Jézushoz fordult mai Igénk kérésével az egyik tanítványa. Erre a kérésre hangzik el Jézus ajkáról az általunk csak Mi Atyánk-nak nevezett úri imádság. Mi pedig már annyira megszoktuk ezt az imát, hogy legtöbbször gépiesen daráljuk, és nem figyelünk igazán arra, amit mondunk.
A közelmúltban találtam egy imát, mely a Mi Atyánk modern változata. Hogy miben modern? Üzenetében, gyakori realitásában. Olvasd el és gondold végig. Nem fűzök hozzá semmilyen magyarázatot, de keresd meg azt, amit magadra vehetsz és okulj belőle!
Íme:
Mi Atyánk, te már teljesen kivagy a mennyekben
Attól, ahogy én a saját nevemnek próbálok dicsőséget szerezni.
Jöjjön el az én országom, legyen meg az én akaratom,
De most azonnal, mielőtt meggondolom magam.
A mindennapi kenyértől többet kérek én:
Fényűzést, luxust, vágyaim beteljesedését.
És a bűneim? Hiszen nem öltem, nem loptam, kinek ártottam én?
Ne vígy engem a kísértésbe, mert megyek én magamtól is
Önként és dalolva.
Mikor pedig ott vagyok, majd kérlek,
Hogy szabadíts meg a gonosztól.
De addig is enyém az ország.
Enyém a hatalom.
Enyém a dicsőség.
Ha rajtam múlik, akkor mindörökké.
A nap gondolata:
Az imádságban használt bő beszéd nem más, mint egy nyomorúságos fügefalevél, mellyel az ember lelkének mezítelenségét igyekszik eltakarni. (Spurgeon)
|
2016. február 6., szombat
2016-02-06
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése