Keresés ebben a blogban

2016. május 30., hétfő

2016-05-30

 2.

„…az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs miből. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve kisüssem azt magamnak és a fiamnak. Azt most megesszük, azután meghalunk." /1Királyok 17:12/
Elfogy egyszer a kezdeti lelkesedés, a szerelem, és a házastársi szerelemből nem lesz szeretet, hanem elfogyva gyűlöletet hagy maga után és megannyi válást. Elfogy a családon belüli türelem és szeretet, az odafigyelés. Elfogy a pénz és azzal együtt a béke is, ha csökken az életszínvonal, akkor jön a lázadás, a háborúság. De elfogy az igazi barátság is oly sokszor, mert kifogy belőle a Pál apostolnál olvasott szeretet (1Kor 13).
     Fogy, fogy, fogy. De fogy az erő is az emberből, az évek múlásával, lassan gyengébb, öregebb, fáradtabb lesz. De fogy a bizalom is: bizalom az Isten felé, és az emberek felé. Megrendül a hit, mert sok a próba és könnyebb feladni, mint utántölteni, megerősödni benne. De vannak olyan személyek, akik mellett kiálltunk, akikben megbíztunk, de jöttek olyan idők, melyek megpróbáltak minket és megrendült a bizalmunk, a szeretetünk, a segítő jobbunkat inkább visszahúzzuk, ha látjuk őt. Mert elfogyott a türelem, a bizalom, és talán a hit is.
A Biblia számtalan ilyen esetről ír, minden ember életében eljön az az időszak, hogy elfogynak életében bizonyos dolgok. Legyenek azok testiek, kézzel foghatók, és lelkiek, érzelmi dolgok is. Még a legjobbak is meglankadnak, elfáradnak, belefáradnak az életbe. Hányszor érezzük ezt mi is.
De ez nem jelenti a véget, van folytatás...  /P.Sz./

A nap gondolata:

Isten feltétlenül szeretetünk tárgya akar lenni, mégpedig az első helyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése