2016-05-20

Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton! Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 150,1-2.6) Ez a zsoltár azt mondja el, hogy mi az ember és az egész teremtett világ feladata, értelme, célja: Istent dicsérni. A dicséret több mint a hálaadás, mert az egyéni. A hálaadásban megköszönöm Istennek személyesen a Tőle kapott testi-lelki ajándékokat: a mindennapi kenyeret, családomat, egészségemet, munkámat, örömömet. A dicséret közösségi: túlemelkedés önmagamon. Egy gyülekezeti, bibliaórai, ifjúsági, gyermek közösségben másokkal együtt tudom dicsőíteni Istent. Sok egyéni hálaadás közös dicséretté teljesedik. Ehhez ott kell lennem a közösségben. Éreznem kell, hogy számomra azért fontos az istentisztelet, mert az az egyetlen igazi formája Isten dicsőítésének. Magányos keresztyénként nem tudom dicsérni Istent „nagyságához méltóan", mert csak egy vékonyka szeletét látom az Ő „hatalmas tetteinek". A közösségben válik számomra igazán hatalmassá Isten szeretete. Isten dicsőítése nem csupán egy hétvégi program, hanem életforma, életre szóló feladat. Az egész életem legyen istentisztelet. Életem minden öröme és bánata között legyek bizonyos abban, hogy Ő velem van, nem hagy el, Ő az én pásztorom, Aki óv, véd és vezet. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, mert sokan tartozunk az Ő nyájába, akik mindenért Őt áldjuk és magasztaljuk. Életem minden hálás perce, az övékével összefonódva, nagy, közös dicséretként száll Felé! (P.Á.) A nap gondolata: Tekints magadba és elcsüggedsz, tekints szét magad körül, és félelem fog el, tekints Jézusra, és békesség lesz az osztályrészed.