Keresés ebben a blogban

2015. december 31., csütörtök

2015-12-31

Megmaradásunk feltétele
„És ha előttem jársz.....Ha azonban, konokul elfordultok tőlem...." (1 Kir 9,4-9)
Isten mindig őszintén beszél szolgáihoz, elébük adja az áldást, választási lehetőséget ajánl a jó és rossz között. Az ember már döntésekor számolhat annak következményeivel. Salamon Isten előtt járt, kereste az ő akaratát, figyelt intelmeire, nem volt nagyravágyó, ezért gazdagon megáldotta őt mind szellemi, mind anyagi javakkal. Ugyanakkor figyelmezteti őt és népét, hogy ez az áldás addig tart, míg törvényeit, rendelkezéseit megtartják. Ha azonban elfordulnak tőle, és idegen isteneket kezdenek imádni, akkor jön a szörnyű pusztulás, gúny, megvetés....  Ettől akar bennünket is megmenteni az Úr, idejében szól igéje által. Rajtunk áll a döntés, hogy ragaszkodunk-e Istenünkhöz, vagy más isteneket (pénz, hatalom, élvezetek, dicsőség keresése embereknél...) imádunk. Úgy tűnik, hogy egyes népeknél, nemzeteknél már nem fontos Isten keresése, könnyen elhajolnak tőle, beengedik maguk közé a pogány embereket, felveszik szokásaikat, az idegen istenek imádását, és ezzel a romlás útjára lépnek. Ez lassan átterjed az egyes ember életére is, otthagyja a saját vallását, hitét, és csodálkozik, hogy nincs áldás az életén. Vegyük komolyan ennek az igének az üzenetét, mert ma még Isten segítségével megállíthatjuk ezt a romlási folyamatot, és inkább maradjunk meg Isten ígéretei mellett. (Horváth Csaba)
A nap gondolata:
Az élet mindig kegyelem. Amíg élünk, a kegyelem birodalmában vagyunk, a halál az ítélet birodalma.

2015. december 30., szerda

2015-12-30

Isten parancsolatai
„Legyen a szívetek teljesen az Úré, a mi Istenünké, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait úgy, mint ma." (1 Kir 8,61)
Miért adott Isten az embernek parancsolatokat? A parancsolat tulajdonképpen felajánlás a döntéshez. A parancsolat adásában benne van annak el nem fogadása és a következménye is. Isten parancsai mindig az ember javát szolgálták, nem más, mint határozott kérés. Salamon itt kéri a népet, hogy mindenben az Isten útján járjanak, az ősi rendelkezéseket, törvényeket tartsák meg. Ez csak akkor lehetséges, ha a szívük teljesen az Úré. Felrázó szavak ezek ma is: teljesen, mindenben. Nem részben, rész szerint, hanem feltétel nélkül. Azért van oly sok problémánk az egyéni, és egyházi életünkben, a társadalomban, mert nem merjük teljes szívből, teljes lélekből, teljes elméből, és teljes erőből az Úrra bízni magunkat. Ezek nem nehezek, de odaadás szükséges, amely bizalmon alapszik. Kérdés viszont az, hogy mindezekhez van-e elég hitünk?  A hit a megtartó erő, amit kérni kell Istentől. Ő mindenkinek adja, aki kéri tőle, mert olyan Atya, aki örül, ha adhat. Lássuk be, hogy Isten parancsolatai a mi javunkat szolgálják, a mi boldogságunkat akarja itt a földön és a testvéri szeretet gyakorlására buzdít. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A külső vallásosság és a formaságok nem helyettesítik az Istennek tetsző életet.

2015. december 29., kedd

2015-12-29

Isten ígérete

„Ha az én rendelkezéseim szerint élsz, törvényeimet teljesíted.... akkor én is megtartom ígéreteimet.... :Izráel fiai között lakom, és nem hagyom el népemet, Izráelt." (1 Kir 6,12-13)
Isten ígéretei jók, javunkat szolgálják. A templom építése közben mondta ezeket a szavakat Isten Salamonnak. Nagy dolog az, ha Isten ígéretet tesz az embernek, hogy nem hagyja el. Persze ennek feltétele az, hogy az ember az Úr rendelkezései szerint éljen. Nem fenyeget Isten, hanem kér és ugyanakkor ígér is. A már korábban tett rendelkezéseire hivatkozik. Ezek a mózesi törvények, amelyek nem vesztették el érvényüket. Igaz, sokszor megszegte ezeket Izráel népe, de Isten türelmes és elvárja, hogy népe megtartsa azokat. Isten hozzánk is nagyon türelmes, láthatjuk abból, hogy még nem pusztította el az emberiséget, pedig hányszor és hányszor megszegte parancsolatát. Nyilván következményei vannak az elkövetett bűnöknek, láthatjuk ezeket a ránk nehezedett próbákból is, melyek nyomasztják ezt a világot: vajúdik és nyög a teremtett világ a háborúktól, üldözötté válnak népek, vándorlásra kényszerülnek, problémássá válik a befogadásuk, újabb konfliktusok alakulnak ki, növekszik az egyet nem értés. Éppen ezért érvényes ma is Isten ígérete:
Éljünk az ő törvénye szerint, térjünk meg bűneinkből, és akkor béke lesz a nemzetek között, és az egyes ember életében is. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Isten nem azért mond valamit, hogy értelmeddel mérlegeld, hanem azért, hogy engedelmeskedj Neki.

2015. december 28., hétfő

2015-12-28


Építkezés az Úr parancsa szerint
„Én tehát azt gondoltam, hogy házat építek Istenem, az Úr nevének, ahogy az Úr apámnak, Dávidnak megmondta: A te fiad, akit utánad helyeznek a trónra, az épít majd nevemnek házat."(1 Kir 5,19)
Mindennek rendelt ideje van. Nem lehet csak úgy ötlet szerint cselekedni. Különösen fontos ez a nagysúlyú dolgok területén. Ilyen volt a templom építésének kérdése Dávid életében. Világosan megmondta az Úr Dávidnak, hogy nem építheti fel, mert sok vér tapad a kezéhez. Miután a harcok egy időre felfüggesztettek Izráel életében, a bölcs Salamon király tisztje lett Isten házának a felépítése. Salamon Isten bölcsességével gondolkozott, és ezért megáldotta őt az Úr. Miután nyugalom volt minden felől, nem kellett háborúskodni az ellenséggel, eljött az az idő, amikor békességben lehetett elkezdeni a templom építését. Elkezdődhetett a tervezgetés, az anyagiak biztosítása az építéshez. Áldások sorozatát tapasztalta meg Salamon, mert kivárta az Úr parancsát ehhez a nagy munkához. Mi sem kezdhetünk el ilyenfajta építkezést Isten konkrét útmutatása nélkül. Amikor eljön ennek az ideje, az Úr sorra kirendel minden anyagit, csak figyelni kell az ő útmutatására.  Kérjük ehhez Isten bölcsességét, és ne hamarkodjuk el a döntést. Áldást csak ebben az esetben várhatunk. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Az engedelmesség elveszíti értékét, ha nem szívesen gyakoroljuk.

2015. december 27., vasárnap

2015-12-27

Az Isten tisztelete

„Azon kezdték, hogy eltávolították Jeruzsálemből az oltárokat..." (2 Krón 30,14)
Isten igazi tisztelete azzal kezdődik, hogy minden utálatos dolgot el kell távolítani az életünkből, ami elválaszthat tőle. Ezek nemcsak tárgyak lehetnek, amelyek idegen kultusznak, a bálvány imádásának adnak alapot, hanem olyan régi szokások, cselekedetek, személyek, elméletek kifinomult formái, melyek idegenek Istentől. Ezékiás király ezektől akarja megóvni a népet, azért írja róla a szentíró: „Azt tette, amit helyesnek lát az Úr..."(2 Krón 29,2) Hogyan készülünk mi az istentiszteletekre? Vágyakozunk-e az Isten házába? Mit viszünk magunkkal oda? Ezékiás bocsánatért esedezik Istenhez a nép bűnei miatt. Nekünk is akkor lesz igazi istentiszteletünk, ha előtte számot vetünk bűneinkkel, és tiszta szívvel vágyakozunk arra, hogy szóljon hozzánk Isten. Mindenképpen le kell vetkőznünk kicsinyhitűségünket, meg kell üresíteni magunkat, hogy Isten igéjével teljen meg a szívünk. Ha így indulunk el istentiszteletünkre, akkor okosan tesszük. Ennek az lesz a következménye, hogy örvendezve térünk vissza otthonunkba. Isten bizonyára megáld bennünket, ha ezzel a lelkülettel keressük az ő országát és igazságát. Ezután már másoknak is tudunk bizonyságot tenni arról, mily jó Isten országa polgárának lenni. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Isten udvarházában a gyermekek részére csak egy akarat lehet irányadó: az Ő akarata. Ennek az akaratnak az elfogadásán áll vagy bukik a gyermeki viszony. Ha gyermek vagyok, akkor engedelmeskednem kell.

2015. december 26., szombat

2015-12-26

Küldetés

„Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!" (2 Mózes 4,12)
„Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híva az Úr nevét." (Ap Csel 22,16)
„Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket!" (Jel 3,2)
Ha Isten küld, akkor menni kell, nem szabad késlekedni, hanem erősíteni kell azokat, akikhez irányít. Isten az erőtleneket, a gyengéket, az alkalmatlanokat hívta el a szolgálatra, akik ellenálltak. Ezt azért tette, hogy megdicsőítse magát, ami lehetetlen az embereknél, az Istennél lehetséges. Itt csupán engedelmességet kér Isten, a többit ő elvégzi. Mindig csak egy feladatra kér fel, amihez megadja az erőt. Ha Mózes és Pál előre tudták volna, hogy mi mindent kell elvégezniük az elhívásuk után, bizonyára bele rokkantak volna. Halló fülekre és értő szívekre van szükség ahhoz, hogy Isten akaratát lépésről-lépésre teljesítsük. És ez a küldetés lényege: nem tudjuk, milyen események következnek a jövőben, de egyet biztosan tudunk, hogy jó kezekben vagyunk, ha Isten szavára hallgatunk. Ezért tudott Mózes és Pál is nagy dolgokat véghezvinni, mert komolyan vették az Isten hozzájuk intézett szavát. Így tudták erősíteni a rájuk bízottakat. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Aki engedelmesség helyett csak magyarázkodik, az eltompul és fásult lesz.

2015. december 25., péntek

2015-12-25

Meghasonlás

„Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez.” (Ap Csel 14,3)
Pálék a zsinagógákban hirdették az igét, amelyet örömmel vettek mind a zsidók, mind a görögök. Voltak azonban olyanok is, akik nem hittek, ők ellenségesen viselkedtek. Végül is meghasonlás történt a városban, véleményük nem egyezett, elszakadtak egymástól oly annyira, hogy tettlegességre kerülhetett volna sor, de ezt az apostolok megtudták és elmenekültek a városból. Pálék ennek ellenére nem adták fel a reményt, fogták magukat és más városban hirdették az evangéliumot. Tisztában voltak azzal, hogy az ő fellépésük, a Jézusról szóló bizonyságtételük meghasonlást okoz a hallgatóság között, hiszen Jézus személyes tanítása során sem volt ez másképp.
Ma is ugyanezt éljük át, amikor a tiszta evangélium hirdettetik. Egyesek örömmel veszik, mások megbotránkoznak. Vannak, akik embereknek akarnak tetszeni és lemondanak az ige kemény éléről, a lágyan simogató véleményüket mondják el, nehogy bárkit is megsértsenek. Jézus nyíltan beszél ezekről a meghasonlásokról (Lukács 12,49-53), amikor kiküldi tanítványait a misszióba. Ezt az indulatot képviselik Pálék, és nekünk sem szabad meghátrálni, amikor Jézus tanítását adjuk tovább. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A Jézus Krisztusban való csodálatos önelvesztés az élet legnagyobb boldogsága.

2015. december 24., csütörtök

2015-12-24

Szolgálat örömmel

„Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig." (Ap. Csel 13,47)
Pál örömmel szolgált a zsidók között, akik elfogadták tanítását, sőt még igényelték is, hogy ismét szolgáljon. A következő szombaton szinte az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. Sok követője akadt a beszéde után, de ugyanakkor a zsidó vezetők irigykedtek rá, ellent mondtak. Pál azonban nem keseredett el, hanem örült annak, hogy szólhatott Krisztus nevében hozzájuk. Nem erőltette tovább az ottlétet, hanem újabb munkamezőre ment, a pogányok közé. Azok nagyon örültek. „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban." Pál és kísérői az újabb szolgálati lehetőség következményeként örömmel és Szentlélekkel teltek meg. Példájukon keresztül láthatjuk, milyen sokat jelentett nekik a szolgálat, tudtak együtt örülni az örülőkkel. Nekünk is hasonlóképpen kell szolgálatba állni, nem a nehézségekre kell nézni, hanem az áldásokra. Hálásak lehetünk, hogy ma is van lehetőségünk az ige hirdetésére, bizonyságtételre. Ne feledkezzünk meg ezért áldani a mi Mennyei Atyánkat. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A kereszténység az öröm vallása, az evangélium örömhír, Isten örömszerző Isten. (Ravasz László)

2015. december 23., szerda

2015-12-21

Örvendezés másokkal együtt

„Amikor megérkezett Barnabás, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban, mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz." (Ap. Csel 11,23-24)
Az első keresztyének miután kapták a Szentlélek ajándékát, örömmel indultak bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, és az ő hitükről, de nemcsak a zsidó hittestvérekhez mentek, hanem a pogányokhoz is, hogy az ő nyelvükön szóljanak hozzájuk. Tudtak örülni mások megtérésének, azok örömében is osztoztak. És ennek a buzgó odaadó szolgálatnak mi lett a következménye? Igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Nem hozzájuk, emberi tanokhoz, amely Istenről szól, hanem magához az élő Istenhez. Itt van ennek az igének az aktualitása. Az ige hallgatásával nem magunkat tápláljuk csupán, hanem tovább adjuk bizonyságtétel formájában. Óriási lehetőségek állnak előttünk az ige hirdetésére vonatkozóan. Élünk-e ezekkel? Tudunk-e örülni mások hitre jutásának? Ha igazán Isten közelségében élem meg a napi csendességemben kapott üzenetet, akkor nem kell folyton arra koncentrálnom, hogy mit tegyek jól, hogyan viselkedjem másokkal szemben, hanem ez már következménye lesz a Jézus Krisztussal való bensőséges kapcsolatomnak. A fontos: telve legyek Szentlélekkel, és akkor tudok másokkal örvendezni. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Az Úrban való örömet és hitet nem lehet egymástól külön választani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban, és pedig olyan mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van Benne.

2015-12-22

A Szentlélek vezetése alatt

„Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket." (Ap. Csel 13,2)
Böjtölés, imádkozás és kézrátétel után bocsátotta el a gyülekezet a missziói útra a kiválasztott szolgálókat. Nem véletlenszerűen történt ez a megbízatás, hanem bizonyos felkészülés után esett rájuk a választás. Isten azokat tudja megáldani, akik maguk is készek vállalni a feladatokat. Nagyon fontos a tanulásra való készség, az alázatosság. Ezután tesz alkalmassá a Szentlélek a szolgálatra: szól és kiküld. Hogyan szól a Szentlélek? Könnyen megérthetjük, ha a rádió példáját vesszük alapul. Az adás állandóan hangzik, viszont a mi készülékünkön múlik, hogy rá tudunk-e hangolódni az adásra: technikailag alkalmas-e, és ismerjük-e a hullámhosszat, amelyen érkezik a hang. Nincs-e zavaró állomás a közelben, nem dúl-e a vihar az égbolton? Ha minden körülmény rendben van, akkor egyértelmű a vétel, az összeköttetés örömtelivé válik. Nekem lelkileg rendben kell lennem, rendezett legyen a kapcsolatom Istennel. Meg kell különböztetnem az idegen tanításokat, vagyis ismernem kell jól a Bibliát. Csak nyugodt körülmények között tudok figyelni az igei üzenetekre. Isten rendezi a fizikai állapotokat is körülöttem. Gondolataimat ő irányítja, a lelkiismeretemet is ő teszi éberré. Ha minden együtt van, akkor jön a félreérthetetlen vezetés, a Szentlélek irányítása.
Mindezeket még véletlenül se tulajdonítsam a magam erejének és ügyességének. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Szentlélek nélkül olvasni a Bibliát annyi, mint valaki napsütés nélkül akarná használni a napórát. (Stewart)

2015-12-23

A Szentlélek munkája


„Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán." (Ap. Csel 13,12)
Pálék nem emberi meggondolásból, erőlködésből végezték munkájukat, hanem kifejezetten a Szentlélek irányítása alatt álltak. Tőle kapták a bátorságot a lehetetlennek tűnő helyzetekben. A tennivalókra felkészültek, hiszen tudatosan választották ezt az utat, de a Szentlélek munkáját nem nélkülözték. Ezért lett áldásos a tanításuk, így tudtak szembeszállni a hamis tanítóval, a varázslóval. A Szentlélek adott neki erőt, hogy nyilvánosan megszégyenítse és elhallgattassa. Ezt látva a helytartó, aki értelmes ember volt, fel tudta fogni, hogy az Úr ereje segítette Pált, és hitre jutott.
Mit tanulhatunk mi Páltól a mai missziói munka végzésében? Mindenekelőtt bátorságot, nem hátrált meg a nyílt fenyegetőzéstől. Tudta, kiben bízik, ki ad neki erőt. Most tapasztalta meg igazán, mit jelent az, ha a Szentlélekre bízza magát. Mi is bizakodással nézhetünk munkánk elé, ha hagyjuk munkálkodni Isten Lelkét. Így esnek ámulatba a kívülállók, tehetünk bizonyságot Jézus Krisztusról. Nagyon fontos, hogy ne szégyelljük az emberek előtt megvallani hitünket. Ezzel is Istennek adunk dicsőséget, aki soha el nem hagy bennünket. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A Szentlélek nem azzal kezdi munkáját, hogy győzelemre segít, hanem azzal, hogy legyőz minket.

2015. december 20., vasárnap

2015-12-20

Örvendezés másokkal együtt

„Amikor megérkezett Barnabás, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban, mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz." (Ap. Csel 11,23-24)
Az első keresztyének miután kapták a Szentlélek ajándékát, örömmel indultak bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, és az ő hitükről, de nemcsak a zsidó hittestvérekhez mentek, hanem a pogányokhoz is, hogy az ő nyelvükön szóljanak hozzájuk. Tudtak örülni mások megtérésének, azok örömében is osztoztak. És ennek a buzgó odaadó szolgálatnak mi lett a következménye? Igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Nem hozzájuk, emberi tanokhoz, amely Istenről szól, hanem magához az élő Istenhez. Itt van ennek az igének az aktualitása. Az ige hallgatásával nem magunkat tápláljuk csupán, hanem tovább adjuk bizonyságtétel formájában. Óriási lehetőségek állnak előttünk az ige hirdetésére vonatkozóan. Élünk-e ezekkel? Tudunk-e örülni mások hitre jutásának? Ha igazán Isten közelségében élem meg a napi csendességemben kapott üzenetet, akkor nem kell folyton arra koncentrálnom, hogy mit tegyek jól, hogyan viselkedjem másokkal szemben, hanem ez már következménye lesz a Jézus Krisztussal való bensőséges kapcsolatomnak. A fontos: telve legyek Szentlélekkel, és akkor tudok másokkal örvendezni. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Az Úrban való örömet és hitet nem lehet egymástól külön választani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban, és pedig olyan mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van Benne.

2015. december 19., szombat

2015-12-19

Örvendezés másokkal együtt

„Amikor megérkezett Barnabás, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban, mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz." (Ap. Csel 11,23-24)
Az első keresztyének miután kapták a Szentlélek ajándékát, örömmel indultak bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, és az ő hitükről, de nemcsak a zsidó hittestvérekhez mentek, hanem a pogányokhoz is, hogy az ő nyelvükön szóljanak hozzájuk. Tudtak örülni mások megtérésének, azok örömében is osztoztak. És ennek a buzgó odaadó szolgálatnak mi lett a következménye? Igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. Nem hozzájuk, emberi tanokhoz, amely Istenről szól, hanem magához az élő Istenhez. Itt van ennek az igének az aktualitása. Az ige hallgatásával nem magunkat tápláljuk csupán, hanem tovább adjuk bizonyságtétel formájában. Óriási lehetőségek állnak előttünk az ige hirdetésére vonatkozóan. Élünk-e ezekkel? Tudunk-e örülni mások hitre jutásának? Ha igazán Isten közelségében élem meg a napi csendességemben kapott üzenetet, akkor nem kell folyton arra koncentrálnom, hogy mit tegyek jól, hogyan viselkedjem másokkal szemben, hanem ez már következménye lesz a Jézus Krisztussal való bensőséges kapcsolatomnak. A fontos: telve legyek Szentlélekkel, és akkor tudok másokkal örvendezni. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Az Úrban való örömet és hitet nem lehet egymástól külön választani. Aki valóban hisz, feltétlen örül az Úrban, és pedig olyan mértékben, amennyire hisz. Annyi öröm van bennünk, amennyi örömünk van Benne.

2015. december 18., péntek

2015-12-18

Beszámoló

„Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről..." (ApCsel 11,4)
Amikor Jézus kiküldte tanítványait igét hirdetni, visszatérésük után beszámoltak neki tapasztalataikról. Péter is beszámolt apostoltársainak arról, ami történt vele a pogányokkal való találkozásakor. Csodálatosan élte meg ezt a különleges missziót, ahogy a Lélek közreműködött. Ő csak eszköz volt, mégpedig engedelmes eszköz, aki hallgatott az Úr szavára. A megismétlődött pünkösdöt élte át azon a házi istentiszteleten, ahol meggyőződhetett arról, hogy nem személyválogató az Úr. Isten mindenkire kiárasztja Lelkét, aki kéri, ezt beszámolójában meg is erősíti: „Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?" (17. vers) Isten igéjét ma sem lehet bilincsbe verni, legfeljebb késleltetni annak terjedését. Isten nincs időhöz kötve, ő véghez viszi akaratát. Embereket keres, akik engedelmeskednek neki. Ha valaki meghallja az ő üzenetét, és tétovázás nélkül cselekszik, akkor nagy csodák történnek általa. Isten rajtunk keresztül akar munkálkodni ebben az elvadult hitetlen pogány világban. Kérdés, akarom-e, hogy munkatárs legyek, és örömmel számoljak be hittestvéreimnek, milyen csodásan működött általam Isten Szentlelke? (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A Szentlélek a legfőbb kormányzó, mert szabadon, belső sugallattal öntudatos elhatározás formájában igazgat. (Ravasz László)

2015. december 17., csütörtök

2015-12-17

Beszámoló

„Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről..." (ApCsel 11,4)
Amikor Jézus kiküldte tanítványait igét hirdetni, visszatérésük után beszámoltak neki tapasztalataikról. Péter is beszámolt apostoltársainak arról, ami történt vele a pogányokkal való találkozásakor. Csodálatosan élte meg ezt a különleges missziót, ahogy a Lélek közreműködött. Ő csak eszköz volt, mégpedig engedelmes eszköz, aki hallgatott az Úr szavára. A megismétlődött pünkösdöt élte át azon a házi istentiszteleten, ahol meggyőződhetett arról, hogy nem személyválogató az Úr. Isten mindenkire kiárasztja Lelkét, aki kéri, ezt beszámolójában meg is erősíti: „Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam az Istent?" (17. vers) Isten igéjét ma sem lehet bilincsbe verni, legfeljebb késleltetni annak terjedését. Isten nincs időhöz kötve, ő véghez viszi akaratát. Embereket keres, akik engedelmeskednek neki. Ha valaki meghallja az ő üzenetét, és tétovázás nélkül cselekszik, akkor nagy csodák történnek általa. Isten rajtunk keresztül akar munkálkodni ebben az elvadult hitetlen pogány világban. Kérdés, akarom-e, hogy munkatárs legyek, és örömmel számoljak be hittestvéreimnek, milyen csodásan működött általam Isten Szentlelke? (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A Szentlélek a legfőbb kormányzó, mert szabadon, belső sugallattal öntudatos elhatározás formájában igazgat. (Ravasz László)

2015. december 16., szerda

2015-12-16

Egymásra találás

„Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr."(ApCsel 10,33)
„Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét." (ApCsel 10,44)
A Szentlélek a legjobb szervező, aki összehozza azokat, akik igazán szent életet akarnak élni Isten dicsőségére, és embertársaik javára. Ez történt a Kornéliusz pogány százados házában. Imádsága meghallgatásra talált, az összegyűlt rokonság, baráti kör áhítattal várta, mit üzen nekik Isten szolgája, Péter. Péter nem érkezett oda készületlenül, hanem maga a Lélek adta a szavakat a szájába. Csak azt mondta, amit rábízott az Úr. Jézus Krisztust hirdette, a mindenség Uráról beszélt: a tanításáról, gyógyításáról, megkötözöttek megszabadításáról, megfeszítéséről, feltámadásáról, a tanítványok kiküldéséről bizonyságtétel céljából, és a legfontosabbról: aki hisz őbenne, az bűnbocsánatot nyer. Ezek után ebben a pogány környezetben megismétlődött a pünkösdi csoda, a jelenlevőkre leszállt a Szentlélek és megkeresztelkedtek. Mi az akadálya annak, hogy velünk ma, a 21. században élő emberekkel is megtörténjék ez a csoda? A kulcsszavak: hit Jézus Krisztusban és engedelmesség a Lélek munkájának. Ha ezek megvannak bennünk, akkor mi is hasonlókat élhetünk át: egymásra találnak a hitre vágyakozók, együtt örülnek, és épül a gyülekezet közössége. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Egyedül a Szentlélek változtathat meg egy testi keresztényt lelkivé. (Ruth Paxon)

2015. december 15., kedd

2015-12-15

Előkészítés

„...ezt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged: kelj fel hát, menj le, és eredj velük!  Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket."  (Ap Csel 10,19-20)
Péter most korábbi előítéletével kerül szembe. A Lélek olyan cselekedetre kéri fel, amit a megtérése előtti életében soha sem tett meg: a pogányokkal nem vállalt közösséget. De most Isten Szentlelke kényszerítette, hogy a pogány százados házának a küszöbét lépje át. Mivel a Lélek szólt neki, engedelmeskedett. El kellett mennie egy pogány családhoz, hogy ott is hirdesse a Krisztus evangéliumát. Viszont a Lélek ezt a pogány századost is szorongatta, istenfélő volt és imádkozott. Az imája meghallgatásra talált, mert kijelentette neki Isten, mit kell tennie: hívassa magához Pétert, aki beszél Jézus Krisztusról. Péter és Kornéliusz százados korábban nem tudtak egymásról, de Isten Lelke ismerte őket, és előkészítette a találkozásukat. Mindketten imádkoztak, és eközben kaptak határozott útmutatást. Ma is meghallgatja Isten a buzgó ember könyörgését, és nem hagyja válasz nélkül. Figyeljünk, hogyan vezet a Lélek, hogyan készíti a körülményeket, hogyan irányít embereket felénk. Mert ma is emberek által szól igéjével: a megtérésről, az újjászületésről, az emberek körüli forgolódásunkról, az üdvösségünkről. Ne tétovázzunk, ha könyörgésünkre válaszként kapjuk a Lélek indítását! (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Mint ahogy a hitetlenek legnagyobb bűne a Krisztusban való életnek a megtagadása, úgy az Isten gyermekeinek pedig a Szentlélek által túláradó életnek a megtagadása. (Ruth Paxon)
 

2015. december 14., hétfő

2015-12-14

Kibékülés

„Ézsau eléje futott, megölelte, nyakába borult, és sírtak." (1 Mózes 33,4)
A Biblia egy őszinte könyv. Sokszor a történeti leírásokból nem von le következtetéseket, hanem az olvasóira bízza, döntsék el, helyes volt-e egy személy cselekedete, vagy nem. Nekünk kell mérlegre tenni, hogy megáll-e az Isten szempontjából az ő korábban adott parancsolatai szerint. Az ősatyák élete a mi tanulságunkra lett leíratva. Bizony, többször helytelenül cselekedtek az atyák is (Ábrahám, Izsák, Jákób), és ezeknek súlyos következményei lettek, amelyeket türelmetlenségük okozott. Isten azonban türelmes és kegyelmes volt hozzájuk, helyre hozta az elrontott utat. Ez azért következett be, mert tudtak bűnbánatot tartani, megalázkodni, bocsánatot kérni. Idézett igénknek is az volt az előzménye, hogy Jákób, a választott gyermek türelmetlen volt, nem tudta kivárni az áldást, hanem azt csalással szerezte meg, amiért évtizedekig kellett menekültként élnie bátyja, Ézsau halált ígérő haragja miatt. De időközben Jákób gondolkodása megváltozott, vágyott kibékülni testvérbátyjával, ezért áldozatot is hozott. Isten Ézsauban is feloldotta a korábbi gyűlöletet és találkozásukkor könnyek között kibékültek. Ma is haragtartásunkból az őszinte könnyek adnak igazi feloldozást. Aki tud sírni bűnei miatt, annak Isten ad szabadulást, és teljes örömöt Jézus Krisztusban. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

A magunk személyében legyünk készek eltűrni és megbocsátani minden sérelmet: a magunk orcát tartsuk oda ütésre, a magunk felső ruháját engedjük oda annak, aki elveszi az alsót. De hogyha más valakinek az arcát verdesik, akkor ébredjen fel bennünk valami az oroszlánból. (Fosdick)

2015. december 13., vasárnap

2015-12-13

Isten beszéde épít

„... amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek." (1Thessz 2,13)
Aki valóban Isten beszédét hirdeti a gyülekezetnek, az épít. Ehhez azonban az kell, hogy higgyenek is benne. A hallgatóságnak ekkor arra kell koncentrálni, hogy ez nem csupán emberi beszéd, hanem Isten szava. Csak így tud munkálkodni az ereje az emberi szívekben. Isten minden időben kiválasztotta azokat, akik hűségesek voltak hozzá, és embertömegeket bízott rájuk. Nem voltak bűntelenek ezek az emberek, de amikor Isten megszólította őket, engedelmeskedtek. Ilyen volt Pál is, amikor a damaszkuszi úton térdre kényszerítette Isten, engedelmeskedett a hívásnak. Engedte, hogy munkálkodjon benne a Lélek. Ma is ugyanaz a Lélek van közöttünk, aki figyel bennünket, egyengeti utunkat, a körülményeket igazgatja. Így működik a hívőkben, és alkalmassá teszi az igehirdetésre, bizonyságtevésre - közben épül, gyarapodik a gyülekezet. Persze az ellenség sem alszik eközben, hanem pusztít, ahol csak tud. Az apostol erről is őszintén beszél, de azonnal hozzá is teszi: „...így teszik teljessé mindenkor bűneiket. De végül utol is érte őket Isten haragja."(16. vers)
Nekünk abban a tudatban kell élnünk, hogy a végső győzelem a Krisztusé. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Az Írásban foglaltak cselekvése képezi annak legjobb magyarázatát. (Steinberger)

2015. december 12., szombat

2015-12-12

Isten képviselői

„... mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde, de nemcsak Makedóniába és Akhájába, hanem mindenhova eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre." (1Thessz 1,8)
Tudunk-e mi, mai hívő keresztyének úgy élni, hogy az életünk prédikáljon? Ha figyelik az emberek mindennapi tevékenységünket, hozzáállásunkat a dolgokhoz, elgondolkodnak-e azon, mennyire hiteles a Bibliához viszonyítva az életvitelünk? Kívánják-e követni Krisztust, akiről beszélünk? Ez a kulcskérdése az egész életünknek. Emberek között forgolódva felteszik-e a kérdést nekünk: honnan van a békességünk, a szeretetünk, az alázatunk? Pál apostol most egy olyan közösséget tár elénk, amelynek a munkája hálára ad okot, mert elfogadták Jézus Krisztust, munkálkodik közöttük a Szentlélek és biztos alapokon állnak. Ez a gyülekezet hitre jutása után elfordult a korábban tisztelt, imádott bálványoktól, és ezt követően az élő Istennek szolgáltak. Ennek a híre terjedt el messze földre, ezért adnak hálát Pálék Istennek. Ha megújul az egyéni életünk, legyen bátorságunk bizonyságot tenni erről, hogy mások is épüljenek általa. Így lehetünk igazán Isten képviselői ebben a világban. Nagy szükség van erre, mert kellenek a jó példák. Igen sok rossz hírt szolgáltatnak manapság a média képviselői, ezért nem a véletlen munkája a depresszió elterjedése. Legyünk mi keresztyének a jó hír hordozói hálaadással és alázattal, hogy erősítsük az elkeseredetteket.  (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Ha az életünk nem egy üzenet, mit ér akkor bármilyen üzenet?

2015. december 11., péntek

2015-12-11

„Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jelenések 21:3-4)
Mai Igénk a kiteljesedő Isten országáról szól. Szeretnénk sokat tudni róla. A Bibliából viszonylag keveset tudunk meg, de amit megtudunk, az elég. Íme, egy történet, mely ugyan nem a Bibliából való, de hitünket megerősítheti:
Egy ember Istennel beszélgetett:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezette két ajtóhoz. Kinyitotta az egyiket és megengedte az embernek, hogy betekintsen.
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt, az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az emberek, akik az asztal körül ültek, csont soványak és halálsápadtak voltak. Éhesek voltak.
Mindenkinek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal, de mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. Az ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta az ajtót, és a látvány, ami a szem elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben, de ez alkalommal jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
Az ember értetlenkedve fordult Isten felé:
- Uram, én ezt nem értem!
- Ó, pedig egyszerű – válaszolta Isten.
- Igazából ez csak képesség kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondoltak!

A nap gondolata:

Ha nem volna pokol, a Golgota a legnagyobb tévedés lenne. (Stewart)

2015. december 10., csütörtök

2015-12-10

Kinek engedelmeskedjünk?

„Ezek csupán emberi parancsok és rendelések." (Kol 2,22)
Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni az igazat a hamistól. A mindennapi életben is sok a hamisítvány. Kereskedelmi forgalomban vannak olyan árucikkek, amelyek megtévesztésig hasonlítanak a valódira, de igazában csak felületesen szemlélve értékesek, ha szakértői vizsgálatnak vetjük alá, akkor hamarosan kiderül, hogy csupán utánzatok, nincs igazi értékük, sőt egyes esetekben veszélyesek is. Ezért hozták létre a szigorú minőségi ellenőrzéseket, amelyek garantálják az eredetiséget. Mi a mérce? Az az etalon, amely kiállta a próbát, akár a nemzetközi összehasonlítást is. Erre intézmények szakosodtak, pontosan azért, hogy ne károsítsák a vevőt...  Így van ez a lelki élet területén is. Már az apostolok idején megjelentek a hamis tanítók, akik saját látomásukkal, bölcsességükkel foglalkoztak, alázatoskodók voltak, önteltek és felfuvalkodottak. A maguk csinálta kegyesség, a testük sanyargatása jellemezte őket, az emberi parancsnak és rendelkezésnek túl sokat tulajdonítottak. Pál mindezektől óva int. Akik Krisztussal meghaltak a világ számára, azoknak nincs szükségük ezekre a kötöttségekre. Nekünk is bölcseknek kell lennünk ezen a téren. Kit tartunk mércének, ki számunkra a hiteles, kinek engedelmeskedjünk? Számunkra Jézus Krisztus útja, amit követni kell, és Igéje által neki engedelmeskedni.  (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Az engedelmesség Isten gyermekeinek életfeladata. (Zeller)

2015. december 9., szerda

2015-12-09

Isten akaratának cselekvése

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." (Mt 7,21)
Mi a mennyei Atya akarata? Semmi esetre sem az ima mormolása, kegyes szólamok hangoztatása, hanem a cselekedetekben megmutatkozó hit. Jézus azért jelent meg emberi formában, hogy hozzánk hasonlóvá legyen, az emberek között mozogjon, éljen, és közben Istent képviselje szemmel láthatóan, kézzel tapinthatóan, és higgyenek benne az emberek. Jézus életének példája cselekvésre buzdít. Mindig az Atya akaratát követte és ezt állandóan hangsúlyozta is. Voltak, akik hittek benne, voltak, akik kételkedve nézték. Sok példázatot mondott, tanított, gyógyított, mégsem fogadta be mindenki, pedig sokakhoz eljutott ez az üzenet. Ennek lesz következménye azon a napon, amikor visszajön az ő dicsőségében. Ezeket a hamis tanítókat, gonosztevőket, akik nem engedelmeskedtek Isten akaratának, nem ismeri el Jézus, ítéletre küldi őket. Ne szalasszuk el a lehetőséget, amikor még megtehetjük, hogy felismerve Isten akaratát, azt meg is cselekedjük. Ez a kegyelmi idő.
Viszont ezt meg is kell ismernünk, ezért olvasnunk kell minden nap a Szentírást, hogy világossá váljék előttünk a mennyei Atya akarata. (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Nem Isten van miértünk, hanem mi vagyunk Istenért. (Ravasz László)

2015. december 8., kedd

2015-12-08

Figyelmeztetés

„Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok!" (Ámósz 5,4)
„A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene." (Ámósz 5,14)
Mivel a Biblia lelki könyv (nem pedig receptkönyv), örök érvényű, és az üzenete ma is időszerű. Amit annak idején Izráel házáról mondott, azt nekünk, ma élő keresztyéneknek is ajánlja. Figyelmeztet. Életben maradásunk feltétele, hogy keressük Isten akaratát és törekedjünk a jóra. Hogyan? Ehhez nincs más választásunk, minthogy Urunk tanítását kövessük. Erről szól az egész Szentírás. Belső hallásra van szükségünk, hogy megértsük Isten akaratát. Ő szól igéje által, történéseken keresztül, embereket (akik körülöttünk vannak) felhasználva. A lelkiismeretünkben is elültetett egy érzékeny műszert, amely azonnal riaszt, ha nem jól cselekedtünk. A kérdés viszont az, hogy észrevesszük-e azt, vagy azonnal elaltatjuk, amikor megszólal: mások is így tesznek, nem akarok összeütközést, majd csak lesz valahogy, túlélem.... és ezekhez hasonló önáltatásba burkolózunk. Pedig a világ nyög, hátat fordít Istennek, az önmegvalósítás útján jár, és jönnek a szörnyű következmények mind az egyén, mind a népek életében. Döntsünk! Kinek a tanácsát követjük? (Horváth Csaba)

A nap gondolata:

Isten feltétlenül szeretetünk tárgya akar lenni, mégpedig az első helyen.

2015. december 7., hétfő

2015-12-07

„De megolvasztottalak, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában." (Ézs 48,10)
Ha ránézel a kezeden, a nyakadban lévő ékszerekre, szépen megmunkált nemesfémet látsz. Ez azonban már egy hosszadalmas folyamatnak az eredménye. A folyamat kezdetén az anyag nem más, mint amorf nyersanyag, melyet – ha nincs hozzá szakértelmünk -, hiába arany- vagy ezüströgöt forgatnánk a kezünkben, sok értéktelen kaviccsal együtt eldobnánk, értéktelen semminek látnánk. Ahhoz, hogy szép, míves ékszer legyen belőle, a nyers fémet először is meg kell tisztítani. Aztán meghatározott hőfokon, forróságban meg kell olvasztani. Aztán következik az ötvös szakértelme, hogy finom darabokat formáljon belőle.
Az Isten kezében mi is ilyen durva és értéktelennek tűnő nyersanyagok vagyunk. Amikor azonban kezébe vesz a mennyei ötvös, elsőként alapos tisztításon kell átesnünk, hogy a ránk rakódott felesleges szennyeződésekből előbukkanjon teremtett fényünk és értékünk. Cicoma és festett mosoly, beképzelt közöny vagy arctalan törtetés - mind szenny rajtunk csupán. Aztán a piszoktól megtisztítva következhet a formálás, ami legtöbb esetben valóban a nyomorúság kohója. Kemény szívünknek nem akármilyen izzásra van szüksége ahhoz, hogy végre formálható, alakítható legyen. Ahhoz, hogy a fejünk köré képzeletben rajzolt glóriák, vagy a lelkünket fogva tartó béklyók leolvadjanak, próbák és veszteségek izzása is szükséges. Hogy megtapasztaljuk: itt is ugyanazon mennyei ötvös keze tart, ki életre hívott. Munkál, csiszol folyamatosan, igazi értékké formál, keze munkájának nyomát viseled. Bízz hozzáértésében, tudja, mire van szükséged, hogy megpróbált érték lehess! /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

A mi kereszténységünknek egy nagy hibája van: az, hogy rajtunk van, ahelyett, hogy bennünk lenne.

2015. december 6., vasárnap

2015-12-06

„Örülök, ha ezt mondják nekem: az Úr házába megyünk!" (Zsolt 122,1)
„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!" (Zsolt 133,1)
Van egy kínai mondás, amely így tanít: az egymáshoz vezető utat soha ne nője be a gaz.
Legszembetűnőbben természetesen a személyes kapcsolatainkban láthatjuk ennek igazságát. Milyen utak vannak, melyeket hagytál az elmúlt években, hogy a gaz uralma alá hajtsa? Olyan emberek, kikkel évekkel ezelőtt jó kapcsolatod volt, talán mindent meg tudtál velük beszélni, talán együtt küzdöttetek meg harcokat, bizalmatok volt egymásban. Mára pedig a köztetek lévő utat kezdi felverni a gaz, vagy talán már régóta burjánzik rajta. Egyszer-egyszer talán nekiindultál volna már, hogy megkeresd, hogy megszólítsd valamelyiküket, de visszatart a gyomtenger. Hány család és barátság, egykor virágzó ismeretség esik áldozatul ennek a makacs gyomtengernek, sértődés, félreértés, dacoskodás okán, rátartiságból, kivagyiságból, 'én aztán csak azért se' makacsságból… Pedig mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek…
És bizony benőheti a gaz az Isten felé vezető utat is nagyon gyorsan. Biztosan láttál már utazás közben, út mentén, vagy akár faluban, sőt városban is olyan templomot, melyet körbenőtt a gaz, ablakai kitörve, kiverve, ajtaja bezárva… Szomorú látvány az ilyen elhagyott templom, mert azt hirdeti, hogy itt valamikor éltek emberek, akik ide jártak imádni az Istent, de ma már nem járnak. Ma már senki nincs, akinek léptei életet hoznának a falak közé! Szívet szorító látvány egy templom, amire senkinek nincs gondja, mert azt hirdeti, hogy senkinek nem fontos már az Isten ügye!
A templomba vezető utat is oly könnyen benőheti a gaz, és még csak nem is kell kilométerekre utaznod! Rajtad áll, hogy a te életedben, családod életében ne legyen ideje a gyomnak; rajtad áll, hogy elégszer taposd az Istent kereső utat!
Mindkét zsoltáridézet egy-egy zarándokénekből való, a jeruzsálemi templom felé tartó zarándokok énekelték őket. Ha az Úr házába megyünk, ha egymás között egyetértés van, ott öröm, szépség, gyönyörűség virágzik. Mennyire más ilyen utakon járni, mint a gazzal benőtt, járhatatlanná fajult utakon… /Gyallai Henrietta/

A nap gondolata:

Az ember cselekvése a hitvallásának képeskönyve. (Emerson)

2015-12-05

Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. (Lk 18:13)
Az imádságaink is sokat elmondanak rólunk. Az, hogy mennyit és mit imádkozunk. Mire szoktuk kérni az Urat? A következő történetnek is megvannak a tanulságai. Szerintem mindenki le tudja vonni önmagára nézve:
Fiatal koromban forradalmár voltam. Azt kértem imáimban Istentől, hogy adjon karomba erőt a világ megváltoztatásához.
Amikor középkorú lettem, rájöttem, hogy már életem felén túljutottam anélkül, hogy egy árva lelket is megváltoztattam volna. Akkor azt kértem Istentől, hogy legalább annyi kegyelmet adjon, amellyel meg tudom változtatni a környezetemet. Csak a családomat, a barátaimat, és akkor elégedett leszek.
Most, hogy már öreg vagyok, és napjaim meg vannak számlálva, kezdem látni, hogy ostoba voltam. Most csak azért imádkozom, hogy az Úr változtasson meg engem s legyek olyanná, akit használni tud és áldást jelent mások számára.
Ha kezdettől fogva ezért imádkoztam volna, nem vesztegettem volna el az időmet.

A nap gondolata:

Ne olyan gyermekek legyetek csupán, akik az Úrral beszéltek, hanem olyanok is, akikkel az Úr beszél. (Trudel)