2016-05-06

Elragadod őket, olyanokká lesznek… mint a fű, amely reggel sarjad, reggel virágzik és sarjad, és estére elhervad és megszárad. (Zsolt 90,5-6) Értsük meg az Igéből, hogy a mező füve nem csak elhervad, megszárad, hanem takarója is a földnek. Eltakarja a csúnyaságait, virágszőnyeggel borítja be a földet. Ha emberek mennek át rajta nem lesz sáros a lábuk, mert a fű megvédi a cipőjüket. Ha elesik egy futkározó gyermek, nem üti meg magát, mert a fű megvédi őt. Tehát ne csüggedjünk el, mert igen hasznos a mi múlandó, rövid életünk. Arra kell törekednünk, hogy legyen bennünk elfedező szeretet. Ebben a világban rengeteg a bűn, a feketeség, visszásság, rengeteg a tövis. Keresztyén emberként arra hívattunk, hogy ezeket elfedezzük, betakarjuk, és életünkkel, szolgálatunkkal széppé tegyük. „Mindenekelőtt pedig, legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez." (1Pt 4,8) Annyi ember fut és rohan, mit sem gondolva az élettel és annyiszor megbotlik és elesik. Mi lenne, ha mindig összetörné magát, ahányszor elesik? Legyünk mi oltalom és védelem, legyünk mentő szeretet és segítő kéz a botladozók számára. (Prókai Árpád) A nap gondolata: Mi a halál? Egy előszoba, melyben a halhatatlanságba átköltözünk, az a hely, ahol a lélek, miként Eszter, felékesíti magát, hogy az Élet királyával találkozzon. (Spurgeon)