2016-05-01

Elragadod őket, olyanokká lesznek… mint a fű, amely reggel sarjad, reggel virágzik és sarjad, és estére elhervad és megszárad. (Zsolt 90,5-6) Miért vagyunk olyanok, mint a fű? A bűn miatt! Isten megmondta: „A kert minden fájáról szabad enned; de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meg kell halnod" (1Móz 2,16-17). Ami reggel sarjad, az estére odalesz? Nézzünk meg egy kis gyermeket, milyen aranyos! Minden gyermek szép, minden gyermek egy ígéret. Ahogy nő elcsúfítja a bűn. Még a hívő embert is. Öregkorban megfonnyad, ráncos lesz. Romlik a látása, romlik a foga, romlik mindene. Reggel sarjad, és estére vége. Mert ami testtől született, test az, még a hívő ember is. A bűn miatt. Gondoljunk csak erre, ha elmegyünk a temetőbe, a sírok is némán figyelmeztetnek bennünket. Ezek valamikor aranyos kisbabák voltak. Reményekkel teli emberek, óriási terveik voltak, talán nagy dolgokat vittek véghez. Talán gazdagok voltak, talán híresek, ki tudja kik és mik voltak, és tessék elhervadtak, megszáradtak, ott vannak a sírban, benőtte sírhantjukat a fű. „Olyanokká lesznek, mint a fű." Az ember ezt nem akarja tudomásul venni. Úgy él, úgy gyűjt, úgy igyekszik, mintha nem lenne vége a fűnek. Mintha örökké virágozna, mintha örökké élne itt a földön. De tudomásul kell vennünk, hogy olyanok vagyunk, mint a fű, estére elhervadunk és megszáradunk. Isten terve szerint jöttünk erre a világra, isteni gondviselés alatt élünk, de a pusztulás felé indultunk el mindannyian, hacsak nem lesz életünk egészen – testestől, lelkestől – az Úr Jézusé. Mert Ő örökre megmarad, és aki Őbenne él, mint megváltott gyermeke, nem lát halált. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Nincs biztosabb a halálnál, és bizony – talányosabb a halál idejénél.