Keresés ebben a blogban

2016. február 4., csütörtök

2016-02-04

Krisztusi indulat

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Filippi 2,5-11)
Samuel Morse a távíró feltalálója hívő keresztyén volt.  Az első üzenet, melyet  távíróján továbbított ez volt: „Íme, mily nagy dolgot cselekedett Isten." Találmányát nem a maga bölcsességének tulajdonította, hanem Isten Szent Lelke ihletésének. Amikor New Yorkban leleplezték a szobrát és felkérték ünnepi beszédének elmondására a 115. zsoltár 1. versével kezdte: „Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget".
Benned milyen indulat van? Te kinek adsz dicsőséget az életedben? Még mindig magadnak adod az elismerést, vagy már eljutottál oda, hogy mindenért a dicsőség és a hála az Úré? (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

Ami nem szolgálja Isten dicsőségét, nem lehet az embernek áldására sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése