2016-02-02

Isteni őrségben 8. „Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra." (Hab 2,1) Az őr nem hagyhatja ott a helyét, csak akkor, ha lejár ideje és van, aki felváltja. Mi nem hagyhatjuk el a küldetésünket, akármilyen erős viharok is érnek, akármilyen erős a támadás. Ameddig az Istentől rendelt időnk tart, addig ott kell lennünk és őrködni a ránk bízottak felett. A parancsnok tudja, hogy mikor vált le és mikor küld egy másik valakit a helyünkre. Nem tudjuk, hogy a következő esztendőben kit vált le az Isten közülünk, kit fog magához hívni és megpihentetni. De boldog az az őr, aki betöltötte a küldetését. Annak mondja a Nagy Gazda, „jól vagyon jó és hű szolgám, menj be a te Uradnak örömébe". (Prókai Árpád) A nap gondolata: A világ jobban tudja, mint mi, hogy mi illik Isten népéhez. A keresztény embertől mindig megkívánja, hogy Istennek tetsző élete legyen, s megbotránkozik, szemrehányást tesz, és lenézi az olyan hívőt, aki méltatlan hitéhez.