg:  „Jabéc Izráel Istenét hívta segítségül, benne bízott, és ezt kérte tőle: 'Istenem, áldj meg engem! Adj nekem nagyobb területet, ahol élhetünk! Kezed legyen velem állandóan! Kérlek, védj meg minden bajtól és gonosztól, hogy ne érjen fájdalom!' Isten megadta neki, amit kért" (1Krón 4:9-10, EFO). Az ő élete nem volt más, mint egyetlen meghallgatott imádság. (TSK)

A nap gondolata:

Ha az emberiség meg akar szabadulni abból a pokolból, amelyet önmagának készített, nincs más útja, mint amit a Názáreti mutatott. (G.B. Shaw)

2015. május 29., péntek

2015-05-29

Nemzetségtáblázatok -3-

Nóé születése után Lámek ötszázkilencvenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Lámek teljes életkora tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt. Nóé ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. (1Móz 5:30-32)

3. Nemzetségi táblázatok: Isten tökéletlen emberekkel dolgozik együtt

Ha a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetét elolvassuk, találkozunk a hit hőseivel, akik jó példaként állnak előttünk. Ha viszont a nemzetségi táblázatokat nézzük meg, a felsorolt nevek között olyanokat is találunk, akik életmódja bizonyos tekintetben kerülendő. Ilyen lehet például Jákób, aki ellopta testvérétől az elsőszülöttségi áldást; Ráháb, aki prostituált volt; Dávid, aki házasságtörést és gyilkosságot követett el; Salamon, aki az ígéretes kezdet után mintegy 1000 felesége és ágyasa hatására bálványimádóvá lett.
Tökéletlen emberek, akiket Isten mégis felhasznált, akikkel mégis foglalkozik. Isten módszere ugyanis nem az, hogy a tökéleteseket hívja el, hogy szolgálják őt. Tökéletlen, bűnös embereket választ ki, akiket a vele való kapcsolatban átformál és jobb emberré tesz. Ha a felsorolt személyekkel tudott foglalkozni, nekünk is van remény! (TSK)

A nap gondolata:

A Biblia a vallási ismeret kincstára, és rengeteg gyakorlati alapelvet nyújt az élethez. Mégis sokkal több, mint elfogadandó tények, alkalmazandó szabályok, alapelvek és követendő iránymutatások tankönyve. Isten gyermekei számára sokkal inkább az imakamrához hasonlóan a beszélgetés helye: családi fotóalbum, és az Édesatya élő hangja. Jézus szavai 'lélek és élet': a lelkedet gyógyítják meg, és az életedet rakják össze. Nem azért adatott a Biblia, hogy pusztán 'ismeretet szerezz' Istenről, hanem hogy megismerd Őt az Írásból a Vele való személyes kapcsolatban, a saját életedben. (Dr. Szalai András)

2015. május 28., csütörtök

2015-05-28

A nemzetségtáblák értelme – 2 -

Nóé születése után Lámek ötszázkilencvenöt évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. Lámek teljes életkora tehát hétszázhetvenhét év volt, amikor meghalt. Nóé ötszáz éves volt, amikor fiakat nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. (1Móz 5:30-32)

2. Nemzetségi táblázatok: Isten valódi emberekkel foglalkozik

A nevek felsorolása számunkra idegen embereket takar, Isten számára azonban mind ismerősök. Mindegyiküknek saját története van, saját harcaikat vívták meg, megküzdöttek az Istennel való kapcsolatukért. Istent úgy mutatják be ezek a genealógiák, mint aki törődik az egyszerű emberekkel, foglalkozik az életükkel, számon tartja őket, ismeri a történetüket. Isten számára fontosak az egyszerű, hétköznapi emberek, és az életük nem merül feledésbe. Bár nem minden imádója kerül be a Biblia valamelyik nemzetségi táblázatába, mindazok neve, akik őt félték, ott található az élet könyvében. (TSK)

A nap gondolata:

Ma imádkoztam érted, és tudom, hogy Isten meg kellett hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem tőle. Azt kértem tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg, és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam. (Elisabeth Elliot)  

2015. május 27., szerda

2015-05-27

A nemzetségtáblák értelme - 1 -

Sét százöt éves volt, amikor Enóst nemzette. Enós születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és még nemzett fiakat és leányokat. (1Móz 5:6-7)
Legyünk őszinték. Az „Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákóbot" jellegű igeszakaszok nem tartoznak a kedvenceink közé. Amint megpillantjuk őket, hajlamosak vagyunk kettőt lapozni, és máshol folytatni a történetet. Mégis azt látjuk, hogy időről időre beléjük ütközünk az olyan helyeken, mint pl. az 1Móz 5:1-32, 10, Rúth 4:18-22, 1Krón 1-10, Mt 1:1-17, Lk 3:23-28. Megállásra késztetnek, és egy pillanatra elgondolkoztatnak, hogy mi értelme a nevek ilyen hosszú felsorolásának. Olvastam már olyan megjegyzést az 1Tim 1:4-re hivatkozva, hogy nem lenne szabad nemzetségi táblázatokkal foglalkoznunk. Ám ha le vannak írva, Isten valamit üzenni szeretne általuk. Én a következő öt dologra gondoltam:

1. Nemzetségi táblázatok: Isten törődik az emberi történelemmel

A Bibliában található nemzetségi táblázatok az elbeszélésnek konkrét történelmi keretet adnak. Az események nem csupán valamikor és valahol történtek, hanem a felsorolt személyek életidejében. Ezzel a Szentírás kiemelkedik az erkölcsi tanulságokat tartalmazó könyvek sorából, és konkrét történelmi beágyazottságot nyer. A benne leírt események valóban megtörténtek. A nemzetségi táblázatok megmutatják, hogy Isten Ura és irányítója az emberi történelemnek. Az események nem véletlenszerűen következnek egymás után. Isten évszázadokkal, évezredekkel előre tudja, hogy mi a terve, és azt meg is valósítja sok-sok emberöltő alatt.
Az időbeli utalások a Biblia történelembe ágyazottságáról árulkodnak, a földrajziak pedig arról, hogy térben is behatároltak az események. Ezzel a valóságosságukat hangsúlyozza. Kezdve Józsué könyvének részletes felsorolásáról a törzsek által kapott területekről, mely alapján térképet is készíthetünk, egészen az evangéliumok és az apostoli iratok földrajzi utalásáig, a földrajzi vonatkozások hitelesítik a Bibliát. Ennek értékét akkor értjük és látjuk meg, ha összehasonlítjuk a Mormon Könyvével, melynek időre és földrajzra való utalásait a történelem, a régészet, az antropológia, a néprajz egyaránt cáfolja. (TSK)

A nap gondolata:

Sok dologra rájön az ember, ha nem ért azonnal egyet önmagával.  

2015. május 26., kedd

2015-05-26

JÉZUSÉRT!

Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik. (János 12:9-10)
Számunkra életmentő jó hír, hogy JÉZUSÉRT a mi Mennyei Atyánk bűnbocsánatot, és örök életet ajándékoz. Azért, mert Jézus érettünk, miattunk és helyettünk halt meg a Golgotai kereszten elhordozva a bűneinkért nekünk járó büntetést. Ezt az örömhírt nagy lelkesedéssel tudjuk továbbadni, hogy mások is megértsék, mit is kaphatunk mi JÉZUSÉRT.
Azonban a mai szakaszban arról olvasunk, hogy sokan hittek Jézusban, mivel feltámasztotta Lázárt, sokak szeme láttára, és ennek természetesen még a híre is elterjedt. Azonban a főpapok és a nép többi vallási vezetője azt tervezték el, hogy nem csak Jézust, hanem Lázárt is megölik, hiszen ő Jézus hatalmának ÉLŐ példája. Lázár a halálból feltámadva Jézustól életet kapott. Azonban a főpapok éppen ezért akarták megölni. Ennek megfelelően ma két dolgot tanuljunk meg:
  1. Jézus hatalmának, szeretetének, kegyelmének hiteles tanúi vagyunk? Mert ha bennünk, rajtunk, általunk Jézus elvégzett valamit, akkor ezt nem tagadhatjuk le, nem titkolhatjuk el, nem másíthatjuk meg, hanem ÉLŐ tanúiként kell, hogy ismerjenek minket is, ahogyan Lázárt is. Hiszen bennünket is életre keltett a halálból.
  2. A sátán mindig is üldözni fogja Jézus hiteles tanúit. Neki nem jön jól, ha valakinek az élete arról tanúskodik, hogy Isten a legcsodálatosabb Isten. Az ilyen példákat szeretné eltenni láb alól, hogy mások ne lássák, és ne kapjanak kedvet Istenhez indulni. Ne csodálkozzunk, ha támadások érnek Jézusért. Sőt ez mindig azt jelenti, hogy Istennek jelei vagyunk, ami nem tetszik a sátánnak.

Jézusért üldözni fognak, hogy elvegyék jellé vált életünket.
Jézusért élünk tanúiként.
Jézusért örök életünk van. (Veres Péter)

A nap gondolata:

Az emberek mindig eltúlozzák azon javak értékét, amikből nekik nem jutott. (G.B. Show)

2015. május 25., hétfő

2015-05-25

Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? (János 11:40)
Vannak emberileg reménytelen helyzetek. Olyanok, melyekben nincs esély a jobbra, a többre, a felemelőbbre. Csak mélység van. A nyomorúság mélysége. A kérdéseink, a vádjaink, a miértjeink mélysége. Lázár halála kapcsán ebbe a mélységbe kerültek a testvérei. Márta és Mária egyaránt azt mondta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg…
Mai Igénket Mártának mondja Jézus. Szavai beleragyognak a szomorúság sötétjébe, a fájdalom, a gyötrelem fénytelen állapotába. Én mondom. Higgy! Meglátod az Úr dicsőségét. – mondja Jézus. Pár pillanat múlva Jézus rövid imát mond és előszólítja Lázárt a sírból. Igen, a halott Lázárt, aki élve jön ki a sírból, noha már eltemették.
Ha nehéz helyzetben vagy, ha reménytelennek látod életed, figyelj Jézusra! Ő mondja neked, hogy higgy, hogy bízz benne és az Isten dicsőségét megtapasztalod. A közelmúltban átéltem ennek az Igének valóságát. Mélyen voltam, a hitem is összezsugorodott. Ekkor ezt az Igét kaptam. Elkezdtem belekapaszkodni és átéltem a csodát. Jézus megmondta előre, elhittem neki és megtörtént. Higgy te is! Vedd komolyan Jézust és minden szavát…

A nap gondolata:

A hit nem erőlködés, hogy egy tételt elhiggyünk, hanem magunk odaengedése Annak, aki szeret minket, s egyszülöttét értünk a halálba adta.

2015. május 24., vasárnap

2015-05-24

Ti vagytok a világ világossága. (Máté 5:14)
Egyik üzleti útjáról egy vállalatvezető ajándékokat vitt feleségének. Többek között egy játékautót, ami világított a sötétben. Miután a feleség megkapta, leoltotta a villanyt, de a kis autó láthatatlan maradt. A feleség ezt mondta magában: „Ez biztosan csak tréfa lehet." A férje kiábrándultan jegyezte meg: „Azt hiszem, becsaptak." Aztán a feleség észrevett néhány francia szót a játék autó oldalán. Elvitte egy barátjához, aki elolvasta neki az utasításokat: „Ha azt akarod, hogy éjszaka is világítsak, tarts egész nap a napfényben." Ezért másnap odatette a déli ablakba. Azon az estén a kis játékautó ragyogó fényt árasztott. Az asszony férje meglepve kérdezte: „Mit csináltál vele?" Ő ezt válaszolta: „Ó, rájöttem a titokra. Mielőtt az autó világítana a sötétben, ki kell tennem a világosságnak." Mint ahogy ez a játékautó a napfény hatására magába veszi az energiát, és ragyogni kezd a sötétben, a keresztyén embernek is állandóan a lelki napfény, Jézus Krisztus fényébe kell tennie magát, hogy természetévé váljon az ő fénye, és ragyogjon a sötét világban.
Mások sötétnek látnak minket vagy világítunk nekik?

A nap gondolata:

Nem enyém ez a fény, csak bennem jár. (Reményik Sándor)

2015. május 23., szombat

2015-05-23

Izráel háza nem akar majd rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni. Bizony, Izráel egész háza kemény fejű és konok szívű! (Ezékiel 3:7)
Isten felkészíti szolgáit a Neki való szolgálat nehézségeire. Ezékiel prófétának is elmondja az Úr, hogy Izrael nem fog rá hallgatni. Ez fájdalmas, sőt szomorú megtapasztalás lesz, de ennek az az oka, hogy magára az Úrra nem akarnak hallgatni.
Drága hívő testvérem! Ha te az Urat képviseled, hirdeted megértett üzenetét, könnyen lehet, hogy téged is ez vár. Vagyis értetlenség, kemény fejűség és konok szívűség. Ne keseredj el! Nézz az Úrra! Őt utasítják el, amikor rád és bizonyságtételedre mondanak nemet. Jusson eszedbe Jézus szava: aki titeket hallgat, engem hallgat. Ez hatalmas felelősség, de egyben könnyebbség is. Felelősség az Urat képviselni bárhová is állított minket, de az elutasítás súlyát mégis ő teszi könnyebbé, hiszen rajtunk keresztül Őt utasítják el. Ettől persze ez még szomorú és fájdalmas nekünk, amikor végső soron Istenünkből nem kérnek mások. Vállalnunk kell a ránk bízottakat meghátrálás nélkül és imában hordozni a kemény fejű és konok szívű embereket…

A nap gondolata:

Nagyon gyanús, mikor valaki bűntudat nélkül járkál a világban s ugyanakkor örömről, hitről, növekedésről beszél.   

2015. május 22., péntek

2015-05-22

Ne félj tőlük, beszédüktől se félj! Ha csalán és tövis szurkál is téged, ha skorpiók közt ülsz is, akkor se félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, hiszen engedetlen nép ez. (Ezékiel 2:6)
A közelmúltban támadások értek. Alaptalanul. Hátulról. Szóbeszéd formájában. Megijedtem. Bár támadás bárkit bármikor érhet, én nem számítottam rá, főképpen nem ilyenre. Mikor azonban a félelem erőt vehetett volna rajtam az Úr megszólított. A fenti Igén keresztül. A Bibliaolvasó Kalauz napi igeszakaszának volt része ez az Ige aznap. Hálát adtam Istennek, hogy ennyire ismer és tudja, hogy mire van szükségem. Néhány ember Isten akaratát nélkülöző rossz indulata és áskálódása nem árthat sem Isten ügyének, sem Isten szolgájának.
Tanulságok?
  1. Nem kell félni, csak bízni az Úrban!
  2. Beszédem, szavaim hatást gyakorolnak mások életére, de nem mindegy, hogy építő vagy romboló szavak származnak tőlem.
  3. Istennek kell engedelmeskedni, még akkor is, ha lesz, akiknek ez nem tetszik és támadni fognak érte.  
  4. Erősen kell állni az Úrba vetett hitben!

A nap gondolata:

Olyan a közösségben a csak magára gondoló ember, mint az emberi testben a rákdaganat: ahelyett hogy az egész test életét munkálná, elkezd önálló életet élni. (Sarkadi Nagy Pál)

2015. május 21., csütörtök

20154-05-21

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. (János 10:11)
Jézus azt mondja magáról, hogy Ő a jó pásztor. Ebben a rövid kis mondatban nagyon sok minden benne van magunkra és másokra nézve.
  1. Van pásztorunk. Azaz nem vagyunk magunkra hagyva. Sokszor talán azt érezhetjük, hogy olyan az életünk ebben a nyomorúságos földi világban, mintha Isten is magunkra hagyott volna. Mintha eltávolodott volna, és csak magunk vergődve, kifárasztva önmagunknak küzdünk a megmaradásért, vagy az előbbre jutásért. Mint az az ember, aki nem tud úszni és beleesett a vízbe. Próbál fenn maradni, túlélni a balesetet, próbál közelebb jutni a parthoz, de mennél jobban küzd, annál jobban elfárad, és annál inkább esélytelennek látja a megmenekülést. Jézusnak ezzel a mondatával biztatást kaphatunk, hogy nem hagyott el, hanem megvan a pásztorunk, és nem mi találtunk rá, hanem Ő talált ránk, mégpedig azért mert keresett, mert fontosak vagyunk neki.
  2. Jó pásztorunk van. Sokszor csalódtunk már embertársainkban. Azt hittük, hogy ő minden tekintetben olyan, mint amilyennek mi képzeltük, vagy vártuk. Aztán egy nehéz pillanatban kiderült, hogy nem. S talán néztünk már reménytelenül szét a világban magunk körül, hogy senki sem olyan, mint amilyennek vártuk. Nehéz az embereknek jónak lenni. Jézus, a mi pásztorunk azonban jó! Ő nem olyan, mint az embertársaink, nem úgy és nem azért közeledik, mint felebarátainknak sokasága. Ő azért törődik velünk, mert Ő jó és szeret minket.
  3. Jézus a pásztorunk és nem más. Ezért nekünk nem más nyájakba kell kacsingatnunk, vágynunk, mert a mi pásztorunk itt van, és a mi pásztorunk jó. Nem a másik ember a mi pásztorunk, és nem a magunk pásztorai vagyunk. Sőt a másik embernek sem mi vagyunk a pásztorai, hanem maga, az értünk életét áldozó Jézus Krisztus. Örömmel legyünk nyájtársai egymásnak Jézus pásztorsága alatt. (Veres Péter)

A nap gondolata:

Másnap visszavittek a 13-as szobába, a lépcső alatti „izolaré"-ba (büntetőszoba) tettek. Itt töltöttem egyedül életem kívülről nehéz, lelki vonatkozásokban leggazdagabb 40 napját. Senkivel sem volt szabad érintkeznem, de Istent kizárni nem lehetett. Ő csodálatosan közel jött hozzám, és nagy lelki békességgel ajándékozott meg. (Csiha Kálmán)

2015. május 20., szerda

2015-05-20

Csak ebben az életben? 4.

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak." 1Kor 15,19-20
Örüljünk annak a világos beszédnek, amit Isten adott nekünk, ahogy Ő elmondta, hogy mi vár ránk. Adjunk ezért hálát. Pál apostol azt is mondja: 
„Vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel." (1Thessz 4,18) 
Olyan vigasztalanok tudunk lenni, mert nem tudjuk azt, hogy mi következik. De ha ezeket a beszédeket tudjuk, tudjuk, hogy mi vár ránk, az vigasztalás. De milyen nagy vigasztalás! Tudom, hogy mi fog történni velem. Amit Ő, az igazmondó Isten jelentett ki, nem emberi bölcsesség hitető beszéde.  Krisztus feltámadt, és zsengéje lett azoknak, akik fel fognak támadni. Kérdés az, hogy melyik oldalon leszünk akkor, amikor majd elhangzik a harsonaszó, amikor majd a feltámadás bekövetkezik. Melyik oldalon leszünk? Ez a kérdés. Mindenki tudja saját magáról, hogy hova tartozik, kihez tartozik, kié a szíve, az élete. Mert aki Jézushoz tartozik, sorsa Hozzá kötött, az Vele lesz az örök életben, de ha nem adta oda életét Jézusnak, sorsa az ördöggel együtt: a kárhozat. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ó, Uram, olyan bolondos az ember. Eljátszogat a kegyelemmel, aztán csak fuldokol. (Dobos Hajnal)  

2015. május 19., kedd

2015-05-19

Add nekem a te szívedet!

Adjad, fiam, a te szívedet nékem… (Példabeszédek 23,26)
Emlékszel arra a pillanatra, amikor menyasszonyod kezét megkérted? Sokaknál ez már régen volt, de azt a pillanatot valószínűleg nem felejted el, amikor megmondtad annak, akit szerettél, hogy mi tölti be a szívedet, és kérted, ossza meg veled az életét.
Tegyük fel, hogy körülbelül így válaszolt volna: „Igen, megpróbálom. Én szeretnék veled élni és küzdeni, s a magunk és gyermekeink számára mindent olyan jól végezni, amennyire erre képes vagyok. De kezdettől fogva légy tisztában azzal, hogy mást szeretek. Nélküle nem tudok élni." Mit szóltál volna, ha ilyen választ kaptál volna? Bizonyára elállt volna a lélegzeted, és mikor szóhoz jutottál, körülbelül ezt mondtad volna: „Nem az a szándékom, hogy házvezetőnőt vegyek magamnak. Arra kérlek, légy a feleségem. Nem a segítségedet, hanem a szívedet kérem, mint ahogy én is a szívemet adtam neked."
A mennyei Vőlegény sokszor kap ilyen választ, amikor szegény és bűnös földi menyasszonyát meg akarja nyerni. Sokan így válaszolnak: „Igen, én neked akarok szolgálni. Templomba akarok járni, a Bibliát olvasni és a gyülekezeti munkában is részt akarok venni. Ezeket valóban meg szeretném tenni, amilyen jól csak tudom. De - bocsáss meg, - én a világot szeretem, és nem tudom elképzelni, hogyan élhetnék úgy, hogy ne szerethessem azt. De ez ne nyugtalanítson. Semmit sem fogok elmulasztani abból, amit tőlem megkívánsz. És ha megfeledkeznék róla, csak mondd meg nekem és akkor mindjárt komolyabban veszem a vallást." Igen, így válaszolnak neki nemzedékről nemzedékre, és még azt is gondolják, hogy ez az "értelmes" istentisztelet. De a mennyei Vőlegény nem kér téged sem erkölcsi teljesítményekre, sem vallásos kiszolgálásra, vagy egyéb szertartásokra. Csak egyetlen dolgot kér tőled: Add nekem a te szívedet!
Ha Isten nem kapja meg a szívünket, akkor nincs szüksége a mi vallásos szertartásainkra és vasárnapi erőltetett templomba járásunkra, imádságainkra sem. De ha megkapja szívünket, akkor mindent értékel, amit érte vagy embertársainkért teszünk, mert akkor mindez a szeretet szabad akaratából és hálából történik. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ha a lélek önmagába mélyed, akkor meglátja Jézus Krisztusnak, dicső Megváltójának reá függesztett szelíd tekintetét, amellyel hívogatja és biztatja: hogy tekintsen reá ugyancsak szeretettel. (Tersteegen)

2015. május 18., hétfő

2015-05-18

Boldogok az éhezők 2.

Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. (Máté 5,6)
Aki Isten dolgaira éhezik, nem tudja elviselni a körülötte lévő hívők halott állapotát sem. Istenhez kiált ismét: Uram, hogy fog így a Te neved megdicsőülni, ha Krisztus Testének földi tagjai csak alszanak! Én nem tudok semmit tenni Uram, de kérlek, ébreszd fel őket a Te Szentlelkeddel! A hívő a végsőkig éhezi és szomjazza az ébredést, amikor is egy nap azt mondja: eddig vártam Uram, nincs több erőm, kérlek, leteszek a kezedbe mindent. És ekkor megtapasztalja, hogy imáira kezd választ kapni és a körülötte lévők kezdenek ébredezni. Jézus boldognak hívja őt, mert éhezi és szomjazza Isten munkáját.
A bűnös elmegy a gyülekezetbe és valami megérinti. Elmegy még egyszer, tízszer, hússzor, de még mindig nincs üdvbizonyossága. Elkezd imádkozni: Istenem, már ennyiszer hallottam az evangéliumot, de még mindig nem tudom a magaménak mondani, hát rajtam nem könyörülsz? Én is hinni akarok, de nem megy, miért nem adsz nekem hitet, es bűnbocsánatot, hiszen azt ígérted? ... Ekkor megtörténik a csoda: kinyitja a Bibliáját és az Ige pont hozzá szól, ő elkezd sírni, majd örülni, Isten megváltott, nevemen szólított, Övé vagyok!
Éhezett és szomjazott, Jézus megelégítette és valóban boldog lett.
Aki kevésbé éhes, kevesebbet kap. Aki azért jár az istentiszteletre, hogy a barátaival találkozzon, az azt fogja kapni. Aki arra éhezik, hogy Isten Igéjét jobban megismerje, az azt kapja. A prédikáció minden mondatára odafigyel, szinte issza a szavakat, elmegy hét közben is a Bibliaórákra, sokat olvassa a Bibliát éhes szívvel. Az ilyen hívőnek az Úr kijelentéseket fog adni az Igéből, annak, aki nem csak halott tudást, hanem élő valóságot keres. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Tartsd a legnagyobb kitüntetésnek és dicsőségnek, ha a Krisztussal való egység miatt megvetnek és bolondnak tartanak. Mi bolondok vagyunk Krisztusért. (Tersteegen)

2015. május 17., vasárnap

2015-05-17

Boldogok az éhezők 1.

Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek. (Máté 5,6)
Gyakran felületesen elsiklunk Jézusnak eme mondata felett, igen, ámen, így van. De tudjuk-e a gyakorlatban, a tapasztalatainkban mi az éhezés és szomjazás Isten igazságára? Voltunk már olyan szomjasak, vagy éhesek hogy azt gondoltuk, ha most nem ihatunk egy kortyot, vagy nem jutunk ételhez, akkor menten elájulunk? Én már voltam. Semmire sem tudtam koncentrálni, azon kívül, hogy most innom kell, bárhogyan is, de kell találnom egy csapot, vagy egy üveg vizet, különben elájulok. Vannak éhező népek, akik egész nap étel után kutatnak, ez tölti ki napjukat. Nyomorultul érzik magukat, amíg nem találnak valami ételt. Egy kis szelet kenyeret, amit a jóllakottak akár ki is dobnak a szemétbe, ők annyira tudják értékelni, mintha kincset találtak volna. Így van ez Isten dolgaival is. Aki Isten dolgaira éhezik, Isten igéjére, igazságára, jelenlétére, munkájára, szentségére, azokat Jézus boldognak mondja. Az éhezés nem az, hogy: jaj, de ennék most egy kis csokit az ebéd után! Az éhezés egy mély vágyakozás. Úgy érzi a hívő, hogy nem tud meglenni anélkül, amire vágyik, Isten dolgaira. Nem tudja elviselni saját állapotát, és vágyódik a bűn megkötözöttségéből való szabadulás iránt. Ó, Uram, nem tudok megszabadulni a büszkeségtől, haragtól, féltékenységtől, stb... bárhogy próbálom, nem megy, csak Te tudsz megszabadítani. Hozzád kiáltok már jó ideje, kérlek, segíts! Aki így kiált az Úrhoz, Jézus szerint boldog. Meg is fog szabadulni 'mert ők megelégíttetnek'. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ha Jézus egyedül jönne felénk, akkor mindnyájan szívesen befogadnánk, mert Ő mindenkinél szeretetreméltóbb! De az állandóan vele járó apródok: a szegénység, megvetés és a szenvedés díszmenete senkinek sem tetszik. (Tersteegen)

2015. május 16., szombat

2015-05-16

Kiben reménykedsz? 2.

Amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. (Róm 15,4)
Jézus örömöt, reménységet és békességet akar hozni mindnyájunk szívébe. Ezért közeledik felénk, ezért kér bebocsátást, ezért akar beköltözni életünkbe. Ezért hirdeti igéjében ma is nekünk személyesen: az Írásokból – amelyek Őróla szólnak – türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. Legyen Ő a reménységünk minden élethelyzetben: a legnyomasztóbb válságban, a legnagyobb mélységben, a teljes kilátástalanságban, az idegőrlő bizonytalanságban, a betegségben, a lesújtó gyászban is. Örömmel fogadjuk be Őt, aki minden földi nyomorúságunk ellenére hit által elvehetetlen békességet, vigasztalást és reménységet ad a szívünkbe. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az Ő türelme az én üdvösségem. Életem története pedig: Ő mindig könyörülettel hordozott. (Bezzel)

2015. május 15., péntek

2015-05-15

Kiben reménykedsz? 1.

Amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. (Róm 15,4)
Vannak, akik attól rettegnek, hogy mi lesz holnap: lesz-e munka, kenyér, egyáltalán a fejem fölött fedél, lesz-e, aki megszán, befogad, enni ad? Vannak, akik kórházi ágyon, szeretetotthonban, vagy éppen az ún. elfekvőben fekszenek elhagyottan, mozdulatlan, magukba roskadtan. Vannak, akik kívülről nézve családi körben, emberekkel körülvéve, de belülről mégis magányosan azon tépelődnek, hogy ma már nem sokat jelentenek az emberi kapcsolatok, a családi, baráti, munkatársi kötelékek. Vannak, akik életuntan, reménytelenül, a kilátástalanság, jövőtlenség félelmetes érzésével a szívükben, céltalanul tesznek-vesznek otthonukban. Mert lehet, hogy éppen a gyász sötétje telepedett a szívükre: elveszített szerettüket, megcsonkult életüket siratják, és elképzelni sem tudják, hogyan tovább. És lehet, hogy talán már a halál sem rettenti őket, mert annyira megfáradtak, sok betegséggel, bajjal megterheltettek, hogy az elkerülhetetlen végbe mindenből kiábrándultan, fásultan beletörődtek.
Bizony, akiknek az élete megfáradt és kilátástalan, a szíve fásult és érzéketlen, lelke megterhelt és reménytelen, azok nem tudnak jót várni, nem képesek a nekik szóló örömüzenetet meghallani, a hozzájuk is érkező Jézust szívükbe fogadni. Pedig egyedül az örömhír meghallása, Krisztus befogadása jelentene megoldást minden gondjukra: Jézus nyitna előttük biztos jövőt, Ő adna nekik boldog reménységet, Ő hozna életükbe igazi bőséget.
Mert önmagunkra hagyatkozva, emberekben bizakodva semmiképpen, de Ővele, a megterhelt életünkbe reménységet hozó, előttünk boldog távlatot nyitó Úr Jézus Krisztussal valóságosan van örömünk és megnyugvásunk. Ővele minden gond, probléma, nyomorúság és nehézség ellenére, még gyászban, fájdalomban és egyedüllétben is lehet, és van is reménységünk, boldogságunk és békességünk. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Mennyi minden tud lenni Jézus! Egyszer barát, máskor bíró, mindig király, szakadék szélén pásztorrá változik, betegségben orvosunk lesz, halálban bajtársunk, elbukásban az életnek, az újrakezdésnek és a végső győzelemnek a Fejedelme. (Ravasz László)

2015. május 14., csütörtök

2015-05-14

Szabadságra elhívva 3.

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak… Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek." (Gal 5,13.16)
Jézus azért tudott sokakat gyógyítani, némelyeket még a halálból is feltámasztani, mert Ő nemcsak a vallásos élet hamis „muszáj-törvényét", hanem még a természet törvényét, a természet „kell"-jét is át tudta lépni, ha úgy kívánta a szeretet törvénye. És ezért tudta minden emberi logika, törvény és gondolkodás ellenére mindnyájunkért vállalni a keresztet. Ezért tudta mindnyájunk bűnét magára venni és helyettünk a bűn büntetését, a halált is elszenvedni. Ezért, mert az értünk való szeretet volt minden cselekedetének meghatározója és mozgatórugója. Hogyan lesz valóban Krisztus-követővé keresztyénségünk? Úgy, ha a jóra, a szeretet cselekedeteire szabadok leszünk. Azért keresztelünk és konfirmálunk, a hit dolgaira azért tanítunk, mert az jó a gyermekeinknek. Azért járunk templomba és azért veszünk részt a gyülekezet életében, mert az jó azoknak, akiket jelenlétünkkel és szolgálatunkkal hitükben erősítünk. Azért hallgatunk igét, és azért járulunk az úrvacsorai asztalhoz, mert az a legjobb nekünk. Nekünk jó, akiknek máskülönben a törvények gúzsba kötik a gondolatait, a „kell"-ek és „muszáj"-ok korlátozzák a cselekedeteit.
Nekünk jó, ha mindezektől megszabadulunk, és mindenkinek jó, ha vallásos életünk kézzel fogható hitvallássá, életelevenítővé válik a számukra! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Jézus szolga. Engedd, hogy szolgáljon neked és általad.

2015. május 13., szerda

2015-05-13

Teherhordozás 2.

Egymás terhét hordozzátok: így teljesítitek a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)
Aki saját maga megtapasztalta, hogy Jézus olyan terheket vehet el az életéről, amelyeket nem is gondolt volna, az felszabadul arra is, hogy ezt a lehetőséget másoknak is továbbadja. A hívő, és Krisztus erejében bízó ember még ahhoz is kaphat erőt, hogy a maga terhe hordozása mellett a másik ember életére nézve is áldássá legyen, hogy mások felé megélje a Krisztus törvényét, vagyis a szeretetet. Ami nem azt jelenti, hogy én elmondhatom magamról: nem haragszom senkire, és úgy általában szeretem az embereket. Hanem szeretni azt jelenti, hogy a másikat magam elé helyezni, a másikat szeretetben megelőzni, a másikért cselekedni, a másikért élni, a másik terhét felvenni és hordozni. Ezt a szeretetet nem a másik ember, a szeretet tárgya ébreszti fel bennem, hanem Isten irántam való szeretete, amikor megismertem, hogy érdemtelenül mit tett értem Krisztus által a kereszten.
Ezért lehet, hogy meg sem érdemli a másik, lehet, hogy sohasem fogja viszonozni, vagy észre sem veszi, hogy segítek neki, de mégis megteszem, Krisztus szeretete erre ösztönöz engem. És mert tudom, hogy Krisztus nélkül – aki az emberi kapcsolatokat is felhasználja a teherhordozás megkönnyítésére –, már régen összeroppant volna az életem, ez a szeretet hajt, ösztönöz és ad erőt ahhoz, hogy mások terhét én is hordozzam, mások válláról a súlyt szeretettel és viszonzást sem várva leemeljem. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ez az öregség:
Több békesség, több csendesség,
több imádság, több bölcsesség,
megbocsátó, szíves készség .
Külső ember vénülése,
Belső ember épülése,
Isten elé készülése,
Boldog haza érkezése.

2015. május 12., kedd

2015-05-12

Szabadságra elhívva 2.

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak… Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek." (Gal 5,13.16)
A szabadság olyan fogalom, amellyel nagyon óvatosan és körültekintően kell bánni, mert szabadság címén az ember sok mindenre képes. Hiszen a szabadságban benne van a megszabadulás érzése a béklyóktól, a kötöttségektől, mindattól, ami gúzsba köti, kényszerpályára juttatja az ember cselekvését és gondolkodását. Ezért a szabadság szóba mindenki mást ért bele, mást érez mögötte: ahányan vagyunk, szinte annyi mindentől szeretnénk szabadnak tudni magunkat, annyi mindentől szeretnénk megszabadulni.
Bizonyosan sok mindent fel tudunk sorolni, amitől egyszer szeretnénk megszabadulni: bűn, betegség, stressz, félelem, káros szenvedély, lelki problémák.
Másfelől gondolnunk kell arra is, hogy a szabadság szó egészen másként cseng annak a fülében, aki nemcsak átvitt értelemben van rabságban, hanem valóban be van zárva, rács mögött ül a börtönben. Az ilyen ember számára a szabadság sokszor azt jelenti, hogy ha egyszer kijutok, újra szabad leszek mindarra a bűnre, amiért ide jutottam. A szabadság tehát minden ember számára boldog állapot, olyan érzés, amelyre nagyon sokszor és talán nagyon hosszú ideig vágyakozik. De a szabadság megélésében már nagy különbségek mutatkoznak: van, aki a szépre, jóra, pihenésre, alkotó munkája kiteljesítésére, a szeretet megélésére használja fel, de van, aki a bűn és a bűnözés új lehetőségét látja benne. A keresztyén ember számára a szabadság csakis egy dolgot jelenthet. Azt, amire Pál apostol is figyelmeztet: „A szabadság ne legyen alkalom a testnek a bűnre, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak." Isten azt szeretné, ha a szabadság-szeretet-szolgálat hármas egységében élnénk meg keresztyén életünket. Arról tennénk bizonyságot nemcsak szóval, hanem cselekedettel, amiért keresztyénnek neveznek minket, amit Jézus elénk élt itt a földön, s amit vállalt értünk a golgotai kereszten. Őt valóban nem kötötték a vallásos külsőségek, de ezt a szabadságát mindig arra használta, hogy valakin segítsen, mert az emberre néző szeretet vezérelte. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az az ember, akinek szívében Krisztus lakozik a hit által, Istentől mindent ajándékképpen fogad el, mindent áldozatképpen visszaad Neki. (Ravasz László)

2015. május 11., hétfő

2015-05-11

Szabadságra elhívva 1.

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak… Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek." (Gal 5,13.16)
Szomorú tapasztalatom, hogy emberek vallási szóhasználatában vissza-visszatérő ez a szó, hogy „kell". Sokan észre sem veszik, hogy bizonyos „kell-formulákban" határozzák meg Istenhez való viszonyukat és élik meg keresztyén életüket.
Fiatal pár, távoli és rövid keresztyén múlttal templomi esküvőre jelentkezik. Miért? – hangzik a kérdés feléjük. Sok mindent mondanak, s amikor kifogynak a szertartás szépségét méltató szavakból, kimondják a végső érvet: „Mert esküdni templomban kell!" A folytatás egyszerű, a „kell-formulák" mindig kéznél vannak: a gyermeket is meg kell keresztelni, majd hittanra kell járatni, meg kell neki konfirmálni. De ha már megkonfirmált, ifjúsági órára, templomba nem kell neki járnia, mert amit a vallás felé kellett tennie, azt megtette. Azután már arra kell koncentrálnia, készülnie, hogy valamiből meg is kell majd élnie. De ha felnő, párt választ, természetes, hogy templomban kell esküdnie, s ha az utolsó „nagy kell" bekövetkezik – mert meg kell halnia –, természetesen egyházi temetésben kell részesülnie. Ahogyan valaki nemrégen mondta: „Azért jöttem a tiszteletes úrhoz, mert pap is kell a temetésre."
Sajnos sok megkeresztelt embernek ebben merül ki a vallásossága: van egy pár dolog, amit meg kell tennem Istennel, egyházzal és hittel kapcsolatban. És azután rendszerint így folytatódik a mondat: de vannak olyan pillanatok az életemben, amikor eldönthetem mi az, amit megtartok ebből, s mi az, ami ennél jobban kell, ennél fontosabb nekem.
Pál apostol ebben az igében szeretettel figyelmeztet mindenkit, aki ebben a „kell-vallásosságban" él és gondolkodik: „Ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhíva." A keresztyén, azaz a Krisztusban hívő, Krisztust követő élet legfontosabb szava nem a kell, hanem a szabad. A törvényeskedés sok-sok „kell"-jében és „muszáj"-ában gondolkodás nagyon egyszerű, a képlet tetszetősen alkalmazható, de az igazi hit szabálya egyetlen szó: szabad. A Jézus Krisztusban való hitem által szabad vagyok mindenre! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ha már nincsen tenéked semmi igazságod Isten előtt: mutasd fel Neki a Jézus Krisztus megtört testét és véres áldozatát, mint a te igazságodat és érdemedet. (Ethán)

2015. május 10., vasárnap

2015-05-10

Teherhordozás 1.

Egymás terhét hordozzátok: így teljesítitek a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)
Hisszük-e azt, hogy Jézus valóban át tud, és át is akar venni sok terhet a vállunkról? Mert ennyiben vagyunk mások, mint a világ, mint azok, akik nem ismerik Jézust, és a terhek súlyának következményei fásultságba, depresszióba és reménytelenségbe taszítják őket. Az Úr Jézus Krisztust ismerő és benne bízóknak nem juthat el idáig az életük, mert ha hozzá fordulnak, Ő nem küldi el őket. Jézus nem mondja azt, amit sok ember, hogy hagyjál békén, ez nem az én ügyem, oldd meg magad, rám ne számíts, van bajom nekem is bőven. Hanem Ő azzal bíztat: ott vagyok melletted, átveszem a terheidet, megerősítem az életedet, csak bízzál bennem. Igen, ez valóság a hívő ember életében!
Valóság az én életemben is, és tudom, hogy valóság sokaknak az életében. Pedig kívülről nézve rengeteg terhet hordoznak, – de nem egyedül, hanem Jézussal! Valóság a hívő ember életében, hogy számára nincs hordozhatatlan teher. Nincs olyan, amit Jézussal együtt ne tudnék vinni, amihez elég erőt ne tudna adni, aminek a hordozása közben Ő ne tudna a szívemben békességet teremteni. Mert nem én vagyok az erős, hanem Ő, aki minden létező és emberre nehezedő teher súlyát átélte és elszenvedte már értem és helyettem a Gecsemáné-kertben és a golgotai kereszten. Ő az erős, akit nem tudott a sátán sem úgy megterhelni, hogy ne tudta volna kimondani, hogy „ne az én akaratom legyen meg, hanem az én mennyei Atyámé". Ő az erős, aki még a halál súlyát is magára vette, de harmadnapra már nem volt a halálnak hatalma felette. Ő az erős, és nekem ilyen erős segítségem van: hordozom a magam terhét, de ebben nem vagyok egyedül, Jézus segít hordozni minden terhem! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Krisztusról hallani jó, Krisztust keresni jobb, Krisztussal lenni a legjobb.

2015. május 9., szombat

2015-05-09

Egyedül nem megy!

…hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által. (Róma 1,12)
„Egyszer egy ember Erdélyországban járván különös esetet látott: egy öreg székely ment lovas szekérrel az úton, s közben nagy eső kerekedett. A sárban megcsúszott a ló, vele a szekér is, és beborult az árokba. Emberünk se volt rest, tudta, mi az illem, oda is ugrott, hogy segítsen az öreg székelynek s lovának kihúzni a szekeret az árokból. De a székely ember azt mondta: hadd csak fiam, mindjárt kint lesz ez a szekér. S kezdte biztatni a lovat: Húzzad, Szellő! A ló nem mozdult. No, húzzad, Csillag! A ló egy lépést se tett. Az öreg székely folytatta: Gyerünk, Hajnal! Semmi. Húzzad, Ráró! - mondta az öreg, s erre a ló hirtelen egyetlen ugrással már kinn is volt az árokból szekerestül! Emberünk igen elcsodálkozott, s kérdezte a székely embert: Hogyhogy háromszor is eltévesztette a lova nevét? Mire az suttogva válaszolt: Tudja, Ráró vak, ezért ha azt hiszi, egyedül kell húznia, meg se próbálja!"
Már annak a tudata is, hogy vannak mellettünk, hatalmas erőt tud adni! Ha érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, bátrabbak, és erősebbek vagyunk. Sok dolog lehetségessé válik, ami egyedül nem menne; vagy amit egyedül meg se próbálnánk! Ezért fontos a közösség! A társak, barátok közössége, azoknak a személye, akikkel egy „csapat"-ba tartozunk.
Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy együtt többre legyünk képesek, mint egyedül, hogy segíteni tudjuk egymást, és ezáltal  is gyakorolni a szeretetet egymás felé, de ehhez mindenkire szükség van, mindenki egyaránt fontos, mert mindenki „egyedi tervezés", teljesen egyedi tulajdonságokkal és képességekkel. 
Te is fontos vagy, neked is feladatod van a családban, a gyülekezetedben, mert nekik sem megy egyedül, nélküled! Ne gondold, hogy te csak egy kis porszem vagy ezen a nagy világon! Isten nem törődne annyit veled, ha nem lennél fontos! Ő feladatot bíz rád, és ott akar látni az Ő gyermekei között! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A kereszténység ízét maguk a keresztények adják meg azáltal, ahogy élik azt. (Ecsedi Aladár)

2015. május 8., péntek

2015-05-08

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz." (Zsoltárok 1,1-3)
A boldog, Isten útján járó ember leírásában van egy különleges ígéret is: Minden sikerül, amit tesz.
Olcsó reklámfogásnak, vagy becsapásnak is tűnhet ez a megfogalmazás. Ha valaki ki akarja forgatni, akkor azt mondhatja: Rendben van, akkor kipróbálom - Isten segítségével elindulok az olimpián, és nyilván nyerni fogok; vállalkozásba kezdek, és nagyon gazdaggá válok; megpróbálok olyan dolgokat, amelyek eddig még nem sikerültek egyetlen embernek sem, hiszen mindennek sikerülnie kell, amit csak teszek.
Nyilvánvaló, hogy itt egyáltalán nem erről van szó.
Hanem arról az emberről, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll meg a vétkesek útján, aki éjjel-nappal Isten törvényén elmélkedik és aszerint cselekszik, és Isten jelenlétében éli az életét.
Az ilyen embernek minden sikerül, amibe belefog, mert olyan dolgokba fog bele, amelyről tudja, hogy Isten akarata az ő életében.
Sokszor a kudarcainknak, sikertelenségünknek az az oka, hogy nem az Isten útján járunk.
De vigyázzunk! Ez mégsem jelenti azt, hogy ez egy könnyű út lenne! Nem az áll itt, hogy aki Isten útján áll, annak minden rögtön, elsőre sikerül! De az igen, hogy sikerülni fog. Mert ha az nem a mi saját utunk, hanem Isten útja, akkor Ő munkálkodni fog, győzelemre vezet. Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik.
Mit tehetünk tehát, hogy boldog életet éljünk?
  1. Isten jelenlétében kell megtelepednünk, ott kell meggyökereznünk - nemcsak alkalomadtán vele lenni, hanem állandóan.
  2. Ezt úgy tehetjük meg, hogy az Ő Igéjéről elmélkedünk folyamatosan, és a bűnösök útja helyett az Ő útját választjuk.
  3. Ha így teszünk, akkor boldog, gyümölcsöző, lelkileg friss életet élhetünk, és sikerülhet mindaz, amit az Úr nevében kezdünk el! (Bodnár Máté)
A nap gondolata:
Minden pillanattal, melyben a bűnnel való harcban, megpróbáltatásokban, kísértésekben Istenre bízzuk magunkat, az Ő győzelmével számolunk, és kegyelemre építünk, tért nyer bennünk Isten.

2015. május 7., csütörtök

20154-05-07

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz." (Zsoltárok 1,1-3)
A folyóvíz mellett felnövekvő fának van két fontos jellemzője. Az egyik az, hogy idejében megtermi gyümölcsét.
Az, hogy gyümölcsöző életet él, már önmagában hatalmas ígéret. De attól lesz ez különleges, hogy nemcsak jót terem, hanem jókor, jó időben, a maga idejében termi meg a gyümölcsöket.
A Bibliában a Prédikátor könyvében olvasunk arról, hogy mindennek megvan az Istentől elrendelt ideje. És hol találhatnánk el mindennek a rendelt idejét, ha nem éppen az Isten közelében?
Ugye milyen jó lenne, ha nem kellene többet azon bosszankodnunk, hogy volt valami jó dolog, amit túl későn vagy túl korán tettünk meg. Elkéstünk vele és ezért már nem ért semmit, vagy elhamarkodtuk, elsiettük, és ezt már nem tudjuk visszafordítani, vagy esetleg egyáltalán nem tettük meg.
A másik jellemzője a folyóvíz mellé ültetett fának: Nem hervad el a lombja. Az Isten jelenlétében élő embernek nemcsak felvillanásai vannak. Nem úgy van, hogy tesz valami jót, aztán abbahagyja. Nem fullad ki lelkileg, hanem megmarad a frissessége.
Persze egyszer minden fának vége lesz - mondhatjuk. Eljön az idő, amikor már nem terem gyümölcsöt, nem lesz friss a levele, elhervad a lombja, és elpusztul a fa. A lelki életünknek nem kell így véget érnie a testivel együtt.
Az Istennel élő ember számára a halál nem a kiszáradás, nem a kivágatás, hanem az átültetés ideje. Az ilyen fának nem hervad el a lombja sem ebben az életben, sem azután. (Bodnár Máté)

A nap gondolata:

Isten teljességével csak úgy tudsz megtelni, ha szívedet minden teremtett dologtól megüresíted.

2015. május 6., szerda

20154-05-06

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz." (Zsoltárok 1,1-3)
Miután az első zsoltár beszélt arról, hogy mit tesz és mit nem a boldog ember, megmutatja azt is, hogy mi jellemző rá. A folyóvíz mellé ültetett fához lesz hasonlóvá.
Ez azt jelenti, hogy a lehető legjobb helyen van. Van négy szőlőtőke a kertünkben. Három kisebb, és egy nagyobb. A nagyobb nem véletlenül nőtt meg, hanem azért, mert éppen ott lett elhelyezve, ahova a csatorna az épület tetejéről a vizet vezeti.
Az igazán boldog ember életének fája nem is egy csatornához települt, amely csak a bizonytalanul adódó esővizet tudja átadni, hanem egyenesen a folyópartra. A folyópartra pedig az jellemző, hogy ott mindig van víz. Ha máshol szárazság van, lehet, hogy apad, de ott mindig van.
Az a boldog ember, aki nemcsak alkalomadtán hívja be az életébe az Istent, nemcsak hébe-hóba engedi, hogy Isten beleszóljon az életébe, hanem állandóan, folyamatosan.
  • Vannak, akik nagyon ritkán vannak együtt Istennel: életük különösebb eseményein akarnak csak vele találkozni - keresztelő, konfirmáció, esküvő, temetés. Tulajdonképpen akkor sem az élő Istennel, csak egy szép szertartással, valamilyen régi szokás alapján.
  • Vannak, akik gyakrabban, évente néhány nagyobb ünnepen - hagyománytiszteletből, vagy a hangulat kedvéért.
  • Vannak, akik ezen felül az úrvacsorákon is részt vesznek.
  • Vannak, akik minden vasárnap megjelennek a templomban.
  • Vannak, akik bibliaórára és más alkalmakra is eljárnak.
És vannak, akik a köztes időben is Isten jelenlétében élik az életüket: egyedül, házasságukban, családjukban, munkájukban.        
A folyóvíz mellé ültetett fa nem egy olyan élőlény, amely valahol a pusztaságban él, és időnként eljár a forráshoz erőt meríteni. Nem. Ott van, oda ültették!
Sokszor hajlamosak vagyunk így jellemezni a hitéletünket: Elmegyek, feltöltekezek. Aztán, ha lemerültem, újra odamegyek Isten elé, újra feltöltekezek. Valójában Isten azt akarja, hogy az egész életünket az Ő jelenlétében éljük. Ne hagyjuk Őt ott a templomban, vagy otthon, amikor útnak indulunk.
Gondoljunk arra, hogy egy emberi kapcsolatban, szerelemben, házasságban sem úgy működik, hogy "Boldog vagyok veled, most elmegyek, de ha már nagyon hiányzol, akkor majd jövök, akkor majd megkereslek." A folyamatos kapcsolat a legfontosabb. (Bodnár Máté)

A nap gondolata:

Fontos, hogy Ő lát téged, és ismeri a benned levő vágyat, hogy teljesen az Övé légy.

2015. május 5., kedd

2015-05-05

Boldog ember az, aki… az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. (Zsoltárok 1,1-2)
Az Isten törvényében való öröm nem műkedvelő gyönyörködés csupán. Az ember gyönyörködik egy énekes hangjában, aztán hazamegy a koncertről; gyönyörködik a táncosok mozgásában, a szónok beszédében, egy festmény szépségében, aztán hamar továbblép; gyönyörködik a tűzijátékban, aztán amikor az utolsó rakéta is felrobbant, az élet ugyanúgy megy tovább.
Isten törvényére nemcsak rácsodálkozhatunk, gyönyörködhetünk egy kicsit, és aztán vége, hanem folyamatosan foglalkoznunk kell és lehet vele.
A Biblia beszél olyan emberekről is, akik megrekedtek ott, hogy tetszett nekik Isten Igéje, kedvüket lelték a hallgatásában, de nem hittek benne, hamar továbbléptek.
Heródes gyakran magához hívta Keresztelő Jánost, mert szerette hallgatni a tanítását. Mégsem élt aszerint. Pál apostol athéni beszéde után néhányan azt mondták: "majd meghallgatunk téged erről máskor is" - de nem hallgatták meg, egyszeri élmény maradt a számukra.
Ma is vannak, akik azt mondják, hogy szép a vallás; szép a prédikáció; szép igerészek vannak a Bibliában. De semmi több mindez, mint egyszerű műélvezet.
Isten olyan követőket hív el, akik nemcsak gyönyörködnek az Ő törvényében, hanem arról elmélkednek is.         Az érzelmeik megszólalása után az értelmükkel is befogadják Isten szavát.
Van, hogy szíven talál az Ige, van, hogy rájövök, hogy rólam van szó. De az a boldog ember, aki ilyenkor azt tudja mondani: ezen még sokat fogok gondolkodni, és elmélkedik rajta éjjel és nappal.
Gyönyörködni, elmélkedni, megérteni, megélni. Egy élethosszig tartó folyamat. De ki az, aki rövidebb ideig szeretne boldog lenni, Istennel élni? (Bodnár Máté)

A nap gondolata:

Örvendezz Isten jelenlétének még akkor is, ha a lelkedben levő homály miatt nem láthatod Őt.

2015. május 4., hétfő

2015-05-04

"Boldog ember az, aki ... az ÚR törvényében gyönyörködik..." (Zsoltárok 1,1-2)
Különös és ellentmondásosnak tűnő kifejezés ez: gyönyörködni a törvényben. Hiszen a törvényeket nem azért írják, hogy gyönyörködjünk bennük, és az is igaz, hogy sok törvényben egyáltalán nincs semmi, ami gyönyörűséget ébresztene az olvasóban. Ezért fontos a kitétel: a boldog ember az Úr törvényében gyönyörködik.
Isten törvénye nem az emberek gondolatait tükrözi, hanem a Teremtő akaratát. Aki megalkotta a világmindenség rendszerét, megalkotta annak szabályszerűségeit is, és az ember boldogságát éppen ezekkel a törvényekkel biztosította. Miért gyönyörű az ő törvénye?
Először is szívet melengető és gyönyörűséges lehet az, ahol az Úr törvénye érvényre jut. Gondolhatunk egy családra, akik hitben élik az életüket, egy házasságra, amelyen megnyugszik Isten áldása, egy emberre, aki példaként áll előttünk abban, ahogyan Isten törvénye boldoggá tette.
Másodszor az ellenpéldákat látva is eljuthatunk Isten törvényének dicséretéhez. A legjobb dolgokat sokszor csak akkor tanuljuk meg értékelni, amikor hiányoznak. Amikor azt látjuk, hogy valakinek az életében valami más törvény érvényesül és mozgatja - a pénz, az erőszak, a versengés, az önzés törvénye, akkor rádöbbenünk Isten törvényének páratlan voltára. Rájövünk, mennyi tisztaság és szépség van az Úr parancsaiban.
Harmadszor pedig: Isten törvénye rendet és tartást ad az életünknek. A Biblia lehet életünk zsinórmértéke. Minden tettünket hozzá mérhetjük, és ez alapján értékelhetjük helyesnek vagy helytelennek döntéseinket. Az a rend és az a tartás, amely így az életünket szilárddá teszi, gyönyörködésre adhat okot.
Az Úr törvénye tehát nem teher, hanem örömöt adó érték. Nem zordon rendelkezések halmaza, hanem olyan igazság, amely "felüdíti a lelket". Nem félelmet keltő, vagy unalmas paragrafus-sorozat, hanem olyan beszéd, hogy aki olvassa vagy hallja, arról azt mondja az Ige, hogy "örömöt talál parancsolataidban." (Bodnár Máté)

A nap gondolata:

Ami nem szolgálja Isten dicsőségét, nem lehet az embernek áldására sem.

2015. május 3., vasárnap

2015-05-03

"Boldog ember az, aki ... nem ül a csúfolódók székére." (Zsoltárok 1,1)
Kifejező kifejezés ez: a csúfolódók széke. Ez a szék legalább három dolgot jelképez:
Jelképezi a kényelmet. Aki a másikból gúnyt űz, annak hibáit megfigyeli és kiemeli, az közben önmagát kényelembe helyezi, és megkíméli a fáradságtól. Mindig annak a nehezebb, aki dolgozik, aki izzad, siet, aki a pályán küzd, és annak a könnyebb, aki ezt kényelmes székéből, foteléből nézi és kritizálja.
Csúfolódók széke jelképezi a rangot is. A királyok trónon ültek, az elnökök székfoglaló beszédet mondanak, a bizottságok üléseznek. A székkel mindig összekapcsolódik a rang, a hatalom is. A csúfolódó ember magát magasabb rangúnak véli, mint az, akit kigúnyol. Kevés annál megalázóbb helyzet van, mint amikor valaki ül, nem áll fel, és a másikat sem kínálja hellyel. A csúfolódó így tesz.
És jelképezi ez a szék az ítélkezést is. Törvényszék, esküdtszék, ítélőszék - ismerős fogalmak ezek a jog világában. A széken helyet foglaló bíró kimondja az ítéletet. A csúfolódó ember magát teszi meg az ítélet képviselőjévé.
A zsoltáros szerint az ember akkor boldog, ha nem helyezkedik ebbe a szerepbe, lemond a túlzott kényelemről, az önmaga csinálta rangról, az önkényes hatalmaskodásról.
Ülsz a munkahelyeden, a tőled jobbra, és balra ülő kollégák egyszer csak összesúgnak, és elkezdenek valakit a háta mögött kedélyesen kibeszélni. Vajon te fel tudsz állni a csúfolódók székéből? (Bodnár Máté)

A nap gondolata:

A bűnnek sok álruhája van, és gyorsan váltogatja szerepeit, melyekkel a legjobb társaságba is bebocsátást szerez magának. (Fosdick)

2015. május 2., szombat

2015-05-02

"Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint..." (Zsoltárok 1,1)
Az első zsoltár kezdetén arról van szó, hogy mit nem tesz a boldog ember. A boldog ember nem jár a bűnösök tanácsa szerint, akkor sem, amikor tanácsok egész özöne árasztja el az életét. Nem kell ugyanis a tanácsokat kikérni, könyvekben kutatni őket, vagy messze földre elutazni értük: a bűnösök tanácsai körülöttünk vannak, kísértés formájában bennünk is. Nap mint nap szembesülünk ilyen tanácsokkal: tedd ezt, használd ezt, vásárold meg ezt, mondd ezt, gondold ezt.
A felelősségünk azonban ott kezdődik, hogy ezek szerint a tanácsok szerint járunk-e, vagyis: megfogadjuk-e őket, gondolkodás és kritika nélkül azonosulunk-e ezekkel a tanácsokkal. Nemrég kaptam egy hamis számlalevelet. Arra szólított fel, hogy fizessek be egy igen magas összeget egy olyan szolgáltatásért, amelyet nem rendeltem meg, és semmi szükségem nem volt rá. Tehetek róla, hogy rossz tanácsot kaptam? Nem. Helytelenül tettem, hogy felbontottam a borítékot, és elolvastam, hogy mi az? Nem. De az már az én felelősségem, hogy engedek-e ennek a rossz tanácsnak, eszerint cselekszem-e. Nem fizettem be.
Hiszen tudjuk, hogy csak az a tanács ér valamit, ami mozdít valamit az életünkön, elkezdünk aszerint járni.  Talán voltunk már úgy, hogy valakinek adtunk egy tanácsot, meghallgatta, elfogadta, meg is köszönte, de amikor a tettek mezejére kellett lépni, akkor nem úgy cselekedett. Tudatosan vagy tudattalanul, de egy másik tanácsot fogadott meg. Talán a bűnösök tanácsát. Talán valaki bölcsebb tanácsát. Talán a saját vágyaira hallgatott. Nem az számít, hogy hány tanácsot hallgatunk meg, hanem csak az az egy számít, amely szerint eljárunk. És boldog az az ember, aki a bűnösök tanácsára nem mozdul meg, nem indul el. (Bodnár Máté)

A nap gondolata:

Az imádságban csodálatos kicserélődés történik: Isten akaratát a magunk akaratává tesszük, s ezzel a magunk akaratát teljes lendülettel az Isten akaratának a szolgálatába állítjuk. Nem mi adjuk tudtul Istennek, hogy mi mit akarunk, mert azt ő úgyis jobban tudja, hanem azt tanuljuk meg, hogy Isten mit akar tőlünk. (Ravasz László)

2015. május 1., péntek

2015-05-01

Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt. (Lukács 12, 8-9)
Azzal, hogy ha valaki az Úr Jézusról vallást tesz, nem kisebb feladatot teljesít, mint az ÉLETMENTÉS áldott feladatát! Ezért születtünk, ezért élünk, ezért neveztetünk Krisztusról keresztyénnek, ezért vagyunk az övéi, ez a küldetésünk lényege, mert mi már megismertük Megmentőnket, Aki másokat is menteni akar és ebben a munkában minket is fel akar használni!
Nem kisebb a küldetésünk, mint az, hogy nekünk, ma élő hívőknek kell megismertetnünk kortársainkkal az élő, feltámadott Krisztust. Ez a legnehezebb, a legtapintatosabb, de egyben a leggyönyörűbb feladatunk is.
Testvérek, ma még vallást tehetünk az Úrról, de mi tisztában vagyunk azzal, hogy ezt csak Isten Lelke által felkészítve tehetjük, ha Ő már:
„ … késszé és hajlandóvá tett arra, hogy ezentúl Őneki éljek!" Heidelbergi Káté, 1 kérdés. Isten Szentlelke tehát indít minket az embertársaink megmentésére, mert szánalmat ébreszt szívünkben az elveszettek iránt!
De hogyan lehetünk alkalmasak erre az áldott feladatra? Aki Isten Szentlelke által az újjászületés csodálatos változásán átment az nem lehet többé „néma keresztyén"! A megtért embernek megnyílik a nyelve az Istendicséretre és a vallástételre. Amint az első bizonyságtételünkre életünk végéig emlékezni fogunk ugyanúgy, mint az első hangos imádságunkra.
Tudjuk, hogy aki Jézust szégyelli-e földön, azt Ő is szégyellni fogja majd az Atya előtt. A vallástétel nem lehet senki számára kötelező, de ne essünk az elhallgatás bűnébe, mert ez szörnyű tiszteletlenség az Úrral szemben. Tudjuk-e, merjük-e így vállalni a Megváltónkat, Aki életét áldozta értünk a kereszten? Ne okozzunk Neki fájdalmat, ha szeretjük Őt! (Trenycsényi László)

A nap gondolata:

A hitnek nemcsak halláson, hanem tapasztaláson is kell nyugodnia. Így nemcsak házi használatra, hanem kivitelre is alkalmas lesz. (Fosdick)