Keresés ebben a blogban

2016. május 29., vasárnap

2016-05-29

„A lisztes fazék nem ürül ki, és az olajos korsó nem fogy ki…" /1Királyok 17:14/ 
Fogyasztói társadalomban élve az ember szeret vásárolni. Van választék bőven, még itt a mi környékünkön is szinte minden igényt kielégítő a boltok színvonala, árukészlete. Azonban az ember milyen? Általában az kell neki, ami pont nincs. Kóválygunk olykor-olykor a tömött polcok között és nem tudjuk mit is kellene venni, továbbá mindig az hiányzik, ami kellene. Elfogyott, nincs készleten.
Milyen rossz érzés ez, hogy valamit az orrunk elől visznek el és nincs több. Nem rég babakocsit mentünk vásárolni a feleségemmel és kinéztünk kettőt, ami tetszett egy boltban. Az elsőt szétszedettük, hogy lássuk, milyen funkciói vannak, és gondolkozva fordultunk a másik felé, hogy azt és szemügyre vegyük, és mire az elsőre jutott volna a választás, akkor mondták, hogy azt már megvették, néhány perc leforgása alatt és nincs másik belőle elfogyott. Rossz érzés, hiányérzet.
       Fogyasztói társadalom az ahol élünk, ahol minden csak ideig óráig való, mindent meg kell venni és magunkévá kell tenni, akkor valaki az ember, ha minél több mindent vesz magának, és fogyaszt el. És bizony lassan elfogyasztunk mindent, nemcsak testi dolgokat, hanem lelkieket is. És mikor ez megtörténik, jön a kiégés, a megfeneklés, az üres hiányérzet, hogy valami nincs meg az életemben. Hány boldogtalan arcot látunk ma, elég, ha az utcán szétnézünk, lehajtott, lehorgasztott fejek, mert valami hiányuk van. De talán nem az hiányzik, amit ők hiányolnak, amit mi hiányolunk.
Sok mindenünk van, de mégis úgy érezzük, valamiben hiányt szenvedünk. Elfogyott mára sok embernek az életkedve, mert sok minden kifogyott az életéből.
Vajon tényleg az hiányzik az életünkből, ami szükséges? /P.Sz./

A nap gondolata:

Soha sincsen nagyobb szükségünk mély, komoly, erőteljes lelkiéletre, mint éppen olyankor, amikor minden jól megy. (Fosdick)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése