Keresés ebben a blogban

2015. október 31., szombat

2015-10-31

Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…(1Móz 50:20)
A családi életünk, ha egy helyen rossz irányba tart, az egészre kihatással van vagy lesz. Jó példa erre Jákób családjának története. Jobban szerette Jákób Józsefet, mint a többi gyermekét – olvassuk a Szentírásban. Ebből viszont senki nem jöhetett ki jól. Még József sem. A legszeretettebb gyermek, József sem jöhetett ki jól ebből a helyzetből. Ismerjük a történetet, mely beszámol arról, hogy József hogyan kerül a kút mélyére, majd lesz rabszolga Egyiptomban, aztán börtön következik, később az ország 2. emberévé válik a fáraó után. Hogyan találkozik újra a testvéreivel, majd költözik oda az egész család Egyiptomba. Amikor pedig meghal az apjuk, azt hiszik a testvérei, hogy József bosszút áll rajtuk, de bocsánatot kérnek tőle a testvérek. Ezt az apjuk helyezte a szívükre. József válasza pedig mai Igénk, melyet érdemes a szívünkbe zárnunk: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt…" Így beszél az, aki megtanult a nehézségeiben Istenre hangoltan élni. Mi mennyire tudunk Istenre hangoltan élni? Akarunk egyáltalán?

A nap gondolata:

Az élet nemcsak azt kérdezi: mennyit tudsz elérni, azt is kérdezi: mennyit tudsz eltűrni, hogy ép maradj?

2015. október 30., péntek

2015-10-30

Szabadság

„Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban." (Mk 6,31-32)
A nyári szabadságolások idején – bár már túl vagyunk rajta – minden bizonnyal üdítően hatnak ránk ezek a sorok: no lám, már Jézus is élt a szabadsággal. Mert valóban minden embernek szüksége van a hosszabb-rövidebb ideig tartó kikapcsolódásra. Ezt a szabadságot sokféleképpen lehet eltölteni. Van, aki külföldre utazik, van, aki itthon nyaral, van, aki otthon marad és a ház körüli munkákat pótolja. Persze fontos szempont az is, hogy kinek hogyan engedi a pénztárcája.
Ha figyelmesen olvassuk az idézett igét, feltűnhet azonban egy fontos indok: "hogy pihenjetek meg" együtt Jézussal, az Isten Fiával. Azt hiszem, ezt a szempontot nem nagyon szoktuk hangsúlyozni, amikor szabadságra indulunk. Pedig nemcsak a testünknek kell regenerálódnia a pihenésben, hanem a lelkünknek is. Szükségünk van arra, hogy időről-időre elvonuljunk egy helyre, ahol magunk vagyunk, vagyis kettesben az Istennel. Ebben a találkozásban átgondoljuk eddigi életünket, megtervezzük az elkövetkezőket Isten jelenlétéből erőt merítve.
Pihenésünk legyen tehát egyben egyfajta csendesség is. Elvonulás a világtól, a csend, a magány, a lelki töltekezés ideje ez esetben, egy más környezetben. A szabadság programtervéből ne felejtsük tehát ki a lelki felfrissülést sem. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Kegyelmet mindig a hálás szívű kap, a felfuvalkodott ellenben elveszíti azt.

2015. október 29., csütörtök

2015-10-29

A gyermek intelmei szüleihez

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól." (Péld 22,6)
Az alábbi írás elgondolkodtató a gyermekeink nevelése kapcsán. Egy gyermek kéri mindezt szüleitől:
- Ne kényeztess el! Tudom jól, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki tőled!
- Légy velem határozott! Ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban.
- Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.
- Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen vagyok!
- Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el, ha kettesben, csendesen megmagyarázod, miben hibáztam.
- Ne tégy úgy, mintha hibáim bűnök lennének! A kettő összekeverése megzavarja bennem az értékek megtanulását.
- Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy – fájdalmak árán – magam tapasztaljam meg a következményeket.
- Ne vedd rossz néven, ha azt mondom: nem szeretlek! Legtöbbször nem Te vagy az, akit nem szeretek, hanem a hatalmat, ami megakadályoz, hogy kedvem szerint cselekedjek.
- Ne törődj sokat apró egészségügyi panaszaimmal! Néha csak szeretném elérni, hogy figyeljenek rám.
- Ne korholj állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, hogy süketnek tettetem magam.
- Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért tűnik úgy néha, mintha nem lennék becsületes.
- Ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok hozzád! Ha nem válaszolsz, egy idő után azt veszed észre, hogy abbahagyom a kérdezést és máshol keresek választ kérdéseimre.
- Légy következetes! Ha nem vagy az, zavartnak érzem magam, s nem tudok többé bízni benned.
- Ne mondd nekem, hogy félelmeim butaságok! Nagyon is valóságosak ezek a félelmek és csak úgy tudsz segíteni nekem, ha megpróbálsz megérteni.
- Sose tégy úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél!
- Túlságosan nagy lesz a csalódásom, ha rájövök, egyik sem vagy. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A családban feloldhatatlanok a kötelékek, úgyhogy a gonosz fiú mégis fiú, a hűtlen testvér mégis testvér. (Fosdick)

2015. október 28., szerda

2015-10-28

Isten bővölködő életre hív. 2.

„Eljön az idő, amikor az Úr bőséges asztalt terít a nemzeteknek" (Ézs 25,6)
Pál apostol írja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Fil 4,13). Pál apostol saját tapasztalatai alapján írja ezt, hiszen volt, ahol megkövezték, máshol megvesszőzték, vagy elűzték a városból. Az evangélium hirdetése lehetetlenné vált volna emberi erővel. De ott volt Ő, aki erőt és ötleteket adott, megtérni akaró, vendéglátó embereket adott – és küldetését Isten segítségével Pál beteljesítette. Ez az élet egyik nagy titka. Hogyan tudom Isten erejét beengedni az életembe? Úgy, hogy tegyük meg, ami rajtunk áll, a többi az Isten dolga.
 Isten segíteni akar, de kegyelmét és segítségét csak az tudja elfogadni, akiben alázat van. Isten megszólít, hív, de sokan vannak, akik úgy, mint az evangéliumi példabeszédben - nem törődnek vele: „De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe." (Mt 22,5). Isten felkínálja a legszebbet, meghív a legboldogabb életre - és mi a válasz? Közömbösség!
Vegyük végre észre, mi a legfontosabb számunkra! A jólét megteremtése ne az anyagi javak hajszolását jelentse számunkra, hanem a békesség és szeretet megteremtését szívünkben és sugárzását mások felé. Ha a probléma megoldását másoktól várjuk, a probléma nagy valószínűséggel nem lesz megoldva. Ha szeretet él bennünk, akkor észrevesszük egymás anyagi és lelki szükségét és Isten örömére az Ő segítő munkásaivá válunk. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az az elmélet, mely szerint a megtérés egy fokozatos javulás folyamata, tetőtől-talpig hazugság. (Spurgeon)

2015. október 27., kedd

2015-10-27

Isten bővölködő életre hív. 1.

„Eljön az idő, amikor az Úr bőséges asztalt terít a nemzeteknek" (Ézs 25,6)
Népek, nemzetek, fajok ülik körbe békességben Isten terített asztalát és annyit vehetnek a jóból, amennyire csak szükségük van. Lehetetlennek tűnő jövendölés ez a mai bizonytalan gazdasági helyzetben. Pedig Istennek hatalma van minden emberi szükségletet kielégíteni. Minél bizonytalanabb a jövő, annál fontosabb a remény táplálása. Remény nélkül a szív meghal. Remény nélkül az ember tehetetlenné válik, megszűnik benne az életvágy, az alkotókészség, a szeretetre való hajlam. Az anyagi forrásoknál hiába keressük a remény alapját. Higgyük, hogy Isten minden élethelyzetben felkínálja a megoldást, Ő legyen a mi reményünk, aki a szeretet teljessége. Helyezzük életünket bizalommal Isten tenyerére. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az igazi megtérést éppúgy nem lehet eltitkolni, mint ahogy a fényt a sötét szobában nem lehet elrejteni. (Spurgeon)

2015. október 26., hétfő

2015-10-26

Isten azért adta az árnyat, hogy jobban lássuk a fényt! 3.

„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása" (Zsid 1,3)
Arcunk nagy kincs. De nem a kőbe vésett klasszikus szépség a fontos, mert arcunk belülről épül és szépül igazán. Attól, ahogyan észrevesszük azt a sokféle szépséget, ami körülöttünk van, attól, ahogy a másik emberre nézünk, attól, ahogy rámosolygunk, attól, ahogy tekintetünkkel biztatjuk, bátorítjuk őt. De becsüljünk is meg minden arcot, amely biztat, fényt sugároz, bátorít és vigasztal. De legfőképpen fordítsuk arcunkat Krisztus dicsőségben fénylő és fájdalomtól eltorzult arca felé, hogy tekintetében meglássuk az irántunk való végtelen türelmét és szeretetét. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Az újjászületés az embernek tetőtől-talpig való megváltozása, minden tekintetben és vonatkozásban. (Spurgeon)

2015. október 25., vasárnap

2015-10-25

Isten azért adta az árnyat, hogy jobban lássuk a fényt! 2.

„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása" (Zsid 1,3)
„A játszótéren játszó gyerek újból és újból kiszaladt a padon üldögélő apjához és két kis kezébe fogva apja arcát újra és újra maga felé fordította, hogy csak rá figyeljen, csak őt nézze játék közben. Csupán akkor nyugodott meg, amikor ez a vágya teljesült, és láthatta a szeretett arcot."
Egy jól ismert, szeretett ember láttán megtapasztaljuk a jelenlét gyógyító erejét. Nyugodtak leszünk, mint a gyermek apja arca előtt. Szétszórt lényünk összeszedetté válik, gondolataink rendeződnek. Érezzük, hogy éppé, teljessé válunk. Kereső nyugtalanságunk lecsillapul. Még csukott szemmel is látjuk, érezzük a másik jelenlétét, mint védelmező, otthont adó odahajlást. Ha a szeretet fénye és sugara megérint bennünket – akár imádságban, akár egy ember közelségében, nagy örömben vagy mély fájdalomban –, akkor a sivár vigasztalanság vigasszá, az értelmetlenség értelemmé, az elhagyatottság otthonná válhat. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Nem helyzetváltozásra, hanem a szív megváltozására van szüksége a bűnösnek. (Spurgeon)

2015. október 24., szombat

2015-10-24

Isten azért adta az árnyat, hogy jobban lássuk a fényt! 1.

Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása. (Zsid 1,3)
Amikor sötétség vesz körül minket, vágyunk a fény után. A fényt keressük Isten arcán, Jézus Krisztus arcán, embertársaink arcán, de a saját arcunkon is.
Jézus „Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása" (Zsid 1,3). A Tábor-hegyén Jézus három kiválasztott apostolának megmutatta isteni dicsőségtől ragyogó arcát. El sem tudjuk képzelni azt a fényözönt, azt a káprázatos világosságot, amely a mennyország fényességét mutatta meg Jézus arcán. A Megváltó tudta, hogy szüksége lesz a három apostolnak erre az istenélményre akkor, amikor majd szenvedni látják őt. Azt akarta tudtukra adni, hogy a felsebzett, elnyomorított, megcsúfolt, eltorzult, véresre vert arca ugyanaz az arc, amit az apostolok a Tábor-hegyén láttak.
Ha mindannyian Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, akkor Isten szeretetének fénye a mi arcunkon is felragyoghat. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A meghatottság nem ér semmit, ha nem lesz belőle tett. (Spurgeon)

2015. október 23., péntek

2015-10-23

 „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. … Akkor ezt mondta Isten: Legyen…!"
A ma embere már ijesztő mértékben képes teremtésre, kreációra, élet és halál urát játszva. Alapvetően mindezzel a törekvéssel az embert, az életet szolgálva, számos esetben azonban súlyos etikai dilemmákat felvetve.  Mára már nemcsak áltudományos szórakoztató filmek témája például az sem, hogy a genetika tudományának köszönhetően a születendő gyermeknek akár a nemét, szeme színét, képességeit is előre meg tudják határozni, a szülő akaratától függően. Vagy például míg néhány évtizede a koraszülött gyermekek ellátása szinte lehetetlen feladatot jelentett, ma már egyre kisebb súllyal született gyermekek élhetnek meg jó eséllyel, minden fogyatékosság nélkül teljes életet. Vagy gondoljunk az eutanázia kérdésére, mely a világ számos országában napirenden van hosszú ideje. Hol van a határ, ameddig ember dönthet a biológiai élet fenntartásáról, egy vegetatív életforma kényszeréről vagy a békés elköltözés vágyáról.   
Másik példa Dolly, a klónozott bárány, kinek világszenzációja óta sok év telt már el, s azóta bizony rengeteget fejlődött a tudomány. S ha nem is a nyilvánosság előtt, de minden bizonnyal zajlanak az emberi faj „teremtésére", „másolására" kísérletek. Biztosak lehetünk benne, hogy nem csak végtagokat tudnak már újrateremteni –szándékosan használom ezt a szót.
Minden példa erősítheti bennünk az érzést: próbál az ember Istent játszani.
De ezekhez a tudományos eredményekhez, sikerekhez mindig kell valami. Egy sejt, egy alap, egy élő organizmus, amit másolni, klónozni, újrateremteni vagy megmenteni lehet, de e nélkül az alap nélkül béna az ember. A teremtésben is csak addig képes visszamenni, hogy valamiből keletkezett a világ, de a semmiből életet teremteni ma sem tud! A világ keletkezését kutató elméletekben mindben van egy pont, ahol a tudósok elnémulnak, ahonnan visszább már nincs elméletük a hogyanra. S ahol a tudomány s az emberi tudósok elnémulnak, ott szólal meg az Isten LEGYEN szava!
Csak ha Ő szól, lesz a káoszból rend, a sötétségből világosság, a némaságból élet – a te életedben is! Mert ahol az Ő szava nincs jelen, ott áldatlan állapotok, káosz uralkodik. De ahol az Úr szava megszólal, ahol Ő kezd el cselekedni, ott a semmiből is új teremtés, új élet, új áldások születnek. Látszólagos sikerek, akár cicoma és kényelem közepette is lehet körülötted káosz, békétlenség áldatlan légköre. De ahol az Úr szava megszólal, ahol origóként Ő indítja lépteidet, családodat, ott áldásokkal teli élet lehet szegényes körülmények közepette is. Miként a betlehemi jászol körül is nyoma sem volt semmiféle földi gazdagságnak, mégis a legáldottabb hely volt a világon… /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Ha Isten azt mondja, hogy: "most!", ne mondja senki, hogy "holnap!". (Spurgeon)

2015. október 22., csütörtök

2015-10-22

Pál példája

„Kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni." (ApCsel 26,16)
Vajon megismertük és megszerettük volna Pált, ha Saul maradt volna? A keresztényüldözőből keresztény lett. Pálnál az, ami a damaszkuszi úton történt nem tudathasadás volt és ezt követően ebből eredő amnéziás állapot, hanem egy gigantikus felismerés, megvilágosodás. Az addig gyűjtött tudása, élettapasztalata, jóra és igazra való hajlama és nem utolsó sorban Isten kegyelmének befogadása révén megértette, hogy mi zajlik körülötte. Ő nem tartozott a tanítványok közé, sőt először az üldözők közé állt, mégis ő lett az egyik legnagyobb tanító. Tehát akármilyen elvetemültnek, reménytelennek is tűnik egy ember, bízzunk Isten kegyelmében. Pál az élő példa rá, hogy bárkiből lehet Krisztus apostola.
Saját magunkra vetítve pedig, akármilyen tehetetlen és bűnös embernek is tűnök önmagam előtt, bízzak abban, hogy jöhet még komoly fordulat az életemben. Akarjam ezt a fordulatot, és én magam is minden erőmmel fáradozzak rajta. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Sokan úgy gondolják, hogy a megtérés arra való, hogy megtisztítsa őket, mint ahogy megtisztítanak egy ruhát, és ha megtértek, nincs más hátra, minthogy ott lógjanak az Úr ruhatárában, amelynek ajtaja szorosan be van zárva, hogy többé por ne érje őket. Azt a ruhát, amely nincs többé használatban, megrágja a moly. (Becker)

2015. október 21., szerda

2015-10-21

Legyetek olyanok, mint a gyermek

 „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Mt 18,3)
Az első dolog, ami megragad bennünket, ha egy kisgyermek szemébe nézünk az ártatlanság: a csodálatos képtelenség a hazugságra. Ebben a tekintetben a gyermek pontosan ugyanolyan, mint minden más a Természetben. A rózsa az rózsa, a fecske az fecske, a csillag az csillag, minden egyszerűen az, ami. Csak a felnőtt ember képes arra, hogy másnak mutassa magát. Érdekes, hogy a felnőttek gyakran azért büntetik a gyerekeket, mert őszintén megmondják, amit éreznek vagy gondolnak, mert igazat mondanak. Így azután a gyermek megtanul színlelni, hazudni és vége az ártatlan tekintetnek. Hamarosan csatlakozik azokhoz az emberekhez, akik gyakran mondják magukról: „már azt sem tudom, ki vagyok". Valójában olyan régóta rejtegetik mások elől önmaguk igazi énjét, hogy már nem is tudnak önmaguk lenni.
Az egyéniség elvesztéséhez vezet az a belénk sulykolt vágy is, hogy valakik legyünk. Sikeresek, sikeresebbek, legsikeresebbek. Ahelyett, hogy derűsen önmagunkat adnánk, inkább idegesen másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, versenyzünk sikernek, hírnévnek, kitalált szépségnek nevezett üres dolgokért. Utánozunk másokat öltözködésben, viselkedésben, cselekedetekben, sőt még a gondolkodásban is.
Vajon Te mennyit őriztél meg gyermekkorod ártatlanságából? Van-e még valaki, akinek jelenlétében egyszerűen és teljesen önmagad mersz lenni olyan őszintén és ártatlanul, mint egy gyermek?!
Gondolj egyéniségednek arra az isteni szikrájára, amely születésedtől benned van egyedivé, Isten által megjelöltté tett. Isten mindig tökéleteset alkot, miért akarod a művét elrontani. Vállald önmagadat, simulj bele a Mindenható tervébe és jutalmad nem marad el: „Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában." (Mt 18,4) (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Milyen könnyű másokat kárhoztatni, s milyen hamar abba a kísértésbe juthat az ember, hogy még az igazságos felháborodás is tévútra sodorja. (Fosdick)

2015. október 20., kedd

2015-10-20

Jézus meggyógyítja a vakon születettet

„Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok." (János 9,25)
A látók legtöbbje idegenkedve fogadja, ha egy vak emberrel találkozik. Beszélgetés közben nem tudják hova nézzenek, fura módon hangosabbak és széles mozdulatokkal gesztikulálnak. Próbálják kerülni a színekre, formákra, vagyis a látottakra utaló kifejezéseket. Legtöbbször csak áramszünet idején, amikor a sötétben gyertya vagy zseblámpa után tapogatóztunk, döbbenünk rá milyen ajándék számunkra a látás.
A vakság más értelmében a bennünket körülvevő világgal kapcsolatos érzéketlenséget is jelentheti. Mint bányaló rójuk a köröket, őröljük fel önmagunkat is a hétköznapok malmában. Nem akarunk megállni, megpihenni, mást csinálni, máshogy élni, másra is figyelni, vagyis változni és változtatni. Fásultan, leszegett fejjel megyünk el egymás mellett.
Vakság a lelki vakság is. Halljuk Krisztus tanítását, mégsem értjük. Krisztus nem a halált, hanem az életet, az örök életet ajándékozta nekünk. Az evangéliumot értően olvasva láthatjuk meg Krisztus tanításának lényegét, ami nem más, mint a feltétel nélküli szeretet.
A vakon született meggyógyítása kapcsán Jézus rámutat arra, hogy a testi vakság könnyebben gyógyítható, mint a lelki vakság. A farizeusok nem akarják tudomásul venni a csodát, mert el kellene ismerniük Jézust, mint Megváltót. A vak szülei teljesen érdektelenek. A vak kapja a legnagyobb ajándékot. Testileg megújul, hiszen elárasztja a fény. Felismeri az őt körülvevő világot, már látja a jót és a rosszat, és új életet kezdhet. A látásával a feltétel nélküli igaz hit birtokosa is lesz, hiszen ő már nem csak hiszi, hanem tudja, hogy a Megváltót látja. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Önmagadra szegezd tekintetedet, és mások megítélésétől óvakodjál. Mások megítélésében sokszor tévedünk, de aki önmagát vizsgálja meg, mindig hasznosat cselekszik.

2015. október 19., hétfő

2015-10-19

Szavaink

„Én kiáltó szó vagyok a pusztában." (Jn 1, 23)
A semmiből előáll egy ember, Keresztelő János. Nem tanult farizeus volt, sem szónoki képességekkel megáldott ember, mégis tömegek zarándokoltak el hozzá a pusztába és itták minden szavát. A Szentírásból kitűnik, hogy szűkszavú, kemény ember volt. A farizeusok kérdéseire is csak tőmondatokban válaszolt, egy-egy szóval. Csak akkor beszélt, ha volt mondanivalója, ezért a beszédének súlya volt. Minden szava mögött aranyfedezetként állt a csend. Nála a szavak nem arra szolgáltak, hogy elrejtsék az igazságot, hanem hogy felfedjék azt.
Napjainkban sajnos a megfontolt beszéd kiveszőfélben van. A hallgatag Solontól, a görög bölcstől, megkérdezte királya, a locsogó Periander egy lakomán: „Nincs mondanivalód, vagy ostobaságodat akarod hallgatással leplezni?" A bölcs csak annyit válaszolt: „Ha ostoba lennék, nem hallgatnék!"
Ne hagyjuk, hogy elragadjon a felszínes világ. Sokan egymás szavába vágva szajkózzák rendületlenül saját igazságukat, az ellenvéleményt meg sem hallgatva ragozzák a semmit. Törekedjünk a megfontolt beszédre. Szeressük a csendet. Tiszteljük meg embertársunkat azzal, hogy meghallgatjuk őket. Istennel szemben se szaporítsuk a szót. Ezért figyelmeztet Jézus: „Ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg." Legyünk a világ felé mi is kiáltó szó a pusztában… (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Nem azok részesülnek a kegyelem örök vendégségében, akikről mi feltételezzük. A mi ítéletünk sokszor éppen a visszájára fordul. (Victor János)

2015. október 18., vasárnap

2015-10-18

A Szentlélek jelenti ki az Igét

„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;" (János 5:39)
Volt egy öregember kinek neve Simeon volt /Lukács 2:25-32/. Nem farizeus, vagy rabbi, csak egy istenfélő, igaz ember. Ennek a férfinak megígértetett a Szentlélek által, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja a Messiást. Amikor Mária és József elvitték a csecsemő Jézust a jeruzsálemi templomba Simeon felismerte, hogy Ő az, ez a csecsemő a Messiás. Ezzel ellentétben az írástudók, farizeusok, vallási vezetők, akik ismerték az írásokat, nem ismerték fel Krisztust egész életében, sőt, azon igyekeztek, hogy megöljék Őt. Hogyan lehetséges ez? Hiszen az írások, a törvény és a próféták mind igaz bizonyságot tesznek a Messiásról. Úgy lehetséges, ahogy Jézus mondta a fenti igerészben. Ezek a rabbik ugyan tudakozzák az írásokat, de nem értik, azt hiszik, tudják, de nem tudják. Miért? Erre a János 12:37-40-ben van a válasz: "És noha ő ennyi jelt tett előttük, mégsem hívének ő benne: Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az Úr karja kinek jelentetett meg? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." Tehát emberi értelemmel lehetetlen megragadni az Isten dolgait, még az Írást sem lehet teljesen felfogni, csak azoknak, akiknek a Szentlélek kijelenti Isten kegyelméből. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A Biblia olyan, mint a visszhang: fal kell hozzá, ami visszaverje, és csak akkor születik meg. (Ravasz László)

2015. október 17., szombat

2015-10-17

Értelmes szív

„Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között…" 1Kir 3,9
Salamon összeköti az értelmet és a szívet, együttes fontosságukat hangsúlyozza. A kettőt nem szabad elválasztani egymástól.
Gyakran meg lehet figyelni, hogy van olyan ember, akinél az egyik van túlsúlyban a másik képességgel szemben. Az „ész-embernél" az értelem az uralkodó, tudásával világít, de nincs benne semmi melegség. A „szív-ember" pont az ellenkezője: a szív uralkodik, melege átható, de csak szíve érzései után megy, hiányzik belőle az okos értelem.
Egyik sem jó! Bár nincs tiszta „ész-ember", sem tiszta „szív-ember", vigyáznunk kell a helyes arányra mindig.
Értelmes szív... Mi is képességeket kérjünk mindig: szívet és értelmet.
Te milyen ember vagy? Melyikből van nálad több? Nálad milyen az arány a szív és értelem kőzött? - Használjuk mind a kettőt! De legyen mindig valamivel több a szívből! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ha az Úrért végzett munkád elveszi csendes órádat, akkor egész nyugodt lelkiismerettel elhagyhatod munkád egy részét. (Spurgeon)

2015. október 16., péntek

2015-10-16

Értelmes szív

„Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között…" 1Kir 3,9
Salamon király nem kész dolgokat kért - országokat, kincseket, hírnevet, - hanem olyan képességeket, amelyekkel mindezeket meg tudja szerezni, mint ahogyan meg is szerezte. Ezért Salamon kérése örökérvényű. Benne a Szentírás egy olyan példát mutat fel, amely minden idők emberére érvényes. Példát állít arra, hogy mit kérjünk Istentől. Sohasem kész tárgyakat, hanem képességeket és adottságokat kérjünk.
Például: valaki így imádkozik: Úristen, rendelj nekem sok pénzt! - Nem helyes. Így kell imádkozni: Istenem, adj erőt, egészséget, értelmet és szívet, hogy dolgozhassam és pénzt kereshessek! Van, aki így imádkozik: add, hogy gyermekeim boldogok legyenek - Nem helyes. Így kell kérni: Istenem, adj értelmet és emberséges, meleg szívet, hogy kialakíthassam számukra a boldog életet.   (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Négy óra munka egy órás előkészítő imádsággal többet ér, mint öt óra munka enélkül az imádság nélkül. Amit a munka mennyiségén nyerünk, elveszítjük a minőségén.

2015. október 15., csütörtök

2015-10-15

Értelmes szív

Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között… (1Kir 3,9)
Mesékben sokszor olvassuk, hogy a főszereplőt hőstetteiért megjutalmazzák. Azt mondják neki: kívánj, amit akarsz, megkapod!
A mesékhez hasonló történt Salamon királlyal is, álmában. Kérhetett volna egy óriás birodalmat, de Ő nem kért birodalmat. Kérhetett volna hosszú életet, de nem kért. Kérhetett volna kincseket, de nem kért.
Érdekes kérése volt Salamonnak: értelmes szívet kért! Figyelemre méltó sajátossága van e kérdésnek. Látszólag egy kérése volt Salamonnak, egyet kért: szívet. De valójában mégis kettőt: értelmet és szívet!
A szív a tárgy, az értelem a jelző. Ez azt jelenti, hogy bár mind a kettő lényeges, fontos, a hangsúly mégis a szíven van. Nem a véletlen műve ez a megfogalmazás! Az a tudatos és célzatos bölcsesség rejlik benne, hogy az emberben a legfőbb a szív. Az embernek előbb érző szíve legyen, s csak azután esze, értelme.
Salamon király lelki javakat kért, nem anyagiakat. Képességeket, adottságokat, nem kész tényeket. Egy mesében a bölcs apa megkérdi még bölcsebb fiától: mit adjak? Földet vagy búzát? - Földet, ami termi a búzát! Vizet vagy forrást? - Forrást, mely ontja a vizeit. Kész hírnevet, dicsőséget, vagy tudást? - Tudást, amivel megszerzem a hírnevet! Boldogságot vagy képességeket? - Képességeket ahhoz, hogy boldog lehessek! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Isten először azt mondta Illésnek: "Eredj, rejtőzzél el" és csak ezután mondta. "Eredj, mutatkozzál".

2015. október 14., szerda

2015-10-14

Te vagy az ember?

És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! (2Sám 12,7a)
Istennek ez a szava mindenkihez szól. Szól azokhoz, akik még nem döntöttek Jézus mellett. Te vagy az az ember, akinek Jézusra van szüksége, hogy a halálból életre juthass.
Szól azokhoz, akik már döntöttek Jézus mellett, vele járnak, de még félnek beállni a szolgálatba, elkezdeni a munkát, építeni Isten Országát itt a földön. Te vagy az az ember, akire Istennek szüksége van. A te munkádra, a te lelkesedésedre, a te bizonyságtételedre.
Amikor Jézus Lázárt feltámasztotta, embereket kért meg, hogy vegyék el a követ a sírról. Megtehette volna isteni erejével Ő maga is, de az Ő dolga a feltámasztás volt, az életet adás. Amit az embernek kell megtenni, azt Isten nem teszi meg helyette.
Angliában a világháború kezdetén plakátokat ragasztottak ki. A király volt rajta látható, amint kinyújtott karral rámutat a plakátot éppen szemlélő járókelőre. És egy felirat: A HAZÁNAK SZÜKSÉGE VAN RÁD!
Isten Igéje azt hirdeti: Isten Országában szükség van rád. A Mennyei Hazának szüksége van rád. A Mennyei Király most rád mutat: SZÜKSÉGEM VAN RÁD!
Te vagy az az ember, nem a melletted ülő. Rád mutat, téged néz, téged szólít, bárhol vagy is. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az ellaposodástól és lelki megszegényesedéstől, pedig erőt csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)

2015. október 13., kedd

2015-10-13

Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat!... Én már meghalok. De Isten veletek lesz… (1Móz 48,15-16. 21)
Egy családban, ahol gyermek születik, majd gyermeket, gyermekeket nevelnek, a mindennapok teljesen átszerveződnek. Éjszakákat és nappalokat, munkaidőt vagy éppen a nyári vakáció heteit – mind-mind az ő kicsi életükhöz kell igazítani. A legapróbb részletekre is kiterjedően nem akármilyen logisztikát igényel, hogy nekik mindent a lehető legjobban adjunk meg. Egyetlen napot is sokszor milyen nehéz összeszervezni, hát még egy évet, vagy hosszú távú tervezés esetén éveket. S ezen tervek, szervezések elsődleges célkitűzése így fogalmazható meg legegyszerűbben: kell, hogy mindig legyen a gyermek mellett, vele valaki. Ki vigyázzon rá, ki menjen érte, ki kísérje, ki vigye el? Egy percre se legyen magára hagyva a gyermek, hiszen ez így biztonságos, ez így természetes. Vagy a szülők, vagy a nagyszülők, de mindenképpen olyan, akiben bízik a gyermek, legyen vele. Nem bízzuk akárki jöttment közelségére legdrágább kincsünket, a gyermekünket. Csak olyanra, akiben bízunk, akit ismerünk, aki már bizonyította megbízhatóságát. Minden szülő terveit, gondolatait ez motiválja: ameddig csak lehet, a gyermekem mellett legyek, hogy fizikálisan is fogjam a kezét, szem előtt legyen, ha veszély fenyegetné, azonnal tudjak segíteni.
S ezek a tervek, ez a szándék nem csak néhány évre szól, természetes vágy, hogy egész életében szeretnénk biztonságban tudni.
Az Ószövetségből Jákób szavai vannak előttünk, egy édesapának szavai, kinek szívében ugyanez a szándék fogalmazódik meg.  Ő már búcsúzik a földi élettől, de gyermekeire, 12 fiára nézve ugyanúgy ott van benne a féltő szeretet irántuk. S tudja, hogy az ő földi tervei már végesek, hogy ő már nem tudja kísérni, vigyázni gyermekei lépteit, de van valaki, akit ismer, akiben bízik, kinek szavában hisz, kinek gondviselését önnön életére nézve megannyiszor megtapasztalta már. Azt mondja: az Isten, az Úr ilyen! Vele, előtte jártak ősei, Ábrahám és Izsák, pásztora volt, angyal és megváltó a bajban – gyermekei jövendőjére tőle kér hát áldást! Az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat!
Tudja, hogy az ő szeretetének vannak határai, korlátai, de azt is tudja, hitvallással tesz róla bizonyságot, hogy létezik örökkévaló szeretet, mely az ő fizikai közelsége nélkül is vezetheti, megtarthatja gyermekei életét. Bölcs, előrelátó, felelősségteljesen gondolkodó apa, hosszútávon tervez, hosszútávon szeretne legjobbat a gyermekeinek.
Mindannyian így szeretnénk gyermekeink életére áldást kérni, kívánni. Áldást, mely nem csupán a templom falai között élő, nem csupán egyetlen napon, esetleg a keresztség sákramentumának ünnepnapján van hatályban, hanem örökké szól. Földi életben, míg családi kötelékeink körül vesznek, de az örökkévalóságban is.
Nagy ajándék az a közösség, melyben családként gyermekeink mellett lehetünk. Kérdés, hogy vajon ezeket az ajándékba kapott éveket felelősséggel használjuk-e, hogy ebbe a családi közösségbe bevonjuk-e az Isten közelségét is? Mint jó pásztorhoz, odavezetjük-e gyermekeinket, hogy a mindig közel lévő Isten ne legyen számukra idegen, akitől félni kell, hanem legyen bennük bizalom, hit és reménység Teremtőjük, Gondviselő Istenük iránt? Hogy amikor eljönnek azok az idők, amikor tekintetünk, kezünk nem kísérheti, nem óvhatja őket, mi is ki tudjuk mondani: de Isten veled lesz… Az angyal, aki megváltóm minden bajban – az ő áldására bízlak! Szerepel-e hosszú távú terveid között az Úr? /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Ah, ha másért nem, legalább a gyermekeinkért tudnánk jobb kereszténynek lenni. (Ravasz László)

2015. október 12., hétfő

2015-10-12

Beszámoló

Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit tett az Isten a népek között az ő szolgálata által. (Ap. Csel. 21,19)
Pál missziói útjáról visszatérve hűséges volt a testvérekhez, az elöljárókhoz, mert részletesen beszélt nekik arról, milyen nagy dolgokat cselekedett Isten általa. Tömegek lettek hívőkké a zsidók közül. Ezt a beszámolót örömmel fogadták a testvérek. Nálunk is szól az ige, sokan összegyűlnek egy-egy alkalomra, legyen az csendes hét, táborozás fiataloknak, hittant tanulók összejövetele egy egész hétre, nyelvi tábor, egynapos tematikus konferencia, nagyobb méretű fesztivál (Csillagpont, Szélrózsa) … és még sorolhatnám a testet-lelket felüdítő Jézus Krisztus tanításán alapuló szervezett alkalmakat.
Az itt kapott igei tanításról igenis tájékoztatást kell adni a nagyobb testvéri közösségnek, felhasználva a modern kommunikációs eszközöket: rádiót, televíziót, az interneten keresztül a gyülekezeti honlapokat. Manapság így juthat el mindenkihez a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel. Ezt nem szabad szégyellenünk, kényelemből nem szabad visszatartani, sőt bátran számot kell adnunk, mily sokan tartoznak Isten népéhez. Ez a bátor kiállás ad aztán erőt a többieknek is, hogy szóljanak hitükről, hogyan erősödtek, nyertek új életet ezeken az Isten által készített áldásos találkozókon. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Keresd az Istennel való találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.

2015. október 11., vasárnap

2015-10-11

Meghalni a bűnnek, élni az Istennek

Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 6:11)
Amikor megtérünk, egy teljes fordulatot vesz az életünk. Előtte a bűn rabszolgái voltunk, útban a pokol felé, egy romlott természettel, amely állandóan hamisságot cselekszik. Amikor megtértünk pedig megszabadulunk a bűn fogságából, a menny felé tartunk, és krisztusi természet részesei leszünk. Ezt Pál Krisztus halálával és feltámadásával ábrázolja ki. Nem támadhat fel az, aki nem halt meg előbb. Ez lelki értelemben is így van, ha Krisztussal akarunk élni, előbb az óemberünknek meg kell halnia. Az ádámi és a krisztusi természet kizárják egymást, nem működhet együtt a kettő. Az a hívő, aki meg akarja tartani az (ádámi) életet előbb-utóbb meghasonlik, mint hívő, mert a régi természet képtelen krisztusi módon élni. Ezért mondja Jézus: "Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt." /Luk.9:24/.
Tehát a hívő élet nem az ádámi természet csinosítása, visszafogása, hanem egy teljesen új természet, egy új élet, melyet a mennyből kapunk az Atyától.
Ha ebben az új életben járunk, akkor valóban meghaltunk a bűnnek, és élünk Istenért, de ha még mindig az óemberben járunk, akkor erre nem vagyunk képesek, még ha szeretnénk is, csak vallásosodni tudunk. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A jó lelkiismeret paradicsom, a gonosz lelkiismeret gyehenna. A jó lelkiismeretet pénzen nem lehet meg venni, kölcsön nem lehet kérni. A gonosz lelkiismeretet pedig pénzen is megveszik az emberek, jóllehet az olyan, mint a rövid és keskeny ágy, melyben a fekvőknek soha nyugodalmuk nincsen.

2015. október 10., szombat

2015-10-10

Eljött világosságod 3.

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. (Ézs 60,1)
Meg kell látnunk ebben a felszólításban a távlatot: a világosság nem öncélú dolog, hanem a másikért van. Nem kerülhetjük meg a kérdést: meglátszik-e rajtunk, hogy világosságban élhetünk? Egy asszony mesélte el lelkészének, hogy abban az udvarban, ahol lakik, a napsugarak közvetlenül sohasem sütnek be a szobájába. Az udvar szemközti, napos oldalán lakó szomszédnője szokta beállítani olyan szögben a saját ablakát, hogy ily módon az ablaküvegről visszaverődő napfény bejuthasson az ő mindig naptalan lakásába. Valahogy így kellene visszaverődnie a hívő emberek szavaiból és cselekedeteiből Jézus napsugarának, Isten szeretetének azokhoz, akik az élet-udvar naptalan felén élnek.
Felkelt a nap! Szívleljük meg az ige üzenetét: keljünk fel, eszméljünk, ébredjünk és életünk sugározza tovább a világ Világosságát, az Úr Jézus Krisztust, akire kivétel nélkül mindenkinek szüksége van! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ismerd csak be mindig Őelőtte bűneidet, vidd minden vétkedet Isten elé, így finomodni fog lelkiismereted.

2015. október 9., péntek

2015-10-09

Eljött világosságod 2.

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. (Ézs 60,1)
„Kelj fel, világosodjál!" Olyan hatása van ezeknek a szavaknak, mintha valakit mély álomból akarnának felrázni. Szükségünk is van erre az erőteljes ébresztésre, mert annak ellenére, hogy az Úr Jézus Krisztus megjelent, és ma is be szeretné ragyogni az életünket, mi továbbra is a sötétséget választjuk. Alig látszik meg rajtunk valami a Krisztus világosságból, sokszor pedig olyanok vagyunk, mint a bekormozott üveg, amelyen át nyugodtan lehet akár a napba nézni is. Sok minden bekormozza, befeketíti életünk üvegét: nem figyelünk igazán Isten javunkat munkáló szavára; sokszor félünk és aggodalmaskodunk; nem az Isten országát, hanem a földi javakat keressük; kívánságaink vezetnek bennünket; bizalmatlanság és gyűlölet uralja embertársainkhoz való viszonyunkat; minden emberi elgondolás tetszetősebb számunkra, mint az Isten drága evangéliuma. Ezért van szükségünk a felrázó, ébresztő szóra. Sokszor talán kíméletlennek, könyörtelennek és kegyetlennek tűnik, amikor Isten egy-egy próbatételen keresztül ébredésre szeretne bírni minket, de higgyük el, hogy az ébrenlét hasznosabb, mint az alvás, a világosság életadóbb, mint a sötétség, a látás tágabb perspektíva, mint a vakság. Mindezt kifejezi a felszólítás második szava: „világosodjál"! (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Nincsen nyugtalanabb vendége a háznak, mint a lelkiismeret, ha furdalni kezd.

2015. október 8., csütörtök

2015-10-08

Eljött világosságod 1.

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. (Ézs 60,1)
Csodálatos dolog a napfelkelte. Talán nincs is olyan ember, aki életében legalább egyszer ne szeretné megnézni. Sokan hajlandók még sötétben felkelni, egy magasabb dombtetőre vagy kilátóra álmatagon elbotorkálni, hogy zavartalanul élvezhessék egy napfelkelte szépségeit. Talán azért van ez így, mert a napfelkelte ragyogásával, éltető sugarával, egy új nap kezdetével új reménységet ébreszt az emberben: reményteljessé teszi az előttünk álló napot.
Igénk is reményteljes napfelkeltéről beszél. Felkelt a nap nemcsak egy város, egy ország, egy földrész felett, hanem az egész világ felett. Felkelt, és fényével beragyogja, melegével átmelegíti, sugaraival élteti az egész világot. Ez a csodálatos, az egész világot éltető és átmelegítő "nap" nem más, mint maga az Úr Jézus Krisztus. Ő az, aki egy betlehemi sötét, hűvös istállóba fényt és meleget hozott azon az éjszakán. Ő az, aki az emberek sötét és hűvös szívébe irgalmat és bűnbocsánatot hozott. Ő az, akinek a megjelenése azt jelenti, hogy lezárult mindnyájunk életében egy sötét és rideg korszak, amelyben csak a bűn és halál uralkodott. Ő az, akiről így ír Pál apostol: "Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben".
Egyéni életünkre nézve ez a csodálatos esemény tehát azt jelenti, hogy Jézus megszületésével számunkra is megadatott a világosság. Megadatott, hogy Isten mentő szeretetének evangéliumát meghallva a mi szívünk és értelmünk is megvilágosodhat. Megadatott, hogy egész bűnös életünk - gondolatunk, szavunk és cselekedetünk - megtisztulhat, vétkeiből újra meg újra megújulhat. Megadatott, hogy az üdvösség fényébe vetett reménységünk minden földi sötétség, fájdalom és nyomorúság ellenére is megerősödhet. Jézus Krisztus megjelenésével a világ Világosságának fényében élhetünk, s ez a fény átjárhatja szívünket, egész életünket. Ezt jelenti számunkra ez a két szó: „eljött világosságod". (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A lelkiismeretünk annyiban fog finomulni, amennyiben engedelmeskedünk neki. (Spurgeon)

2015. október 7., szerda

2015-10-07

Az igazi élet

Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. (Jn 10,10)
Ki gondolná, hogy ami számunkra a legtermészetesebb, az egyúttal a legtitokzatosabb? Ki hinné, hogy ami nekünk a legfontosabb valóság, az ugyanakkor a legbizonytalanabb sorsú szappanbuborék is? És ez maga az élet! Szentgyörgyi Albert mondta: „Az élet olyan nagy titok, amit szüntelen kutatunk, de sohasem tudunk megfejteni." De fontos-e tudnunk az élet titkát, hogy annak nagyszerűségét élvezhessük? Aligha. Csakhogy az élet egyúttal olyan valóság, ami magában hordja önmaga halálát, és így teljesen bizonytalanná válik. Mint a színes buborék: e pillanatban gyönyörködhetünk benne, a másik pillanatban semmivé lesz. Már ebben a hasonlatban is érezzük belső tiltakozásunkat: ez lehetetlen! Az élet nem lehet szappanbuborék. Az élet múlandóságát is csak másokon szemléljük, de önmagunk megsemmisülését nem tudjuk elképzelni. Freud szerint minden ember meg van győződve a saját halhatatlanságáról. A halhatatlanság illúzió volna, ha csupán testi életünk létezne.
Ennek ellenére mindinkább az lesz számunkra fontos, ami „életbevágó". Amíg azonban emberi erővel nem tudjuk biztosítani magunknak sem az életelixírt, sem a biztonságot, addig szükségünk van valakire, aki maga az élet, és aki ezt mondta: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek".  Jézus itt az életnek egy olyan minőségéről beszél, ami a természetes élet fölé emel, és ami akkor sem esik szét, amikor már az ég és föld is elmúlnak. Az igazi élet tehát minőségében más: isteni élet! Neked igazi életed van? (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ha szeretetednek tüze kialvóban van, emeld fel tekintetedet a legszeretettebbre és legtökéletesebbre, akire nem nézhetsz anélkül, hogy Őt mindenekfelett ne szeresd.

2015. október 6., kedd

2015-10-06

Erőt ad az Úr az ő népének!

Amikor Sámuel fölkente Sault királlyá ezt mondta neki: … az Úr Lelke rád száll és prófétává tesz, és más emberré változol!… vidd végbe, amihez erőt érzel magadban, mert veled van az Isten! (1Sám 10,6)
Ma ugyanannak az Úrnak a Lelke áradt ki a világra és a Lélek kegyelmi hatásai a mi életünkben is láthatóvá és megtapasztalhatóvá lesznek. 1. Mi történik azzal az emberrel, aki az Úr Lelkét megkapja? Prófétává lesz, és más emberré változik. Így történt ez Saul királlyá kenésekor is. Csodálatos bibliai leírás. „… amikor a nép körébe lépett, egy fejjel magasabb volt mindenkinél. Sámuel ujjongva kiáltotta: nézzétek, akit az Úr kiválasztott, ahhoz hasonló nincsen köztetek!" Ilyen változás történt az apostolokkal is az első pünkösd napján. Prófétává lettek, megváltoztak. Nemcsak érzelmeikben lettek másak (félénkekből bátrak), nemcsak képességeik kifejtésében (tanulatlan halászokból bölcsek), hanem életvitelükben is. Pontosan tudták, hogy amihez erőt éreznek magukban, azt véghez kell vinniük, mert velük van az Isten. Ugyanez a változás történik minden keresztyénné lett emberben. Mindez a Szentlélek erejéből és közreműködésével történik.
2. Mi látható ma ebből a változásból? Elsősorban a „másság", ami ezzel a küldetéssel jár. Saul esetében: „… Isten kicserélte a szívét és a jelek megjelentek azon a napon." Prófétálni kezdett. De megjelentek a „másságával" járó kellemetlenségek is. Egyes emberek gúnyolni kezdték: Nézzétek mi történt ezzel? Tudjátok ki ennek az apja? Még gúnyos szólásmondás is keletkezett ez alkalomból: „Bekerült, mint Saul a próféták közé!" „A bátrabbak azonban, akiknek szívét Isten megérintette, mellé szegődtek. Néhány semmirekellő azonban megjegyezte: ugyan mit segíthet ez rajtunk!" Mi történt az apostolokkal? „Tele itták magukat édes borral…!" Ezt híresztelték róluk. De itt is megérintette sokak szívét Isten, mert melléjük szegődtek és megkeresztelkedtek háromezren. Ez történik minden emberrel. Ennek a „másságnak" az elviselésére és megélésre „Erőt ad az Úr az ő népének és megáldja az Úr az ő népét békességben!" Jézus tanítása és szavai miatt mindig vita támad, Jézus azonban döntésre szólít fel. „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága!" (János 8,12) (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Nem bírákra, hanem megmentőkre, nem kárhoztató közegekre, hanem az irgalom áldást hintő edényeire van korunknak szüksége. (Kroecker)

2015. október 5., hétfő

2015-10-05

Minden nap új manna

Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. (2Mózes 16,19-20)
A mannáról van szó, amivel az Úr táplálta Izrael fiait a pusztában. Minden hajnalban összeszedték a mannát a földről, ki többet, ki kevesebbet, szükségük szerint. Másnapra már nem tehették el, mert megromlott, de minden nap új mannát kaptak az Úrtól (kivéve szombaton, mert pénteken kétannyit kaptak, hogy szombatra is maradjon, és nem romlott meg).
Ez arra is megtanít minket, hogy legyen hitünk az Úrban, aki mindennap ellát minket testi es lelki táplálékkal. Nem elég hogy visszaemlékezünk hogyan vezetett minket az Úr a múltban és ezekből az emlékeinkből élünk, hanem valóban minden nap meg kell újulnia a kapcsolatunknak Istennel. Isten nem úgy vezet, hogy felvázolja egyszerre az elkövetkezendő 2 év programját számunkra, hanem lepésről lépesre. Ha engedelmességgel elhordoztuk a terhet, amit ránk helyezett ma, akkor holnap új terhet kapunk, amiről nem tudjuk előre, hogy mi az. Nekünk csak az a dolgunk hogy higgyük, minden nap ellát minket szükségleteink szerint a nekünk való lelki eledellel, és engedelmeskedjünk akárhogyan is vezet minket ma. Ha a múlt áldásaiból élünk, akkor hitünk is 'megférgesedik'. Jó dolog, hogy az Úr valamikor szólt hozzánk, de Ő ma is szólni akar. (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Isten nem olyan kegyelmet ad, melyet nekünk kell megőrizni, hanem olyat, mely minket őriz meg.

2015. október 4., vasárnap

2015-10-04

Légy türelemmel!

„… legyetek türelmesek mindenkihez." 1Thessz 5,14
A mi zsúfolt életünk és állandó rohanásunk szinte minden nap ráterel bennünket arra a keskeny hídra, ahol – bármennyire igyekszünk is elkerülni egymást, - találkoznunk kell közelről embertársainkkal, és csak emberi jóindulattal tudjuk megoldani, hogy súrlódás nélkül kikerüljük egymást. Tömegek gomolyognak a járműveken, a várótermekben, boltokban, éttermekben, gyógyszertárakban, jegypénztáraknál, és nehéz türelemmel kivárni sorunkat; vagy elviselni mások megjegyzéseit, tolakodásait, kivételezéseit. Nyugodtan felírhatnánk közlekedési szabályként orvosi rendelők, boltok, éttermek falára elmélkedéshez, vagy munkahelyi eligazításul ezt a két szót: „légy türelemmel!" Lehet ugyan türelmetlenségeinket megmagyarázni; lehet érthetővé tenni akár rossz idegállapotunkkal, akár a körülmények sokszor kínzó gubancaival, amelyekből szinte nem látunk kiutat; lehet jogosnak, sőt szükségesnek is minősíteni egy-egy türelmetlen lépésünket, de egy bizonyos: a türelmetlenség mindig veszteséggel jár. Szép nyugodt krisztusi életet élni csak türelemmel lehet. Türelemmel életeket menthetünk meg!  (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ne sokat törődj azzal, ki van veled, vagy ellened, hanem arra legyen gondod, hogy minden dolgodban veled legyen az Isten.

2015. október 3., szombat

2015-10-03

Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat? (7)

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat! Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre. /Máté 18:7-8/
A kijelentések helyes értelmezéséhez hozzátartozik az is, hogy az első keresztények idejében a „test" magát a közösséget jelentette. Ebben az értelemben itt arról is szó van, hogy a másokat megbotránkoztatókat és a bűnben élőket el kell távolítani a közösségből. Azaz figyelni kell nem csak a saját életünk tisztaságára, hanem a családunk, és a közösségünk, a gyülekezetünkére is, és küzdeni kell a megbotránkoztató dolgok ellen, amelyek nem építik Isten országát, hanem rombolják.
Kedves Testvérem! Ma igénk által Urunk üzen, figyelj, hogy kinek a szemében akarsz nagy lenni, és hogyan akarsz azzá válni?! És mutatja a példát, hogyan lehetünk mi igazán nagyok: úgy ha olyanok leszünk, mint a kisgyermek, rájövünk arra, hogy esendőek vagyunk, de tudjuk kinél a segítség, de ehhez kell az, hogy a botránkoztató bűneinket levessük magunkról, és Isten nevére dicsőséget hozzunk, és ne káromlást.
Tudjunk naggyá lenni úgy, ahogyan a világ nem várná, segítőkészen, kedvesen, megbocsátás, öröm, bizalom, és még sorolhatnánk, azok által a dolgok által, melyek a világban semmiségek, de az Isten szemében igen is nagyok.  /P.Sz./

A nap gondolata:

Láttatok ragyogóbb napsugarat annál, mely a záporeső után áll elő? Ilyen ragyogó a lélek öröme a bűnbánat könnyzápora után. (Spurgeon)

2015. október 2., péntek

2015-10-02

Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat? (6)

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat! Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre. /Máté 18:7-8/
Nem engedhetjük, hogy a bűn megakadályozzon minket az örök életre jutásban. És bizony egy-egy már-már bejáratott bűnünk eltávolítása, megtagadása, van olyan fájdalmas, mint egy testrészünk levágása. Sokan ezért is nem teszik meg, hanem úgy vannak vele, hogy életük végén úgy is megbánhatják, vagy az itt maradtak próbálják bűntelenné tenni az elhunytat, de vigyázzunk, ne akarjuk próbára tenni az Urat, mert türelme hosszú, szeretete nagy, de nem szereti, ha valaki meg akarja vezetni. Jó érzés, ha az ember kimosakszik a piszokból, de még jobb, ha tiszta marad. /P.Sz./

A nap gondolata:

A bűn elzárja a kegyelem csatornájának a zsilipjét.

2015. október 1., csütörtök

2015-10-01

Ki a nagyobb? és Ki botránkoztat? (5)

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat! Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre. /Máté 18:7-8/
Hogyan sikerülhet Isten szemében igazán naggyá válni? Hát úgy hogy nem megbotránkoztatjuk az Istent, hanem dicsőséget hozunk az Ő háromszor szent nevére. Erről szól az igeszakasz, a botránkozásról, kicsit keményebben, mint azt megszokta az ember Jézustól, de mégis helyesen. Mi is a botránkozás, megbotránkoztatás? Egyszerűen elfordulás, elszakadás Istentől. Valakinek, vagy valaminek a rabjává válni. Egyfajta felcsapódó kötélcsapdát jelentett, ami elkapta az embert. De mai szóhasználattal, az a cselekedet, beszéd, vagy bármi más viselkedés, ami a másik ember nem tetszését váltja ki, ami elválaszt valakitől. Itt a jézusi szó alapján, ami bűnbe visz.
Hogy igazán Isten gyermekei lehessünk, Isten szemében igazán nagyok, akkor ezektől a dolgainktól meg kell válnunk. Ha szó szerint vennénk és végrehajtanánk Jézus felszólításait, akkor az utcán valószínűleg rengeteg nyomorék emberrel találkoznánk, akiknek a keze, a lába vagy a szeme hiányozna. Jézus biztosan nem azt akarja, hogy az emberek tömegesen végezzenek öncsonkítást. A keleti népek gondolkozása és kifejezésmódja kedveli a túlzó kijelentéseket, amelyek megerősítik a mondanivalót. A kemény szavakat azért használja Jézus, hogy megértsük: az ember számára a legfőbb jó az örök üdvösség, amelynek elnyerésére minden erőnkkel törekednünk kell. A legnagyobb rossz pedig az örök kárhozat, amit minden erőnkkel el kell kerülnünk. /P.Sz./

A nap gondolata:

Ha nagy akarsz lenni, légy szolga, de ha első akarsz lenni, akkor tovább kell menned: légy rabszolga!