Keresés ebben a blogban

2016. május 3., kedd

2016-05-03

Elragadod őket, olyanokká lesznek… mint a fű, amely reggel sarjad, reggel virágzik és sarjad, és estére elhervad és megszárad. Zsolt (90,5-6)
Úgy gyűjtünk, mintha soha nem lenne vége a fű életünknek. Fű, amikor gazdagságot gyűjt magának az ember. Ma van, és holnap odalesz. „Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban." (Jak 1,11) Ez a másik terület, a szépség mellett, amiről úgy gondolkodik, hogy örökké virágzik: a gazdagság. Már nem tudja használni sem, már csak gond, de gyűjt. Isten Igéje azt mondja, hogy elhervad, elmúlik a gazdag is az ő gazdagságában. „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak." (Péld 11,28)
Átéltünk már sok ilyet, amikor semmivé lett a gazdagság. Volt államosítás, volt pénzromlás, gazdasági válság. Voltak nagy katasztrófák, amikor egyik pillanatról a másikra elnyelt a föld, elvitt az árvíz mindent. A válságra emberek házai mentek rá. Vitte a bank. De még ha megmaradna minden is az ember élete végéig, akkor sem viszi el magával. Tehát: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják." (Mt 6,19-20) (Prókai Árpád)

A nap gondolata:

A meghalás művészet, melyet az életben kell megtanulni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése