2016-02-01

Isteni őrségben 7. „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Hab 2,1) Az őr feladata: 1. Éberség.  Figyelni  kell a külvilág mozgásait és értékelni. Mi a veszélyes és mi a veszélytelen. A keresztyén embernek figyeli a környezetét, azt a világot, amiben él. Nem szabad kivonulni a társadalmi, kulturális, politikai, erkölcsi életből, ami a közösségünket, gyerekeinket, családunkat, gyülekezetünket érinti. Tudni kell értékelni. Mi a veszélyes és mi a veszélytelen. Ehhez ismerni kell a parancsnok utasításait és értékrendjét, a védett közösségünk erejét. Az Isten értékrendjét és gyülekezetünk, gyerekeink, nemzetünk, községük és fiataljaink erejét kell nekünk jól ismerni. Ennek az ismeretnek az alapján tudja eldönteni, milyen riadót jelentsen, vagy hallgasson el. 2. Ébresztés.  Amikor veszély van szólni, kell, és nem szabad hallgatni. Néhány példa a mai veszélyekre: erkölcstelenség, széthúzás, egymás lejáratása, igénytelenség, családok szétesése, tiszteletlenség... Az őrnek akkor is szólni kell, ha nem kellemes, vagy alkalmas az időpont, ha nem is tetszik valakinek (a korszellemnek, a falunak, az illetőnek, a gyerekemnek, a munkatársamnak...). Ez az őr feladata. Aki felé a figyelmeztetés szól, annak pedig meg kell hallgatni a figyelmeztetést. Hogy mennyire hallgatja meg, ez meg az ő feladata. 3. Jó értékelés.  Nem szabad téves veszély miatt riasztani. Ha az őr riadóztat olyan dolog miatt, ami lehet, hogy más, de nem veszélyes, s ez kiderül, akkor az igazi veszély riadóztatásánál nem hisz neki senki. Tehát nem szabad olyan dologtól elzárkózni, ami pozitív hatást gyakorolhat. Egy őrnek nem a bezártság biztosítása a feladata, hanem az ellenség kiszűrése. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Ahol a lelki dolgok ismeretének növekedése nincs összekötve a fölismert igazságok gyakorlati megvalósításával az életben, ott az ismeret felfuvalkodottá, a másikkal szemben türelmetlenné tesz. (Kroecker)